Vihar

Eldorado

 

 

Üdv és hello.

Azt nem mondom, hogy jó dolgok történtek mostanában, de... De semmi de. Nem történtek jó dolgok mostanában. Rájöttem, hogy nem tudom ezt kiváltani semmivel.

Nos, akkor elmesélem nektek most a gerinctelenség történetét. Bár ebben a témában nehéz eredetit alkotni, mert minden nap születik egy, de legalább több ilyen mese. Ami a valóság.

De térjünk a lényegre. A történet ott kezdődik, hogy nem voltam hajlandó a felsőbb vezetőknek sem a seggét nyalni (alias kiszolgáló személyzetet játszani és elviselni a beszólógatásokat / perverz megnyilvánulásokat), sem pedig résztvenni a szabálytalanságaikban. Közöltek velem pár dolgot / feladatot amit rámerőltettek végül, de amíg tehettem, addig azt mondtam, hogy: NEM. Én tudtam, hogy ez így szabálytalan és az első ellenőr lazán megbasz miatta, ők is tudták ezt, mindenki tudta ezt, de akkor is csináljam én. Én viszont azt mondtam, hogy nem vállalom semmiért a felelősséget, főleg más hülyesége miatt nem. Nos, itt történt a törés. Nemet montam és hiába lett végül rámkényszerítve a feladat, úgy döntöttek sajnos el kell válniuk az útjainknak. Na de hát nem tudtak belém kötni sehogy. Azt nem írhatja a kirúgás okához, hogy nem voltam hajlandó a szabálytalanságra meg arra, hogy majd elvigyem a balhét mások helyett. Így kitaláltak valami mást. Megjátszották azt. Leültünk és az összes legfelső vezető jópár percen át hazudozott a képembe, aztán elváltak útjaink. Őszintén. Nem sok kellett hozzá, hogy közbeszóljak és megkérdezzem: "oké, mé hazucc, te g*ci?" Akkor lenne benned annyi gerinc, hogy őszintén a szemembe mondod, bazz, de nem. Egy egyszerű dolgozó vagyok... voltam. És még az is nehezükre esett, hogy egy ilyen utolsó senkinek őszintén a szemébe mondják mi a téma. Az csak egy dolog, hogy én előre tudtam mindent, csak voltam olyan jófej, hogy végighallgattam őket. Nem lett volna már értelme balhét csapni. ... Tényleg minél feljebb ül valaki, annál hülyébb. Vagy annál jobban pénzéhesebb. Vagy inkább mindkettő. Persze, mint mindig, tisztelet a kivételnek.

Úgy látszik egy hibám van csak emberek, hogy anyám tisztességre tanított.

Mikor a többiek meghallották mi történt (mármint a kollégák), egyből ledermedt mindenki. Én már számítottam erre, de ettől még nem volt kellemes. Azért az jól esett, hogy többen elmonták, hiányozni fogok és sajnálják meg hogy ha bármi segítségre van szükségem, nyugodtan szóljak, még telefonszámot is adnak. Volt egy összeszólalkozás is ebből az ügyből a munkások meg a főnök között. Főnöknek nem tetszett, hogy engem kivédtek, hm. Kellemetlen. Neki. Egyébként meg mindenki már a legelejétől fogva tudta, hogy nekem van igazam, csak erőlködtek a hülyeségen, aztán mivel ésszel nem tudták kijátszani a dolgokat, így a rangjukhoz nyúltak. Az meg csak a ráadás, hogy már meg is van a helyemre (hetek óta!) az ember, aki az akárkinek a valakije. Ha nekik így jó, akkor legyenek nagyon boldogok. De ahogy anyu szokta mondani: jön még kutyára sárga villamos. Meglátjuk kinek merre visz majd az útja.

Ez a való élet emberek, mindenki jegyezze meg, aki most lép ki bele. Pár pillanat alatt megváltozhat minden. Hiába hiszed azt, hogy nem történhet meg veled, mert nem csináltál semmi rosszat, mert most jól állnak a dolgok, vagy mert te vagy az akárki, akkor is megtörténhet. Minden megtörténhet, bármikor. Szóval figyeljetek oda és ne lazuljatok el túlságosan. A mai világban már semmi nem számít. Kérdés nélkül  kiraknak báhonnan vagy hagynak éhenhalni.

Igazából csak azért bánt a dolog, mert ha a munkámmal lett volna baj, akkor megértem, hogy így alakulnak a dolgok. De ebben az esetben nem erről volt szó. Sőt, a munkámba nem tudtak belekötni sehogy, ezért kellett kitalálni a hazugságokat. De... így legalább elmondhatom magamról, hogy soha nem azért kellett otthagynom egy munkahelyet, mert nem teljesítettem jól. Legelső munkahelyemről mikor eljöttem, még évekig emlegették, hogy bezzeg mikor én ott voltam, milyen jól ment a munka! Erre igazából büszke vagyok.

Na de nem is mérgezem tovább ilyen gondolatokkal elmém kútját, mert ha a víz koszos lesz, a kert is beteg lesz, amit locsolok vele.

Folytassuk valami értelmesebb témával. Valami kellemesebbel. Mondjuk azzal, hogy haladtam az Initial D-vel. Nem is akárhogyan! Megnéztem a 3rd, 4th és az Extra Stage-t, plusz a Battle Stage-t és a 4th Stage Battle Digest. Van még hátra két évad és... nem is tudom hány move, de nem érdekel, nekem ezt látnom kell! Emberek, régen nem volt már, ami ennyire lekötött volna és amin ennyit izgulhattam. Eszméletlen meccsekel volt tele ez a pár évad és moviek, igazán élveztem. Habár a kocsikhoz nem kerültem közelebb, de nem érdekel, élvezem és csak ez számít. Ez egy olyan sorozat, amiről nem gondoltam volna elsőre, hogy ennyire fog tetszeni. Először is eleve csak a zene miatt figyeltem fel rá. Eurobeat. Megvolt belőle pár dal, hallgatgattam őket néha-néha, most meg... egy egész kollekcióm van belőlük. Ez az anime egy emlékezetes sorozat marad a számomra, az már biztos. Örülök, hogy végül sikerült rávennem magam és nekiállni. Egyébként is, a shounen stílus mindig közelebb állt hozzám. Azt nem mondom, hogy életreszóló bölcseleteket szereztem belőle, de azt hiszem talán mégis egy kicsi darabot továbbvihetek, egy kicsit másfajta életszemléletet. Azt hiszem... azt mutatta meg ez a sorozat nekem, hogy néha nem bűn, sőt, kell, hogy egy kicsit önzőek legyünk és azt az utat járjuk, amit igazán akarunk és nem engedhetjük másoknak, hogy letérítsenek róla. Ha tetszik nekik, ha nem.

