Üdv.

Először is boldog mindent mindenkinek! Igen, nem csaptam nagy ünneplést. A karácsony nem a szívügyem, a szilveszter meg... nos, az sem. Általában átalszom. Nem nagyon kötnek le az ilyesmik.

Mostanában eléggé elkapott a lustaság meg a "nincs kedvem semmihez" hangulat. Inkább aludnék egész nap, de nem lehet. Biztosan az idő az oka.

Nagynehezen azért írok pár sort, kezdjük is.

Nemrég megdobott egyik nővérem egy álláshirdetéssel. Annyira nem is foglalkoztam vele először, mert tőle már megszoktam, hogy folyton valami lehetetlen dologgal jön aztán mindenki vitázik velem, hogy "miért nem jelentkezeeeel?" Pl mert nincs se olyan végzettségem, se semmi, plusz busz se megy oda? :'D Oh, az nem baj, azért próbáljam meg. Hát kösz. Valahogy így szokott ez lezajlani közben meg én vagyok mindig a hülye. Szóval küldtek nekem egy álláshirdetést. Elolvastam, nem keltette fel az érdeklődésem, mert megint olyan fogyatékosok adták fel, akik még a saját nevüket se tudják odaírni, se a cég nevét, se azt, hogy hol vannak vagy úgy egyébként mi van. Ez a trend manapság. Pár nap múlva azért visszanéztem és láttam, hogy történt pár komment váltás a hirdetés feladója és az érdeklődők között. Mondjuk megkérdezték, hogy mi a cég neve. Ilyen... apróságok. Elhanyagolható dolgok. Itt kezdődtek az érdekességek. Először is burkoltan ugyan, de a hirdetés feladója leírta, hogy tulajdonképpen több helyre keresnek embert, aztán a cég nevével kapcsolatban közölte, hogy ez az információ csak a jelentkezőkre tartozik. Eh? :'D Jelentkezhetek, de csak azok után tudom meg, hogy hova, hogy... megtettem? Mi ez a baromság? Ha meg közvetítő cégről van szó (eléggé sok van manapság ahogyan észrevettem), akkor meg illene kiírni a hirdetésbe, nem?

Komolyan nem tudom már mit képzelnek magukról. Szopatják a népet jobbra-balra. Mert ez az. Teszem azt, kiveszek egy szabadnapot a munkahelyemről, hogy elmenjek az álláshirdetésükre, esetleg elpasszolm a gyereket ha van, vagy tudom is én. Aztán ott helyben tudom meg, hogy tökre feleslegesen csesztem el egy napot és ráadásul az utiköltséget sem fogja nekem senki visszafizetni. Ja, ha egyáltalán el tudok menni, hiszen a címet se tudom, azt se tudni megy-e oda busz vagy mi van, hogyan fogok eljutni oda meg haza keveregni. És ez mind elkerülhető lenne egy értelmes álláshirdetés feladásával. De nem. Így mostanában újfajta technikával közelítem meg a helyzetet. HA van kiírva mail cím (mert sok esetben SEMMIFÉLE elérhetőség nincs kint, nem is értem), akkor írok nekik és megkérdezem, hogy kik ők és hol vannak. Ezt már kétszer megtettem. Az egyik cég azóta se válaszolt, a másik meg mindenről írt, csak erre a két nagyon bonyolult kérdésre nem tudott választ adni. Nem értem. Tényleg nem. Ezek után pedig úgy vagyok vele, hogy érdemesebb inkább elkerülni az ilyen cégeket. Főleg mikor látom a többi hirdetésüket vagy esetleg régebbi hirdetéseket tőlük és kb mindegyiknél más mail címre kérik a jelentkezést. Megint csak: eh?

Lehet nem kellene ennyire kételkednem, de... annyi szarral találkoztam már, hogy mégis kételkedem.

Az meg a másik, hogy végigolvasom mit kell csinálni és úgy érzem erre nem vagyok képes. Úgy érzem egy cégnél, felelősségteljes állást nekem nem kellene vállalnom, mert nem lenne belőle semmi jó. Így mikor ilyeneket hirdetnek, automatikusan csak az fogalmazódik meg a fejemben, hogy "nem, én ezt nem tudom megcsinálni." Az a baj, hogy baromira nem akarok foglalkozni random cégek működésével és rákényszeríteni magamat, hogy de mégis. Mert kell, ez a munkakör. Aztán már ott tartunk, hogy feleslegesen stresszelem magam olyan dolgok miatt amik sehol nem érdekelnek csak azért, hogy kapjak fizetést. A másik szomorú dolog pedig az, hogy ettől függetlenül ezt erőlteti mindenki. Oda KELL állnod és ezt KELL csinálnod és kit érdekel ha nem szereted, hiszen senki nem szereti a munkáját, szóval ez tök normális. Ne akarj többet, ez a munka, ez az élet. Mindenki így be van állva és csak ez létezik és ha te meg mersz szólalni, hogy de talán mégis... mégis valami mást szeretnél, akkor el vagy mondva mindennek és csak nem akarsz dolgozni meg hülye vagy. Ha nem kényszeríted magadra és szenvedsz minden nap, akkor az nem is munka. Az a baj, hogy én az a fajta ember vagyok, aki nem tudja rákényszeríteni magára, hogy foglalkozzon valamivel, mert rajtam nagyon látszik és valószínűleg ha olyan helyzetbe kerülnék, akkor valami nagyon megsínylené. Vagy a kapcsolataim, akár családon belül, vagy a munkaviszonyom. Vagy mindkettő és ennek tetejében még idegileg is kikészülnék miközben mindenkitől csak azt hallgatnám mekkora hülye vagyok és ehhez hasonló rettenetesen pozitív megszólalásokat. Ismerem magam. Meg a családomat is. Tudom, hogy nagyon jól le tudnak húzni és el tudják venni két pillanat alatt az életkedvem.

Szerintem... térjünk át boldogabb témákra.

Nemrégiben átrendeztem a... lóhere gyűjteményem. Vagy minek hívjam. Eléggé régóta gyűjtöm a négylevelű (vagy több levelű) lóheréket, igaz nem tudatosan. Járkálok a kertben, találok egyet, felszedem, elrakom. Általában le szoktam préselni őket, hogy sokáig megmaradjanak. Viszont az évek alatt annyi összejött, hogy kitaláltam, kezdek velük valamit. Így előkotortam a lepréselt növénykéket és az összeset belepakoltam egy képkeretbe. A lóherék mögé pedig egy enyhén gyűrött barnás papírt tettem, mert... csak. Hogy legyen ott valami. Nos, úgy gondoltam így több értelme van megőrizni őket, minthogy csak porosodjanak valahol. Képek a folyamatról (elnézést a minőségért, a telefonom nagyon fos képeket csinál):

Büszkén jelentem, hogy így, x év után (nem számolom) a gyűjteményem része 37 db négylevelű, 5 db ötlevelű és 2 db hatlevelű. Itt egy tip azoknak, akik lóheréket keresnek: érdemes augusztus környékén keresgélni, mert akkor többet találni valamiért. Az okát nem tudom, ez csak személyes tapasztalat.

Más. Mostanában megfordult a fejemben, hogy visszaköltözök blogspotra. Eleve ott kezdtem, de mivel voltak GP-nek plusz funkciói, így átjöttem. Szerettem volna könnyebben kezelhető és egyedibb dizájnt, plusz menüket, hogy az oldal ne csak egy blog legyen, hanem kicsit több. Ilyesmi. Viszont ahogy haladtak az évek és elérkezdtünk a jelen korhoz, azt vettem észre, hogy nekem ezek a dolgok már nem is fontosak. A dizájnal folyton csak szenvedek, ahogy észrevehettétek, nincs kedvem összedobni semmi értelmeset. Az igazat megvallva, akkor voltam benne nagyon a dizájn készítős korszakomban mikor még szerepjátékkal foglalkoztam és az oldalainkra csináltam őket. Azt a korszakot nagyon élveztem. Itt is változatosabb kinézeteket láthattatok akkor. Aztán ez a korszak elmúlt, ezzel együtt pedig a kedvem is elment az ilyesmitől. Meg tudnám csinálni, de nem akarom. Aki ismer, az tudja milyen munkáim voltak annak idején / mire vagyok képes jelenleg is.

A menükkel pedig úgy vagyok, hogy feleslegesek. A galériámat is lehúztam, mert nem volt kedvem szerkeszteni. Meg... amúgy sem vagyok túl büszke az alkotásaimra, hm. Lényegtelen, nincsen olyan menü jelenleg az oldalon, ami létszükség lenne. Szóval ez a pont is kihúzva. Így mi marad? Csak a bejegyzések. Arra meg tökéletes a blogspot is, nem? De, erre lett kitalálva. De ezek mellett több érvem is van blogspot mellett. Mondjuk a dizájnok egyszerűek és nem kell szenvednem vele, beállítok valamit, kicsit átformálom és kész. Ahogy néztem, a diziket már HTML formában is lehet szerkeszteni, ez tök jó. Nem tudom eddig volt-e ilyen. Lehet csak én nem vettem észre. De hogy őszinte legyek szerintem ahhoz is lusta vagyok, hogy átírjam a meglévő HTML kódot. Aztán. A blogspot reszponzív. Anélkül, hogy kódot írnék rá. Ez egy tök jó dolog. Persze, GP-t is reszponzívvá lehet tenni, de nem fogok kínlódni ezzel, tudom nagyon jól mivel jár, ezért nem állok neki. Ami engem illet, úgyis jobban szeretek bootstrappel dolgozni, mint utólag szórakozni egy meglévő kódon, hogy reszponzív legyen. De nyilván ahhoz meg szűz HTML kell. Plusz pontként fel lehet írni blogspothoz, hogy ugyan úgy van tárhely és sokkal több dolgot tárol, mint a GP. Ha valaki figyelt az ide, a bejegyzésekhez felrakott képeimre, akkor észrevehette, hogy sok blogspotról volt linkelve. Nem véletlenül, a nagyméretű képeket oda szoktam felrakni, mert GP tárhelye véges. Arról nem is beszélve, hogy blogspotról lehet külső oldalakra képek illeszteni, GP-n valamiért nem. Ha egy (teszem azt) random fórumra akarok GP-s képet beszúrni, akkor összeszarja magát a kép és nem hajlandó megjelenni. Nem tudom.

