Üdvözlet.

Olyan sem volt még (emlékeim szerint), hogy egy egész bejegyzést szenteltem volna csak a rajznak, mint téma. Hát most megtörténik. Elsősorban mutogatok egy-két rajzot magamtól, persze szokás szerint kommentekkel ellátva, megosztok pár gondolatot arról mit vettem észre magamon, majd írok kicsit egy programról, amiben 3D-s modelleket lehet forgatni és átalakítani tetszés szerint. Ez hasznos lehet azok számára, akik rajzolással foglalkoznak.

Érdemes ezen a ponton felidézni Ford elméleteit, amelyeket akkoriban alkotott, amikor első ízben találkozott emberi lényekkel. Ezek az elméletek a homo sapiens különös szokására kerestek magyarázatot, arra, hogy egyedei mért ismételgetik unos-untalan a legtriviálisabb megállapításokat, mint például „Szép időnk van ma” vagy „Maga milyen magas!” vagy „Végünk van, ezt nem éljük túl”. Első elmélete szerint az embereknek minden bizonnyal benőne a szájuk, ha nem járatnák folytonosan. Néhány hónapos megfigyelés után újabb elmélettel állt elő, amely így hangzik: „Ha az emberek nem járatnák folyton a szájukat, óhatatlanul elkezdene működni az agyuk.”

- Vendéglő a világ végén (Douglas Adams)

Mostantól szerintem jobban járok ha így osztom meg a játékos tapasztalataim, élményeim, mert ezek az írások kitesznek magukban egy bejegyzést, nem kell melléjük a mindennapi rizsa.

A mostani felhozatal legfőképp PS2-es játékokból áll és eléggé változatosra sikerült. Folytattam a Ys sorozatot, így sikerült kijátszanom a 3. rész remake játékát, ez lenne a Ys - The Oath in Felghana (PSP). Egy szórakoztató akció RPG nem kevés kihívással ami (szerintem) átmenetet képez a sorozat régi új stílusa között.

Ezek után küzdöttem kicsit egy japán indie játékkal, de teljesen megérte. Ez volt az Akuma to Kojō (PC). Nem csak a nyelvi akadályokat kellett leküzdenem, valahogyan működésre is kellett bírni a programot.

A következő az Okami volt PS2-re. Régóta szemeztem már vele, de sosem kezdtem el. Viszont ahogyan előszedtem egyből beleszerettem. Kissé furcsa volt először, hogy a főszereplőnk most egy farkas, de hamar beleszoktam, az ecset használata a képernyőn pedig igencsak szórakoztató játékelem.

Nagyon véletlenszerűen kezdtem el utána a Fahrenheit (vagy Indigo Prophecy) című játékot PS2-re. Inkább interaktív drámaként szokták emlegetni, de persze semmit nem tudtam erről mikor nekikezdtem. Nehogy egyszer is véletlenül utánanézzek annak amit játszani akarok... Meg kell hagyni érdekes és emlékezetes játék az már biztos. Örülök, hogy megtapasztalhattam.

Az utolsó a bejegyzésben pedig az Ar tonelico - Melody of Elemia PS2-re ugyancsak. Ez a játék is egy különleges élményt adott és elhatároztam, a következő részét is kipróbálom majd. Egy RPG lenne amiben nagy szerepet kapnak a dalok és érdekes módon fel kell fedezned a partnereid tudatalattiját, hogy minél erősebb dalokat legyenek képesek alkotni. Hát ez már valami.

- Hát mondd meg, mire jó az a sok pia?
- Én megmondom, de akkor te is rászoksz.

- Nap, széna és pár pofon (Film)

Üdv.

Először is boldog mindent mindenkinek! Igen, nem csaptam nagy ünneplést. A karácsony nem a szívügyem, a szilveszter meg... nos, az sem. Általában átalszom. Nem nagyon kötnek le az ilyesmik.

Mostanában eléggé elkapott a lustaság meg a "nincs kedvem semmihez" hangulat. Inkább aludnék egész nap, de nem lehet. Biztosan az idő az oka.