▶ Mit is mondhatnék? Elég régóta foglalkozok blogolással, blogspoton voltam jelen régebben, de mégis úgy érzem, hiába a sok év, most kezdtem csak bele igazán. Az oldalon a személyes kínlódásaim, elmélkedéseim, élményeim mellett még fejtegetek pár témát, de leginkább csak random dolgokat amik éppen eszemebe jutnak. Nem akarom megváltani a világot egyik bejegyzésemmel sem, nem akarom megmondani senkinek sem a tutit, egyszerűen csak... kiírni magamból a gondolataim. Valami ilyesmi céllal vagyok itt.
Nagyon sokmindenről nem tudok írni, mert annyi dolog nem történt. Minden halad tovább a maga ütemében a maga irányába. Maximum panaszkodni tudnék egy-két dolog miatt, de azt meg ki nem tud? Mindenkinek van valami baja, amit meg is értek ha azt nézzük, hogy merre halad a világ éppen. Néha úgy... sírni lenne kedvem. Vagy még rosszabb. De tegyük ezt félre, ha folyton csak a bajaimról írnék, akkor minden áldott nap lenne itt bejegyzés.
Mivel mostanában magamhoz képest eléggé sokat néztem filmet / animét, olvastam mangát, így inkább ezekről írnék, meg egy-két apróságról.
Mikor előszedtem a SoulSilvert, eléggé Pokémon hangulatba kerültem ahhoz, hogy nézelődjek kicsit a neten. Ekkor bukkantan rá a Pokémon Generations anime sorozatra, ami rövid részekben dolgozza fel a játéksorozat legemlékezetesebb jeleneteit. Egyből felcsillant a szemem, elvégre játszottam pár játékkal és kíváncsi voltam hogyan ültetik át ezeket a jeleneteket anime verzióba. Persze leginkább az keltette fel a figyelmem, hogy ezek a rövid részek tényleg a játék cselekményét követik. Azonban nem tartott sokáig az öröm, mert nem nagyon találtam meg a Generationst sehol. Helyette viszont megtaláltam az Originst. Ötletem nem volt róla, hogy készült ilyen is. Ez a rövid, 4 részes sorozat az első játékok (Pokémon Red / Blue (Green)) cselekményét dolgozza fel és 2013-ban látott napvilágot. Azaz ez is hű a játékhoz! Igaz nagyon sok minden nem került feldolgozásra benne, de mit várunk, csak 4 részes. Ettől függetlenül úgy éreztem meg kell néznem és... nos, nem csalódtam.
Elmúltak az ünnepek, a karácsony, a szilveszter... Szóval mindenkinek boldog mindent és sikerekben gazdag új évet. Vagy ha sikerekben nem is lesz gazdag, legalább legyen jobb, mint a 2020-as év volt. Szerintem már ennyivel is kiegyezik mindenki.
Két ünnep között nem volt dolgozás, mert főnökasszonnyal megbeszéltük, hogy ne legyen. Neki megfelelt, elvégre ő kérdezte tőlünk, hogy akarunk-e dolgozni. Szóval itthon trógeroltunk majdnem két hétig. Aztán jött a plot twist.
Az egész azzal kezdődött, hogy gyógyszert akartunk kiíratni, én is, anyukám is, aztán az asszisztensek pánik üzemmódban ránk hívták a tesztelőket. Komolyan, az én dokim asszisztense még azt is elfelejtette nagy hirtelen, hogy krémet akarok kiíratni, vissza kellett hívnom, hogy légyszi, rakd már fel, tudod, beszéltünk róla... A lényege a dolognak, hogy három teszt után kiderült, hogy jaj, pozitívak lettünk. (Nekem kettő kellett hogy erre rájöjjenek...) Szóval az ünnepi itthonlét után rádobtak egy karanténos itthonlétet is. Mondjuk én az a fajta ember vagyok, akinek nem kell kétszer mondani, hogy maradjon otthon. Egyébként nagy bajunk nem volt, egy kis orrfolyás és fejfájás. Alap dolgok ilyenkor. No, de legalább ezen is túlvagyunk már. 2020 még a végén bepróbálkozott... a mini földrengés után.
