▶ Mit is mondhatnék? Elég régóta foglalkozok blogolással, blogspoton voltam jelen régebben, de mégis úgy érzem, hiába a sok év, most kezdtem csak bele igazán. Az oldalon a személyes kínlódásaim, elmélkedéseim, élményeim mellett még fejtegetek pár témát, de leginkább csak random dolgokat amik éppen eszemebe jutnak. Nem akarom megváltani a világot egyik bejegyzésemmel sem, nem akarom megmondani senkinek sem a tutit, egyszerűen csak... kiírni magamból a gondolataim. Valami ilyesmi céllal vagyok itt.
Eléggé régen volt már normális bejegyzés, így gondoltam adok egy kis helyzetjelentést. Nem mintha olyan sok dolog történt volna az elmúlt időszakban.
~.oOo.~
A napokban volt egy beszélgetésem az egyik korombeli kolléganővel, aki arról beszélt nekem, hogy mennyire nem bír már fent maradni este és neki szüksége van arra a 7 óra alvásra, hogy normálisan tudjon funkcionálni. Aztán ott vannak unokahúgaim akik megint csak hasonlóképpen vannak. Én meg meglepődtem. Én az ő idejükben fent voltam minden nap éjfélig, még tovább! Sőt, most is így megy ez. Fent vagyok éjfélig... vagy még tovább. Annak ellenére, hogy reggel hajnali 4-kor csörög az óra. Amire lehet, hogy megébredek, de azért az 5 órási ébresztésre már fel is kelek. Őszintén szólva én sem tudom hogyan bírom. Lehet már megszoktam, de az biztos, hogy ez nem egészséges. Arról viszont nem tehetek, hogy túl kevés nekem az idő, ami a rendelkezésemre áll egy nap! Egy csomó idő úgyis elmegy a munkával meg a mindenféle ház körüli teendőkkel amit az ember nem akar megcsinálni, de meg kell. Néha esténként már állni sem tudok a fáradtságtól mikor nagynehezen az ágyba vonszolom magam. Aztán valahogy ugyan így kelek fel reggel is.
Aztán itt a tavasz emberek, egy ideje. Ami azt jelenti, hogy elindultak a kerti munkálatok, aminek nagyon örülök. HA időm engedi és nem vagyok hulla, akkor szívesen kimegyek a kertbe rendezkedni. Eltakarítani ami az ősz / tél után megmaradt és előkészíteni a kertet a tavaszra és az ültetésre, veteményezésre. Megfigyeltem magamon azt is, hogy nagyon szeretek a gazdaboltba menni és vetőmagokat, virágmagokat venni. Tisztára be voltam pörögve mikor az egyik hétvégén elmentünk. Az viszont már a dolog szomorúbb része, hogy sok esetben ezek a magok ki sem kelnek. Ki tudja hány éve vannak már a polcokon vagy milyen minőségűek. Ahogy megfigyeltem egyre rosszabb minőségű magokat árulnak. Ezeket a dolgokat nem tudja ellenőrizni az ember. Így kezdek rászokni arra, hogy elrakom a zöldségek, virágok magjait amik a kertben nőnek. Hátha lesz valami hasznuk és jövőre kikelnek. Kíváncsi leszek. Persze ha a tél alatt a családom nem keveri el őket valamerre. Erre is volt már példa. A másik pedig... mit találok meg mindig először mikor nekiállok ásni...? Igen, a vöröshangyákat.
Unokahúgommal ismét megnéztünk egy Studio Ghibli filmet, ez a Kiki, a boszorkányfutár volt.
A történet egy Kiki nevű kis boszorkányról szól aki a boszorkányok hagyománya szerint elhagyja a családi házat, hogy egy másik városban próbáljon meg boldogulni. A film végigköveti hogyan győzi le a kezdeti nehézségeket, hogyan szerez állást és barátokat az idegen helyen.
Igazából nagyon aranyos kis történet. Nem kell tőle nagy dolgokat várni, de jól el tudja szórakoztatni az embert. Kikapcsol és egyszerűen csak jó nézni. Kiki nagyon aranyos és a szereplőgárda többi tagját is lassan azért megszereti az ember ahogyan halad a történet. Azt hiszem azért tetszett annyira, mert tényleg egy egyszerű és szívmelengő történet ami végig fenntartja a néző érdeklődését. Ahogyan Kiki legyőzni az akadályokat, ahogyan megpróbál mindenhol teljesíteni és jól csinálni mindent. Egyszerűen csak aranyos. Ehhez pedig társul a csodás látvány is persze.
És... ta-da, tüp-tüp-tüp~ történelmi pillanat, hossszú idő után jön egy rajz! Aztamindenit. Ami azt illeti csak firkának indult, de mégis kidolgoztam, mert olyan kedvem volt éppen. Jobban megszenvedtem a perspektívával meg a helyszín megrajzolásával, mint bármi mással. A színátmenet azért olyan béna, mert okosan kitaláltam, hogy markerrel fogok színezni, de az már részletkérdés, hogy az olcsó, vékony füzetlap nem erre van kitalálva. Nem akartam, hogy a sok erőltetéstől átszakadjon a papír, arról nem is beszélve, hogy valóban nem alkalmas arra, hogy markerrel rajzoljon rá az ember mert nagyon vékony és nem "vezeti" szépen az alkoholos markert, vagy hogyan írjam, nem könnyű megfogalmazni, szóval... örülök, hogy legalább ennyire sikerült "kiszínezni". Lehet kicsit összecsapottra is sikeredett, mert volt vagy este 11 óra mikor ezt csináltam és az agyam már kezdte felmondani a szolgálatot. Mellesleg a kép, amit felhasználtam referenciának: [ITT megnézhető].
Megemlíteném, hogy aki alkoholos markerrel akar dolgozni, az mindenképpen vegye hozzá való papírt. Lehet a neten kapni jegyzettömb formátumban. Nagyon nagyot tud dobni a rajzok minőségén ha a megfelelő papírra alkot vele az ember. Én úgy kezdtem, hogy nem akartam először tömböt venni, mert alig volt markerem is, drága is volt, de később rájöttem, hogy igenis előbb-utóbb be kell szerezni, mert ezzel lehet normálisan alkotni és normálisan megtanulni a markerek használatát. Egyébként ez tök logikusnak tűnhet, de... nem. Nekem nem volt az. Ne kérdezzétek.
Hát, ez a beszámoló rövidre sikeredett, de tényleg nem nagyon tudok miről írni. Sok időm elmegy mostanában mindenféle munkával, a maradék időben pedig agyhalott vagyok. Valahogy [ÍGY] érzem magam a nap nagyrészében.
Szóval... ti azért próbáljatok meg pihenni, mert szükség van rá ahhoz, hogy normális módon tudjon működni nem csak az agyatok, de a testetek is. Ezt tapasztalatból mondom. És megszokott módon mindenki vigyázzon magára és menjetek ki a természetbe mert itt a jó idő. Muzsikát azért hagyok itt.