Üdv.

Jöjjön ismét a következő csomag. Jó hosszú bejegyzésre sikeredett. Egyre hosszabbak a játékos bejegyzéseim, hm.

Már nem tudom minek a hatására, de vágytam már egy nyugis, kedves játékra, így esett a választás a következőre: Harvest Moon DS Cute (NDS). Nem tudom eddig miért nem próbáltam ki, pedig tudomásom volt a létezéséről. Őszintén szólva szerintem a More Friends of Mineral Town (GBA) óta a legjobb HM játék amivel játszottam. Még akkor is ha kicsit érdekes néhol.

Ezek után nagyon nem tudtam mit akarok, több játék intro videóját végignéztem mire rátaláltam erre: Onimusha: Warlords (PS2). Megragadott a hangulata, hogy a középkori japánban játszódik, hogy... hack & slash. Régebben azt vallottam, hogy a hack & slash játékok nem nekem valóak, de rájöttem, hogy néha bizony szükségem van rájuk.

Az Onimusha eléggé rövid játéknak mondható, szóval megint gondolkodhattam mit szedjek elő. Eléggé régen a listán volt a Titan Quest: Anniversary Edition (PC), szóval gondoltam adok neki egy próbát. Annak ellenére, hogy eléggé nagy volt és hát PC játék, szóval a telepítéssel is szórakoznom kellett. Nem szeretek telepítgetni. De legalább megérte elővenni.

Aztán... Elhatároztam magam, hogy lezárok egy nagyon régi fejezetet az életemben. Már jóideje a listámon van, hogy ki kellene játszani teljesen a Castlevania 64-et (Nintendo 64), csak valahogy mindig eltolódott, elfelejtődött, pedig a feljavított verzióját, a Castlevania - Legacy of Darknesst már nagyon szokszor kijátszottam. Itt volt az ideje ennek már. Na meg, egy Castlevania játékot mindig jó elővenni.

Üdv.

Eh, az igazság az, hogy nagyon nem haladtam játékokkal mostanában. Pedig időm lett volna rá. Nem tudom. De nézzük mi történt eddig.

Mivel befejeztem a Persona sorozat 2. részének első felét, így következett a folytatás, a Persona 2 - Eternal Punishment (PSX)! Először kicsit furcsa volt, hiszen lényegében lecserélődött majdnem az egész csapat, de a végére egészen magával ragadott és... egy igazi élmény volt ez a játék. Igenis megérdemli a hírnevét. Elképesztő. Komolyan.

Ez után nagyon véletlenszerűen beraktam egy... oktató játékot. Ez volt az Art Academy (NDS). A program kihasználja a Nintendo DS adta lehetőségeket és így próbálja meg a felhasználót rajzolásra, festésre tanítani. Nem találkoztam még ilyennel, engem megnyert.

Ismét hello!

A Symphony of the Night után megjött a kedvem még több Castlevania játékhoz, így kiválasztottam egy olyat, amit már eléggé régen játszottam utoljára, ez volt a Castlevania - Curse of Darkness (PS2). Meg az is hozzájárult ehhez, hogy megtaláltam a manga első fejezetét. A másodikat már nem... Tipikus. Nagyon szeretem ezt a játékot a gameplay, a setting és a karakterek miatt. Igen, erről már írtam ismertetőt, de megemlítem itt is, hiszen sorra került.

Aztán teljesen véletlenül belefutottam a Fire Emblem - Shin Monshou no Nazo - Hikari to Kage no Eiyuu (NDS) c. játékba, ami a FE Shadow Dragon folytatása. Fogalmam sem volt róla, hogy van folytatása, így eléggé meglepődtem. De éppen elég volt nekem ennyi, meg a tény, hogy ebben is Marth az egyik főszereplő és el is kezdtem. *Marth fangirl* Nem vagyok egy nagy taktikai játékos, de a Fire Emblem játékokat szeretem.

Ezek után valami nagyon random belső késztetést érezve előszedtem a Persona sorozat következő részét a listámban, ami a... 2. Ehm, nos, nem jutottam még olyan messzire vele, igen. MÉG! Dolgozom az ügyön. Ez volt a Persona 2: Tsumi - Innocent Sin (PSX). Érdekessége ennek a játéknak, hogy van egy folytatása, a Persona 2: Batsu - Eternal Punishment, azaz lényegében ebből a két játékból tevődik össze az egész 2. rész cselekménye. Olyasmi, mint a Ys sorozatban az első két játék, csak ott közvetlenül folytatódik a történet, itt meg... No, nem árulom el.

Üdvözlet.

De régen volt már játékos bejegyzés... Köszönhető ez annak is, hogy kifogtam egy eléggé hosszúnak mondható játékot. Pontosabban fogalmazva ha az ember mindent meg akar benne csinálni, akkor hosszú... Ez a játék a Rune Factory 3 - A Fantasy Harvest Moon (NDS). Egy akció RPG és farm szimulátor keverék, ahogyan azt már a Rune Factory címektől megszokhattuk. Furcsa kombó, de működik.

Aztán előszedtem az egyik régi nagy szerelmem, ez a Castlevania - Symphony of the Night (PSX). Számtalanszor kijátszottam már, de időről-időre valahogy mindig úgy érzem, hogy vissza kell térnem hozzá. Fantasztikus játék.

Üdv.

A következő felhozatal eléggé színesre sikeredett némi ecchivel.

Az első a sorban egy 1987-es Famicom játék, a Bodycon Quest I - Girls Exposed. Felkeltette a figyelmem a történet és a pillanatképek, ami pedig a játékban tartott az a játékmenet volt. Igazán érdekes és szórakoztató utazás volt ez a múltba. Habár meg kell hagyni, nem egyszerű már magának a játéknak a működése sem. A Famicom meg a lemez forgatásai...

A következő a Pokémon SoulSilver volt Nintendo DS-re. Mikor nekivágtam, már akkor előre tudtam, hogy ez egy hosszú utazás lesz, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire. Igen, nem játszottam soha az eredeti Gold vagy Silver játékokkal (A HeartGold és a SoulSilver ezek remakejei), így eléggé sok dolog a meglepetés erejével hatott. De nem bánom. Játék közben pedig arra a következtetésre jutottam, hogy eddig ez a kedvenc Pokémon játékom.

Ez után előszedtem egy rövidke PSP játékot, ez volt a Monsters (Probably) Stole My Princess. Nagyon rövid, szinte csak pár szintből álló játék, mégis szórakoztató.

Aztán... ugyan úgy maradtam a PSP játékoknál és nagyon random beraktam a Queen's Blade: Spiral Chaos-t. Mikor elkezdtem, nem tudtam még mire vállalkoztam, de elég volt megnézni az intro videót és egyből kezdtem érteni miről is van szó... Vannak itt harcok, nagy mellek, stratégia, nagy mellek, szörnyek, NAGY MELLEK. ... OMG, miért játszom én ezt?