▶ Mit is mondhatnék? Elég régóta foglalkozok blogolással, blogspoton voltam jelen régebben, de mégis úgy érzem, hiába a sok év, most kezdtem csak bele igazán. Az oldalon a személyes kínlódásaim, elmélkedéseim, élményeim mellett még fejtegetek pár témát, de leginkább csak random dolgokat amik éppen eszemebe jutnak. Nem akarom megváltani a világot egyik bejegyzésemmel sem, nem akarom megmondani senkinek sem a tutit, egyszerűen csak... kiírni magamból a gondolataim. Valami ilyesmi céllal vagyok itt.
A következő felhozatal eléggé színesre sikeredett némi ecchivel.
Az első a sorban egy 1987-es Famicom játék, a Bodycon Quest I - Girls Exposed. Felkeltette a figyelmem a történet és a pillanatképek, ami pedig a játékban tartott az a játékmenet volt. Igazán érdekes és szórakoztató utazás volt ez a múltba. Habár meg kell hagyni, nem egyszerű már magának a játéknak a működése sem. A Famicom meg a lemez forgatásai...
A következő a Pokémon SoulSilver volt Nintendo DS-re. Mikor nekivágtam, már akkor előre tudtam, hogy ez egy hosszú utazás lesz, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire. Igen, nem játszottam soha az eredeti Gold vagy Silver játékokkal (A HeartGold és a SoulSilver ezek remakejei), így eléggé sok dolog a meglepetés erejével hatott. De nem bánom. Játék közben pedig arra a következtetésre jutottam, hogy eddig ez a kedvenc Pokémon játékom.
Ez után előszedtem egy rövidke PSP játékot, ez volt a Monsters (Probably) Stole My Princess. Nagyon rövid, szinte csak pár szintből álló játék, mégis szórakoztató.
Aztán... ugyan úgy maradtam a PSP játékoknál és nagyon random beraktam a Queen's Blade: Spiral Chaos-t. Mikor elkezdtem, nem tudtam még mire vállalkoztam, de elég volt megnézni az intro videót és egyből kezdtem érteni miről is van szó... Vannak itt harcok, nagy mellek, stratégia, nagy mellek, szörnyek, NAGY MELLEK. ... OMG, miért játszom én ezt?
~.oOo.~
Ahogyan feljebb is írtam, a Bodycon Quest I - Girls Exposed esetében a történet volt az, ami megragadta első körben a figyelmem. Annyira furcsa volt. De legalább sejteti előre is, hogy ez bizony milyen játék...
A játék legelején főszereplőnket magához hivatja a király, mondván a fiú egy híres hős leszármazottja, aki annak idején megvédte a várost és mellesleg az egyetlen fiatal férfi is a városban, szóval van számára egy küldetése. A hercegnőt elrabolták és vissza kellene hozni. A király ad még egy támpontot: a hercegnőt könnyedén felismerheti a fiú egy szív alakú anyajegyről, ami a lány fenekén található. Így fiatal hősünk felkerekedik, hogy megmentse a hercegnőt, majd miután gondosan ellenőrizte a személyazonosságát az anyajegy segítségével, visszavigye a palotába... De a hercegnőnek több testvére is van, és mindegyikük rendelkezik ilyen anyajeggyel a teste különböző részein... gondolhatjátok hol lehetnek. Hősünk a hercegnők megmentése közben pedig felfedheti a valódi gonosz kilétét és megmentheti a világot a Sárkány Király átkától. ...Huh.
Hát ne mondjátok, hogy unalmasan hangzik. Érdemes még megjegyezni, hogy ezt a játékot a Hacker International készítette és adta ki a 80-as években. Hangulatát és témáját tekintve pedig paródia. Konkrétan a Dragon Quest játékokat akarja kiparodizálni. Azért... én elkezdtem az első Dragon Questet és nem jutottam sokáig vele, meguntam és félreraktam. Ezt viszont végigvittem. Érdekes. A játéknak van második része PC Enginere.