Azóta a rend szorgos őrei minden nap jönnek és megnézik megvagyunk-e még. Jobban figyelnek ránk, mint a bűnözőkre, komolyan. Ja, és egy hét után tudtak adni egy piros cetlit is. Teljesen jó, pont időben.
A technikával is meggyűlt ezen időszak alatt a dolgom... Egyik nap véletlenül félrekattintottam gépen és megnyitottam a Visual Studiot. Ebben szoktunk programot írni. Jobban mondva szoktam, mikor még csináltam, most már csak van a gépen "talán jó lesz még valamire" címszó alatt. VS kérte tőlem, hogy hosszabítsam meg a licenset. Ok, nincs semmi probléma, van Microsoft fiók, csináljuk. Mondanom sem kell, nem sikerült, mert valami hibát észlelt. (Microsoft termékeknél csak ismeretlen hiba létezik és a "megoldás keresése az interneten" opció ami megint csak zsákutcába vezet.) De amin a legjobban fogtam a fejem az az volt, amit leművelt, mikor csináltam a fiókot annak idején. Belépek, hogy csináljak MS fiókot... Akarok csinálni? Akarok. Adjam meg a mail címem. Megadtam. Jaj, nem jó, ilyen már létezik. Eh? Soha nem csináltam itt fiókot. Akkor adj jelszó emlékeztetőt. Jaj, nem lehet jelszó emlékeztetőt adni, mert nincs ilyen mail cím a rendszerben. ... Most akkor van vagy nincs?! Komolyan mondom, halálos ez a cég. Erre meg rájött egy lapáttal Yahoo mail, ami kapálózik, hogy lépjek be, mert régen voltam arra és ha továbbra sem használom a címet, akkor törlődik az összes (mind a 0) levelezésem. Kedves Yahoo mail, egyetlen levelet vártam csak életemben arra a címre, azt se tudtad fogadni, szóval szerintem ne erőltessük a dolgot.
Még a szünetek előtt, de sikerült animézni is. Ez már lassan csoda számban megy nálam, de igyekszem. Meg egyébként is, a 2020-as Higurashiról van szó, szóval ez nekem kötelező. Remakenek lett beharangozva, de állítólag a készítők az első x rész kiadása után átnevezték és azt mondták, hogy ez mégse remake. Még jó, hogy tudják mit csinálnak. Vagyis mit csináltak, elvégre a kiadás előtt, már az elkészítés fázisában tudniuk kellett volna mit akarnak, de... én nem szólok bele. Most két opció létezik: vagy tényleg nem tudták eldönteni mit akarnak, vagy az elkészült termék fényévekre állt az eredeti műtől és már nem lehetett remakenek hívni. Mondjuk én sem hívnám annak.
Őszintén? Nehezen írom le, de az én szememben ez a "remake" inkább egy csalódás. Több dolgot átemeletek a visual novelből, de még így is szegényes. Arról nem is beszélve, hogy teljesen eltűnt a sorozat hangulata. Az a Higurashitól már jól megszokott misztikus, titokzatos légkör amitől kitör a frász. Ezt egyáltalán nem éreztem miközben néztem. Pedig (hiába láttam már vagy 100×) az első anime sorozatnál a mai napig érzem ezt, a visual novelről nem is beszélve. Az pedig a csúcsok csúcsa volt, hogy cenzúrát használtak. Cenzúra. Egy Higurashi adaptációban. Elment az eszük. (Vagy csak abban a verzióban volt, amit én láttam? Valamiért kételkedek ebben.) A Kei és Rena között zajló harc pedig inkább egy komédiába illő jelenet volt. Egyszerűen csak néztem és... késztetést éreztem rá, hogy felnevessek. Az elcseszett karakter ábrázolásokat meg ne is említsük. De mégis... egyetlen jó dolog van ebben a sorozatban. Csak egyetlen egy. Az az OP. Az opening valami eszméletlen jó lett a zenével együtt. A openingben több hangulat van, mint az összes négy részben amit eddig láttam. Itt is hagyom, nézzétek meg emberek, tényleg megéri. [Az OP, ami véletlenül jó lett.] De igazából [az end se rossz]. Van egyfajta hangulata.