De ez nem azt jeleni, hogy rossz véleménnyel lennék GP-ről, sőt. Egészen egyszerűen csak azt, hogy az évek alatt megváltoztak az igényeim és elgondolkodtam kicsit. Most védjük egy kicsit GP-t is. Kezdő honlapszerkesztők számára a GP igazán jó gyakorló hely. Azok számára pedig, akik ingyenes weboldalt szeretnének vezetni, tökéletes. Hány ilyen szolgáltató van még az országban? Sok volt. De már csak ez üzemel talán. Atw-re emlékszem, de ott mindig idegesítő volt a reklám csík, vagy mindenkilapja ami azt sem tudom él-e még, több hirtelen nem jut az eszembe. Viszont GP-vel sincs olyan kontrol a kezedben, mint egy saját weboldal esetében amit te raksz össze az alapoktól. Mégis, több, mint a semmi és ingyen van. Arról nem is beszélve, hogy az évek alatt rengeteg anyag gyűlt össze, ami segíti GP szerkesztőket mind a dizájn készítésben, mind pedig a weboldal szerkesztésében. Minél jobban beleássa magát az ember, annál jobban kezdi megérteni a webszerkesztés alapjait. Nagyon az alapjait, ezt tegyük hozzá. Oszlassuk el a netalántán felmerült tévhiteket, attól, hogy tudsz GP-n szerkeszteni, egy önálló weboldaltól még messze vagy. De legalább elindultál. Azt nem mondom, hogy folyamatosan fejlődik a GP, mert sajnos nem. Pedig jó lenne, nagyon jó dolgokat lehetne összehozni ha megtörténnének a fejlesztések. De csak úgy, mint sokan mások, már én sem hiszek abban, hogy ez megvalósul. Elvették tőlünk a tárhelyet is, pedig az aztán nagyon jó dolog volt. A képtár is gyík lett... Úgy tűnik visszafelé fejlődünk, nem előre.

Még valamit azért mondok. Ha kérte valaki, ha nem. A rinyálást viszont nem bírom. Mikor volt az elvándorlási hullám és sírt mindenki, hogy meghalt GP-n a közösség, meg hogy más oldalak mennyire jobbak meg blablabla. Ha mindenki fogja magát és elmegy, akkor nyilván meghal a közösség, mert akik alkották, lelépnek. Néha csak azért, mert szegény, érzékeny lélek azt hitte, hogy ahogy kinyit, már tucatjával állnak a látogatók és megrohamozzák az oldalát. Komolyan meg tudnám csapni azokat a szerkesztőket akik azért rinyálnak, mert kinyitottak egy hete és "nincs látogatottságom", oh, nem mondod? Valaki évek óta ír és neki sincs. Da bumm. Aztán nem aktív GP. Tudjátok, néha aktív, csak nem veszi senki észre az aktív embereket akik még próbálkoznak.

A másik dolog amitől a falnak tudok menni, hogy "GP nem kódolható" meg az ehhez hasonló megszólalások. Igen? Nem kódolható? Hát akkor elmondom, hogy igenis baromi sok dolgot meg lehet valósítani GP-n csak kellene hozzá némi idő, energia meg nem utolsó sorban háttértudás mind CSS és HTML terén és talán jó lenne kicsit ismerni GP felépítését is. De könyörgöm, először is tanuljuk meg mi az a div és mire használjuk. Persze ez nem azt jelenti, hogy MINDENT meg lehet valósítani (ahogy néztem mondjuk Javascripttel hadilábon áll néha GP), de eléggé sok dolgot igen.

Szóval... nos, ennyi volt a kiakadásom és az észrevételeim. Közben pedig gondolkodom még ezen a költözés dolgon. Mégis csak 2015 óta vagyok itt. Mármint RMD azóta üzemel itt, GP-n régebb óta vagyok jelen.