Alapjáraton egy egyszerű és rövid RPG játékról van szó. A harcrendszere hasonlít a Ys 1-2. részében lévő harcrendszerhez, ami külön öröm volt a számomra. Nagyon szeretem a korai Ys játékok harcrendszerét, már csak ezért is megérte játszanom ezt a játékot. A történet, ahogyan már utaltam rá, kissé őrült, de szerintem ez ad neki egy újabb szintet. Főleg, hogy tulajdonképpen egy paródiáról van szó, a komikus hatást pedig csak fokozza, hogy a játék komolyan is veszi magát. A karakterekről nincs mit mondanom, ugyan olyanok, mint minden ebben a korban kijött RPG játékban. Többnyire. Mindenki teljesíti a maga részét, értsd, elmondja a maga sorait és ennyiben kimerülnek. Igaz ebben a játékban ez egyáltalán nem volt hátrány, tulajdonképpen pont ezt vártam.
De a hercegnőkön kívül megleshetünk ruha nélkül más női karaktereket is. Igazából eléggé random volt ez, hiszen csak leálltam beszélni egy városi nővel és minél többet beszéltem vele, annál több ruhadarabot vett le. Heh? No mindegy, ez is hozzájárul a játék hangulatához, varázsához. Igaz nem kell nagy pornó képekre gondolni.
- - = = # # # # #= = - -
Ez után következett a Pokémon SoulSilver. Megjött a kedvem egy kis Pokémonhoz, de őszintén szólva fogalmam sincs miért ezt raktam be. Főleg, ahogyan fent is írtam, az eredeti Silverrel sosem játszottam. No mindegy, elkezdtem és megfogott. Nagyon.
A történet az a megszokott Pokémon játékoktól elvárt story. Random gyerek egy random városban Pokémon tréner akar lenni és elindul bele a nagyvilágba. Név szerint most Ethan (eredetileg Gold) indul neki a világnak miután kapott egy Pokémont a közeli laborból. Igazából... eléggé alap történettel indított eddig mindegyik Pokémon játék, de mégis valahogyan sikerült kikerekíteni valamit a játék végére. Ethan-Gold útja viszont nem akadályoktól mentes, útját állja az újonnan feléledni készülő Team Rocket és egy titokzatos rivális aki időről-időre felbukkan és megkeseríti az életét. Akarom mondani harcokat provokál. Szóval... csak a szokásos, megszokott Pokémon dolgok.
De miért is fogott meg annyira ez a rész? Először is, a történet folyamán történt pár olyan epic pillanat, amire nem is számítottam volna. Például mikor Ethan társul Lancel a Team Rocket ellen, azt imádtam. Vagy mikor a riválisunkkal kellett társulnunk egy harcra. De átmehetünk Kantoba is és ott is van egy csomó látnivaló, legyőzhetjük az ottani teremvezetőket is, beleértve Bluet. Ah, Bluet imádom, mint karakter, de ott van még az ultimate erőpróba, maga Red! A másik dolog, ami felkeltette az érdeklődésemet, az a rivális karakter, Silver volt. Ez a srác konkrétan egy bűnöző. A starter Pokémonját is a laborból lopta, út közben is Pokémont lop más trénerektől, bunkó, lekezelő és provokatív. Egyre csak elgondolkodtam rajta, próbáltam kitalálni mi a baja, mi motiválja, merre tart? Egy titokzatos és valahol szórakoztató negatív karakter ő. Az pedig a pláne, hogy a történet vége felé ad egy-két tippet a játék arról, hogy ki tudja, lehet időközen Silver is valahol a lelke mélyén kedvesebb ember lett. Teljesen beleszerettem Silver karakterébe.
Az viszont nagyon bosszantott, hogy egy csomó olyan Pokémont tartalmaz a Pokédex, amiket normál játékmenet alatt lehetetlen megszerezni. Ilyenek mondjuk az eventhez kötött Pokémonok akiket már nem tud megszerezni az ember, tekintve, hogy az event évekkel ezelőtt volt. Még a trade vagy a migrate... jól van, azt mondom az oké. Az ember be tud szerezni egy másik játékot vagy megveszi a HeartGold-ot, esetleg a Sapphiret, Rubyt, Emeraldot... de az eventek... Az már nincs. Így akármennyire is akarom, tisztességes úton nem tudom kitölteni teljesen a Pokédexet. Ez egy... csalódás. Nem tudom miért ragaszkodnak a tradehez is a készítők. Mi van ha nekem nincs olyan ismerősöm, akivel tudnék cserélni? Akkor trade útján fejlődő Pokémonokat sosem fogom megszerezni, mert elkapni sem lehet őket, miért lehetne? Ahj.