Mivel most elég sok időm lett hirtelen, úgy döntöttem játszok is egy kicsit. Volt egy játék, aminek a telepítője már eléggé régóta a külsőn hevert, gondoltam előszedem, mert miért ne. Ez a játék az Astebreed volt. Egy indie shoot-'em-up játékról van szó. Igazából... álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz. De tényleg, teljesen megnyert. A látvány, a zene, a jelenetek, a játékmenet, minden. Egyetlen bajom van csak vele, hogy nagyon rövid. Mire feleszméltem, már ki is játszottam. Meg kell jegyezni, borzalmasan fájt a fejem miközben az utolsó pályákat csináltam, de kíváncsi voltam a végére. Ez egy olyan játék, amit csak ajánlani tudok a műfaj kedvelőinek.
Itt hagyom a trailert, csak mert epic:
Ahogy írtam, az Astebreed elég rövid volt, így jutott idő másra is. Réges régen, még a régi gépen volt egy játék... amit nem tudtam befejezni. Elvesztek a mentéseim, meh. Ez volt a Fire Emblem: Shadow Dragon (DS). Ez egy középkori fantasy stílusú stratégiai játék amiben mindig valakivel háborúzunk valamiért. Most valahogy megint késztetést éreztem arra, hogy megpróbáljam. Tetszett a történet meg Marth jelleme, szóval nekiálltam. És ha én egyszer nekiállok Fire Emblemet játszani... Akkor ott napokig tartó maratonokra kell számítani. Valamiért ha felveszek egy FE játékot, akkor nem tudom könnyen lerakni. Lehet azért tart nekem olyan sokáig a játék ezzel a sorozattal, mert megpróbálok mindig mindenkit életben tartani. Úgy könnyen megnyerek egy csatát, ha közben feláldozom a gyengébb egységeket, de... nem akarom feláldozni őket. Persze ezzel megnehezítem a saját életem is, mert miért ne.
Történt rajzolás is. Különösebb kommentet most nem fűznék hozzájuk, ez az "én megpróbáltam" csomag.
Hirtelen azt hiszem csak ennyit tudok írni most. Reméljük jobb lesz idővel a helyzet, az év. Közben pedig mindenki vigyázzon magára.
Azt nem mondom, hogy jó dolgok történtek mostanában, de... De semmi de. Nem történtek jó dolgok mostanában. Rájöttem, hogy nem tudom ezt kiváltani semmivel.
Nos, akkor elmesélem nektek most a gerinctelenség történetét. Bár ebben a témában nehéz eredetit alkotni, mert minden nap születik egy, de legalább több ilyen mese. Ami a valóság.
De térjünk a lényegre. A történet ott kezdődik, hogy nem voltam hajlandó a felsőbb vezetőknek sem a seggét nyalni (alias kiszolgáló személyzetet játszani és elviselni a beszólógatásokat / perverz megnyilvánulásokat), sem pedig résztvenni a szabálytalanságaikban. Közöltek velem pár dolgot / feladatot amit rámerőltettek végül, de amíg tehettem, addig azt mondtam, hogy: NEM. Én tudtam, hogy ez így szabálytalan és az első ellenőr lazán megbasz miatta, ők is tudták ezt, mindenki tudta ezt, de akkor is csináljam én. Én viszont azt mondtam, hogy nem vállalom semmiért a felelősséget, főleg más hülyesége miatt nem. Nos, itt történt a törés. Nemet montam és hiába lett végül rámkényszerítve a feladat, úgy döntöttek sajnos el kell válniuk az útjainknak. Na de hát nem tudtak belém kötni sehogy. Azt nem írhatja a kirúgás okához, hogy nem voltam hajlandó a szabálytalanságra meg arra, hogy majd elvigyem a balhét mások helyett. Így kitaláltak valami mást. Megjátszották azt. Leültünk és az összes legfelső vezető jópár percen át hazudozott a képembe, aztán elváltak útjaink. Őszintén. Nem sok kellett hozzá, hogy közbeszóljak és megkérdezzem: "oké, mé hazucc, te g*ci?" Akkor lenne benned annyi gerinc, hogy őszintén a szemembe mondod, bazz, de nem. Egy egyszerű dolgozó vagyok... voltam. És még az is nehezükre esett, hogy egy ilyen utolsó senkinek őszintén a szemébe mondják mi a téma. Az csak egy dolog, hogy én előre tudtam mindent, csak voltam olyan jófej, hogy végighallgattam őket. Nem lett volna már értelme balhét csapni. ... Tényleg minél feljebb ül valaki, annál hülyébb. Vagy annál jobban pénzéhesebb. Vagy inkább mindkettő. Persze, mint mindig, tisztelet a kivételnek.
Úgy látszik egy hibám van csak emberek, hogy anyám tisztességre tanított.
Mikor a többiek meghallották mi történt (mármint a kollégák), egyből ledermedt mindenki. Én már számítottam erre, de ettől még nem volt kellemes. Azért az jól esett, hogy többen elmonták, hiányozni fogok és sajnálják meg hogy ha bármi segítségre van szükségem, nyugodtan szóljak, még telefonszámot is adnak. Volt egy összeszólalkozás is ebből az ügyből a munkások meg a főnök között. Főnöknek nem tetszett, hogy engem kivédtek, hm. Kellemetlen. Neki. Egyébként meg mindenki már a legelejétől fogva tudta, hogy nekem van igazam, csak erőlködtek a hülyeségen, aztán mivel ésszel nem tudták kijátszani a dolgokat, így a rangjukhoz nyúltak. Az meg csak a ráadás, hogy már meg is van a helyemre (hetek óta!) az ember, aki az akárkinek a valakije. Ha nekik így jó, akkor legyenek nagyon boldogok. De ahogy anyu szokta mondani: jön még kutyára sárga villamos. Meglátjuk kinek merre visz majd az útja.
Ez a való élet emberek, mindenki jegyezze meg, aki most lép ki bele. Pár pillanat alatt megváltozhat minden. Hiába hiszed azt, hogy nem történhet meg veled, mert nem csináltál semmi rosszat, mert most jól állnak a dolgok, vagy mert te vagy az akárki, akkor is megtörténhet. Minden megtörténhet, bármikor. Szóval figyeljetek oda és ne lazuljatok el túlságosan. A mai világban már semmi nem számít. Kérdés nélkül kiraknak báhonnan vagy hagynak éhenhalni.
Igazából csak azért bánt a dolog, mert ha a munkámmal lett volna baj, akkor megértem, hogy így alakulnak a dolgok. De ebben az esetben nem erről volt szó. Sőt, a munkámba nem tudtak belekötni sehogy, ezért kellett kitalálni a hazugságokat. De... így legalább elmondhatom magamról, hogy soha nem azért kellett otthagynom egy munkahelyet, mert nem teljesítettem jól. Legelső munkahelyemről mikor eljöttem, még évekig emlegették, hogy bezzeg mikor én ott voltam, milyen jól ment a munka! Erre igazából büszke vagyok.
Na de nem is mérgezem tovább ilyen gondolatokkal elmém kútját, mert ha a víz koszos lesz, a kert is beteg lesz, amit locsolok vele.
Folytassuk valami értelmesebb témával. Valami kellemesebbel. Mondjuk azzal, hogy haladtam az Initial D-vel. Nem is akárhogyan! Megnéztem a 3rd, 4th és az Extra Stage-t, plusz a Battle Stage-t és a 4th Stage Battle Digest. Van még hátra két évad és... nem is tudom hány move, de nem érdekel, nekem ezt látnom kell! Emberek, régen nem volt már, ami ennyire lekötött volna és amin ennyit izgulhattam. Eszméletlen meccsekel volt tele ez a pár évad és moviek, igazán élveztem. Habár a kocsikhoz nem kerültem közelebb, de nem érdekel, élvezem és csak ez számít. Ez egy olyan sorozat, amiről nem gondoltam volna elsőre, hogy ennyire fog tetszeni. Először is eleve csak a zene miatt figyeltem fel rá. Eurobeat. Megvolt belőle pár dal, hallgatgattam őket néha-néha, most meg... egy egész kollekcióm van belőlük. Ez az anime egy emlékezetes sorozat marad a számomra, az már biztos. Örülök, hogy végül sikerült rávennem magam és nekiállni. Egyébként is, a shounen stílus mindig közelebb állt hozzám. Azt nem mondom, hogy életreszóló bölcseleteket szereztem belőle, de azt hiszem talán mégis egy kicsi darabot továbbvihetek, egy kicsit másfajta életszemléletet. Azt hiszem... azt mutatta meg ez a sorozat nekem, hogy néha nem bűn, sőt, kell, hogy egy kicsit önzőek legyünk és azt az utat járjuk, amit igazán akarunk és nem engedhetjük másoknak, hogy letérítsenek róla. Ha tetszik nekik, ha nem.
Tudom, nem mondtam semmi újdonságot és klissé ez is már, de... Könnyebb beszélni róla, mint megtenni.
Jöjjön egy kis rajz! Mert miért ne.
1) Pár sprite próbálkozás, amiket majd játékomhoz akarok, plusz egy (talán már) elfogadható fenyőfa! Végre. Hát az előzőekhez képest legalábbis jobban néz ki (bár még mindig nem az igazi). Igaz a törzsét be sem fejeztem.
2) Ez... pixel art. Igen, szemmel látható, hogy a lány sprite után készült, ő akar lenni. Majd meglátjuk mi lesz ebből az ötletből. Jobban jártam volna ha más szögből rajzolom, de most egyelőre ez így sikerült. Aztán lehet megpróbálkozok majd egy másik beállítással, már csak próbaképp is. Egyelőre kísérletezek csak, ismerkedem ezzel a dologgal.
Nos... ennyi!
Mit írhatnék még? Azt hiszem rájöttem pár dologra mostanában magammal kapcsolatban. Hogy miért írom ezt le? Talán azért, hogy megpróbáljam rendezni a gondolataim ezzel kapcsolatban és meg tudjam végre fogalmazni azt, amit érzek és ami a fejemben van. Talán ez a pár sor igaz lesz másokra is.
Az egyik dolog érdekes módon éppen akkor "hasított belém" mikor Initial D-t néztem. Lerövidítve annyi történt, hogy a főszereplő, Takumi, éppen arról beszélt, hogy hanyagolja a szerelmi kapcsolatát, mert másra kell koncentrálnia, neki van egy álma. Végre eldöntötte mit akar csinálni és el akarja érni a célját. Persze, igen, klissé, mert minden történetben lassan megfordul ez, de... Valahogy most mégis másképpen hatott. Igazából ez csak elindított egy apró gondolatot bennem, ami végül elvezetett a felismeréshez. Lehet gázul hangzik, de mégis így történt. Észrevettem még régebben magamon, hogy sokminden van, amit kipróbálok, de semmi nincs, amire igazán ráfeküdnék és foglalkoznék vele. Pedig sok dolgot szeretek csinálni. Ez a szeretet