Jöjjön egy másik fajta kiakadás. Ez a dolog régóta bosszant és nem értem miért kell ilyennek lenni. Arról a jelenségről beszélek, mikor adott egy kitalált történet, legyen az egy játék, képregény vagy könyv, vagy bármi más és az emberek elkezdik random támadni valami eszméletlen hülyeség miatt ami éppen kipattant a fejükből. Például, hogy a bemutatott fantasy világban ez meg az nem jó. Mert az olvasó nyilván jobban tudja, mint az író. De az olvasó a látottatak / olvasottakat meg tudja cáfolni a valóság tényeivel, szóval az író hülye. Mert nyilván azt még el tudja viselni az olvasó, hogy repülő autók vannak meg mindenféle kitalált lény rohangál az utcán természetfeletti képességekkel, de az már meghaladja a képességeit, hogy elfogadja, ebben a világban létezik egy betegség aminek ilyen meg olyan tulajdonságai vannak és olyan a kezelési módja amilyen. Szóval ebből az egész történetből leszűrhetjük az író politikai álláspontját és azt, hogy a jelenlegi egészségügyi rendszerhez is hogy áll, szóval ezért is kritizáljuk már. Mindenbe lássunk bele mindent és természetesen negatívan nyilvánuljunk meg, mert másképpen nem lehet. Vagy mi lehhe ha csak mindenki befogná a száját, elfogadná, hogy az író által felépített világ ilyen és ha továbbra is érdekli, akkor folytatja a követést, ha meg nem, akkor viszlát. Oh, de ne mondjak már ilyet, mikor szabadon lehet véleményt formálni akárkinek akárhol. Szóval fikázódjunk tovább.

De azt is imádni szoktam mikor olyan hülyeségek miatt támadnak mint mondjuk a nők és férfiak történetben betöltött szerepe. Nemrég futottam ebbe bele. Az volt az emberke problémája, hogy a támadó helyzetben lévő karakterek mind férfiak (mert 4 férfi + 1 nő = 5 férfi, hm), míg a háttérben lévő mágiahasználók akiket védeni kell az idézéseik alatt, nők. Mert miért kellett így megcsinálni, ezzel csak azt erősítik a játékosban, hogy ez a természetes felállás, hogy a nőket meg kell védeni, meg a férfiak az erősek meg blablabla. A komment írójának figyelmét úgy tűnik elkerülte pár rohadtul nyilvánvaló tény, amit nem egyszer a játékos képébe nyomnak a történet alatt. Mondjuk hogy csak egy bizonyos faj tagjai (akik nőkből állnak) képesek a mágiára és hogy rohadtul nem gyengék, mert ha elég időt kapnak az idézéseikre, olyan támadást produkálnak amivel lesöpörnek két pillanatt alatt mindenkit a pályáról. De nem, ez a felállás sérti a nőket és rossz nézeteket nevel az emberekbe. Mert nyilván egy videójáték kitalált története alapján fognak megváltozni a nézeteim a való életben is és eszerint fogom kezelni a körülöttem lévő embereket. Ha elég hülye vagyok, akkor lehet. Persze, előfordul, hogy van egy ötlet vagy egy gondolat ami alapján elgondolkodik az ember, elindul benne valami, de ezt a helyzetet szerintem távolról sem lehet ebbe a kategóriába sorolni. Ez egyszerű kötöszködés. Vannak helyzetek, mikor megállják a helyüket ezek a támadások, de manapság úgy tűnik az a trend, hogy mindent ki kell forgatni és mindenbe bele kell látni mindent, szóval általában ezek a támadások is nevettségessé válnak inkább mintsem helytállóak lennének. Bah.

Mostanában megint kezdek rászokni a Hubertusra. Hm. Random gondolat.

Hagyok itt muzsikát, mégpedig egy játékból amit nemrég játszottam ki: Ar tonelico - Melody of Elemia (PS2). Igazából egy teljesen új élmény volt ez a történet és hangulat. Elgondolkodtatott, érdekes volt és valamilyen szinten adott némi erőt ahhoz, hogy tovább dolgozzam én is a sajátomon. Meg... de most tényleg, ilyen dalok egy játékban?! Jól meglepődtem mikor először hallottam, de imádom. Főleg, hogy egy boss harc közben szólt, azt hittem lefordulok a székről, wow. Többet erről majd a játékos bejegyzésben... Mert van mit írni róla. Csak egyet nem értek... miért játszik mindenki az elviselhetetlen angol szinkronnal??!! Borzalmas.

Végszó... tudjátok mi lenne nagyon-nagyon menő? Google maps utcakép nézet esti kiadásban. Ugyan úgy járkálhatnál az utcákon, csak este. Annyira hangulatos lenne.

-Yui