- - = = # # # # #= = - -
Tovább. Monsters (Probably) Stole My Princess. Igazából meglepett, hogy milyen rövid a játék, nem gondoltam volna. A bemutatóképek érdekesnek tűntek és a játék címe is eléggé az. Gondolom kitalálható, hogy egy humorosabb játékról van szó.
A történet szerint a vámpír (?) herceg szíve hölgyét elrabolták, így elindul, hogy felkutassa a tettest és visszaszerezze az ő hercegnőjét. És hát hogyan máshogyan is tenné ezt meg, minthogy random szörnyekre töri rá az ajtót mindenféle bizonyíték vagy magyarázat nélkül majd elveri őket. Logikus.
Igazából főszereplőnk útja során meglátogat különböző szörnyeket és velük kell "megküzdeni." Ami annyit tesz, hogy párszor meg kell rúgnod őket miközben haladnak felfelé a pályán, te pedig követed őket platformról platformra ugrálva. Tényleg csak ennyi. Ha előbb érnek fel, minthogy legyőzd őket, akkor elvesztetted a meccset. A legutolsó pálya végén pedig megtudhatjuk mi történt a hercegnővel.
Eléggé rövid, csak pár pályát felölelő játék, de ami igazán szórakoztatóvá teszi az a hangulat, a karakterek és a történet. Igaz ebből sem kapunk túl sokat sajnos. Egy hosszabb, RPG stílusú játékot mondjuk el tudnék viselni belőle.
- - = = # # # # #= = - -
Maradtam továbbra is a PSP címeknél és random beraktam a Queen's Blade: Spiral Chaos-t. Láttam egy-két bemutató képet, tudtam, hogy egy stratégiai játékról van szó, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyi nagy mellel meg ecchivel fogok találkozni. Ettől függetlenül... úgy értem, hogy én magam is nő vagyok, nem zavart. Habár nyilván el tudtam volna viselni egy-két helyes pasit is.
A játék két karakter, a kezdő harcos, Cute és a gyógyító társa, Jean utazásait követi nyomon. Cute elhatározta, hogy részt vesz a Queen's Blade nevű minden 4. évben megrendezett összecsapás sorozatban. Ezen a rendezvényen harcosnők küzdenek meg egymással, hogy kiderüljön melyikük a legszebb és legerősebb harcos aki végül királynő lehet. Út közben több harcossal is összefutnak / társulnak akik ugyancsak a rendezvényre indulnak. Az összeverődött kis csapat azonban nem várt bonyodalmakba keveredik. Különböző ellenségek bukkannak fel akik más és más cél érdekében támadnak rájuk. Igaz a cél a Queen's Blade volt eredetileg, de a probléma ami időközben felmerült a világ békéjét fenyegeti, így a harcosnők csapata és Jean elindulnak, hogy rendet tegyenek... és végre eljussannak arra a rendezvényre.
A játék, ahogyan említettem, startégiai. Van egy csapatod, fejlesztheted őket, vásárolhatsz két harc között felszerelést, itemeket. Ezek eddig megszokott elemek. Ami számomra meglepetésként hatott és a játék egyik fő eleme az az armor break rendszer. Minden női harcosnál a játék kilistázza, hogy a különböző védelmi felszerelései milyen állapotban vannak. Ha egy egységet támadás ér, nem csak az életpontjai mennek le, de az armor is sérül. Minél sérültebb a páncélzata, annál gyengébbé válik a védelme, logikusan. Ha egy egység elveszti az összes páncélt, akkor harcképtelenné válik akkor is, ha egyébként lenne még életpontja. De miért is olyan érdekes ez? Miért kellett ez ide? Nézzük meg a játék hangulatát, témáját. Minden összetört armor darab esetében kapunk egy képet az adott női egységről kihívó pózokban, sérülten, az armor nélkül. Nos, ezért. A státusz menüben is úgy változik a képük, ahogy kerül le róluk a páncél. Fedetlen melleket vagy egyéb más kérdéses testrészeket sosem fog megmutatni a játék, ez nem olyan, nem kell semmiféle hentai meg egyéb tartalomra gondolni. Csak ecchi.
A játék egyébként egy "visual combat book" könyv sorozatból készült. A történet elvileg nem ugyan az, mert Cute és Jean nem szerepelnek a könyvekben. De ehhez a részhez nem értek. Anime is készült belőle, amiben ugyancsak nincs benne ez a két karakter. Úgy tűnik ennek a játéknak a története egyfajta "kitérő" csak vagy hogyan mondjam. Igazából és nagyon megszerettem Cute és Jean karakterét, a köztük lévő kapcsolatot, így ha megnézném az animét vagy nekiállnék felkutatni azokat a könyveket, akkor nem biztos, hogy annyira élvezném őket enélkül a két karakter nélkül. Mondjuk nem terveztem, hogy tovább foglalkozok olyan szinten a sorozattal, hogy megnézzem az animét vagy a könyveket.
A játék összesen 4 endignet tartalmaz, a negyediket úgy kapod meg, hogy előtte háromszor kijátszod. Ami abból a szempontból nem probléma, hogy több esetben kettéválik a karakterek útja, te pedig dönthetsz, hogy kivel akarsz menni. Így nem is annyira zavaró ha újra kell játszani. Arról nem is beszélve, hogy New Game+ módban vihetsz tovább itemeket, cuccokat, a harmadik végigjátszás során pedig már megtarthatod a szinted is amivel befejezted a játékot.
Itt hagyom az introt mert... mert ez már valami. A zene meg egyébként nagyon jó alatta.
Igen, nagyon durva milyen régóta vannak már videójátékok! Vicces tény, a Super Mario Bros. 2 évvel öregebb, mint Bodycon Quest! 1985-ben jött ki. Az csak egy dolog, hogy hozzánk mikor ért el... xD Az az út meg engem is először egy tábla csokira emlékeztetett mikor megláttam! Hmm~~ Egyébként meg... szerintem van valami varázs ezekben a régi játékokban. Érdekes, hogy akkor milyen (mai szemmel nézve) visszamaradott, korlátozott technikákkal létrehoztak valami olyasmit, ami most, a jelen korban is még mindig szórakoztató és leköti az embereket, sőt, sokan keresik is őket, annak ellenére, hogy ilyen régiek. Azt hiszem ez az igazi bizonyítéka annak, hogy valami igazán jó. Kiállja az idő próbáját. De legyen szó akár zenéről vagy tv műsorról, bármiről.
2022.10.06. 01:00
Bj-Lydia
Még mindig úgy elrobban az agyam mikor látom, hogy vannak ilyen 80as évekbeli játékok XD Olyan nehezen dolgozom fel, hogy születésem előtt is létezett már ilyen, mikor számomra az első játék a Super Mario volt, mikor 3-4 éves voltam kb :D Persze nem én vittem, hanem apukám, én és anyu meg együtt néztük ahogy ő játszik és drukkoltunk neki, hogy sikerüljön! Régi szép idők...Bodycon Quest egyébként, én nem gamer lévén, rögtön azt szúrtam ki, hogy az út (zöld füves részen) úgy néz ki mint egy tábla csokoládé XD
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Igen, nagyon durva milyen régóta vannak már videójátékok! Vicces tény, a Super Mario Bros. 2 évvel öregebb, mint Bodycon Quest! 1985-ben jött ki. Az csak egy dolog, hogy hozzánk mikor ért el... xD Az az út meg engem is először egy tábla csokira emlékeztetett mikor megláttam! Hmm~~ Egyébként meg... szerintem van valami varázs ezekben a régi játékokban. Érdekes, hogy akkor milyen (mai szemmel nézve) visszamaradott, korlátozott technikákkal létrehoztak valami olyasmit, ami most, a jelen korban is még mindig szórakoztató és leköti az embereket, sőt, sokan keresik is őket, annak ellenére, hogy ilyen régiek. Azt hiszem ez az igazi bizonyítéka annak, hogy valami igazán jó. Kiállja az idő próbáját. De legyen szó akár zenéről vagy tv műsorról, bármiről.