Tudom, nem mondtam semmi újdonságot és klissé ez is már, de... Könnyebb beszélni róla, mint megtenni.

Jöjjön egy kis rajz! Mert miért ne.

1) Pár sprite próbálkozás, amiket majd játékomhoz akarok, plusz egy (talán már) elfogadható fenyőfa! Végre. Hát az előzőekhez képest legalábbis jobban néz ki (bár még mindig nem az igazi). Igaz a törzsét be sem fejeztem.

2) Ez... pixel art. Igen, szemmel látható, hogy a lány sprite után készült, ő akar lenni. Majd meglátjuk mi lesz ebből az ötletből. Jobban jártam volna ha más szögből rajzolom, de most egyelőre ez így sikerült. Aztán lehet megpróbálkozok majd egy másik beállítással, már csak próbaképp is. Egyelőre kísérletezek csak, ismerkedem ezzel a dologgal.

  

Nos... ennyi!

Mit írhatnék még? Azt hiszem rájöttem pár dologra mostanában magammal kapcsolatban. Hogy miért írom ezt le? Talán azért, hogy megpróbáljam rendezni a gondolataim ezzel kapcsolatban és meg tudjam végre fogalmazni azt, amit érzek és ami a fejemben van. Talán ez a pár sor igaz lesz másokra is.

Az egyik dolog érdekes módon éppen akkor "hasított belém" mikor Initial D-t néztem. Lerövidítve annyi történt, hogy a főszereplő, Takumi, éppen arról beszélt, hogy hanyagolja a szerelmi kapcsolatát, mert másra kell koncentrálnia, neki van egy álma. Végre eldöntötte mit akar csinálni és el akarja érni a célját. Persze, igen, klissé, mert minden történetben lassan megfordul ez, de... Valahogy most mégis másképpen hatott. Igazából ez csak elindított egy apró gondolatot bennem, ami végül elvezetett a felismeréshez. Lehet gázul hangzik, de mégis így történt. Észrevettem még régebben magamon, hogy sokminden van, amit kipróbálok, de semmi nincs, amire igazán ráfeküdnék és foglalkoznék vele. Pedig sok dolgot szeretek csinálni. Ez a szeretet viszont sosem elég. Mindent elkezdek, de ahogy csinálom és fejlődök egy idő után megállok ebben. Mintha hirtelen érdeklődésemet vesztettem volna a tevékenység iránt, pedig ez nem igaz. Egyszerűen csak elérek egy szintet és megállok. Beérem azzal, amit elértem és nem akarok többet. Aztán utána csak sodródok és azon gondolkodok lehetnék talán jobb is, de soha nem fekszem rá komolyabban a dologra. Ez bosszantó. Tudom mit kellene tennem, de mégsem csinálom. Talán nem is olyan fontos az a dolog. De szeretem. Ilyenkor nem értem magam. Ha jó, akkor miért nem kell belőle több? Nézzük meg mondjuk a rajzos "pályafutásom" példáját. Sok éve rajzolok, mostanra már nem ezen a szinten kellene lennem, sokkal, sokkal előrébb. Tudom miben vagyok gyenge és miben talán erősebb, hogy mit kell még gyakorolni és megtanulni, mégsem teszem. Vagy csak nagyon lassan. Megtanultam már magammal kapcsolatban, hogy amíg nincs egy konkrét cél a szemem előtt, addig nem tudok ráfeküdni és teljesen koncentrálni dolgokra. Például a programozással is így vagyok. Meg akarom tanulni, érteni akarok hozzá, de mégsem veszem elő. Viszont mikor tudom, hogy nekem egy olyan program kell, ami ezt meg azt csinálja, akkor kérdés nélkül előszedem és nekiállok. Csak "gyakorolgatni" nem tudok. (Ez pedig nagy hibám!) Az a cél nekem nem elég, hogy "jobb akarok lenni." Nekem ennél több kell. Egy konkrét elképzelés. Innentől pedig már nem az a lényeg, hogy jobb akarok lenni, hanem hogy elérem azt a célt. Munka közben pedig egyre csak fejlődök, de ezt sokszor észre sem veszem, mert csak a célra koncentrálok. Rossz dolog volt rádöbbenni arra, hogy nekem tulajdonképpen nincsenek is komoly céljaim. Eddig azt hittem haladok valamerre, hogy tudom mit akarok, de rájöttem, hogy mégse. Megtanulom ezt, megtanulom azt, de miért? Magában a tudat, hogy értek hozzá, nem elég. El kellene döntenem végre mit akarok. Kitűzni egy komoly elhatározást. De ez a komoly elhatározás belül kezdődik. Ha érzem, akkor meg tudom csinálni. Így működik ez. Eddig azt hittem, hogy ha sokmindent kipróbálok, akkor majd egyszer csak felbukkan valami, amit mindenképpen akarok majd, legyen bármi. Lehet másképpen kellene gondolkodnom? Talán.

Tuladonképpen csodálom azokat az embereket, akik képesek elérni a céljaikat, mert megvan bennük a kellő elhatározás és harci szellem.

De úgy érzem bennem nincs meg ez az erő. Egyelőre. Talán nem érdekelnek annyira a dolgaim, hogy elérjem azt a szintet amin már érzem. Ez elkeserítő valamilyen szinten. Eddig azt hittem eléggé szeretem azokat a tevékenységeket amiket válaszottam magamnak, de úgy tűnik ezek csak arra jók, hogy lekössenek és elfoglaljam magam. Élvezem őket, de nem eléggé ahhoz, hogy komolyan foglalkozzak velük. Talán ez is csak egy lépcsőfok, hogy erre rádöbbentem végre.

És hogy mit fogok kezdeni ezzel az egésszel ezek után? Ígéreteket nem teszek, még magamnak sem. Amúgy is kicsit a padlón vagyok mostanában, ideje lenne összeszednem magam végre, mert ez így nem állapot. Fel kell állni és tovább menni, csak azt nézni, ami előre van. Hiszen arra megyek. Valahogy mindig lesz. Olyan még nem volt, hogy ne lett volna sehogy.

