Üdv.

Jöjjön ismét a következő csomag. Jó hosszú bejegyzésre sikeredett. Egyre hosszabbak a játékos bejegyzéseim, hm.

Már nem tudom minek a hatására, de vágytam már egy nyugis, kedves játékra, így esett a választás a következőre: Harvest Moon DS Cute (NDS). Nem tudom eddig miért nem próbáltam ki, pedig tudomásom volt a létezéséről. Őszintén szólva szerintem a More Friends of Mineral Town (GBA) óta a legjobb HM játék amivel játszottam. Még akkor is ha kicsit érdekes néhol.

Ezek után nagyon nem tudtam mit akarok, több játék intro videóját végignéztem mire rátaláltam erre: Onimusha: Warlords (PS2). Megragadott a hangulata, hogy a középkori japánban játszódik, hogy... hack & slash. Régebben azt vallottam, hogy a hack & slash játékok nem nekem valóak, de rájöttem, hogy néha bizony szükségem van rájuk.

Az Onimusha eléggé rövid játéknak mondható, szóval megint gondolkodhattam mit szedjek elő. Eléggé régen a listán volt a Titan Quest: Anniversary Edition (PC), szóval gondoltam adok neki egy próbát. Annak ellenére, hogy eléggé nagy volt és hát PC játék, szóval a telepítéssel is szórakoznom kellett. Nem szeretek telepítgetni. De legalább megérte elővenni.

Aztán... Elhatároztam magam, hogy lezárok egy nagyon régi fejezetet az életemben. Már jóideje a listámon van, hogy ki kellene játszani teljesen a Castlevania 64-et (Nintendo 64), csak valahogy mindig eltolódott, elfelejtődött, pedig a feljavított verzióját, a Castlevania - Legacy of Darknesst már nagyon szokszor kijátszottam. Itt volt az ideje ennek már. Na meg, egy Castlevania játékot mindig jó elővenni.

Ismét hello!

A Symphony of the Night után megjött a kedvem még több Castlevania játékhoz, így kiválasztottam egy olyat, amit már eléggé régen játszottam utoljára, ez volt a Castlevania - Curse of Darkness (PS2). Meg az is hozzájárult ehhez, hogy megtaláltam a manga első fejezetét. A másodikat már nem... Tipikus. Nagyon szeretem ezt a játékot a gameplay, a setting és a karakterek miatt. Igen, erről már írtam ismertetőt, de megemlítem itt is, hiszen sorra került.

Aztán teljesen véletlenül belefutottam a Fire Emblem - Shin Monshou no Nazo - Hikari to Kage no Eiyuu (NDS) c. játékba, ami a FE Shadow Dragon folytatása. Fogalmam sem volt róla, hogy van folytatása, így eléggé meglepődtem. De éppen elég volt nekem ennyi, meg a tény, hogy ebben is Marth az egyik főszereplő és el is kezdtem. *Marth fangirl* Nem vagyok egy nagy taktikai játékos, de a Fire Emblem játékokat szeretem.

Ezek után valami nagyon random belső késztetést érezve előszedtem a Persona sorozat következő részét a listámban, ami a... 2. Ehm, nos, nem jutottam még olyan messzire vele, igen. MÉG! Dolgozom az ügyön. Ez volt a Persona 2: Tsumi - Innocent Sin (PSX). Érdekessége ennek a játéknak, hogy van egy folytatása, a Persona 2: Batsu - Eternal Punishment, azaz lényegében ebből a két játékból tevődik össze az egész 2. rész cselekménye. Olyasmi, mint a Ys sorozatban az első két játék, csak ott közvetlenül folytatódik a történet, itt meg... No, nem árulom el.

Üdv.

Ezúttal eléggé karcsú a felhozatal, nem nagyon játszottam mostanában, sőt, igazából mást se nagyon csináltam. Ez úgy tűnik egy ilyen időszak. Csak két játékról lesz szó, de mindegyik különleges és igazán élvezetes, viszont mindkettő tartalmaz pár végzetes hibát is sajnos.

Az első egy 1996-os SNES játék, a The Adventures of Hourai High. A "hétköznapi" iskolai élet és az RPG keveréke ez a kis játék rengeteg humorral és furcsa helyzetekkel. Főszereplőnk a Hospo, az iskola egyik újságjának szerkesztője lesz és társaival elindulnak, hogy fényt derítsenek pár igazán érdekes eseményre ami az intézmény közelében történik. RPG-ként kevésbé funkcionál, de a történet igazán szórakoztató.

Ez után előszedtem egy 2001-es játékot PS2-re, ez volt az Okage - Shadow King. Nem nagyon akartam elszakadni a humoros vonaltól amit a Horai elindított, így itt kötöttem ki. Őszintén szólva még nem nagyon láttam ehhez hasonló játékot, így nagyon felkeltette az érdeklődésem és kíváncsian vágtam neki. A történet középpontjában egy csendes fiú áll akinek megszállja az árnyékát az ultra gonosz Démon Király aki azt tervezi, hogy rettegésbe fogja taszítani a világot.

Üdv.

Érkezik a következő csomag. Mivel... nincs miről írnom úgy egyébként.

Először is előszedtem egy túlélő-horror-akció játékot, ez volt az Alone in the Dark (PS2). Sokat hallottam már a címét, igaz az N64-es verzióról láttam több dolgot és mikor szembejött velem ennek a borítója, eléggé meglepődtem. Azt hittem, hogy ez az N64-es feljavított verziója, de fényévekkel messze álltam az igazságtól.

Nem ért itt véget a horror maraton, rábukkantam a következő játékra: Kuon (PS2). Ismét csak túlélő horror ezúttal egy középkori japán kúriában. Igazán különleges játék fantasztikus hangulattal.

Aztán jött egy kis nosztalgia, Castlevania - Portrait of Ruin (NDS). Régebben sokat játszottam vele és nagyon szeretem ezt a játékot annak ellenére, hogy nem olyan sötét, mint a többi Castlevania cím. Kicsit játékosabb, kicsit viccesebb, de minden a megfelelő mértékben van tálalva benne.

Utána továbbra is a metroidvania vonalon maradtam és kipróbáltam a következőt: Ore ga Omae o Mamoru (NDS). Lehet, hogy többnyire side questek teljesítéséből áll a játék (bár nem kötelezőek), mégis igazán szórakoztató. Meg is lepett mennyire megfogott.

Mostantól szerintem jobban járok ha így osztom meg a játékos tapasztalataim, élményeim, mert ezek az írások kitesznek magukban egy bejegyzést, nem kell melléjük a mindennapi rizsa.

A mostani felhozatal legfőképp PS2-es játékokból áll és eléggé változatosra sikerült. Folytattam a Ys sorozatot, így sikerült kijátszanom a 3. rész remake játékát, ez lenne a Ys - The Oath in Felghana (PSP). Egy szórakoztató akció RPG nem kevés kihívással ami (szerintem) átmenetet képez a sorozat régi új stílusa között.

Ezek után küzdöttem kicsit egy japán indie játékkal, de teljesen megérte. Ez volt az Akuma to Kojō (PC). Nem csak a nyelvi akadályokat kellett leküzdenem, valahogyan működésre is kellett bírni a programot.

A következő az Okami volt PS2-re. Régóta szemeztem már vele, de sosem kezdtem el. Viszont ahogyan előszedtem egyből beleszerettem. Kissé furcsa volt először, hogy a főszereplőnk most egy farkas, de hamar beleszoktam, az ecset használata a képernyőn pedig igencsak szórakoztató játékelem.

Nagyon véletlenszerűen kezdtem el utána a Fahrenheit (vagy Indigo Prophecy) című játékot PS2-re. Inkább interaktív drámaként szokták emlegetni, de persze semmit nem tudtam erről mikor nekikezdtem. Nehogy egyszer is véletlenül utánanézzek annak amit játszani akarok... Meg kell hagyni érdekes és emlékezetes játék az már biztos. Örülök, hogy megtapasztalhattam.

Az utolsó a bejegyzésben pedig az Ar tonelico - Melody of Elemia PS2-re ugyancsak. Ez a játék is egy különleges élményt adott és elhatároztam, a következő részét is kipróbálom majd. Egy RPG lenne amiben nagy szerepet kapnak a dalok és érdekes módon fel kell fedezned a partnereid tudatalattiját, hogy minél erősebb dalokat legyenek képesek alkotni. Hát ez már valami.