viszont sosem elég. Mindent elkezdek, de ahogy csinálom és fejlődök egy idő után megállok ebben. Mintha hirtelen érdeklődésemet vesztettem volna a tevékenység iránt, pedig ez nem igaz. Egyszerűen csak elérek egy szintet és megállok. Beérem azzal, amit elértem és nem akarok többet. Aztán utána csak sodródok és azon gondolkodok lehetnék talán jobb is, de soha nem fekszem rá komolyabban a dologra. Ez bosszantó. Tudom mit kellene tennem, de mégsem csinálom. Talán nem is olyan fontos az a dolog. De szeretem. Ilyenkor nem értem magam. Ha jó, akkor miért nem kell belőle több? Nézzük meg mondjuk a rajzos "pályafutásom" példáját. Sok éve rajzolok, mostanra már nem ezen a szinten kellene lennem, sokkal, sokkal előrébb. Tudom miben vagyok gyenge és miben talán erősebb, hogy mit kell még gyakorolni és megtanulni, mégsem teszem. Vagy csak nagyon lassan. Megtanultam már magammal kapcsolatban, hogy amíg nincs egy konkrét cél a szemem előtt, addig nem tudok ráfeküdni és teljesen koncentrálni dolgokra. Például a programozással is így vagyok. Meg akarom tanulni, érteni akarok hozzá, de mégsem veszem elő. Viszont mikor tudom, hogy nekem egy olyan program kell, ami ezt meg azt csinálja, akkor kérdés nélkül előszedem és nekiállok. Csak "gyakorolgatni" nem tudok. (Ez pedig nagy hibám!) Az a cél nekem nem elég, hogy "jobb akarok lenni." Nekem ennél több kell. Egy konkrét elképzelés. Innentől pedig már nem az a lényeg, hogy jobb akarok lenni, hanem hogy elérem azt a célt. Munka közben pedig egyre csak fejlődök, de ezt sokszor észre sem veszem, mert csak a célra koncentrálok. Rossz dolog volt rádöbbenni arra, hogy nekem tulajdonképpen nincsenek is komoly céljaim. Eddig azt hittem haladok valamerre, hogy tudom mit akarok, de rájöttem, hogy mégse. Megtanulom ezt, megtanulom azt, de miért? Magában a tudat, hogy értek hozzá, nem elég. El kellene döntenem végre mit akarok. Kitűzni egy komoly elhatározást. De ez a komoly elhatározás belül kezdődik. Ha érzem, akkor meg tudom csinálni. Így működik ez. Eddig azt hittem, hogy ha sokmindent kipróbálok, akkor majd egyszer csak felbukkan valami, amit mindenképpen akarok majd, legyen bármi. Lehet másképpen kellene gondolkodnom? Talán.
Tuladonképpen csodálom azokat az embereket, akik képesek elérni a céljaikat, mert megvan bennük a kellő elhatározás és harci szellem.
De úgy érzem bennem nincs meg ez az erő. Egyelőre. Talán nem érdekelnek annyira a dolgaim, hogy elérjem azt a szintet amin már érzem. Ez elkeserítő valamilyen szinten. Eddig azt hittem eléggé szeretem azokat a tevékenységeket amiket válaszottam magamnak, de úgy tűnik ezek csak arra jók, hogy lekössenek és elfoglaljam magam. Élvezem őket, de nem eléggé ahhoz, hogy komolyan foglalkozzak velük. Talán ez is csak egy lépcsőfok, hogy erre rádöbbentem végre.
És hogy mit fogok kezdeni ezzel az egésszel ezek után? Ígéreteket nem teszek, még magamnak sem. Amúgy is kicsit a padlón vagyok mostanában, ideje lenne összeszednem magam végre, mert ez így nem állapot. Fel kell állni és tovább menni, csak azt nézni, ami előre van. Hiszen arra megyek. Valahogy mindig lesz. Olyan még nem volt, hogy ne lett volna sehogy.
Ja, igen, született egy új design is. Eléggé régóta húzom már, pedig éreztem, hogy szükség van már erre. Ettől függetlenül azt az esernyős halat, ami fent volt, megszerettem. No meg a polip. De most beszéljünk erről. Régóta kísérletezek már egyébként a háttérben, de semmi extrát nem tudtam összedobni. Felesleges is lett volna. Elnézve a mostanit, igen, nem történt túl nagy változás, de nem is terveztem nagy változást. Az egyszerű dolgok híve vagyok. Meg amúgy is, mit akarjak annyira designolni azon az egy menün oldalt? Arról nem is beszélve, hogy ha felesleges kacatokkal telenyomom az oldalt, akkor az nem szerencsés. Nem szeretem az olyan oldalakat, ahol minden menüfejléc egy gif, vagy tele vannak videókkal, effektekkel, flash szarságokkal. Ezek csak lassítják a betöltést. Lehet, hogy a szerkesztőnek villámgyorsan betölt, de lehet vannak valahol olyan olvasók, akiket az őrületbe kerget. Inkább mobilos verzión szoktam tapasztalni. Asztali gépen, persze, hogy viszonylag gyorsan betölt, de telefonon egy gif-ekkel meg minden figyfenével teleszemetelt oldal néha kín. Na meg az sem mindegy, hogy a delikvens milyen böngészőben nyitja meg az oldalt. Ha agyon vagy designolva, akkor lehet, hogy a design különböző elemeit a különböző böngészők máshogyan értelmezik, máshogyan jelenítik meg. Szóval ha valaki szarrá alakítja az oldalát, akkor gondolnia kellene erre is. Láttam én már erre csodálatos példát, méghozzá egy város honlapját. Egyik böngészőben nagyon cép, meg csini meg jó, a másikban meg egy szétesett használhatatlan szarkupac volt. Long story short, jobb szeretem az egyszerű oldalakat, designokat, azokkal a szerkesztőnek is egyszerűbb dolgoznia és a böngésző sem hal be, arról nem is beszélve, hogy olvasóbaráttabb is.
Nos, így is már túl hosszú lett ez a bejegyzés, szóval ideje lenne lezárni. Vigyázzatok magatokra emberek.
Az a nagy helyzet, hogy mostanában nem sok kedvem van bárminek is nekiállni. Neten is alig vagyok. Pedig annyi minden van betervezve... Gondoltam majd szépen lassan, de a szépen lassanból az lett, hogy meh. Csak hagyjatok aludni. Ami mondjuk nem mostanában lesz. A hétvégék is le vannak foglalva mostanában. Mozgalmas az élet. Pedig az iskolának is vége egyelőre, eljött a nyári szünet, szóval élvezhetem. Jó, nem arról van szó, élvezem is. Már amennyire munka mellett lehet élvezni.
Aztán úgy gondoltam, hogy ha már van időm, befektetem valami kreatívkodásba. Legalábbis próbálom bepréselni valamerre. Jelen pillanatban a játékomhoz érzek nagyobb lendületet ezzel együtt pedig azt hiszem elkezdhetem kidolgozni egy kisebb project körvonalait is. Amíg a naaaaaagy, évekre szóló munkát csinálom, talán ki tudok dobni egy kisebbet is út közben. Ki tudja, majd meglátjuk, attól függ hogy lesz hozzá idő meg energia. De ha már itt vagyok, akkor megpróbálom megfogalmazni, hogy a játékos munkáim hogyan állnak jelen pillanatban, mert az egyik ősrégi játékos postom óta nagyon nagyot változott a világ.
* Először is van az a project, amin már évek óta dolgozom. Igazából csak azért, mert eddig mindig át kellett írni a történetet és megszakításokkal dolgoztam rajta. Szóval nem akart összeállni a kép, csak előző évben feküdtem rá komolyabban a dologra. Azóta megvan a forgatókönyv (értsd: a konkrét, játékba bekerülő párbeszédek) olyan 80%-ban, szóval azt hiszem ezzel a felével jól haladok magamhoz képest. Ha a történet megvan, akkor onnantól már egyszerűbb a dolgom. Nem mondom, hogy könnyű lesz, de legalább már ezen nem kell gondolkodni meg agyalni, hogy logikus legyen. Elég nagy a történet és több szereplő is játszik (összesen 7 főszereplőm van!), sok a mellék küldetés és mellék szál is. Nem egyszerű, de elengedni már azt hiszem nem tudnám. Dolgozok rajta, mert csakazértis. Még ha a végén nem is lesz belőle semmi. Azért... szeretném ha lenne. Hoztam mutiba képeket, hogy lássátok, tényleg létezik:
* Aztán ott van még az a játék kezdemény, amiről régen bejegyzést is kaptatok. Nos, azóta az fejlődött, de csak fejben. A jelenleg meglévő játéknál valami nagyobbat akarok belőle kihozni azért, mert nem akarom úgymond elpazarolni a karaktert meg az ötleteket és kis, fél órás valamire. Így beállt várólistára a project és majd át lesz dolgozva. Több karaktert vonok be és egy igazi krimit akarok belőle kerekíteni. Szeretem a krimit. Egyelőre pihen ez a terv.
