Bevezető

______________     ______________

∥ Eső ∥ Pesszimista ∥ Csoki ∥ Viharok ∥ Természet ∥ Rajz ∥ Víz ∥ Hüllők ∥ Macskák ∥ Fekete ∥ Anime & Manga ∥ Játékok ∥ Szerepjáték ∥ Lila ∥ Régi dolgok ∥ Tavasz ∥ Sötét ∥ Hold ∥ Csillagok ∥ DIY ∥ Pisces ♓ ∥ Levendula ∥

______________     ______________

Mit is mondhatnék? Ez az egész oldal egy olyan "csapó kettő" próbálkozás a részemről. Egy ideje kihalt belőlem a blogolhatnék, már évek óta a blogspotot bámultam... Aztán gondoltam egy kis költözés meg újítás nem fog ártani nekem. Aztán ki tudja. Próbaképp van ez az oldal, nem ígérem, hogy sokat írok vagy hosszúéletű lesz, de mindenképpen szeretnék még egy esélyt adni ennek az egésznek. A GP több lehetőséget kínál azt hiszem.

 

Bejelentkezés

[ Tags ]

 

 

 

Vihar

The Witcher ~ WTF

Címkék: Vélemény Játék

 

!! Spoiler Alert & Safety Warning: Ha valaki szereti ezt a játékot, akkor nem ajánlatos tovább olvasnia. !!

 

Ahogy ígértem, kirakom a bejegyzést.

Áj finis it.

Hol is kezdjem? ... Oh, te jó ég. Ezt sokat mondogattam mialatt játszottam vele, elhihetitek. Meg sokat fogtam a fejem.
 
De kezdjük a legelején. Egyszer régen (nem tudom pontosan már mikor) felraktam ezt a játékot a gépre. Az első fejezet végéig jutottam ahol is annyira felcseszett agyilag, hogy letettem. Nem töröltem, csak letettem. Elég volt belőle.
 
Aztán mostanában úgy gondoltam, hogy adok neki még egy esélyt. Hiszen a második esélyeknek hála, már sok fantasztikus játékot ismertem meg. (Pl. Final Fantasy VI vagy The Legend of Zelda - Ocarina of Time) Szóval nem szabad feladni, hátha valami jó is alakul ebből az egészből... Hát de úgy tűnik, hogy ez nem az a történet, mert a dolgok csak rosszabbak lettek.
 
Ott kezdődik a történet, hogy meg akartam nyitni, de nem is érdekelte, nem is reagált semmit. Jó, mondom régen lehet töröltem csak már nem emlékszem rá aztán ezt bent hagyta az uninstall valahogy... De a telepített programok között meg ott virított, szóval végképp nem tudtam mi a kínja. Hát jó, telepítő megvan, akkor bármi is a baja, most nem érdekel, felrakom megint aztán meglátjuk. Felraktam megint. Működött? Nem. Ugyan az történt. Ideje volt utána járni a dolgoknak. Aztán egy kis keresgélés után megtudtam, hogy telepítenem kell a patcheket és maaajd akkor jó lesz. Hangsúlyozom, ezt az infót is a netről kellett szednem, mert a világos és érthető hibaüzenet már túl mainstream. De megjegyzem, a "Check for updates" opció sem működött, mert halott linket adott. Innentől honnan kellett volna tudnom, hogy mi a baja? Főleg, hogy úgy jelentkezett eleve a hiba, hogy rendszergazdai hozzáférést akar. Bazz, én vagyok a rendszergazdag, engeggyé be. Utálom mikor a programok ezzel dobálóznak. Ki más lenne a rendszergazda?! ... De ez még csak a kezdet volt.
 
Aztán végre elkezdhettem a játékot. Végre. Először is, az elejét áttekertem, mert emlékeztem még nagyjából miről is van szó. Szóval lassan eljutottam oda, ahol régen elakadtam. 100. próbálkozásom után sikerült is teljesítenem a feladatot, vagyis megnyerni egy harcot. Bár itt igazából az a lényeg, hogy mindig ugyan azt csináltam, szóval most a 100. próbálkozásom nem tudom miért volt különb, mint a többi... és akkor miért sikerült most, előtte meg miért nem. Nem szeretem az ilyet. De a lényeg, hogy tovább tudtam menni, örülni kell neki. "Örülni."
 
Na, kezdjük el ezt a shitfestet komolyabban és elmondom mik voltak azok amik kiidegeltek totálisan.
 
[-] Először is, az a nagy helyzet, hogy már az első fejezet alatt ki lehetett ismerni az egész játékot. Mást se csinálsz csak fel-alá járkálsz és más emberek vágyait teljesíted aprópénzért, vagy, hogy haladjon már végre valamit a történet. És nem is valami változatos módon történik az egész, azt meg kell hagyni. Még valamit így hozzátennék a küldetésekhez... Én olyan vagyok, aki szereti először bejárni az egész térképet és csak aztán indul el megnézni, hogy az adott területen mit is lehet kezdeni. A terület felderítése közben meg felszedek mindent ami elérhető, bemegyek mindenhová és megölök mindent ami támad. És eközben elvégzek olyan dolgokat amiket csak a későbbiekben kér majd tőlem a játék. Addig meg csak egy üzenetet kapok, hogy: hé, ezt majd el kell vinni xy-nak, vagy valami hasonló. Aztán nézek, hogy mi van. Nem akarok beleszólni, de én úgy szoktam eseményeket csinálni, hogy először kiadom a feladatot és addig nem is teszem elérhetővé az adott tárgyat amit meg kell szerezni vagy bármit amit meg kell csinálni. Szóval érdekes, de... így is meg lehet csinálni valamit.
A másik a küldetésekkel kapcsolatban. Mikor meg kell csinálnod valamit, meg kell találni, el kell menni, stb. A játék mindent a játékos szájába rág lépésről lépésre, mindent bejelöl neki a térképen, nehogy gondolkodnia meg keresgélnie kelljen szegénynek. Még azt a minimális kihívást is elveszi, hogy magamtól találjak meg valamit. Ami abból a szempontból mondjuk röhejes, hogy Gerald közli: "Meg kell találnom az xy-t" és megnyitod a térképet... Whoa! Valaki már bejelölte hol van! Hát ez meg hogyan lehet?! Magic. ... De biztos az a baj, hogy eddig olyan játékokkal játszottam ahol gondolkodni is kellett legalább egy kicsit.
De az volt a csúcs mikor egy szobán belül kellett rohangálnom és pincért játszani a többieknek. B+, nincs lábad, hogy 2 centit lépj az aszalig? Baromi bosszantó ilyenekre elcseszni az időt.
 