Ja, igen, született egy új design is. Eléggé régóta húzom már, pedig éreztem, hogy szükség van már erre. Ettől függetlenül azt az esernyős halat, ami fent volt, megszerettem. No meg a polip. De most beszéljünk erről. Régóta kísérletezek már egyébként a háttérben, de semmi extrát nem tudtam összedobni. Felesleges is lett volna. Elnézve a mostanit, igen, nem történt túl nagy változás, de nem is terveztem nagy változást. Az egyszerű dolgok híve vagyok. Meg amúgy is, mit akarjak annyira designolni azon az egy menün oldalt? Arról nem is beszélve, hogy ha felesleges kacatokkal telenyomom az oldalt, akkor az nem szerencsés. Nem szeretem az olyan oldalakat, ahol minden menüfejléc egy gif, vagy tele vannak videókkal, effektekkel, flash szarságokkal. Ezek csak lassítják a betöltést. Lehet, hogy a szerkesztőnek villámgyorsan betölt, de lehet vannak valahol olyan olvasók, akiket az őrületbe kerget. Inkább mobilos verzión szoktam tapasztalni. Asztali gépen, persze, hogy viszonylag gyorsan betölt, de telefonon egy gif-ekkel meg minden figyfenével teleszemetelt oldal néha kín. Na meg az sem mindegy, hogy a delikvens milyen böngészőben nyitja meg az oldalt. Ha agyon vagy designolva, akkor lehet, hogy a design különböző elemeit a különböző böngészők máshogyan értelmezik, máshogyan jelenítik meg. Szóval ha valaki szarrá alakítja az oldalát, akkor gondolnia kellene erre is. Láttam én már erre csodálatos példát, méghozzá egy város honlapját. Egyik böngészőben nagyon cép, meg csini meg jó, a másikban meg egy szétesett használhatatlan szarkupac volt. Long story short, jobb szeretem az egyszerű oldalakat, designokat, azokkal a szerkesztőnek is egyszerűbb dolgoznia és a böngésző sem hal be, arról nem is beszélve, hogy olvasóbaráttabb is.

Nos, így is már túl hosszú lett ez a bejegyzés, szóval ideje lenne lezárni. Vigyázzatok magatokra emberek.

- Yui

2020.08.03. 17:38, Yui

Break In 2 The Night

 

Isten óvjon minket.

Megszaladtam. Őrült tempóval. Látszik is.

Az a nagy helyzet, hogy mostanában nem sok kedvem van bárminek is nekiállni. Neten is alig vagyok. Pedig annyi minden van betervezve... Gondoltam majd szépen lassan, de a szépen lassanból az lett, hogy meh. Csak hagyjatok aludni. Ami mondjuk nem mostanában lesz. A hétvégék is le vannak foglalva mostanában. Mozgalmas az élet. Pedig az iskolának is vége egyelőre, eljött a nyári szünet, szóval élvezhetem. Jó, nem arról van szó, élvezem is. Már amennyire munka mellett lehet élvezni.

Aztán úgy gondoltam, hogy ha már van időm, befektetem valami kreatívkodásba. Legalábbis próbálom bepréselni valamerre. Jelen pillanatban a játékomhoz érzek nagyobb lendületet ezzel együtt pedig azt hiszem elkezdhetem kidolgozni egy kisebb project körvonalait is. Amíg a naaaaaagy, évekre szóló munkát csinálom, talán ki tudok dobni egy kisebbet is út közben. Ki tudja, majd meglátjuk, attól függ hogy lesz hozzá idő meg energia. De ha már itt vagyok, akkor megpróbálom megfogalmazni, hogy a játékos munkáim hogyan állnak jelen pillanatban, mert az egyik ősrégi játékos postom óta nagyon nagyot változott a világ.

* Először is van az a project, amin már évek óta dolgozom. Igazából csak azért, mert eddig mindig át kellett írni a történetet és megszakításokkal dolgoztam rajta. Szóval nem akart összeállni a kép, csak előző évben feküdtem rá komolyabban a dologra. Azóta megvan a forgatókönyv (értsd: a konkrét, játékba bekerülő párbeszédek) olyan 80%-ban, szóval azt hiszem ezzel a felével jól haladok magamhoz képest. Ha a történet megvan, akkor onnantól már egyszerűbb a dolgom. Nem mondom, hogy könnyű lesz, de legalább már ezen nem kell gondolkodni meg agyalni, hogy logikus legyen. Elég nagy a történet és több szereplő is játszik (összesen 7 főszereplőm van!), sok a mellék küldetés és mellék szál is. Nem egyszerű, de elengedni már azt hiszem nem tudnám. Dolgozok rajta, mert csakazértis. Még ha a végén nem is lesz belőle semmi. Azért... szeretném ha lenne. Hoztam mutiba képeket, hogy lássátok, tényleg létezik:

   

* Aztán ott van még az a játék kezdemény, amiről régen bejegyzést is kaptatok. Nos, azóta az fejlődött, de csak fejben. A jelenleg meglévő játéknál valami nagyobbat akarok belőle kihozni azért, mert nem akarom úgymond elpazarolni a karaktert meg az ötleteket és kis, fél órás valamire. Így beállt várólistára a project és majd át lesz dolgozva. Több karaktert vonok be és egy igazi krimit akarok belőle kerekíteni. Szeretem a krimit. Egyelőre pihen ez a terv.

A harmadik és egyben legfrissebb ötlethez értünk. Azért vettem előre ezt a játék tervet, mert rövidre terveztem direkt. Nem akarom elhúzni gyors, rövid és lényegre törő akarok lenni vele, mégis egy olyan történetet tálalni, ami még ha kicsit is, de emlékezetes tud maradni. Tudjátok, a dolgok, amiknek hamar vége van, de nagyot ütnek. Vagy legalább egy kicsit. Nekem az is elég. A lényeg, hogy jelenleg ezen dolgozok amellett, amit elsőnek említettem, mert szeretnék kirakni egy rövid játékot is. Mivel nemrég kezdtem el dolgozni rajta, így szinte csak fejben vagyok meg. Megvan a történet, a karakterek, az ok-okozati összefüggések és a végek is.

Ja, és címeket ne kérdezzetek. Egyiknek sincs még címe... Nem vagyok túl jó a cím adásban... :'D

Ennél azért több tervem van, de nem fogok mindbe belevágni egyszerre. Jelenleg így állok játék készítés terén, erősen a forgatókönyvvel kell foglalkoznom, mert nem lesz belőlem meg ebből az egészből semmi. Mikor az ember nagy vonalakban levázolja, hogy ez meg ez fog történni, akkor olyan szépen hangzik, meg olyan jól, aztán oda kell ülni és végig kell vezetni, hogy na akkor hogyan is jutunk el A pontból B-be? ... Na, itt kezdődik a probléma, a kidolgozásnál.