* A harmadik és egyben legfrissebb ötlethez értünk. Azért vettem előre ezt a játék tervet, mert rövidre terveztem direkt. Nem akarom elhúzni gyors, rövid és lényegre törő akarok lenni vele, mégis egy olyan történetet tálalni, ami még ha kicsit is, de emlékezetes tud maradni. Tudjátok, a dolgok, amiknek hamar vége van, de nagyot ütnek. Vagy legalább egy kicsit. Nekem az is elég. A lényeg, hogy jelenleg ezen dolgozok amellett, amit elsőnek említettem, mert szeretnék kirakni egy rövid játékot is. Mivel nemrég kezdtem el dolgozni rajta, így szinte csak fejben vagyok meg. Megvan a történet, a karakterek, az ok-okozati összefüggések és a végek is.
Ja, és címeket ne kérdezzetek. Egyiknek sincs még címe... Nem vagyok túl jó a cím adásban... :'D
Ennél azért több tervem van, de nem fogok mindbe belevágni egyszerre. Jelenleg így állok játék készítés terén, erősen a forgatókönyvvel kell foglalkoznom, mert nem lesz belőlem meg ebből az egészből semmi. Mikor az ember nagy vonalakban levázolja, hogy ez meg ez fog történni, akkor olyan szépen hangzik, meg olyan jól, aztán oda kell ülni és végig kell vezetni, hogy na akkor hogyan is jutunk el A pontból B-be? ... Na, itt kezdődik a probléma, a kidolgozásnál.
Mivel véget ért az iskola, gondoltam nekiállhatok egy sorozatnak, amit esténként nézek majd. 1-2 rész egy nap, így szoktam. Miután több, mint 1 éve húzom az Initial D folytatását, így gondoltam legyen ez, elkezdtem a második évadot. Azaz Initial D Second Stage. Sőt, be is fejeztem már. Hm, még mindig nincs közöm távolról sem az autókhoz, de még mindig le tud kötni valamiért. Kezd egyre érdekesebbé válni a dolog, kíváncsi vagyok mi lesz ebből. Na meg... azok a versenyek az eurobeat dalokra továbbra is valami eszméletlenek. Azért nem gondoltam volna, hogy érzelegni fognak ebben a sorozatban, de tulajdonképpen örülök neki, hogy egy ilyen oldala is van és annak is, hogy számomra emészthető módon lett ez berakva. Azaz nem nyálverés van. Igazán kíváncsi vagyok, hogy a további évadokban hogyan fog alakulni a karakterek kapcsolata és persze az újabb és újabb ütközetekre a sofőrök között.
Rajzolás terén próbálkozok.
1-2) Random csaj, de nem vagyok vele teljesen megelégedve. Plusz egy színezett verzió róla. Másik. Azt hiszem most először próbáltam meg normálisan hajat rajzolni. Talán sikerült, talán nem, a lényeg, hogy előrébb vagyok vele... Talán.
3) Szerencsétlenkedéseim a fákkal. Itt látható az eddigi összes próbálkozásom arra, hogy értelmes pixel fát rajzoljak. Hát nem jött össze. Ezzel még kísérletezni kell, meg kell tanulnom, nekem szükségem lesz erre.
Ja, ha már rajzok. Kicsit törölgettem képtárból (modulkezelő), így előfordul, hogy a rééégi, ezer éves bejegyzéseimben már nem találhatóak meg képek. Eltűntek! Mert... kitöröltem őket, hm. Csak, hogy ne lepődjön meg senki, az direkt volt. Kis takarítás nem árt néha.
Azt hiszem egyelőre ennyit tudtam mondani. Igazából más témám nincs is nagyon. Illetve lenne, de nem olyan, amit itt leírnék. Úgyis csak panaszkodás, azt meg megemésztem. Szóval most zárok is.
AJÁNLOM AZ OLDALT
