~.oOo.~
Úgy alakult a helyzet, hogy a munkahelyen bizonytalan ideig leállásunk van. Azaz haza lettünk zavarva és várjuk a csodát ami ki tudja mikor érkezik és milyen lesz. Ez pedig tökéletes időszak arra, hogy idehaza is összeszedje magát az ember, összepakolja azokat a dolgokat amiket eddig is össze akart, csak nem volt rá ideje, megcsinálja az ehhez hasonló munkákat.
Mivel az első egy hétben nem volt túl jó az idő, így sajnos nem sok mindent tudtam csinálni, na meg mert a fogam úgy gondolta, hogy szombat délután nekiáll szünet nélkül fájni. Persze, pont akkor mikor az ember véletlenül se tud elmenni a fogorvoshoz. Így várnom kellett hétfőig, hogy valaki csináljon velem valami. De eközben, ezzel a problémával párhuzamosan szomszéd városba is el kellett utaznom hivatalos ügyeket intézni és persze minden csak délelőtt van nyitva délig meg egy óráig. Az ember meg tervezzen, hogy mindkét helyre oda tudjon érni, plusz az utazás is egy csomó időt elvesz... Ahj. Utálom ezt. A fogorvosomra viszont nem lehet panasz, mert hétfőn reggel besétáltam és nagyon aranyos és kedves volt, el is láttak (még jó). Aztán a következő kb. egy hetet is azzal töltöttem, hogy egymás után zabáltam a gyógyszereket, mert nem tudom mit csinált a doktornő, de az injekció helye annyira fájt, hogy azt hittem ott pusztulok el. Még csak nem is a fogam. Lényegtelen, túléltem valahogy. Nyilván ez is kieső idő volt, mert nem igazán volt kedvem úgy semmit csinálni, hogy konkrétan fáj a fél arcom. Miután sikerült lezongorázni ezeket a dolgokat... végre nekiállhattam valaminek. És már el is ment egy hét.
Időközben az idő jobbra fordult (amíg kínlódtam) így sikerült kimenni a kertbe is. Az első project az volt, hogy megépítsem a magaságyást. A rendelkezésemre álló helyen két ágyást is tudtam volna csinálni, de csak egyet alakítottam ki, ennek oka pedig az volt, hogy nem volt több földem, amivel feltöltsem őket. Az elsőt sem sikerült teljesen feltölteni, kell még bele venni földet, de legalább az az egy áll és készen áll (hamarosan) arra, hogy vessek bele. Szorít az idő, hamarosan itt a tavasz. Igaz nem sok mindent tudok vetni abba az egy ágyásba, de arra tökéletes, hogy kipróbáljam, hogyan működik a dolog, érdemes lenne-e a jövőben is megpróbálni kialakítani még ágyásokat. Én szeretnék. Csak hát ott van a dolog anyagi része is ami... nem szép. Egyelőre örülök, hogy egy készen van és ha meg is terem benne normálisan valami, akkor nagyon boldog leszek. A másik dolog, ami felépítettem a kertben az az ágyás mellett lévő komposztáló. Vagyis valami olyasmi, szeretném majd ilyen célokra használni, aztán majd kiderül mi lesz vele. Egyelőre üres.
A gazdaboltba is ellátogattunk, mert ha kertészkedni akarunk, nyilván mag is kellene. Szeretek a gazdaboltba menni, mindig jó sok maggal jövünk ki onnan, annyi mindent veszünk, hogy szokszor el sem tudjuk vetni őket helyhiány miatt. Ilyenkor néha cserepekbe rakjuk a zöldségeket is. Például az uborka már két éve cserépbe kerül nálunk (és nincs vele semmi baja, normálisan nől, terem). A megvett magok nagyjából fele meg hát... virágmag.
Miután megcsináltam a kertben azt, amit meg tudtam, gondoltam kicsit lehetne rendezkedni bent is. Még fogalmam sincs mikor elkezdtem kicsit rendezgetni a padlást. Nem nagy dolgok, eltöröltem 1-2 régi dolgot és elpakoltam normálisan dobozokba, hogy ne porosodjanak. Mivel most kicsit több időm volt, így gondoltam felmegyek megint és nekiállok a könyvek elrakásának. Ugyan így dobozokba, eltörölve. Több könyv van odafent, mint gondoltam. Nekünk szerintem lassan valami könyvtár szoba kellene amennyi könyv van itthon. A padláson lévő könyvek érdekesek abból a szempontból, hogy anyukám kapta őket régen, ezer éve egy utcabeli hölgytől. Aki már akkoriban is öreg volt. Nem tudom a történet részleteit, a lényeg, hogy a hölgy meg akart válni a könyvektől és tudta, hogy anyukám nagyon szeret olvasni, így odaadta neki őket. Ezek a könyvek vannak most fent meg ki tudja még honnan összeszedett darabok. Nem mondom, azért értek meglepetések miközben pakolásztam. Például... fent volt a Terminátor film könyv adaptációja is. WTF. Ki gondolta volna. De találtam klasszikusokat is, mint például Robinson Crusoe (Daniel Defoe), A legyek ura (William Golding), Koldus és királyfi (Mark Twain). Pár ismeretterjesztő könyv / füzetecske, és persze rengeteg krimi (meglepetésemre Agatha Christie könyvek is!). Mert nálunk abból sosem elég.
Kicsit elgondolkodtam miközben ezeket a könyveket pakolásztam. Nyilván régi könyvek, régi kiadások, régi borítók. Némelyik sajnos nem is volt már olyan jó állapotban, de igyekeztem őket úgy elrakni, hogy több károsodás ne érje őket. Ahogy nézegettem a borítókat megfordult a fejemben, hogy milyen furcsa könyv borítókat csináltak régen, de annyira hangulatosak voltak. Némelyik eléggé őrült, de mégis. Ősszehasonlítva a mai könyv borítókkal. Szeretem a régi könyveket, a régi könyvek hangulatát. Nézzétek csak meg ezeket a borítókat:
A képek mind a moly.hu és a bookline.hu oldalakról vannak linkelve.
Komolyan, ha látok egy könyvet ilyen borítóval a polcon, akkor csakazértis leveszem és elolvasom miről szól, mert olyan fura a borító. Jó, nyilván régen ez volt a divat. Gondolom. De ezen kívül megfogalmazódott bennem az is, hogy mennyire gyűlölöm mikor nincs leírva a könyv hátulján, hogy miről szól. Legalább egy rövid kis összefoglaló szöveg vagy valami amit ha elolvasok, arra ösztönöz, hogy elkezdjem olvasni a könyvet. Azt is utálom, mikor csak egy történetből kiragadott részletet írnak a könyv hátuljára. Ebből most nem fogom tudni, érdekel-e, miről szól. De mondok ennél jobbat, volt olyan könyv is, aminek még a szerzője sem volt feltüntetve a borítón, de olyan is, amin se cím nem volt, se szerző. Emberek, miért? Miért jó ez?
Anyukám néha elővesz néhány, a padlás szobában lévő könyvet és azokat olvasgatja. Abban a szobában van egy nagy szekrényünk tele könyvekkel. Némelyik majd' szétesik már, olyan régi, a lapok megsárgultak, van olyan, amelyiken már borító sincs, de mindig mikor olvassa őket, úgy élvezi. Vannak olyan könyvek, amiket már többször is elolvasott és mégis, előszedi őket évekkel később is, mindegy mennyire kopottak, régiek. Valamiért... csak úgy jó ezt nézni. Elvégre nem az a lényeg milyen hosszú, milyen a borító, mikor adták ki, ha egy könyv jó, akkor jó. Mindegy, hogy lassan kihullnak a lapok, hogy megsárgultak, hogy némelyik szakadt, a lényeg az, ami a papíron van. Én pedig úgy érzem, hogy meg kell őriznem ezeket a könyveket a lehető legjobb állapotban. Nyilván szebbek már nem lesznek, de legalább ne menjenek még jobban tönkre.
Két pakolás közben eszembe jutott, hogy idősebb nővérem egyszer panaszkodott, hogy eltűntek a régi képei a számítógépről. Tönkrement a gép és ment vele minden. Úgy gondoltam részben segítek a problémán úgy, hogy bescannelek pár régi képet ami itthon van és elviszem majd neki. Ez is valami. A családi fényképeink legnagyobb részét cipős dobozokban tartjuk (szerintem sokan vannak még így), két nagy doboz van itthon, azokat néztem át. Vannak régebbi, fekete-fehér képeink is, olyanok is, amik olyan régiek, hogy nem is tudom kik vannak rajtuk, maximum csak a szüleim tudnák megmondani. Vicces és érdekes volt előszedi és megnézegetni őket. Régen annyira szép képeket csináltak, még a fekete-fehér korszakban. Komolyan, még az egyszerű, mindennapi emberekről készült portrék is úgy néztek ki, mintha valami filmsztárokról készültek volna, néha csak csodálkozva néztem egy-egy képet, milyen szép is aki rajta van. Manapság valahogy úgy érzem nem igazán sikerül ilyen képeket csinálni. Jó, nyilván a mostani képek először is színesek, részletesebbek, jobban viszaadják a hibákat is. De... de akkor is. A másik pedig, hogy... szoktak ez emberek még előhívatni képeket, ebben a digitális korszakban? Biztosan valahol vannak akik megteszik, de már nem ez a jellemző. Most már minden digitális, minden a telefonon van meg a neten, nem tudod csak úgy felvenni, mint egy fizikai állapotban lévő fényképet. Ennek is megvannak az előnyei / hátrányi. De van egyfajta hangulata annak, mikor a család körbeüli az asztalt, előszedjük a fényképeket és megnézegetjük őket.
Ez pedig elvezet a következő témához. Ahogyan pakolásztam még múltkor a padlás szobában, megtaláltam fiatalabb nővérem régi képeslap gyűjteményét. Annyira jó érzés volt kézbevenni és megnézegetni őket, esetleg elolvasgatni az üzeneteket ha volt rajta. Itt megjegyezném, hogy nem úgy kell gondolni erre a gyűjteményre, hogy nővérem tudatosan elment és vásárolt képeslapokat, hogy bővítse, csak olyan képeslapokból áll amiket a család kapott, egymásnak küldték őket. Mert... akkor én még nagyon kicsi voltam, nem voltam benne ebben az egészben. Manapság már ez sem szokás, képeslapokat küldeni egymásnak. Üdvözlőlapokat még csak-csak vesznek az emberek, de konkrétan, hogy valaki elmenjen valakihez és bedobja a postaládába vagy feladja postán már nem jellemző, vagy tévedek? Hiszen ott a net, csak dob egy üzenetet messengeren és csá. De ez annyira... személytelen nekem. Mikor elküldöd ugyan azt a gif-et az adott embernek, amit egyébként már elküldtél 10 másiknak. Viszont ezeket a képeslapokat az ember megőrizheti, előszedheti évek múltán is. Ez olyan szép. Főleg ha valami kedves, romantikus tartalmú képeslapról, üzenetről van szó. Nem vagyok egy nagy romantika párti de na, azért cuki az ilyesmi. Vagy csak barátnők írnak egymásnak egy-két kedves sort, de voltak olyan lapok is, amiket a családunk férfi tagjai írtak a katonaságból. Scanneltem pár darabot ezekből a képeslapokból is, beszúrok néhányat:
- - - = = # # # = = - - -
Történt közben film nézés is. Végre haladtam tovább a horror filmekkel és elérkeztem a Péntek 13. 3. - Véres kirándulás részéhez! Őszintén szólva elnézve az eddigi Péntek 13. filmeket, nem számítottam nagy durranásra, de meglepett ez a film és jó értelemben. Először is, Jasonon végre VAN MASZK! Amit egy nagyon béna, "vicces" sráctól lop el, de akkor is. Azt hittem van valami jelentése annak a maszknak, erre valami random gyerektől csórja el miután megöli. Eh. Na nem baj.
A történet szerint egy fiatalokból álló csapat elmegy, hogy pár napot eltöltsenek a Kristály-tó közelében lévő kis telken. Aztán felbukkan Jason és mészárolni kezdi őket. Nos, történet vége. A baráti kör a következő résztvevőkből áll: két füves hippi akik tök felesleges karakterek, de valamiért mégis itt vannak, Chris, akinek már volt előzőleg egy nem túl kellemes élménye Jasonnal, mikor pár éve összefutott vele az erdőben, Rick, aki úgy néz ki Chris barátnője akar lenni, Shelly, a vicces fiú aki kicsit sem vicces (tőle lopja el Jason a maszkot), és még két random barát akiknek megint csak nincs semmi értelme, de kellettek fiatalok akiket lehet mészárolni. Ja, meg három motoros bandatag akik "meg akarják viccelni" a csapatot, de Jason előbb kapja el őket.
A film nagyrésze unalmasan telik, nézzük ahogyan a csapat jól szórakozik, elvannak és közben Jason settenkedik mindenfelé, de persze nem tűnik fel senkinek semmi. Az sem tűnik fel nekik, hogy a motoros banda tagok is settenkednek... Most komolyan... Ha már ezeknél a tagoknál tartunk... Hogy a fenébe jönnek ők a képbe? Kikezdtek a csapat két tagjával mikor azok a boltba mentek, majd a fiatalok véletlenül felborogatták a motorjaikat ők pedig vérbosszút esküdtek. Nos, ennyi. Szóval a film nagyrésze unalmas dolgokkal megy el. Próbáltak a készítők kicsit csavarni a dolgon azzal, hogy Chris paranoiás és mindentől kiveri a frász, mert évekkel ezelőtt összefutott egy fura alakkal az erdőben (Jason, hát persze) és majdnem megölte a tag, azóta pedig problémái vannak. Bár őszinte leszek, nem csodálom, hogy Jason ilyen hatást váltott ki belőle.
A legjobb a film utolsó kb. 20 perce volt. Ekkora már csak Chris marad életben, a leendőbeli pasi jelöltjét is pillanatok alatt kivégezte Jason, ami mondjuk meglepett. Azt hittem majd összefognak és ketten szállnak harcba ellene, mint ahogy a második filmben is történt. De Christ nem kell félteni, mert ahelyett, hogy sikítozva rohangált volna a telken, mint a fejetlen csirke, fegyvert fogott és egyedül nézett szembe Jasonnal. Konkrétan vadászott a férfira. Ez már igazán felkeltette a figyelmem. Chris elrejtőzött, megvárta a megfelelő pillanatot és lecsapott. Így esett meg az a fergeteges eset is, mikor Chris leseggelte Jasont. Felmászott a pajta egyik felső gerendájára, hogy ott majd elrejtőzik, felfelé csak nem néz a férfi. Nem is nézett. De nem várta meg, hogy Jason szépen elmenjen, nem... Elengedte azt a gerendát és seggel ráesett. A nő, aki leseggelte Jason Voorheest!! Kell ennél több? Mert kapunk még ennél is többet. Chrisnek sikerül felakasztania Jasont majd egy baltát állítani a fejébe, ezzel megállítva az álmokfutását. Ezzel persze nem ért véget a film, történtek még... megmagyarázhatatlan dolgok, amik csak méginkább kíváncsivá tettek. Azt hiszem elégedett vagyok ezzel a filmmel és eddig ez volt a legjobb Péntek 13. film. Persze az eleje ennek is untatott, de sikerült a végének egy kicsit felráznia. Kíváncsi leszek a következő filmre.
Hm, azt hiszem egyelőre ennyi. Mindenki vigyázzon magára és ha az idő engedi, menjetek ki a szabadba.
- Yui
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Eddig nem gondoltam bele, de teljesen igaz ami írtál, hogy manapság sok felesleges fotó készül és hogy ott van mindig kéznél a fényképezés lehetősége. Ami mondjuk egyrészről jó, másrészről meg elveszi a dolog varázsát. Szomorú, hogy digitális kamerásként le vagy nézve néha, elvégre arra való, hogy fotókat készítsenek vele és sok esetben nyilván sokkal alkalmasabb egy fényképezőgép erre a célra, mint egy telefon. Persze, telefonnal is lehet képeket csinálni jó minőségben, de gondolom egy olyan készüléknek az ára is jó (az átlagos készülékekkel szemben). De ez most kb olyan, mint mikor megemlítem az embereknek, hogy jobban szeretek PC-n böngészni, telefonon nem is használom a netet, aztán néznek rám hülyén... x'D Lassan az emberek már a seggüket is a telefonnal törlik és elfelejtik, hogy léteznek más dolgok is a világon. Olyan dolgok, amiket konkrét célokra fejlesztettek ki. Pl egy digitális fényképezőgép, amivel fényképeket csinálnak. Jaj, nekünk is vannak olyan fotóink amik nem lettek előhívatva! :D Nem tudom hogyan hívják őket amúgy. Nyers képek? Passz. A fényképezőgépek tekintetében is inkább a digitális az elterjedt mostanában (?). De csak azt mondom, amit tapasztalok, lehet valahol, valaki használ még ilyeneket. Régiségekkel foglalkozó emberek akik hobbiból csinálnak régi gépekkel fotókat, talán? Vagy a profik akik ebből élnek meg? Egyáltalán nem értek ehhez az iparághoz ^^" Meg szerintem manapság a digitális fényképezőgépek mellett felkapottabbak még az instant fényképezőgépek vagy hogyan mondják. Mikor azonnal kiadja a fotót amit készítesz. Ahj, az annyira tetszik nekem, annyira aranyos! :D Szívesen elfogadnék egy olyat, de úgysem tudnék mit fotózni vele xD Régen tényleg fokkal jobb papírra voltak előhívatva a képek! Már a tapintásuk is teljesen más. Meg milyen cuki volt mikor a képnek adtak egy kis hullámos, díszes szegélyt.
Az tényleg vicces lehetett mikor az ember előbb hazaért mint a képeslap! xD De azért... valahol kedves lehetett, mikor az ember képeslapot kapott, elvégre aki feladta gondolt rá és időt szánt arra, hogy kiválasszon egy képeslapot, megírja és feladja a postán neki címezve. Manapság meg csak felraknak egy képet facebookra, hogy itt meg itt vagyunk, ebben... nem érződik ugyan az. Hogy konkrétan a szeretteinknek akarunk üzenni. Jó, sokaknak nem is az a szándéka ezzel... de na. Érted mire próbálok célozni. Nagymamád levelei biztosan nagyon hangulatosak lehetnek, olyan jól hangzik, hogy megvannak még! :D
A hippik és a fű meg... Szerintem már elválaszthatatlanul összenőtt ez a két dolog xD De pont az ilyen filmek segítenek rá ezekre a sztereotípiákra.