Mivel véget ért az iskola, gondoltam nekiállhatok egy sorozatnak, amit esténként nézek majd. 1-2 rész egy nap, így szoktam. Miután több, mint 1 éve húzom az Initial D folytatását, így gondoltam legyen ez, elkezdtem a második évadot. Azaz Initial D Second Stage. Sőt, be is fejeztem már. Hm, még mindig nincs közöm távolról sem az autókhoz, de még mindig le tud kötni valamiért. Kezd egyre érdekesebbé válni a dolog, kíváncsi vagyok mi lesz ebből. Na meg... azok a versenyek az eurobeat dalokra továbbra is valami eszméletlenek. Azért nem gondoltam volna, hogy érzelegni fognak ebben a sorozatban, de tulajdonképpen örülök neki, hogy egy ilyen oldala is van és annak is, hogy számomra emészthető módon lett ez berakva. Azaz nem nyálverés van. Igazán kíváncsi vagyok, hogy a további évadokban hogyan fog alakulni a karakterek kapcsolata és persze az újabb és újabb ütközetekre a sofőrök között.

Rajzolás terén próbálkozok.

1-2) Random csaj, de nem vagyok vele teljesen megelégedve. Plusz egy színezett verzió róla. Másik. Azt hiszem most először próbáltam meg normálisan hajat rajzolni. Talán sikerült, talán nem, a lényeg, hogy előrébb vagyok vele... Talán.

3) Szerencsétlenkedéseim a fákkal. Itt látható az eddigi összes próbálkozásom arra, hogy értelmes pixel fát rajzoljak. Hát nem jött össze. Ezzel még kísérletezni kell, meg kell tanulnom, nekem szükségem lesz erre.

 

Ja, ha már rajzok. Kicsit törölgettem képtárból (modulkezelő), így előfordul, hogy a rééégi, ezer éves bejegyzéseimben már nem találhatóak meg képek. Eltűntek! Mert... kitöröltem őket, hm. Csak, hogy ne lepődjön meg senki, az direkt volt. Kis takarítás nem árt néha.

Azt hiszem egyelőre ennyit tudtam mondani. Igazából más témám nincs is nagyon. Illetve lenne, de nem olyan, amit itt leírnék. Úgyis csak panaszkodás, azt meg megemésztem. Szóval most zárok is.

- Yui

2020.06.28. 08:40, Yui

Good luck with the rest, I hope for the best

 

Na mi legyen? Nem tudom, írjunk.

Miről? Kérdezem én. Sokminden megfogalmazódott bennem az elmúlt időszakban és szét kellene válogatni ezeket a gondolatokat, aztán értelmes formában közölni a külvilággal. Inkább ez a nehéz rész.

Itt a juhuhú, karácsony. (Nem vagyok bezsongva tőle.) Az új évről ne is beszéljünk. Nem fogtok tőlem kapni beszámolót meg ilyesmi írásokat. Mert... minek? Nem hinném, hogy olyan sok dolog történt velem. Ment minden tovább úgy, ahogyan mennie kell. Rábíztam magam Univerzum Istenanyánkra. Jó, néha azért én is megmozdulok kicsit. Egyelőre nyugton akarok maradni míg tart ez a képzés amibe belevágtam. Szeretem úgy intézni a dolgaim, hogy befejezem azt, amit elkezdtem. Aztán ha ezzel megvagyok, majd körültekintek a nagyvilágban, hogy mi a helyzet. Addig hagyjátok, hogy tengődjek.

A csodálatos magyar egészségügy kiderítette, hogy az egyik csigolyám összenyomódott. Meh. Ez egy régi történetből adódik, ahol majdnem kitörte a gerincemet egy buszsofőr a fantasztikus vezetési technikájával. Nos, ez nem egy olyan dolog, amivel sokmindent lehetne kezdeni. Főleg, hogy eleve időpontot sem kapok, mert tele vannak. Eddig is megvoltam így évekig. Talán ez után is menni fog. Habár meg kell hagyni, mostanában kezdett csak fájni.

Film nézés is történt egy álmos estén, mikor már alig bírtam nyitva tartani a szemem is. Nem tudom miért pont akkor kezdtem bele, de lényegtelen is, megtörtént. A műsor tulajdonképpen egy anime volt, a Sailor Moon R Movie - The Promise of the Rose. Igazából kiszámítható volt és annyira nem nyűgözött le. A szintet mondjuk tartották, úgy értem a lányok meg a jelenetek itt-ott jók voltak, de... mégis. Azt nem mondanám, hogy olyan nagy durranás lett volna. Láttam ezt a movet, láttam két évadot, mégis azt mondom, hogy eddig semmi nem veri az elsőt. Hiába, az olyan emlékezetes és eddig a kedvencem.

Olvasás is történt. A könyv amit a kezembe vettem ezúttal a Gépnarancs, Anthony Burgesstől. Régen szemeztem a filmmel, ami készült belőle, de soha nem néztem meg. Aztán így évekkel később megláttam a könyvet egy könyves boltban, miközben nézelődtem és gondoltam miért ne, megvettem. Nem álltam neki azonnal olvasni, kellett egy kis idő, hogy rávegyem magam, de mikor megtettem... Akkor nagyjából két nap alatt végigpörgettem. Jó, nem is hosszú, csak éppen olyan balfasz módon keztem el, hogy kényetelen voltam egy alvás miatt félbeszakítani a folyamatot.

A cselekmény egy Alex nevű fiatalemberről szól aki a legnagyobb szeretettel és élvezettel követ el mindenféle elképzelhető bűncselekményt. Legyen szó lopásról, vandalizmusról, random testi sértésről vagy akár nemi erőszakról. Az utolsó balhé alkalmával viszont nem csak hogy elárulják a "haverjai" de még az áldozata is meghal, ami aztán azt eredményezi, hogy kimondják rá a 14 évet. Két év lehúzása után aztán jön egy "lehetőség" amivel előbb szabadulhat. Egy bizonyos fajta kísérleti eljárás ami arra hivatott, hogy "jóvá tegye az embert" és kiölje belőle a rosszra való hajlamot. A tortúra lefolytatása után aztán Alex valóban nem volt képes elkövetni semmiféle erőszakos tettet leginkább azért, mert még a gondolattól is szörnyű kínok törtek rá. Majd mint akik jól végezték dolgukat, a fejesek kidobták a nagyvilágba, hogy menj és kezd új életet ahogy akarsz. Ekkor viszont kiderül, hogy mennyire is sebezhető és védtelen egy olyan ember aki csak jóra képes ebben a sötét, erőszakos és elferdült világban.

Ennél persze sokkal több témát tárgyal a könyv. Összességében nekem tetszett. Ahhoz képest, hogy Alex a könyv elején egy utolsó megvetni való huligán mégis az író képes empátiát ébreszteni az olvasóban iránta. Leginkább szerintem azért tud elérni ilyen hatást, mert az egész E/1-ben íródott. Legalábbis számomra. Tényleg olyan volt ez, mintha Alex, a maga stílusában és szóhasználatában mesélte volna el az olvasónak, egy havernak, hogy mi is történt vele. Mert meg kell jegyezni, hogy a könyv tele van igen változatos szleng (/idegen, /kitalált) szavakkal amik elsőre furcsának tűnhetnek, de a végére az ember hozzászokik és ez is csak fokozza a hatást. A másik dolog, ami miatt úgy érzem tudtam vele szimpatizálni, az a karaker őszintesége. Megismertük egy veszélyes, őrült elméjű fiatalnak aki nem riad vissza semmitől, mégis mikor sírni kellett, sírt, mikor üvölteni kellett, üvöltött és mindig beismerte ha valami fájt, ha valami boldoggá tette, még akkor is ha az szörnyű dolog volt. Kendőzetlenül, mindent. Ennél persze sokkal többet lehetne írni Alex karakteréről, de nem akarok km-es posztot. Aki kedvet kapott hozzá ezen leírás alapján, annak ajánlom. Rövid és érdekes.

(...) Igen komoly etikai kérdések vannak itt terítéken. Jó fiút fognak csinálni belőled, 6655321-es. Soha többé nem érzel majd kísértést, hogy erőszakoskodj vagy bármi módon megháborítsd az állam békéjét. Remélem, ez világos. Remélem, ezt teljes mélységében felfogod. – Mire én:
– Ó, olyan kellemes lesz jónak lenni, uram. – Közben jó horrorsót szmeháltam magamban, testvérek. Mire ő:
– Nem biztos, hogy kellemes lesz jónak lenni, kicsi 6655321-es. Lehet, hogy szörnyű lesz. Tisztában vagyok vele, milyen ellentmondásosan hangzik ez az én számból. Tudom, hogy sok álmatlan éjszakát okoz ez még nekem. Mert mi az Úr akarata? A jóságra szavazna az Úr vagy a jó választhatóságára? Nem jobb-e bizonyos értelemben az, aki a rosszat választja, mint az, akire rákényszerítik a jót? Fontos és komoly kérdések ezek, kicsi 6655321-es. Most azonban csupán annyit akarok mondani neked, hogy ha bármikor a jövőben visszatekintesz ezekre az időkre és eszedbe jutok én, Isten legértéktelenebb és legalázatosabb szolgája, kérlek, ne gondolj rólam rosszat a te szívedben, ne hidd, hogy bármi közöm is volt ahhoz, ami történni fog veled. Szomorú, de most már annak sincs értelme, hogy imádkozzam érted. Olyan tartományba lépsz át, ahol az ima ereje sem ér utánad. Rettenetes, rettenetes gondolat. És mégis, bizonyos értelemben azzal, hogy úgy döntöttél, megfosztod  magad az etikai választás lehetőségétől, bizonyos értelemben máris a jót választottad. Ez lebeg majd a szemem előtt. Ez lebeg majd, az Isten irgalmazzon nekünk, 6655321-es, a szemem előtt.

Igazából azért kezdtem el olvasni, mert először is hiányzott már, másodszor pedig mert írni volt kedvem. Logikus, igaz? Szerintem is. Mivel nincs semmiféle dolog, amiben kiélhetném ezt a kevés kis írás utáni vágyam, így... olvastam. Lehet néha rámjön, de nem akarok író lenni, nem akarok semmi nagy volumenű dolgot írni. Csak néha egy kicsit elfog a vágy, egy-két napra, aztán eltűnik. Van ez így.

Azt hiszem ennél többet most nem tudnék jelenteni. A játékom tengődik, mert lehet, hogy sokáig eljutottam a történetben és eddig jöttek is olyan ötletek, amiktől (szerintem) jobb lett, de most megint elakadtam. Valahogy ki kell kutyulni a szálakat. Addig gondolkodok meg kicsit szórakozok néha a szerkesztőben. Rajzolás terén sem született semmi olyan ami megváltaná a világot. Jut eszembe lassan letelik a "próbáljunk intenzíven rajzolni" ... akármi. Amit elkezdtem még az év elején. Mostanában nem jutok sokszor el odáig, hogy rajzoljak, de mégis csak többet teszek most, mint régen tettem. Majd ez kiderül ha visszatekintek.

Nos, így a végére mindenkinek kellemes ünnepeket, boldog karácsonyt és boldog új évet is kívánok egyszerre.

 

- Yui, aki boldog ünnepeket kíván, yay!

2019.12.23. 20:46, Yui

Console.WriteLine("Új bejegyzés");

 

Azt hiszem az agyamra ment a C#.

Az előző bejegyzés óta történt is sokminden, meg nem is. Ezek a dolgok kiszámíthatóak is voltak, meg nem is. Nem tudom. Majd az idő eldönti mi lesz ennek az egésznek a kimenetele.

Ami az oktatást illeti, próbálok szinten maradni, de nem könnyű így, hogy az embernek más is van az életében, mint a tanulás. Igazából valahol élvezem ám ezt. Olyan dolgokat tanulok amik érdekesek és szívesen foglalkozok velük. Jó... nem mindegyik téma lett a szívem csücske, de azt kell mondjam, hogy ettől függetlenül egyelőre örülök, hogy belevágtam. Sőt, csodálom a minket oktató pedagógusok türelmét is. Néha inkább nem is gondolok bele milyen értelmes tekintetekkel találkozhatnak óra közben mikor végignéznek a csapaton. Nem egy tanártól kaptuk már meg dolgozat írás után, hogy "mikor javítottam, majdnem sírva fakadtam." ... Megy ez, megy ez. Annak mondjuk örülök, hogy nem egy nagy 20-30 fős osztályról van szó, hanem egy alig 10 fölötti kis csapatról.

Jöjjön egy kis rajzolás, mert az már régen volt. Előre is elnézést az elmondhatatlanul pocsék minőségért, csak nem volt kedvem scannelgetni. Így maradtak ilyen ócskák. Átérzitek legalább a sketchbook feelinget. Felrakok azért pár dolgot, hogy lássátok, csinálok is néha valamit. A sok katasztrófa mellett, vannak itt nem annyira katasztrófák is. Talán.

1) De ez legalább ki van húzva. Az árnyékokról ne kérdezzetek, nem tudnék felelni rá miért éppen úgy néz ki. Ez most ilyenre sikerült, ilyen kedvem volt. Hát nem tudom, ezekben nincs semmi érdekes szerintem.
2) Nagyon random nemtom mit akartam, de ez lett. Azért a háttérrel elszórakoztam, az a képen nem is látszik annyira.
3) Fák, fák, fenyőfák. Azokat már úgyis olyen régen rajzoltam, kíváncsi voltam emlékszek-e még rájuk. Erre jutottam.
4) Ez a design már régebben megfogalmazódott bennem, nem tudom feltettem-e ide. Eszembe jutott, hogy én bizony csináltam egy ilyesmit régebben és előkutattam, majd megint lerajzoltam. Csak tetszik. Habár nem lehet túlságosan kényelmes viselet.
5-6) Gyakorlatok.

  

  

Egyébként élőholt módban működök. Sőt, ezek után gyanítom még ennyit se leszek itthon, mint most. Az osztályban vannak tervezgetések aztán lehet ez fogja kicsit elrabolni az időm majd. Ja, meg a random mód előbb elmenő buszok, hogy rohadjak csak még egy órát a buszmegállóban, mert annyira ráérek este 8-kor. :'D Ami azt illeti, egész nap csak aludnék. Mostanában eléggé le vagyok szívva. Hiába, emberek között gyorsan lemennek az eltartalékolt kis energiáim, a visszatöltésre meg szokszor nincs lehetőség, aztán aggreszív leszek. Hm. Főleg ügyfeles napokon.

Játékom is úgy halad megint, mint a hátramenet. Eddig olyan jó lendületben voltam, aztán kész, vége, megállt a folyamat. A fejemben pörög tovább, de ennek látszata az nincs. De már a gondolat is valami. Annyi haladás történt hogy sikerült átlendülni egy történetbeli problémán. Ezen kívül lényegében semmi. Ja de, egy bug fix. Hát nem sok.

A Sailor Moon R-t viszont befejeztem! Egy ideje. Ami azt illeti nem volt rossz, de ahogy azt előzőleg is írtam, az első évadot nem ütötte. Még akkor is ha kaptunk egy új harcost. Ami ezeket a harcosokat illeti... Végig azt vártam, hogy ebben az évadban majd felbukkan Uranus, vagy Neptun, de... sehol semmi. Az első évadban is vártam őket, de... semmi. Szóval kénytelen leszek megnézni a harmadik évadot, hogy végre láthassam őket. Tervben van, igen. Csak soha napján fogok oda eljutni. Igazából ebben az évadban tetszett, hogy némi problémát raktak Usagi és Mamoru románcába. Érdekes volt, érzelmes. És igen, megint csak azt hoznám fel, hogy nem vagyok romantika párti, az ő helyzetüket viszont valahogy mindig át tudom érezni. Magic. Igaz nem értettem, hogy miért kellett az a plusz két ellenség a legelejére, akiknek lényegében sok értelmük nem volt (max annyi, hogy Mamorunak visszatértek az emlékei, de ezt szerintem a főszálban is meg lehetett volna oldani). De mégis, az egyik kedvencem: Chibi Usanak baromira nem feltűnő, hogy Usagi tökre úgy néz ki, mint az anyja. A szakaszott mása... Mert például ugyan az az ember?! De nem... nem ismeri fel. Az apját sem. Sőt! Az sem tűnik fel neki, hogy Sailor Moon mennnnyire hasonlít Usagira. De ez az egész világnak nem tűnik fel, mert mindenki vak ebben a történetben. Jó, anime logika. Összességében szerintem nem volt annyira megnyerő, mint az első évad, de azt sem mondanám, hogy rossz. Megvan a maga hangulata.

Nos, ennél többet egyelőre nem is tudok írni. Az átlagos napok pörögnek csak átlagnál nagyobb sebességgel. Valószínűleg azért, mert elfoglalt vagyok és ilyenkor csak úgy futnak a napok. Sajnos.

 

- Yui

2019.11.22. 21:04, Yui

Gabonapehely

 

Megérkeztem.

Ide is. Amúgy mindenhonnan el vagyok kicsit tűnve. Van ilyen, kell is ilyen, nem? De.

Mondjuk sok oka nincs, max annyi, hogy kifutok az időből és hamar vége lesz a napnak. Vagy én dőlök ki előbb és úgy jó érzés bedőlni az ágyba este kikészülten.

Elkészültünk a festéssel. A szobám után megtörtént a konyha, majd a fürdő kifestése. Azok egyszerűen csak fehérek lettek, azok is voltak. Mondjuk nem sok változás látszik, de anyu erőlködött, hogy márpedig azt is kell. Annyiból jobb a helyzet, hogy legalább egyszer ki volt pakolva minden és ki volt alaposan takarítva. Nem arról van szó, hogy amúgy nem szoktunk takarítani, de pl a szekrény háta mögött azért nem minden nap van kisúrolva. A szobácskám [kövirózsa] színt kapott és nagyon boldogságos vagyok vele. Olyan világos lett. Örülök, így teljesen másképpen mutat a szoba, több a fény. Kellett ez már nekem. A szekrények meg egyéb nehéz bútorok tolgatását, mozgatását én meg anyu végeztük. Akárhányszor ilyen pakolás van, egyenesen halálfélelmem lesz. Anyu mindig engem szúr ki ilyen hülyeségekre, de ezzel még nem is lenne probléma. Sokkal inkább az zavar, mikor cipekedünk aztán szólok neki, hogy nehéz, nem tudom tartani, vagy csúszik a kezem, nem találok normális fogást, erre ő: bírod még, nem rakjuk le... És akkor ezt eljátsza veled miközben a bútort viszitek fel az emeletre és te mész alul. Nem egyszer volt már ilyen és tiszta fóbiám van már. A másik a létra teteje. Oda is az esetek többségében nekem kell felmenni, hogy kifessem a sarkokat ahová nem ért be a hengerrel. Utálom a létrát, főleg ha kapaszkodni se tudok sehova mikor fent vagyok. Bár akkor is kiver az ideg mikor anyám szórakozik ott a legtetején. De a lényeg, hogy végre vegeztünk vele.

A napokban bebizonyosodott, hogy nekem meg fiatalabb unokahúgomnak nem szabad se OBIba, se JYSKbe menni. Mint a hülyék, beszabadulunk és legszívesebb felvásárolnánk mindent. De a Libri is dettó ugyan ez. Hirtelen felindulásból vettem is végre magamnak egy irodai széket. Ha már akciós volt. Amúgy is már kikopott a seggem a másikon, szerencse, hogy még nem esett össze az a szék. Össze is raktam magamnak, mert én olyan ügyeske vagyok és... meg vagyok elégedve magammal. xD Végre nem esek le majdnem a székről. Más lányok ruhákat vesznek, meg cipőket, smiket, stb, én meg... berendezést, könyvet meg írószert. Van ez így.

Csodával határos módon eljutottam addig, hogy animét nézzek. Először is lepörgettem a Sailor Moon első évadát. (A régit!) Igen, Sailor Moon. Azért néztem meg, mert először is, egyszer már x éve elkezdtem és nem fejeztem be. Szóval elkezdtem megint, hogy tudjam is, hogy hogyan végződik. A másik dolog pedig az, hogy... ez egy igazi klasszikus. Én, aki szereti a retro dolgokat, meg a régi animéket, nem hagyhattam ki. Tudni akartam mi ez, része akartam lenni ennek az élménynek. Hát sikerült. Nem hazudok, élveztem. Miért? Mert lehet, hogy sok helyen eléggé WTF volt, de szórakoztatott. Ez a lényeg. Sok olyan dolog volt benne, amire érdekesen néztem, vagy éppen logikátlannak tűnt (anime logika), de a sorozat ettől függetlenül mindig elérte, hogy szórakoztasson, lekössön. Jók voltak a karakterek, a történet sem volt rossz, a beszólások betaláltak sokszor nem is kicsit. Van benne valami különös, amit csak akkor érez az ember ha végignézi. A cukormázas felszín alatt ott van a történet melankólikus oldala is ami számomra komolyabbá tette és kiemelte ezt a sorozatot. Magamon is meglepődtem, mert nem vagyok egy romantika párti, de Usagi / Serenity és Mamoru / Endymion szerelme valahogy... tudjátok. Sikerült a sorozatnak átadni úgy, hogy még egy olyan romantika ellenes, mint én is átérezze. Összeségében, egy jó élmény volt. Még... az utánozhatatlan magyar szinkronnal is. A Moonlight Densetsu pedig beleégett az elmémbe. Epic. Tervezem majd tovább is nézni, ha... egyszer eljutok odáig.

A másik anime, amit rekord idő alatt sikerült megnéznem, az a Dororo volt. Imádtam az elejétől a végéig. Egy Tezuka manga idei anime adaptációjáról van szó (van egy régebbi is). Időközben a mangát is megtaláltam és elolvastam. Nem volt rossz, volt, hogy a két adaptáció teljesen másféle fényben tüntette fel a karaktereket, a történetet. Izgalmas és érdekes a téma, az egész. Ajánlani tudom. Nem hiába, Tezuka értett ahhoz, amit csinált, nézzetek rá ha van időtök.

Mint azt az előző bejegyzésben is emlegettem, olvastam. A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt (Jonas Jonasson). Sikerült befejezni a könyvet és meglepődni is sikerült a végén. Nem erre számítottam, de kijelenthetem, hogy szerintem jobb volt, mint a film. Ami persze nem meglepő, mert általában így szokott lenni. Ettől függetlnül hálás vagyok a filmnek, mert megismertette velem ezt a történetet. Már eleve a főszereplő fel tudja kelteni az ember figyelmét, egy 100 éves ember? Ebből nem lehet jó könyvet írni... Vagy mégis? Jonas Jonasson bebizonyította, hogy mégis. A 100 éves Allan már magában egy érdekes ember, erre pedig még rájött a többi ugyan annyira érdekes karakter, plusz egy izgalmas történet. A szórakozás garantált. Olvastam néhány helyen, hogy Jonas Jonassont Rejtő Jenőhöz hasonlítják. Igazából ez is nagy szerepet játszott abban, hogy megvettem a könyvet, mert nagyon szeretem Rejtő írói stílusát. Viszont miután elolvastam, azt kell mondjam, hogy Jonas Jonasson stílusa is szórakoztató, de Rejtő írásai valahogy jobban elérik a kívánt hatást. Azt azért túlzás állítani véleményem szerint, hogy Rejtő szintjén lenne. A humoruk hasonló, de ennyit tudok mondani. Rejtő írásai jobban betalálnak és kifinomultabban használja ezt a humoros stíust, amit mindketten képviselnek, ki-ki milyen szinten. Tetszett, hogy a könyv cselekménye két szálon futott. Egyrészt megkaptuk Allan múltját, másrészről pedig a jelenben történő dolgokat. A legvégén pedig találkozott a jelen és a múlt. Itt Jonasson ötletesen beszúrta a könyv végére a legelső fejezetet, majd megkaptuk az utolsó, lezáró fejezetet, ami megjegyzem, meglepetésekkel zárult. Szóval tetszett a felépítés is, érdekességet vitt bele a jelen és a múlt váltakozása. Főleg, hogy Allan jellemét, karakterét inkább a múltbéli fejezetekből ismerhettük meg jobban. A történetnek van második része is, vagy legalábbis könyvben már van, A 101 éves ember, aki azon gondolkodott, hogy túl sokat gondolkodik. Mondtam már, hogy imádom ezeket a címeket? De most tényleg, felkeltik az olvasó figyelmét. Majd meglátjuk ez hogyan fog tetszeni. Bár kétségem sincs afelől, hogy Jonasson tovább képes fokozni az őrületet.

Egyébként a háttérben már nekikezdtem x bejegyzésnek, csak egyiket sem sikerült befejezni. Elfogyott az ihlet, a betű, a gondolat, a nemtom. Pedig szeretnék témázni már végre, csak valahogy sosem tudok a végére jutni a dolgoknak. Mondjuk a dologhoz tartozik az is, hogy eléggé sokmindent csinálok. Próbálom összeszedni magam, hiányzik, hogy km-es véleményeket írhassak. Valahogy csak úgy bennem van. Ide csak megszokásból írok. Azért, mert ha nem írok sokáig, akkor hiányozni kezd. Még akkor is, ha nincs különösebben semmi témám.

Időközben rajzolás is történt. Kicsit jobban elkezdtem rágyúrni a természeti dolgokra. Ezeket meg is mutatom most. Hát, eddig jutottam. Mindenesetre jobban megy, mint régebben. Legalábbis ezt érzem. Most már ha nekiállok valamit rajzolni, akkor nem csak random húzogatom a vonalakat, hogy így talán jó lesz, hanem van már valamiféle kép a fejemben arról mit akarok és tudom is, hogy melyik vonalat hogyan kell húzni, hogy az úgy is nézzen ki. Vagy legalábbis az esetek többségében. Gyorsabbak lettek a mozdulataim is amik ugyan nem javítanak a minőségen, de... ez is valami. Továbbra is kísérletezgetek, firkálgatok, gyakorolgatok, megpróbálok új dolgokat tanulni. Csak lassan megy ez is.

1) - 4) Természet rajzolási képességeim jelenlegi állása. (Nem, nem tudok egyenes vonalat húzni...) Az az egymagában álló fa eléggé nyomi lett, jobban mondva a törzse. Miért van az, hogy teljesen nyilvánvaló hibákat csak akkor lát meg az ember, miután már kihúzta a rajzot?

5) Oldal profil gyakorlása

6) - 7) Eredeti vs. pixel verzió. Mondjuk mindegyik egy anatómiai szégyen, de gyakorlásnak nem volt rossz. (Direkt nincs vége annak a pálcának. Akart vége lenni, de végül nem lett vége.) Az idióta beállítások szakértője vagyok, mondtam már?

  

  

Kipakoltam a régi rajzos mappáimat is! Miután sikerült túllépnem azon, hogy majdnem sírva fakadjak a látványra, összeszedtem magam én kirakosgattam azokat a darabokat amik a totális vizuális katasztrófa címszó alá estek. Azaz egy hatamas kupacot. Aztán, hogy ezek a borzalmak némi hasznára is váljanak a világnak, megfogtam őket és beledobáltam a papíros szelektíves zsákba. Szóval ha egyszer majd újrahasznosított papírból készült kéztörlőt, papírzacskót vagy WC papírt vásároltok, akkor jusson eszetekbe, hogy a rajzaim is benne vannak.

Ha már rajzolás. Néha elgondolkodok azon, hogy a rajzosok, akiket régen ismertem mit csinálhatnak most. Rajzolnak-e még egyáltalán. Olyanokra gondolok akik csak úgy hirtelen eltűntek. Egyik nap bezárták az oldalt és azóta nem hallunk felőlük, vagy az egyik ismerősöm akinek hiába írtam, nem válaszolt azóta se az üzeneteimre. Pedig úgy szerettem régen nézni ahogyan rajzol és olyan jól is ment neki! Szomorú lenne ha ezek a tehetséges emberek befejeznék az alkotást. Igaz tudom, a világ jelenlegi helyzete nem arra van tervezve, hogy az ember azt csináljon amit akarjon. Legalábbis többnyire.

A játékom tekintetében is csiga tempóban, de haladok. Leírtam a történet vázlatát. Az elejétől a végéig. Nem fejtettem ki minden pontot, de megvannak a fő vonalak. Még egyszer mondom, az elejétől a végéig. Ez nálam nagy szó. Egy történet, amit le tudtam vázlatoni végig és értelme is van. Whoa. Ilyen még nem történt. Örülök magamnak és reménykedek benne, hogy nem bukkannak fel újabb logikai hibák. Ha már a meglévőket sikerült elsimítani végre. Most áttérhetek a részletek kidolgozására. Ez még egy nagy kihívás lesz. De ha eddig eljutottam, akkor csak nem fog kifogni rajtam. Remélem. A script írás amúgy kicsit megfeneklett, mert utolértem magam, azaz elértem azt a pontot, ahonnan már nincs meg konkrétan merre tovább. Ezért álltam le és vázlatoltam le az egészet, vittem tovább a cselekményt. Nem könnyű, emberek.

Ennyi mindent tudtam most írni. Illetve tudnék még többet is, de akkor már túlontúl hosszú lenne ez a már amúgy is hosszú bejegyzés. Érjük be mára ennyivel.

- Yui

2019.08.11. 17:59, Yui
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

Halloween mix-ek és Jelmez mix-ek már 500.-Ft/kg-tól 1 zsák 15-18 kg gyors 1-2 napos szállítási határidõ    *****    Sniffany felnõtt meséi, képei és versei a blogon :)    *****    Lilith Megéhezik 4 - Az Apáca Show,a fantasy új epizódja elérhetõ    *****    Felnõtt mesék, különös történetek, némi erotikával fûszerezve. Versek, eszmefuttatások. Underground írások,Sniffanytól.    *****    BLACKPINK NEWS • Gyere és ismerd meg a világ egyik legismertebb és legnépszerûbb dél-koreai bandját, a BLACKPINK-et!    *****    LEPD MEG MAGAD VAGY SZERETTEDET EGY KÜLÖNLEGES MANDALÁVAL, VAGY ÁSVÁNYÉKSZERREL! RENDELÉS ÜZENETBEN VAGY AZ OLDALON!    *****    Ismerd meg és nézd meg a norvég SKAM címû sorozatot és 7 további remake sorozatát! Naponta friss hírek! SKAM - SKAM    *****    IGAZÁN DÖGÖS ÉS EGYEDI SZERETNÉL LENNI? 10-20% CSAK MA MINDEN ÁSVÁNYKARKÖTÕRE, GYÖNGYKARKÖTÕRE, MEDÁLRA! NÉZD MEG FB-OT!    *****    "Eljött értünk a végzet, s keze nyomán milliók hulltak élettelenül a porba. Félelem bûze áradt szét." - SZEREPJÁTÉK    *****    Angolturi Lerakat - Angol használtruha kereskedés. Gyerek és felnõtt ruhák már 350.-Ft/kg-tól Gyors kiszállítás    *****    Ismerd meg és nézd meg a norvég SKAM címû sorozatot és 7 további remake sorozatát! Naponta friss hírek! SKAM - SKAM    *****    KÖLTÖZÉS - www.kitfitbefit.hu- Fitness - Életmód - Cikkek- www.kitfitbefit.hu - www.kitfitbefit.hu - www. kitfitbefit.hu    *****    Ismerd meg és nézd meg a norvég SKAM címû sorozatot és 7 további remake sorozatát! Naponta friss hírek! SKAM - SKAM    *****    Suzanne Collins - Énekesmadarak és kígyók balladája Gyere nézz be! #ÉhezõkViadala #Read&Speak Blog #GyereNézzBe    *****    Mistfall egy csodálatos hely amely elvarázsol játék közben!    *****    Mistfall egy gyönyörû hely amely elvarázsol játék közben!    *****    A horoszkóp a lélek tükre,egyszer mindenkinek bele kell néznie. Rendeld meg a képleted én segítek értelmezni amit látsz!    *****    Hamarosan megjelenik a Csókfülke címû film második része. Premier: 2020 július 24. Ne maradj le semmilyen információról!    *****    Silhouette in the Darkness - Reménykedni valamiben, majd elveszíteni: az jobban fáj, mintha semmit sem reméltél volna.    *****    Enigma Disease ⊱ Egy háborút már önmagában vívni is nehéz; s megmenteni mindenkit? Tudd: nem lehet...