[-] De ha már időpocsékolás. Maga az, hogy eljutsz A pontból B-be, az eltart ezer évig. Mivel Gerald korában még nem találták fel a lovakat, így mindenhová gyalog kell mennie. Vannak alkimisták akik létrehoznak mindenféle lényeket, van varázslat meg vannak szörnyek... De egy rohadt ló már bizonyára túlzás lett volna. Vagy ha nem is ló, jó lett volna nekem más is, csak gyorsabban lehessen haladni. Mondjátok akkor, hogy hát hé, ott vannak a teleport pontok, azok segítenek majd. Nagy... azt. A játék egy szakaszában hasznukat vettem, aztán utána már azok sem segítettek. Teljesen bele lehet unni abba, hogy a térkép egyik feléről rohangálsz a másikba felváltva. Legalábbis én nagyon hamar meguntam. De közben megcsodálhattam pár érdekes jelenséget. A falakba repülő galambok, vagy az egy helyben pörgő békák... Csodálatos.
Ha már idő... meditálással várhatsz estig vagy reggelig, úgy csinálod ahogy neked megfelelő a napszak. Imádtam mikor az egyik küldetést reggel kellett elvégezni, aztán a következőt este, aztán megint reggel és... állapodjatok már meg. Nincs kedvem 10 percenként egy tűzhelyet keresni és szórakozni.
 
[-] Ellenségek és harcok. Egy másik érdekes részlete a játéknak. Az egyik dolog amit utáltam... Mikor beléptél egy új helyre ahol harcolnod kellett, akkor az ellenségek egyből a nyakadba ugrottak. Még egy pillanatot se hagytak neked, hogy egyáltalán felfogd a helyzetet. Jó, persze, hiszen az a dolguk, nem? De. De! Akkor ne úgy legyen már megcsinálva a játék, hogy mikor belépsz valahová, abszolúte semmit nem lehet látni és csak utána tisztul ki lassan a kép. Mert így mi történik? Belépek egy helyre, amíg a kép próbál visszajönni, csak azt hallom, hogy már támadnak is. És mivel az egeret használom támadás közben, így látom kellene hova kellene kattintani, de... nem látom. Köszöntem.
Bár ami engem illet nekem ez az egérrel támadós dolog se jött be. Egyszerűen... nem találtam benne semmi izgalmat. Viszont emellett játszottam már más kattintgatós-támadós játékkal amiben nem zavart.
 
[-] A térkép. Félreértés ne essék, jó dolog, hogy van, mert nélküle eléggé nehézkes lenne a tájékozódás. De ami eléggé zavart az az, hogy nem tudtál te megjelölni pontokat rajta. Csak azokból választhattál amiket a játék felkínált. Többször volt olyan, hogy be akartam jelölni helyeket ahova vissza akartam menni, de nem tudtam, mert nem engedte.
 
[-] Mi a franc van itt ezekkel a nőkkel? Értem én, hogy valószínűleg a férfi játékosoknak akartak kedvezni, de... De nézzük csak meg. Mikor megfektetsz egy csajt, akkor kapsz egy képet róla ahol erotikus(nak talán mondható) pózban van. Bár ami engem illet, nekem aztán olyan mindegy volt. Ami azt illeti, valami actiont is akarna látni az ember, de ez már valahogy nem jött össze. Csak homályosan láthatjuk a háttérben, hogy valami ott mozog, valószínűleg főhősünk meg a legújabb ribanc akit összeszedett. Egyszer láttunk majdnem valami akciót, mikor a hercegnőt vitte ágyba, vagyis a csaj volt már nagyon felpörögve és... OMG, mit tárgyalok ki éppen magammal... Lényegtelen, akkor volt valami, az a jelenet se ért sokat. És ami azt illeti néha eléggé drága, hogy megszerezz egy csajt. Valószínűleg az abszolút semmiért. Mert... nem hiszem, hogy lenne értelme ennek azon kívül, hogy látsz egy képet egy ruha nélküli nőről. De van amikor nem is számít rá a játékos és hopp, ott terem előtted a kép én meg: "Most meg mit csináltam?!" Aztán egy vállvonással megyek tovább. Hát jó, a játék tudja...
 
[-] De ha már a karaktereknél tartunk. Eléggé fapofa mindenki. Még ha valami érzelmet lehetne rajtuk látni. Vagy sokat kérek? Például Rayla halálát (vagy mit) egyenesen röhejessé tette ahogyan poker facel összeesett. 2008-as a játék, emberek. Azt ne mondjátok, hogy akkor még korai lett volna, mert ha 1998-ban az Ocarina of Time-ban (N64) meg tudták oldani, akkor... Gondolom most is menne, még ha csak minimálisan is. Tessék, itt van Princess Zelda 1998-ból: [ Princess Zelda ] Zeldának több érzelem van az arcán ebben a pár másodpercben, mint a Witcher összes karakterének együttvéve az egész játék alatt. WTF. Lehet kicsit kocka, lehet nem tökéletes a 3D és lapos az arc, de akkor is lehet rajta látni, hogy éppen milyen hangulatban van.
Lábjegyzet ehhez a bekezdéshez:
Lehet, hogy PS játékokból rakok ide be most jeleneteket, de azt azért megemlíteném, hogy az FFVIII-at pl át is portolták PCre. Ugyan ebben a minőségben, méghozzá 2000-ben. És itt most nem a grafika minőségéről van szó, csak arról, hogy ha régen tudtak érzelmeket varázsolni a karakterek arcára, akkor most miért nem megy?
 
[-] A magyar fordítás. Ami eléggé érdekes néha. Angol hanggal és magyar felirattal játszottam, mert engem ingerelt a magyar hang. Aztán így felfigyeltem pár érdekes dologra. Például, hogy az angol meg a magyar teljesen eltér helyenként. Pedig aztán semmi ok nem lenne másképpen fordítani, mert nincs benne semmi sértő vagy ilyesmi. Szóval nem értettem néha, hogy egy-egy dolgot miért úgy mond. Ismerős vagyok játék fordításban, csináltam már ilyet, de akkor is szerintem arra kellene törekedni, hogy ha nem is tudja lefordítani szó szerint az illető, akkor legalább úgy fogalmazzon, hogy legyen köze az eredeti szöveghez. Legalább egy kicsit. Ha meg már a fordításról van szó, akkor érdemes megemlíteni az extra küldetéseket amik hol magyarok, hol nem. Vagy éppen keverve kapod. Teljesen élmény.
 
[-] Pénz probléma. Egy átlag küldetésért nem sokat kapsz (teszem azt 100-200 Orent normál esetben). De ezt is el kell verned a boltokban mindenféle könyvekre, hogy megszííd magad tudással és... még több küldetést tudj elvégezni/dolgokat beszerezni. Megjegyzem a könyvek is úgy... 100 Oren fölött mozognak, szóval... teljesen logikus ez az egész rendszer. Eladással ne próbálkozz, sokra nem mész vele, mert a lehető legalacsonyabb áron tudod csak eladni a dolgaidat. Kb... 1 Orent ér minden :'D Eléggé röhejes. Főleg ha meglátod a kovácsnál a páncél meg fegyver árakat... És akkor nem ejtenék szól olyanokról, mint vesztegetés. Adj random embereknek pénzt, pesze. Neked is alig van, de osztogasd el, igen. Szóval a lényeg annyi, hogy folyton le vagy égve pénzügyileg. Összeguberálhatsz a megölt ellenségektől mindenfélét, de legalább kismilliót kell eladnod belőlük, hogy normális összeget szedj össze belőle.
Elmondom hogyan működik ez egy normális RPG játékban... A dungeon részeken, vagy bárhol máshol (de leginkább a dungeon részeken, igen) találhatsz nagyobb összegeket rejtő ládákat, az ellenségek is dobnak pénzt többnyire ha legyőzöd őket. Értsd: normál összegeket, nem zsebpénzt. El tudsz adni normális árakon, ami legtöbb esetben a vételár fele. Nem tápol túl a játék pénzzel, de nem is kell folyton az után rohanni és főleg nem kell külön küldetéseket csinálni csak ahhoz, hogy pénzt keress. Amit úgyis el kelle verned a legszükségesebb dolgokra. Mert mondhatjátok, hogy a főzeteket Gerald maga állítja elő, persze, de ettől sem lesz jobb a helyzet, hiszen amit meg kell venned az drága és amit keresel, az kevés. Ez a helyzet. A saját főzetek előállításával nem jut előrébb a játékos.
 
[-] Pillanatképek kommentekkel ellátva. A komment megjelenik ha ráviszitek az egeret a képre.
 
  
 
  
 
 
 
Nos, egyelőre ennyi idegesítő dolog jutott eszembe nagy hirtelen. Ha lesz is több... Bejegyzést nem fogok neki szentelni úgy, ahogyan ezekkel tettem. Én azt hiszem itt letettem a Whitchert. Persze, lehet, hogy a többi része más, meg biztosan a készítők tanultak az első rész sikereiből, kevésbé sikeres dolgaiból. Így szokott ez lenni (szerencsésebb esetekben). De akkor is elvesztettem egyelőre az érdeklődésemet a játéksorozat iránt. Aki szereti, az játsza, nem szólok bele, ez az egész is csak egy személyes vélemény volt. Nem akarom minden áron azt állítani, hogy ez a játék ilyen meg olyan, egyszerűen csak leírtam a véleményem. Lehet egyetérteni meg nem egyetérteni vele, ez természetes. Mármint, hogy az embereknek eltér a véleménye. Biztosan én is kihagytam egy csomó dolgot és oldalakat lehetne írni a szép és jó dolgokról is benne, de ez nem az a bejegyzés és... ami azt illeti az a bejegyzés tőlem nem is fog megszületni.
 
- Yui
2017.06.23. 16:10, Yui

Nemtudokcímetkitalálni

 
Ehm, eléggé szaladgálós-rohangálós, elfoglalt napjaim vannak melóhelyen. Jobban mondva mikor nem kell csinálni semmit, akkor unatkozás van, de amikor kell, akkor aztán sok van. Arról nem is beszélve, hogy átvittek egy másik irodába ahol be kell segítenem, így az eredeti helyemen már egy hete csak gyűlik a munka, de egy harmadik helyről is szóltak már, hogy ha lehet, akkor majd jövő hónapban menjek már át. Mindenhova én kellek. x_x
 
De megértem a csajokat is mindkét irobában. Egyik helyen az kolléganő két ember helyett dolgozik, a másik irodában a lányok vannak hárman arra a munkára amit régen nyolcan csináltak. És még így is el akartak küldeni belőlük. WTF. Persze, hiszen az a korszak van amiben már nem vesznek fel sehová új embereket, hanem a meglévő munkát rásózzák meg elosztják a megmaradt emberek között. Akik meg nem csinálnak mást, csak reggeltől munkaidő végéig rohannak meg idegeskednek a határidők miatt, sőt, haza is viszik a munkát, mert 8 órába nem férnek bele. Vagy előbb kezdenek reggel. Vagy mindkettő. Eléggé elszomorító a helyzet és akárhányszor ezt látom, ez csak megerősít abban, hogy nem tulajdonképpen nem is akarok irodában dolgozni. Jó, tudom, nem mindenhol van ez, de ahol eddig voltam, mindig ezt láttam, meg.. amúgy sem fekszik ez az egész. Bár akkor meg ki kellene találni mihez szeretnék kezdeni magammal. Ami még nem történt meg xD De egy biztos, meglettek a vizsgáim, így indulok a második körre, ugyan az a képzés, csak magassabb fokozatban. Szintet fogok lépni. Level up.
 
Továbbá... Sikerült befejeznem a könyvet amit elkezdtem. Mark Haddon - The Red House. Igazából nem gondoltam volna az elején, hogy ilyen jó lesz. Nem is nagyon volt véleményem mikor elkezdtem olvasni, de így visszatekintve... Igenis jó volt.
Maga az alap történet nagyon egyszerű, de ezt már kifejtettem egy régebbi bejegyzésben. A könyv inkább a karakterekben lezajlódó dolgokra koncentrál, nem pedig a cselekményre. Persze, van benne cselekmény, ki hova megy miért, ki mit csinál, de a legfőbb hangsúly az érzelmekről szól amiket megélnek különböző helyzetekben, a problémáik, hogy hogyan próbálnak megbirkózni velük, vagy legalábbis hogyan jönnek rá egyáltalán, hogy mit is akarnak valójában. Ha lenne második része a könyvek... elolvasnám. Tuti elolvasnám.
Voltak karakterek akiket mikor elkezdtem, megszerettem azonnal, voltak akiket nem, de a végére... a végére már mindenkire kíváncsi voltam. Ahogy kibontakozott, hogy végül is miért olyan egy-egy karakter amilyen. Érdekes volt és elgondolkodtató. Pusztán egy hétről volt szó, de valamennyiük úgy ment el onnan, hogy rájött valamire vagy az élete változott meg teljesen. Konkrétan nem tudjuk meg a végén, hogy kivel mi lett utána, de... mégis benne van az olvasóban, hogy nem lesz semmi baj. Hiszen már mindenki tudja mit kell tennie, így képesek lesznek változtatni.
Na jó, kicsit csalódott voltam, hogy Dominic nem közeledett végül kicsit jobban a feleségéhez, miközben tudja, hogy a nőnek problémái vannak, de... ennyit tudnék mondani csak. Voltak szomorúbb és kifejezetten aranyos részek is. Érdekes olvasmány volt ez a családi kötelékekről, nem gondoltam volna, hogy erről így lehet írni, ilyen terjedelemben. Mármint... egyszerű a téma, nincs túlbonyolítva a cselekmény sem, mégis élvezetes olvasmány.
Maximum annyit tudnék még megemlíteni, hogy van amikor Mark Haddon elkezd csak úgy írni valamiről, az olvasó, (vagyis én, mert lehet más nem volt így vele,) meg nem tudja mi van. Nem jelzi, hogy ő most karaktert váltott vagy valami. Nem sokszor fordul elő, de néha kétszer át kellett futnom a dolgot, hogy tudjam miről van szó. Meg ide sorolhatnám még a random visszaemlékezéseket, vagy olyan dolgokat amiket nem is tudtam nagyon hova tenni. Voltak amiket feleslegesnek éreztem, de igaz, a legtöbb esetben szükség volt ezekre a random plusz infókra, szóval jó volt ez, csak néha úgy éreztem hagyjuk már ki ezt a részt.
 
She looked at herself in the mirror and saw the animal that she was trapped inside, that grew and fed and wanted. She wished above all else to look ordinary so that people's eye just slid over her. Because Mum was wrong. It wasn't about believing this or that, it wasn't about good and evil and right and wrong, it was about finding the strength to bear the discomfort that came with being in the world.
 
Forgive and forget. She was beginning to understand what it meant. You couldn't do the forgetting until someone else had done the forgiving.
 
But later, when parents fall from grace and become ordinary messed-up human beings and turn slowly from carers into people who must be cared for in their turn, who then will share those growing frustrations and pore over the million petty details of that long-shared soap opera that means nothing to others? And when they are finally gone, who will turn to you and say, ... Yes, I remember the red rocking horse... Yes, I remember the imaginary bed under the hawthorn tree.
 
 
Azon gondolkodtam, hogy a következő aminek nekiállok Leslie L. Lawrence Ördögtojások c. könyve lesz, de... nővérem lenyúlta. Plusz, az is eszembe jutott, hogy fel kellene megint menni és túrni még pár ilyen angol könyvet. Ahol vettem, ott több is volt, bár csak ez fogott meg annyira. Azóta lehet jöttek újak is. Örülnék neki.
 
Ezen kívül, mikor éppen nem olvastam, Shin Megami Tensei: Personát játszottam. Igen, ezért is nem voltam kb sehol sem nagyon aktív mostanában xD Lekötötte a figyelem mindig valami. Már csak a főellenség, Pandora van hátra, de előtte fel kell fejleszteni a csapatot, mert eléggé nincs esélyünk jelenlegi állapotunkban ellene. Mondjuk ezt a részét nem szeretem az RPGnek. Illetve szeretem, HA nem kell napokat, heteket eltölteni szintlépésekkel, vagy ha kell is fejelszteni, akkor azért meg lehet oldani gyorsabban, mert az ellenségek úgy dobnak pontokat. De ez pont nem az az eset. Még a legerősebb ellenségek sem dobnak elegendő pontot sokszor, arról nem is beszélve, hogy a pontok eloszlanak az öt karakter között. Mindenki olyan mértékben kap a pontokból amennyi szerepe volt az adott harcban. De ha ez nem lenne elég, még beszélgetned kell az ellenségekkel is külön, hogy dobjanak kártyákat amikből aztán Personát csinálsz, de nem szerelhetsz fel akármilyen Personát csak azt, ami olyan szinten van, mint te vagy alatta. Fuck. Szóval mindenképpen kell az a fejlesztés. Csak kár, hogy ezekre a fejlesztésekre soha nem tudom magam rávenni, ezért húzódik el nagyon ha egy RPGvel játszok.
 
A másik amit még elő szoktam venni, az a már egy régebbi bejegyzésben megemlített Touhou 8 - Imperishable Night. Lassacskán próbálom végigvinni az összes játszható karakterrel, egyelőre Easy módban, mert a legtöbb ember számára az Easy is nehéz :'D (Megnyugtat a tudat, hogy nem csak én vagyok így ezzel, komolyan) De már voltak kacsintgatásaim a Normal mód felé is, bár eddig még kijátszani nem sikerült úgy.
Rájöttem időközben, hogy a Remilia & Sakuya csapatnak tulajdonképpen egész jó tulajdonságaik vannak. Remilia Lock Type focusa sokat tud segíteni az emberen.
Bár a kedvencem a Yuyuko & Youmu páros. Youmu erős és remek boss killer, ezen kívül pedig a gyorsasága sok kellemetlen helyzetből ki tud húzni. Yuyuko pedig focushoz híven tökéletesen lassú ami nagyon jó pár helyzetben, plusz a támadása rendszerint majdnem lefedi az egész pályát. Szóval kezdőknek mindenképpen ezt a párost ajánlom, vagy a Reimu & Yukarit. Bár őket nem sokszor vettem elő eddig. De mindenesetre könnyű volt kezelni őket.
A rémálmom az utolsó csapat, a Marisa & Alice. Persze, nagyon jó támadóerővel bírnak, de eléggé le vannak korlátozva ami a támadásukat illeti. Úgy értem eléggé kis részen tudsz támadni így folyton követned kell az ellenség mozgását és figyelni, hogy a képernyőn hányszázféle helyen bukkannak fel az ellenségek, majd a lövedékek tengerében valahogyan odakormányozni, hogy meg tudd ölni őket. Ami nagyon nem könnyű feladat, főleg a játék vége felé.
 
Kaguya Houraisan
"The fragmented eternal evening that you have created... My arts for manipulating eternity will tear it away. Your spell of Imperishable Night will shatter... And the dawn will come!!"
 
Képecskék. A legtöbb Practice módban :'D
 
  
  
 
 
Gondolkodtam azon is, hogy a napokban megosztom a km-es véleményemet a The Witcher c. játékról ami egy ideje a háttében pihen, mert részenként írtam meg és mindig hozzáadtam ezt meg azt. De úgy érzem nem tarthatom ezt vissza tovább. Szóval napokban kipofozom kicsit és kirakom. Legalábbis szeretném.
 
Nos, más nem igazán jut eszembe egyelőre. Hm.
 
 
- Yui
2017.06.17. 13:00, Yui

{ #2 }

Címkék: Idézet

 

Addig pedig, ha képes itt ülni, és egyébről beszélni velem, az Isten szerelméért, maradjon itt, és tegye meg; de ha nem tud megszabadulni ettől az átkozott témától, akkor menjen Isten hírével, mert ezt nem tudom elviselni.
 
 
 
- Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete (Robert Louis Stevenson)
2017.06.05. 19:52, Yui

Pár esemény

 

Sokmindent történt az elmúlt időszakban. Lassan én sem tudok lépést tartani a dolgokkal magam körül, de próbálkozok. Elvégre ha én nem tudom miről van szó, akkor ott már bajok vannak.
 
A héten egy temetésen is résztvettem. Igazából annyira nem ismertem, csak párszor találkoztam vele, de... ettől függetlenül a családunk tagja volt. A pap késett. Mi pedig ott csak ott álltunk, a fa alatt. Engem pl körbevettek a közeli családtagok, anyu és az egyik nővérem. Napos volt az idő, de a szél mégis néha-néha feltámadt... Néma csendben vártunk. Volt valami abban az időintervallumban ami... nem is tudom. Valami különleges. Számtalan sor eszembe jutott amivel le tudtam volna írni a helyzetet. Most mégis egyet sem tudnék mondani. Volt még ott a rokonokon kívül pár kolléga, és meglepetésemre, egy általános iskolás osztálytársam is. De nem beszéltünk.
Valamiért az újdonság erejével hatott ez a temetés. Nem az, voltam már temetésen, de annyira régen volt már... hogy csak pár emlékkép maradt meg. Végül óráknak tűnő percek után felbukkant a pap és elkezte végre a beszédet. Hallottam ahogyan mellettem a nővérem suttogja az imák sorait. Én nem ismerem ezeket a szövegeket, ami azt illeti, meg sem vagyok keresztelve. Szerintem nem is leszek már.
Az esemény után megismerkedtünk a családunk azon tagjaival akikről nem is tudtuk eddig, hogy kicsodák. Illetve az öregek tudták, de a fiatalok nem, mert olyan sűrűn találkozunk. Aztán nővéremmel hazaindultunk, a többség pedig még összeült. Gyalog mentünk, a napon majdnem megsültünk, főleg feketében. Találkoztunk pár ismerőssel is, de nem köszöntek. Hm.
Mikor hazaértünk, egyből ültem is le, mert azt hittem leszakad a derekam. Mióta egyszer majdnem összetört a buszsofőr munkába menet, azóta fáj a derekam ha sokat kell sétálni vagy állni, esetleg ha lehajolok és úgy maradok egy kicsit. Bosszantó. De a sírokra mégsem ülhettem le.
 
Aztán a napokban meg meghívást kaptunk egyik ismerősünktől a szomszédos városba. Hát jó, menjünk. Bár igazából nekem utólag mondták, hogy menni kell, azt se tudtam konkrétan milyen programra megyünk majd. ._. Némi kocsikázás után meg is érkeztünk, majd a vendégeskedés után indultunk az első színhelyre.
Egy zenekarról volt szó. Gyerekek, felnőttek vegyesen, egy klasszikus banda. Leginkább fúvósok. Ami azt illeti, nekem bejöttek. Jó, lehet, hogy a kicsik még lassacskán játszottak, meg egyszerűbb dalokat, de szegényeknek el kell kezdeni valahol. Igaz megfordult a fejemben az is, hogy mögéjük állítanék egy kis létszámú kórust és akkor minden baba lenne. Szeretem az ilyen fajta zenét, még ha manapság ez nem is "menő". Páran furán néznek rám, mert "ilyen hülyeségeket hallgasz?" Hát... sajnálom. De ez tetszik. Ez is. Sok más mellett persze. A zene ízlésem elég széles skálán mozog, a klasszkus zenét pedig mindig is szerettem. Jobban, mint a mai disco számokat pl. Visszatérve a bandára. A karmesterük egy fiatal srác volt. Mikor végeztek, a srác megfordul és... csak jó volt nézni azt a büszkeséget az arcán. "Igen, az én tanítványaim B)" Megmosolyogtatott. A következő felvonásban az idősebbek jöttek volna, de azt nem tudtuk megnézni, mert menni kellett tovább a következő helyre. Pedig kíváncsi lettem volna rájuk. Az egyik férfi szaxofonja gyönyörű volt. Igazi antik hatást keltett. Mellesleg ez egy utcán tartott előadás volt. Bárki beállhatott és meghallgathatta őket.
A következő megálló egy rendezvény volt. Sátrakkal, itallal, sajtokkal, meg azért egy ékszerest is találtam akinél vettem egy szépséges nyakláncot. Látszott, hogy saját készítésű ékszerek voltak, de mégis minőségi volt az összes. Bár nem volt sok. Egy kocsmázás után (ahol megjegyzem, elkérték a személyim, habár már egy jóideje, pár éve elmúltam már 18... bosszantó) elindultunk, hogy megnézzük a műsort. Ami végül is nem lett volna rossz... ha normálisan látjuk. Nos, a helyzet a következő. Kétoldalon padok. Ott ülnek az emberek. Jött két nő, azok se a vékonyabb fajtából. Beálltak telibe a látótérbe. Mer ők éppen ott akartnak állni. Beállt melléjük megint pár ember, mert ha annak a kettőnek szabad az útban állni, akkor nekik is. Egy öreg néni felállt és szólt nekik, hogy légyszíves húzzatok már el mert takarjátok a kilátást. Mindenki elment, kivéve az első két nő. Mert nem elég feltűnő nekik, hogy körülöttük mindenki ül vagy guggol. Nem, nem volt feltűnő. Aztán szépen lassan megint visszaálltak a többiek is... Egy facepalm után feladtam, hogy bármit is látunk, hiszen kb sorfalat állt előttünk az értelmiség. A színpad jobb felét láttam végig, de... igazából amit onnan láttam, az jó volt. Táncoltak. Volt mindenféle stílusú tánc. A népisek körén gondolkodtam el miközben néztem őket. A lányok olyan szépen ki voltak sminkelve, a ruhájuk is csinos volt és a párjukkal olyan egyszerűen és könnyedén mozogtak a színpadon... Csak jó volt nézni őket. A műsor után pedig haza lettünk fuvarozva. Elfáradtam.
Annyit még hozzá kell tennem, hogy maga a város tele volt... levendulával! Akkora vágyat éreztem rá, hogy szedjek... De nem lehetett.
 
Ha már utazgatásról van szó... Valaki egyszer azt mondta, hogy egy évben legalább egy új helyre menjünk el ahol még nem voltunk. Nem emlékszem már pontosan hol olvastam ezt, lényegtelen is igazából. Mindig mikor valaki felvet nekem egy utazásos témát, eszeme jut most már ez a mondat. Egy új hely, ahol azelőtt még nem jártam... Amellett, hogy érdekes lehet, lehet elgondolkodtat, megihlet. Így történt, hogy végül is belementem mindkét nővérem ajánlatába. Mindketten elmennek a családjukkal nyaralni erre-arra és mindkettejük elhívott. Mivel különböző időpontokban lesz ez az egész, így el tudok menni mindkét helyre.
Igazából nekem az erdei túra hiányzik. Élveztem, hogy a természetben lehetek, az utak nélküli erdőben. A vöröshangyákat már kevésbé, de... ez most elhagynagolható. Hát, most nem valószínű, hogy lesz erdei túra, de... kíváncsi vagyok.
 
Mindeközben olvasgatom azt a bizonyos könyvet amit emlegettem régebben. (Mark Haddon - The Red House) Kezdenek kibontakozni a dolgok. Kezdem megszeretni a karaktereket.
Két testvér, Angela és Richard, akik évek óta nem is foglalkoztak egymással. Az anyjuk halála után viszont egy hetes nyaralásra indulnak egy bérelt házba. És mindketten viszik a családjukat is. Igen, ennyiben kimerül a történet. Ez az a tipikus story ahol lehet, hogy az alap történet nem tűnik túl izgalmasnak, de mégis valami jó kerekedik belőle a végén. Köszönhető ez a karaktereknek. Nem is kell ide más. A könyv bemutatja nem csak az Angela és Richard között lévő köteléket, de a két család közötti különbséget, hasonlóságot, de még a családokon belüli problémákat, kapcsolatokat is. Richard oldaáról van egy párja és egy nevelt lánya. Angela oldaláról ott van a férje, a két fia és a lánya. Plusz a halott kislánya emléke akit nem tudott még elengedni teljesen.
Érdekes és elgondolkodtató könyv a családi kötelékekről, a mindennapi életről. Kíváncsi vagyok, hogy ki hogyan birkózik meg különböző problémákkal vagy éppen a múlttal ez alatt az egy hét alatt. A könyv fejezetei maguk a napok, azaz minden fejezet egy napot foglal magába.
 
"She looked at herself in the mirror and saw the animal that she was trapped inside, that grew and fed and wanted. She wished above all else to look ordinary so that people's eye just slid over her. Because Mum was wrong. It wasn't about believing this or that, it wasn't about good and evil and right and wrong, it was about finding the strength to bear the discomfort that came with being in the world."
 
"Forgive and forget. She was beginning to understand what it meant. You couldn't do the forgetting until someone else had done the forgiving."
 
 
Éééés... néha előszedem a Shin Megami Tensei: Persona c. játékot is. PSP.
 
Valamit még akartam, de elfelejtettem.
 
 
- Yui
2017.06.03. 15:43, Yui

Gránátalmalé!

 

Örömódát, ünnepet, pezsgőbontást emberek! Celebration time~ Igen, sikerült befejeznem a rendezést. És olyan fasza csaj vagyok, hogy elkezdtem az összevonásokat is. Abból sincs már sok és kijelenthetem, hogy kész Style teljesen. Deügyeskevagyok~ Aztán jöhet a többi. Hmhm.
 
Belejöttem mostanában a szerkesztésbe. VD-re is sikerült írni pár dolgot (egy egész végigjátszást xD), ha így haladok, akkor a napokban feltolok oda majd egy új játékot. Illetve nem új, de az oldalon az lesz. Yup, haladok. Ami azt illeti eléggé leköt mostanában ez a szerkesztés, a rendezgetés meg pár játék. De menjünk sorban.
 
Először is történt régen, nagyon régen, hogy megpróbáltam leszedni a következő játékot: Touhou 8: Imperishable Night. (Ismerős a cím? Igen, Hanabin IN. Igen, innen jött a cím.) Akkor nem akart működni, most pedig elindult. Azt kell mondjam, eddig az egyik legjobb Touhou játék amivel találkoztam. De ami nagyon megfogott még, az a zene:
 
 
A Touhou játékok zenéi mindig is nagy népszerűségnek örvendtek és nem is hiába. Nagyon jól passzolnak a pályákhoz vagy a karakterekhez, ehhez pedig hozzájön, hogy ZUN mindig tökéletesen időzíti őket az eseményekhez. Fantasztikus. Az Imperishable Night egy japán történet, Kaguya hercegnő történetén alapszik (más címen: A bambuszvágó története) Illetve abból emel át bizonyos részleteket, dolgokat.
 
A másik játék amivel mostanában foglalkoztam és befejeztem, az a The Witch's House. Igen, oldalra is ki volt írva. Szeretném népszerűsíteni ezeket a Makeres játékokat mert igenis tudnak olyan jó játékélményt okozni, mint a nagyobb cégek által kiadott meg agyonmagasztalt hipergrafikás legújabb játékok. Sőt, néha még többet is adnak.
A The Witch's House egy rövid kis horror játék rengeteg jumpscare eseménnyel. (A címből ki se lehetett volna találni, hogy horror, valóban...) Látszik rajta, hogy nagyon sok munkája lehetett benne az illetőnek aki csinálta (Fummy) és igenis jó munkát végzett vele, mert nem elég, hogy hatásosak a random események, de a történet is valami őrület. Pont ahogyan elvárná egy ilyen játéktól az ember. Tragikus, kegyetlen, szadista és szomorú. Nagyon szomorú. Aki szereti a rövidebb játékokat jól kidolgozott, elgondolkodtató kirakókkal, meg horror elemekkel, az mindenképpen próbálja ki, nem fog csalódni.
 
Mindig olyan érdekesen érzem magam mikor játékokról írok ide. Így értem ott van VD, ami eleve játékokkal foglalkozik, mégis pár dolgot ide írok. Talán nem kellene? Nem tudom. Én így jól érzem magam.
 
A napokban vettem egy könyvet. Egy angol könyvet. Wow, a felépítése teljesen más, mint az itthoni könyveké. Jó, tudtam, hogy így vannak megszerkesztve a külföldi könyvek, de akkor is meglepő és izgalmas a saját kezembe fogni és olvasni. A könyv mellesleg Mark Haddon-tól a The Red House. Egyelőre nagyon az elején vagyok, de majd meglátjuk mi lesz belőle. Eddig tetszik, meglepett párszor.
 
A rajzolással mellesleg úgy haladok, hogy... sehogy. Vannak vázlataim, ötleteim, de ennyi. Bár igazából ha jobban megnézi az ember, akkor én nem is szoktam kidolgozni a rajzaim. Mármint úgy, hogy "igazi képek" legyenek belőlük. Van amikor kihúzom, kiszínezem a karaktert, de igazi, komplett kép háttérrel meg mindennel soha nem lesz belőlük. Nem tudom, ez talán baj, talán nem baj... Néha megfordul a fejemben, hogy ki kellene jobban dolgozni, de aztán soha nem teszem meg. Csak firkálgatok. ...
 
Élesváltás. Mostanában... Vagyis egy ideje, nem is tudom. Van egy-két furcsa érzésem amiket... Jobban járok ha elzárok az elmém egy sötét kis szobájába. Azt hiszem. Olyan dolgok ezek amikkel nem akar foglalkozni az ember, de folyton valamiről eszébe jutnak, aztán ha becsukja őket abba a bizonyos kis sötét szobába, a rohadékok csak megpróbálnak kijönni. De a legrosszabb az, hogy ha bepörgök és elgurul a gyógyszerem, akkor én magam tépem fel azt az ajtót és hozom ki őket, majd a vitapartner képébe nyomom kegyetlenül az összeset. Ez pedig nem helyes.
 
Kérdés. Mit tegyek ha egy személy, akivel már nem tartom a kapcsolatot, folyamatosan felbukkan az álmomban? Mit csinál? Ühm, jókat szoktunk beszélgetni. Érdekes.
 
 
- Yui
2017.05.22. 16:10, Yui
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 
Jelenlegi Yui

______________     ______________

Kis helyzetjelentések, pár sor, üzenetek, vagy ajánló amiért szerintem nem érdemes egy egész bejegyzést írni. Lusta vagyok? Talán. De nekem így egyszerűbb az élet.

[ Rainy Mood ] [ The Song of Storms ]

______________     ______________

Mother 3

 
Esőcseppek
Friss bejegyzések
2017.06.23. 16:10
2017.06.17. 13:00
2017.06.05. 19:52
2017.06.03. 15:43
2017.05.22. 16:10
 

**A legújabb magyarországi mémes oldal. Ismerd meg most!Oszd, lájkold!** Nevess, szórakozz, kattints ide! Ne unatkozz!*    *****    Nézz élõ live filmet gportalon! 0-24-ben! Klikk ide! Filmek élõ live!!!!!    *****    SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG - TUDJ MEG TÖBBET SELENA GOMEZ MAGÁNÉLETÉRÕL, SZERELMÉRÕL, CSALÁDJÁRÓL, KARRIERÉRÕL!    *****    HA TE IS IMÁDOD A ZÖLD ÍJÁSZ VILÁGSIKERÛ SOROZAT ELBÛVÖLÕ SZERELMESPÁRJÁT AKKOR ITT A HELYED! MAGYAR OLICITY SITE    *****    The Vampire Diaries & The Originals szerepjáték - ha kedveled a sorozatokat és írni is szeretsz, ne habozz!    *****    Rendhagyó kedvezményt ajánlok Nektek, Te monhatod meg, hogy mi legyen az ára. Pl.: Születési, párkapcsoklati, horoszkóp.    *****    KÖNYVismertetõk, kötelezõ olvasmányok    *****    BOOKFANCLUB -> A könyvek birodalma elvezet a képzelet csendes világába!<<-BOOKFANCLUB    *****    Ingyenes, korlátlan képfeltöltés!!! www.kepfeltolto.eu    *****    Autista - Állatbarát - Homoszexuális - Intelligens - Kívülálló - Mûvészlélek - Segítõkész - Toleráns    *****    Portálépítés és portáldíszítés kezdõknek és haladóknak! Rengetek leírás, JavaScriptek , CSS ,HTML kódok,Design!    *****    HAT ÉVE ONLINE! - LÁTOGASS EL MAGYARORSZÁG EGYETLEN MÛKÖDÕ SELENA GOMEZZEL FOGLALKOZÓ OLDALÁRA! - HAT ÉVE ONLINE!    *****    A SZULTÁNA: HÍREK - KÉPEK - SOROZATISMERTETÕK - TÖRTÉNELMI INFÓK - ÉRDEKESSÉGEK MINDEN MENNYISÉGBEN A SOROZATRÓL    *****    Bûbájos boszorkák - Charmed - Extrák - Érdekességek - Cikkek - Interjúk - Bûbájos boszorkák - Charmed - Charmed -Játékok    *****    Itt a nyár! Kivirágzott a mályva és a pipitér! Hogy mit szólt ehhez a két virágmanó? Gyere, és olvasd el a Mesetárban!    *****    STITCHERS - Magyarország egyetlen oldala a természetfeletti krimi-drámasorozatról! A Stitchers sorozatot megéri nézni!    *****    Nézz Élõ live filmet gportalon. Klikk klikk klikk.    *****    Gréti. 23. Egyetemista. Chevelle. Rap. Jégkorong. Ottawa Senators. Jean-GabrielPageau. Írás. Olvasás. Blog. (:    *****    Élõ live mozifilmek. Ha szereted a filmeket, sorozatokat, meséket akkor itt a helyed!    *****    Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok