▶ Mit is mondhatnék? Elég régóta foglalkozok blogolással, blogspoton voltam jelen régebben, de mégis úgy érzem, hiába a sok év, most kezdtem csak bele igazán. Az oldalon a személyes kínlódásaim, elmélkedéseim, élményeim mellett még fejtegetek pár témát, de leginkább csak random dolgokat amik éppen eszemebe jutnak. Nem akarom megváltani a világot egyik bejegyzésemmel sem, nem akarom megmondani senkinek sem a tutit, egyszerűen csak... kiírni magamból a gondolataim. Valami ilyesmi céllal vagyok itt.
De régen volt már játékos bejegyzés... Köszönhető ez annak is, hogy kifogtam egy eléggé hosszúnak mondható játékot. Pontosabban fogalmazva ha az ember mindent meg akar benne csinálni, akkor hosszú... Ez a játék a Rune Factory 3 - A Fantasy Harvest Moon (NDS). Egy akció RPG és farm szimulátor keverék, ahogyan azt már a Rune Factory címektől megszokhattuk. Furcsa kombó, de működik.
Aztán előszedtem az egyik régi nagy szerelmem, ez a Castlevania - Symphony of the Night (PSX). Számtalanszor kijátszottam már, de időről-időre valahogy mindig úgy érzem, hogy vissza kell térnem hozzá. Fantasztikus játék.
~.oOo.~
A Rune Factory 3. részét már kinéztem magamnak egy jóideje. De mindenhol csak a japán verziót találtam meg és ez elkeserített. Pedig a bemutató képek alapján eldöntöttem: nekem ez KELL. Mindenképp. Aztán így ment ez pár évig... Amíg meg nem pillantottam egy angol kiadást és örömömben azt sem tudtam mit csináljak! Azonnal megszereztem. Ekkor már túlvoltam a Rune Factory sorozat első részén, szóval tudtam már mire kell számítanom. A második részt kihagytam, mert... eleve nem kapcsolódnak egymáshoz a részek és amúgy sem tűnt olyan érdekesnek a képek alapján. A harmadik szimpatikusabb volt. Egyébként a Rune Factory sorozat a Harvest Moon sorozat spin-off sorozata ami lassan egyre nagyobbá és nagyobbá nőtt.
A játék története szerint Micah egy nap emlékek nélkül, sérülten jelenik meg Sharance városában. Habár szörny alakban van, egy lány, Shara mégis magához veszi és ápolni kezdni. Később, immáron emberként ébredve elhagyja a helyet amíg senki nem figyel, de hamar összefut a lánnyal a környéken. Shara új lakónak véli a fiút és szállást is biztosít neki, a városka egyik legnagyobb fáját ami egyben Sharance védelmezője is. A helyi történetek szerint a fa már nagyon régóta nem virágzott ki és ha ez mégis egyszer megtörténne, valóra válnának a kívánságok. Különös módon Micah beköltözésével a fa mintha nőni kezdett volna, ami némi reményt adott a városiaknak, igaz az okokat senki sem tudja, maga Micah sem. A fiú megpróbál új életet kezdeni a városban, megtalálni az emlékeit, rájönni arra, hogy miért történik a fával az ami, miközben igyekszik eltitkolni mindenki elől, hogy micsoda is valójában, tekintve, hogy a szörnyeket nem látják túl szívesen a helyiek pár régi konfliktus miatt. De talán pont ezen tulajdonsága lesz végül a megoldás az ember és az elüldözött szörnyek problémájára és egyszer talán még Sharance védelmező fája is újra kivirágzik.
Megjegyzés: Sofia mindig az ellenkezőjét mondja annak, amit gondol vagy érez.
Úgy tűnik az amnéziás főszereplők egyfajta visszatérő elemek ebben a játék sorozatban. Az első játékban Raguna is amnéziás, a másodikban is a főszereplő ha jól rémlik... Most meg Micah. Na de a lényeg. Ahogyan írtam, akció RPG és farm szimulátor. Nem tudom kinek jutott eszébe összeolvasztani ezt a két teljesen eltérő műfajt, de eléggé jó ötletnek bizonyult. A történet úgy halad előre, hogy Micah bejárja a városka környékén lévő területeket, harcol, legyőzi a bossokat. Eközben pedig a saját farmodon vagy a dungeonokban lévő földön termeszthetsz növényeket, összebarátkozhatsz szörnyekkel akik a segítségedre lehetnek a farm körüli munkákban vagy valamiféle itemet adnak, mondjuk tejet. De nem csak a farmodon foglalhatod el magad, ott van a házad is ahol felállíthatsz egy konyhát sütéshez-főzéshez, felszereléseket alkothatsz vagy gyógyszereket kotyvaszthatsz. Ezek mellett pedig elmehetsz horgászni, bányászni, gyűjtögetni, feladatokat megoldani a falusiaknak, fesztiválokon résztvenni, barátnőt szerezni (azaz a szokásos Harvest Moon dolgok)... Szóval rettenetesen sok dolgot csinálhat a játékos. A játék nem sürget, mindent csinálhat az ember a maga ütemében, addig nem halad tovább a történet amíg a játékos nem lépteti tovább.
Nem tagadom, az első dolog, ami felkeltette a figyelmem a játékkal kapcsolatban az a főszereplő volt, Micah. Miért? Mert félig szörny és a játék alatt többször is kerülünk olyan szituációba ahol fontos lesz ez az alak váltás. A másik meg... mikor valaki félig szörny karakterekre gondol, akkor nyilván valami menő, erős lény jut először az eszébe. Itt viszont... nem. Micah egy... birka. Igen. Egy birka. Vagyis egy wooly. Ami birka. Szóval ugyan az. És itt kész voltam. Innentől kezdve nekem látnom kellett, hogy mit tudnak kihozni ebből a készítők.
Itt hagyom az első intrót, mert olyan... hangulatos. Annak ellenére, hogy tele van hazugságokkal! Nem tudsz citromot termeszteni a farmon! (Vagy legalábbis én nem találtam citromot... egyáltalán az egy citrom?) És Micah wooly alakban nem tud farm eszközöket használni! Hihetetlen. Az intró mellesleg megváltozik miután megtörtént az esküvő a kiszemelteddel.
Annyira szeretem a Harvest Moon és a Rune Factory játékok hangulatát. Olyan megnyugtatóak és kellemesek.
- - = = # # # # #= = - -
Ezek után valami hirtelen ötlettől vezérelve előszedtem a következő játékot, ahogyan írtam, ez a Castlevania - Symphony of the Night volt PSX-re. Én... imádom ezt a játékot és valahogy sosem tudok betelni vele, pedig már kívülről ismerem az egészet, játszottam már régebben is a PSX verzióval, a Saturn verzióval, a PSP verzióval is. Azt hiszem a hangulata az, ami annyira megfogott. A grafika, a zene, a gótikus kastély, ahogyan ezt az egészet összeállították. Látszik a sok gond és munka, amivel készült, a minőség.
A játékban Alucardot irányíthatjuk, aki Dracula félvér fia és még egyszer visszatér a kastélyba, hogy utána járjon az újonnan feléledt sötét erők eredetének. Mindeközben másvalaki is megérkezik. Maria, Richter Belmont, a legendás vámpír vadász sógornője. A nő elmondása szerint Richternek rejtélyesen nyoma veszett, ő pedig eljött a kastélyba, hátha valami nyomra bukkan a férfival kapcsolatban. A páros külön folytatja a kastély bejárását, de lassan kiderül, hogy a két ügynek talán mégiscsak köze van egymáshoz.
Mit mondhatnék? Az a baj, hogy annyi mindent tudnék mondani, mert tényleg odavagyok érte. A grafikai minőség eszméletlen, gyönyörűen részletes pixel grafikát láthatunk a játékban, a zenét jó hallgatni, akár külön is csak egy-egy dalt. Imádom ezeket a klasszikus stílusú dalokat amik kiegészítik a grafikát és tökéletesen megteremtik a hangulatot a helyszíneken, a szituációkban. A karakterek szerethetőek annak ellenére, hogy nem történik sok interakció közöttük a történet folyamán. Mégis sikerül átadni azt, hogy ki milyen jellem. Azt hiszem csak egyetlen negatívumot tudnék mondani a játékkal kapcsolatban, az pedig az, hogy... túl könnyű. Oké, ez annyira talán nem negatívum és lehet csak azért túl könnyű, mert már jópárszor kijátszottam. De nem is érdekel, hogy könnyű, ettől még élvezhető és szórakoztató.
Azt, hogy a játék túl könnyű, talán az is eredményezheti, hogy Alucard rengeteg fegyvert képes használni. Tőrök, kardok, ütő- és dobófegyverek, bombák széles választéka áll a játékos rendelkezésére, soknak különleges képessége is van. Aztán ott vannak még a skillek, a megidézhető segítők, és Alucard alakváltó képessége. A férfi köd, farkas vagy denevér alakban is képes mozogni. Alucard eléggé overpower főhős. Érdekes plot twist, hogy miután körbejártuk a kastélyt, meg kell még egyszer tennünk a jó vég elérése érdekében, csak fejjel lefelé. Különös módja ez a játékidő kitolásának, de fantasztikus is egyben mikor visszamehetünk ugyan azokra a helyszínekre amik nem elég, hogy fejjel lefelé vannak, de teljesen megváltozott a hangulatuk is. Mikor legelső alkalommal játszottam ki, annak idején sok éve, azt hittem, hogy az első kastély után véget is ér a játék. Csodálkoztam is, hogy milyen rövid volt. Haha.
És ha már Symphony of the Night, akkor itt hagyom a kedvenc betétdalaim a játékból:
o) [Moonlight Nocture]: Az intro alatt hallható és imádom, tökéletes bevezetése ez a játéknak. Sajnos a játékban a dal közben szöveg felolvasás is hallható, így annyira nem teljes az élmény, de ettől még epic. Számomra ez az egész játék témája. Ha lehet így fogalmazni.
o) [Dance of Illusions]: Az első boss harc Dracula ellen Richter Belmonttal, ez az intro visszaidézi a játékosokban a Castlevania - Rondo of Blood végét, aminek a folytatása ez a játék. Elképesztő csatadal. Igazán illik Draculához.
o) [Festival of Servants]: Boss harcok alatt hallható, igazán pörgős és kissé talán kaotikus dal, ami fokozza a hangulatot és a veszély érzését.
o) [Lost Painting]: Ez a dal annyira nyugodt és szép. Egy fél percre el is felejti az ember, hogy miféle káoszba keveredett.
o) [Dance of Pales]: Vagy The Waltz of the Pearls. Mindkét cím szerintem teljesen helytálló és illenek a dalhoz. Kár, hogy Olrox részlegén nincsenek Ghost Dancer ellenségek, meg úgy... az egész játékban. Fantasztikus lenne.
o) [Wandering Ghosts]: A Coliseum témája. Olyan... jazzes és... menő. Nem tudom megfogalmazni, de... igazán hangulatos.
o) [The Tragic Prince]: Oh, az óratorony, minden CV gamer rémálma :'D Az egyetlen jó dolog benne ez a fantasztikus dal. Próbálom kizárni a Medusa Head sereg okozta traumát.
o) [Bloody Tears]: A legendás Bloody Tears... ezt minden verzióban imádom, akármelyik CV játékban is bukkan fel. Az igazság az, hogy a SotN Saturn verziójában hallható csak sajnos. Ez a dal összenőtt már a játéksorozattal.
Ezt pedig csak úgy beszúrom ide. Ez a dal, a Chaconne C'Moll, ami csak a japán Sega Saturn verzióban van jelen a pályával együtt, ami alatt hallható. Mikor kijött a játék PSX-re, két helyszínt kivágtak belőle, az egyik az Underground Garden volt, a másik pedig ami ehhez a dalhoz köthető, a Cursed Prison. Mikor először meghallottam ezt a dalt, egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ilyesmi benne van ebben a játékban. A Cursed Prison nem egy fontos pálya, nem is hosszú, de ettől függetlenül egy ilyen témát adni neki, nem tudom mit mondjak, számomra elképesztő ez a dal.
Egyelőre ennyi. Elvették az időmet a hétköznapi dolgok és a Rune Factory 3. része sem egy olyan játék amit pár perc alatt végig lehet vinni. Amit mondjuk nem bánok, mert tényleg nagyon jól le tudja kötni az embert az a rengeteg dolog, amit csinálni lehet benne. A Symphony of the Night már jóval egyszerűbb és gyorsabb volt, de most is ugyan annyira élveztem, mint előzőleg bármikor. Nos, ha lesz még valami még jelentkezem.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés