▶ Mit is mondhatnék? Elég régóta foglalkozok blogolással, blogspoton voltam jelen régebben, de mégis úgy érzem, hiába a sok év, most kezdtem csak bele igazán. Az oldalon a személyes kínlódásaim, elmélkedéseim, élményeim mellett még fejtegetek pár témát, de leginkább csak random dolgokat amik éppen eszemebe jutnak. Nem akarom megváltani a világot egyik bejegyzésemmel sem, nem akarom megmondani senkinek sem a tutit, egyszerűen csak... kiírni magamból a gondolataim. Valami ilyesmi céllal vagyok itt.
Továbbra is gamer vagyok, szóval továbbra is hozok ilyen beszámolókat. A mostani csomagban leginkább indie PC játékok vannak, de ez nem azt jelenti, hogy unalmas lenne a felhozatal.
Az első egy angol nyelvű Makeres játék a The Kidnapping (and other crimes) Of Princess Pri (PC). Maga az alap koncepció keltette fel a figyelmem, letöltöttem és elkezdtem. Innentől kezdve pedig a történet és a karakterek voltak azok, amik a játékban tartottak. Egy eléggé rövid játékról van szó, talán még egy órát sem vesz igénybe a kijátszása, mégis, jó élményt tud adni. A történet egy hercegnőről szól, akinek már nagyon elege van abból, hogy folyton elrabolják...
A következő játékot Bj-Lydianak köszönhetem, ez a TMNT Rescue Palooza (PC). Nem vagyok egy nagy TMNT fan, tulajdonképpen semmit nem tudok róla, ez a játék viszont egy igazán jól összerakott kis beat'em up. A történet pedig haláli.
Ez után jöjjön egy japán indie játék, a Satan no Labyrinth (PC). Eléggé random kezdtem neki. Tulajdonképpen csak egyetlen pillanatkép hatására. Valamire kíváncsi voltam a programmal kapcsolatban, így letöltöttem. Aztán elkezdtem és... megfogott. Érdekes. Nem bonyolult játék, de jól összerakott.
Az utolsó amit megemlítenék egy RPG dating sim az Imadoki no Vampire - Bloody Bride (PSX). Ilyet se sűrűn játszok, de ezek után úgy érzem talán kellene. A Tokimeki Memorial (Girl's Side 2nd Season) és a Starry Sky (in Winter) után ez a harmadik dating sim játék amit kipróbáltam.
Mostantól szerintem jobban járok ha így osztom meg a játékos tapasztalataim, élményeim, mert ezek az írások kitesznek magukban egy bejegyzést, nem kell melléjük a mindennapi rizsa.
A mostani felhozatal legfőképp PS2-es játékokból áll és eléggé változatosra sikerült. Folytattam a Ys sorozatot, így sikerült kijátszanom a 3. rész remake játékát, ez lenne a Ys - The Oath in Felghana (PSP). Egy szórakoztató akció RPG nem kevés kihívással ami (szerintem) átmenetet képez a sorozat régi új stílusa között.
Ezek után küzdöttem kicsit egy japán indie játékkal, de teljesen megérte. Ez volt az Akuma to Kojō (PC). Nem csak a nyelvi akadályokat kellett leküzdenem, valahogyan működésre is kellett bírni a programot.
A következő az Okami volt PS2-re. Régóta szemeztem már vele, de sosem kezdtem el. Viszont ahogyan előszedtem egyből beleszerettem. Kissé furcsa volt először, hogy a főszereplőnk most egy farkas, de hamar beleszoktam, az ecset használata a képernyőn pedig igencsak szórakoztató játékelem.
Nagyon véletlenszerűen kezdtem el utána a Fahrenheit (vagy Indigo Prophecy) című játékot PS2-re. Inkább interaktív drámaként szokták emlegetni, de persze semmit nem tudtam erről mikor nekikezdtem. Nehogy egyszer is véletlenül utánanézzek annak amit játszani akarok... Meg kell hagyni érdekes és emlékezetes játék az már biztos. Örülök, hogy megtapasztalhattam.
Az utolsó a bejegyzésben pedig az Ar tonelico - Melody of Elemia PS2-re ugyancsak. Ez a játék is egy különleges élményt adott és elhatároztam, a következő részét is kipróbálom majd. Egy RPG lenne amiben nagy szerepet kapnak a dalok és érdekes módon fel kell fedezned a partnereid tudatalattiját, hogy minél erősebb dalokat legyenek képesek alkotni. Hát ez már valami.
Élek ám még. Pedig sokszor érzem azt, hogy jobban járnék ha nem lennék.
Igazából nem sok mindent változott a helyzet. Maximum annyit, hogy munkahelyen kevesebb a dolgom, ez pedig magával vonzza azt a problémát, hogy tényleg ideje lenne valami mást nézni. De addig nehezen tud jelentkezni az ember állás hirdetésre, amíg csak egy listát vágnak a képébe arról, hogy mit tudj, és... ennyi. Se egy cég név, se egy e-mail cím vagy helyszín pontos megnevezése (a települést ki szokták azért írni). Nem is értem mit várnak ilyenkor. Meg azt sem értem, hogy mit gondolnak, mi fog megfordulni az ember fejében mikor olvassa ezeket? Itt egy cég, akik még a saját nevüket sem tudják beleírni egy nyomorult hirdetésbe ami megjegyzem vagy 3 sorból ha áll. HA. Valószínűleg úgy fogom érezni, hogy ez lesz álmaim munkahelye. Aztán ott van a másik véglet, mikor a feladatokhoz felsorolnak mindent és kb neked kell majd vinni az egész céget, legyen szakirányú végzettséged, meg jogosítványod, meg 3-4 év tapasztalatod (minimum), beszélj 2-3 idegen nyelven meg még mit ne csináljak? Mikor van vagy 3 oldalas lista arról, hogy mit kellene csinálni és mi kell hozzá, az sem túl bizalomgerjesztő. De... dolgozhatsz egy lendületes csapatban! Yay. Na és a csapat többi tagja mit fog csinálni ha az én leírásom eleve egy regény?
Bár... engem az is eleve elrettent, hogy ha csapatban kell dolgozni. Főleg egy fiatalos és lendületes csapatban. Ezt ne. A csapatmunkával mindig csak a baj van.
Játék is történt természetesen.
Még a szünetem alatt kijátszottam egy Ys játékot: Ys VI - Ark of Napishtim (PSP). Régebben is elkezdtem, de a grafika olyan nagyon érdekes volt, hogy úgy döntöttem, hanyagolom, mert ez a látványvilág... Aztán több helyen is olvastam, hogy dícsérik a játék különböző portjait, szóval gondoltam miért ne adhatnék neki még egy lehetőséget? Hát olyan, amilyen, de attól még a játékmenet, a történet meg a karakterek lehetnek jók. Így is történt. Ismét elkezdtem, kicsit megerőltettem magam és máris jó lett a játék. Élveztem. Igaz (mint mindenben) voltak idegesítőbb részek, mondjuk mikor vakon kellett ugrálni platformra, vagy mikor ugrálás közben támadott meg az összes létező repülő ellenség, vagy mikor kísérgetni kellett másokat harcok közben és rekord idő alatt kinyírták őket folyton, vagy mikor... eh, igen, nem egyszerű játék. De összességében tetszett, szóval tudom ajánlani. Ez eddig az 5. Ys játék amit sikerült kijátszanom és eléggé meg vagyok velük eddig elégedve, szerintem nem fogom elengedni ezt a sorozatot.
Én hülye meg... mikor a legutolsó harc alatt jövök rá, hogy az R és L gombokkal tudom váltogatni a három kardot... Baromi jó lett volna ezt tudni AZ EGÉSZ JÁTÉK ALATT.
Adolt (ismét) szerencsétlenség éri a tengeren és a víz egy szigeten mossa ki, ahol a helyi törzs két tagja veszi észre, majd menti meg. Adol mindig így jár... történik valami vele a tengeren, a vízbe esik, kimossa a víz valami random helyen ahol megmenti egy random szép nő. Szóval... A fiú lassan megismerkedik a szigeten élőkkel, és magával a helyzettel ami kialakult a törzs tagjai és a partra sodort többi hajótörött között. Adol elindul, hogy utána járjon egy eltűnt tükör ügyének, de ahogy ez lenni szokott, a probléma valahol sokkal mélyebben gyökerezik. Útja során fény derül arra, hogy miért tombol vihar folyton a sziget körül, miért olyan fontos a három kard és kicsoda a titokzatos idegen aki irányítja a három tündért.
Továbbra is megmaradtam az indie játékoknál, ezúttal egy francia Makeres játékot próbáltam ki, ez az OFF (PC). A játékot Mortis Ghost készítette RPG Maker 2003-ban, a zenét pedig Alias Conrad Coldwood szerezte hozzá. Emberek... ez a játék egyszerre elgondolkodtató, tragikus és gyönyörű. Egyből beleszerettem. Hallottam már róla régebben is és azóta sokszor a fejemben volt, hogy ki kellene próbálni, majd végül nagynehezen rá is vettem magam. Nem bántam meg kicsit sem. Készítői és írói szemmel is érdekes volt.
A történet főszereplője, The Batter, a játékos (te) segítségével elindul, hogy véghezvigye a küldetését: megtisztítsa a világot. Végig kell járnod az összes zónát és megtisztítani őket persze harcok útján. A zónák mellesleg nagyon érdekesek. Itt állítják elő a világ fontos elemeit. A klasszikus elemekkel ellentétben (tűz, víz, stb.), itt jóval érdeksebb elemekkel találkozhatunk (műanyag, fém, füst, hús és cukor) és mindegyiknek fontos szerepe van a világ működésében. Nagyon nyersen és tömören erről szól a játék, ez a gerince a történetnek. De.
Sokkal több ez annál, mint világmegváltó küldetés. Ahogy a Batter halad előre egyre elgondolkodtatóbb lesz a helyzet. Tényleg jót cselekszünk? Szükség van erre? Csak így lehet megtisztítani a világot? Nevezhető ez megmentésnek? Valóban te, mint a játékos, szeretnél neki segíteni ebben? Egyáltalán ki irányít, te őt, vagy ő téged?
A történet mélyebb részei nem egyértelműek. Ad információt a játék karakterekről, mondatokat és jeleneteket, amiken elgondolkodhatunk, de pontosan nem tudjuk összerakni az egész képet, ezért pedig sok teória született már arról, hogy mi is történik tulajdonképpen ebben a játékban. Ezt az alkotón kívül nem tudhatja senki. Ennek ellenére is, hiába nem ismerjük teljesen a karaktereket, a történetet, mégis képes érzéseket megmozgatni bennünk a játék. Ez nagyon tetszik benne. Lezajlik valami a szemünk előtt és hiába nem ismerjük az okokat, mégis szomorú nézni. Ez a dolog azt hiszem inkább írói szemmel nézve érdekes. Valami, ami nincs is teljesen átadva, kidolgozva, ekkora hatást tud kiváltani. Azt hiszem ez a titokzatoság is hozzáad a hatáshoz. Az ember nem érzi úgy, hogy érthetetlen az egész az információ hiány miatt, sokkal inkább misztikusabb és érdekesebb, sok kérdést vet fel, amin aztán a játékosok tanakodhatnak egyénileg vagy egymás közt. Egy egész bejegyzést lehetne szentelni ennek a játéknak, de most csak ennyit mondok.
Ez a játék egy igazi remekmű, csak ajánlani tudom.
The Queen: "Look, he has your eyes..." The Batter: "His are full of fear."
Volt egy része a játéknak ami elgondolkodtatott. Vagyis az egész elgondolkodtató, csak megint fent akadtam valami lényegtelen hülyeségen. Az első zóna végén van a... Meat Fountain. ... Meat Fountain. Először úgy képzeltem el, hogy darált hús hullámzik a víz helyett. Aztán megtaláltam két fanartot: [EZT ITT] meg [EZT ITT] és egyből nyilvánvalóvá vált a víz és a hús közötti kapcsolat. A nyers hús mintázata hasonlít a hullámzó vízre. Érdekes, eddig sosem vettem ezt észre, jó gondolat. És... ijesztő is valahol.
Végül pedig Devil May Cry PS2-re. Ez akkora klasszikus játék, hogy valamikor be kellett szorítanom. Eléggé régóta megvan, de soha nem áll-- áh, igen, emlékszem. Először mikor nekiálltam, akkor nem tudtam normálisan beüzemelni a kontrollert, így nem jutottam sehova. Aztán miután megoldódott ez a probléma (nagynehezen), ismét elő tudtam venni. Szóval így indítottam vele, még el sem kezdtem, de már problémákba ütköztem. Maga a játék... Nos, a nyitójelenet nem nyűgözött le és először Dante személyisége sem nyert meg, sem pedig a játékmenet, de ahogy haladt előre a játék, úgy kezdtem el egyre jobban élvezni és szeretni. De azt meg kell jegyzetni, hogy nem egy egyszerű játékról beszélünk, nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz, pedig normal módban játszok. Jó, igazából csak 1-2 boss harcnál akadtam meg eddig. Mondjuk Phantom, vagy Neo Angelo 3. összecsapás, játék végi főboss... A legjobban a harcrendszer tetszik, hogy Dante képes együtt használni a kardot és a lőfegyvert. A kombók már kevésbé az én világom, mert lusta vagyok megjegyezni őket... És a kamera! Egyszerűen borzalmas a kamera. Mindig pont úgy áll, hogy ne láss semmit, mert mi lehetne annál jobb, mint egy harc, ahol nem látsz semmit. Voltak részek amiken fogtam a fejem, de végül is elszórakoztatott. Úgy döntöttem, hogy ha alkalmam adódik rá, akkor ezt a sorozatot is folytatni akarom majd.
Történet, ehm, adott Dante, akinek annak idején meggyilkolták a testvérét és az anyját. Egy szép napon pedig beállít hozzá egy random nő, aki érdekes hírekkel szolgál a férfi számára: a hírhedt démon lord, Mundus (milyen név ez?), vissza fog térni! Hát pont ő felelős Dante családjának a kiírtásáért, szóval a férfi felkerekedik valami elhagyatott kastélyba és... megkeresi ezt a démon lordot, hogy bosszút álljon. Vagy... valami ilyesmi.
Igaz játék közben rég elveszítettem a történet fonalát...
És most megosztom a tapasztalataim.
Ha valaki egyszer külső merevlemezt vásárol és azzal a problémával találkozik, hogy nagy fájlokat nem tud átmásolni rá, hiába elég sok rajta a szabad hely, akkor nézze meg a külső merevlemez fájlrendszerét. A FAT32-ben lévő külsőkre kb ~4 GB-nál nagyobb fájlokat nem lehet átmásolni, így ha problémát okoz ez a jelenség, akkor nincs mit tenni, át kell formázni NTFS-be.
Nos, ennyi. Vettem egy 2 TB-s külsőt és a képembe nyomta egy 6 GB-s fájlnál, hogy bocs, nem tudom átmásolni.
Ami a játékomat illeti... Haladok is meg nem is. Most inkább papíron dolgozom rajta, megpróbálok kidolgozni olyan részeket, amiket eddig hanyagoltam. Például a különböző technikák a harcok alatt, hogy hogyan is legyen egy-két dolog megvalósítva a harcrendszerben vagy magának a történetnek a vége. A vége káosz, csak felfirkáltam pár pontot, amit bele akarok majd írni, aztán csókolom, x hónap múlva meg találjam ki minek írtam fel egy-két szót. Szóval elővettem egy füzetet és elkezdtem leírni bele a fontosabb jeleneteket meg helyszíneket, szépen sorban, miközben felírtam hozzájuk, hogy miért fontos az a jelenet és mit tudunk meg belőle, amire később szükségünk lesz. Így át tudtam gondolni azt is, hogy mi hiányzik még, mit kell még beszúrni, mit kell még kitalálni, ezeket pedig a listám végén soroltam fel. Aztán... majd lesz belőle valami. Agymunka van most, ez a nehezebb része, nem is a programban történő munka. Meg hát ott van az a probléma, hogy rájöttem, nem tudok városokat mappolni. A belső terek nagyon mennek, azokat imádom, de a városok... Te jó ég. De idő kérdése és megbirkózom ezzel a problémával is. Remélem. Az a baj, hogy nagynehezen megcsinálok valamit, ezer grafikai módosítással, aztán x idő múlva ránézek, jön egy új ötletem és átalakítom megint ezer grafikai módosítással. Így nem lehet haladni!
Lehet, hogy nem haladok úgymond érdemben a projectel, de fejben folyamatosan ezen kattogok. A karaktereken, az egymáshoz fűződő kapcsolatukon, mit hova szúrjak be, merre kellene inkább vezetni a történet útját, ilyesmi. Az az egyik legbosszantóbb dolog, hogy miután eleget filozofáltam egy karakteren és kitaláltam, hogy milyen is ő valójában, ki kell találnom, hogy ezt a jellemet, ezt a karaktert hogyan akarom átadni, hogy mások is megértsék, megismerjék azt, ami egyelőre csak a fejemben létezik. Persze felesleges jelenetek és töltelék párbeszédek nélkül. Nem egyszerű, nehezebb, mint hinnénk. Ha túl keveset osztok meg, akkor talán a játékos nem fogja olyan mélyen megismerni mint ahogyan kellene a történethez, ha viszont túl sokszor helyezem előtérbe, akkor először is elveszi a teret a többi karakter elől, másodszor meg sok lesz belőle és erőltetettnek fog tűnni. Keresem a középutat. Egyre nehezebb ahogyan egyre jobban és mélyebben ismerem meg a saját karaktereim. Mert nekem is tudnak még meglepetést okozni.
Mostanában leálltam a rajzolással. Vagy játszok, vagy játékomon dolgozom, így ez valahogyan kimarad. Elfogy az energia mire eljutnék odáig. Ihlet meg mondjuk eleve nincs is.
Az egészségüggyel is vívtam egy sort az elmúlt időszakban. Mikor felhívom a korházat, hogy szeretnék időpontot az ortopédhoz, ők viszont nem tudnak adni. De mondjam el az adataim, majd értesítenek ha lesz hely, mert egyelőre olyan ~200 ember van előttem várólistán. És beutalós vagyok. A bőrgyógyászom meg a járványhelyzet alatt bezárt és azóta eltűnt a színről, szóval másik után kellett néznem, aki megállapította, hogy lehet ugyan az a bajom, mint ami 20 évvel ezelőtt volt és elvileg kinőttem. Rendben. Javasolt allergia tesztet is, de amint megláttam az árakat úgy voltam vele, hogy kihagyom inkább. Persze mehetnék nem magán úton is, de állítólag az sincs most felénk. Passzolom. Én már nem tudom követi a dolgokat. A gyógyszertárba már név sem kell, automatikusan tudják ki vagyok és miért megyek, tiszta gáz. Sőt, meglátta a gyógyszerész, hogy kint vagyok, már a krémmel a kezében várt rám bent a pultnál. Mikor beléptem csak rám nézett és annyit kérdezett: "Krém?" Én meg: "Igen..." Mondom, hogy tiszta gáz.
Kerti munkálatok is folytak. Ami ilyenkor szokásos. Leszedni / felszedni ami kint van, felásni a kertet. Pár nap alatt le is zavartuk anyuval ezt az egészet, szóval mondhatni probléma nélkül ment a dolog. Répa szedés közben találtam egy gyönyörű darabot, ez a best of:
Hát, ennyi minden történt. A továbbiakban mindenki vigyázzon magára.
Itt vagyok, megjöttem a "nyári szünetről." Mindenkinek kellene néha egy kis nyári szünetet tartania. Ha már a munkahelyemen nincs szabadság... Se semmi más.
Igazából sok említésre méltó dolog nem történt. A munkahelyemet továbbra sem szeretem túlzottan, nem szedtem össze senkit, nem lettem terhes, nem költöztem el, néha úgy érzem az idegösszeomlás küszöbén állok és legszívesebben lelőném magam. Szóval csak a szokásos.
Az elmúlt időszakban két esküvőre is hivatalosak voltunk. Az egyik nővéremék megújító szertartása vagy hogyan mondják (MENYASSZONY VOLT A NŐVÉREM!!! awww! <3), a másik pedig unokanővérem normális esküvője.
Nővéremnél csak visszafogott ebéd volt, unokanővéremnél viszont olyan igazi táncolós, ivós, kiabálós, menyasszony rablós, apró dobálós lagzi. Volt fél 2 mire hazaértünk. Néha jó ilyen dolgokon részt venni, de olyan sok esküvőn voltam már életemben, hogy azt hiszem annyira nem indítanak már be, mint régen.
Persze kezdetben se ruhám nem volt, se cipőm se semmi. De nem voltam egyedül, a fél családnak nem volt semmi értelmes alkalmi ruhája, szóval elkezdődött a boltjárás amit én annyira utálok. Utálok boltokba járni és vásárolni. Főleg ruhákat. Utálok öltözködni meg próbálni. Utálom ahogyan az eladó odajön és áradozik, hogy milyen jól nézel ki, a legtöbb esetben valószínűleg csak azért, hogy vegyél valamit. Velem meg is voltak áldva az eladók. Bemegyek a boltba, megkérdezik mit keresek, én pedig: "Ne legyen rajta semmi gyöngy, se csillogás, se csipke, se fodor, se semmi és legyen sötét. Egyébként alkalmi ruhát."
De nem vagyok egyedül, fiatalabb unokahúgom is kb ez a kategória. Bemegyünk a boltba, egyszer végigfutjuk a kínálatot, ami úgy 5 perc, és már végeztünk is. Aztán amíg a többiek nézelődnek meg próbálnak, addig járkálunk és próbáljuk lekötni magunkat. Egyik ilyen alkalommal az ablak közelében kötöttünk ki. Kinézünk, nézzük a várost... "Kint vagyunk a kirakatban... pózolj!" És mikor bepózoltunk, felbukkant egy nő a kirakat előtt.
Volt itthon nagytakarítás is. Illetve idézőjelesen "nagy", mert egy igazi nagytakarítás nálunk szerintem egy hétig tartana. De így is eléggé sok dolgot sikerült lerendezni ami eddig csak állt. Például kidobtam egy nagy kupac szakadt zoknit, elhúzgáltuk a nagy bútorokat amik mögé normál esetben nem férünk be és kitakarítottunk ott is. Ilyesmi. Néha megnyugtató ilyesmit csinálni és rááldozni az időt. A legjobb az egészben pedig a tudat, hogy tisztább lett a lakás és kevesebb a kacat. Igaz a padlás még hátravan. Egyszer elkezdtem, aztán jöttek a nagy kánikulák meg a 40 fok és úgy döntöttem szüneteltetem egy időre a projectet. Azóta meg nem jutottam fel megint. Arról nem is beszélve, hogy karton dobozokba kezdtem pakolni amit elhordtak nővéremék azóta, szóval köszöntem. Pakolnék, de nincs hova. Egy csomó mindent kidobnék, de nem tudok. Teszem azt elektronikai hulladék amivel meg kell várni az éves gyűjtést, vagy feleslegessé vált üveg, amit el kellene vinni a gyűjtőbe, de nem tudom megtenni csak úgy, ha 10× fordulok biciklivel a város másik felére. Annyira bosszantó, mikor az ember csinálna valamit, de egyszerűen minden az útját állja és végül nem jut sehova.
Arról nem is beszélve, hogy mikor kérdezem ki segítene nekem, csak olyan válaszokat kapok, hogy "csináld egyedül" meg "biztosan nem fogok felmenni." Azaz ott szórakozok egyedül, de mikor hozom le a kidobásra szánt kacatokat zsákszámra meg vödörben, akkor ott áll mindenki a kuka mellett, mert ők átnézik mit dobok ki és vigyem vissza azt, amit ők meg akarnak tartani. Ettől hülyét tudok kapni. Azóta fiatalabb unokahúgom felajánlotta, hogy segít, már csak időt kell rá találni.
Játszottam is kicsit, mert hiányzott már. Jobban mondva az hiányzott, hogy anélkül játszak, hogy jegyzetelnék meg írnék mellette végigjátszást mondjuk. Kellett valami, amit csak egyszerűen élvezhetek. Első előszedett játék a Lord of Arcana volt (PSP) de nem jutott sokáig nálam. Egyszerűen csak... nem. A fejlődés lassúsága, a bossok, az egész felépítés... ahj. Csak ne. Letettem, elég volt, köszönöm az élményt. Lehet, hogy csak nem az én stílusom a játék.
Ez után következett a Dragoneer's Aria ugyancsak PSP-re. Hm. Nem túl ismert játék ahogy elnéztem, mondjuk nem is csodálkozok rajta annyira. Azt nem mondom, hogy rossz volt, de voltak benne olyan elemek amiket talán nem kellett volna vagy talán másképpen kellett volna felépíteni. Mondjuk az alap csapat összetétele. És itt értem ez alatt a karakterek személyiségét. Ahj. Mikor azok négyen beszélgetni kezdenek... Isten óvjon miket. Egyébként játszható, egyszer végig lehet vinni, annyira nem borzalmas, sőt, vannak benne kifejezetten nagyon jó ötletek is. Úgy érzem ez a játék lehetett volna jó is, csak kicsit félresiklott egy-egy ponton és így összeségében a végeredmény nem lett a legjobb.
A történet szerint felébred a nagy, gonosz fekete sárkány és természetesen veszélybe kerül a világ, ahogy ez lenni szokott. Viszont létezik egy csoport, akik különleges erejű emberekből állnak és arra hivatottak, hogy megvédjék a sárkányokat, ők a Dragoonok. Egy fiatal Dragoon, Valen a főszereplőnk, aki elindul, hogy felkeresse a világon élő sárkányokat és megpróbálja őket megmenteni nem csak a fekete sárkány erejétől, de az idő közben sárkány gyilkossá vált ex-Dragonooktól is. Whoa. És persze Valen nincs egyedül, összeszed még három másik személyt is maga mellé.
Érdemes megfigyelni Valen szuper nőies megjelenését. (Szőke srác) Mikor elkezdtem a játékot, azt hittem nő, aztán megszólalt férfi hangon.
Kicsit áteveztem japán indie vizekre is, így került képbe az Alice mare (PC). Eléggé régóta szemeztem vele, ki kellett próbálnom végre. Ami azt illeti, meglepően rövid játékról van szó, viszont kárpótol minket a sok vég és az érdekes történet. Egy novella is készült belőle mellesleg. A játék a WOLF RPG Editorral készült és Miwashiba nevéhez fűződik.
Allen szülei elvesztése után amnézában szenved és egy különleges helyre kerül ahol több, hozzá hasonlóan tragikus sorsú gyerek él. A felügyelőjük egy kedves és törődő férfi akinek célja jól gondjukat viselni a gyerekeknek. Nem sokkal Allen érkezése után felbukkan egy fekete macska, aki egy különös helyre vezeti a fiút. Az álomban, ahová tévedt, kiderül a többi lakó múltja és az is, hogy miért is jött pontosan létre az intézmény amiben tartózkodik, továbbá hogy mi köze ehhez a felügyelőjüknek.
Végül az utolsó amit előszedtem mostanában az ugyancsak egy japán indie játék, a Walking on a Star Unknown (PC). Ebbe viszont teljesen beleszerettem. Annyira aranyos és érdekes. RPG Maker 2000-el készítette Segawa. Nagyon tetszett az egyedi grafika, a karakterek, a jellemek amiket kaptak, az egész rendszer ahogyan fel van építve a játék. Persze azt is megpróbáltam megfigyelni közben, hogy hogyan oldott meg a készítő bizonyos dolgokat, eseményeket a játékban, tekintve, hogy én is Makerrel dolgozom, csak éppen a program egy újabb verziójával.. Érdekes volt készítői szemmel is nézni.
Egy testvérpár, Eddie és kishúga Fukuro útra kelnek a végtelen világűrben, hogy teljesítsék elhunyt édesanyjuk álmát, azaz ízletes ételeket terjesszenek szerte az univerzumban. Egy balszerencsés véletlen során azonban kényszerleszállást kell végrehajtaniuk Calpucca bolygóján. Mivel a hajójuk teljesen használhatatlanná vált, így elindulnak felfedezni az idegen bolygót. A páros hamarosan megtudja, hogy a bolygón éppen főzőversenyt rendeznek a nyertes nyereménye pedig egy kívánság, amit a bolygó istennője teljesít neki. Tehetséges szakácsok lévén Eddie és Fukuro úgy döntenek jelentkeznek a versenyre a kívánságuk pedig nem más, mint az összetört hajójuk megjavítása. A testvérpár elindul, hogy megismerkedjenek a bolygó lakóival, az idegen alapanyagokkal és a hely múltjával. Viszont maga a verseny sem izgalmaktól mentes, a legnagyobb riválisuk a bolygót egykoron megtámadó nép háború istene.
"No matter the planet, no matter the species, they get hungry, and they cook."
Nem sok rajzolás történt az elmúlt időszakban mert valahogy sosem jutok el odáig. Vagy ha el is jutok, akkor csak pár vonalra van erőm és kifújt.
1) - 2) Megpróbálkozásom egy utcarészlet lerajzolásával. Hogy én mennyit szenvedtem rajta... Nem is azzal, hogy lerajzoljam, hanem, hogy mit rajzoljak egyáltalán. Teljesen egyszerű dolognak hangzik, mégis elgondolkodik az ember: mi is van egy utcán?! Aztán ha le is rajzoltam egy-két dolgot, még mindig ott voltak a nagy, üres terek. Ilyenkor mondta azt az agyam, hogy: "rakj pontokat és húzgálj vonalakat." Én meg: "OK". Tessék, kitöltés xD Igazából... nem tökéletes, mert alapvető hibák vannak rajta, de összességében valahol elégedett vagyok vele, de csak azért, mert most próbálkoztam komolyabban ilyen stílusú rajzzal és így sikerült. Árnyékolást tekintve azért a screentone mellett döntöttem, mert... szerintem jobban néz ki, mintha csak simán gépen vagy ceruzával papíron árnyékoltam volna. Az a textura amit a screentone ad, érdekesebbé teszi és nyomtatott hatást kelt. Egyébként a szemetes a kedvencem. Mivel nem tudtam megrajzolni a kerekeit, ezért raktam alá téglát... Milyen kreatív. Az első képen meg látszik, hogy még vonalzóval se tudok normális egyenes vonalat húzni. Ez igazából nagyon idegesít. Miután megrajzolom és kihúzom, akkor látom tisztábban és akkor jövök rá, hogy teljesen ferde az egész. A street art tudásomat meg ne nézzétek, mert nincs.
3 - 4) Ezt nem volt már kedvem / energiám befejezni. Eleve a vonalrajzot sokáig csináltam, a jobb oldalt teljesen elhanyagoltam, nem rajzoltam oda semmit. Akkoriban mindig mikor lehetőségem lett volna leülni rajzolni, már teljesen ki voltam ütve és ragadtak le a szemeim, szóval minden nap húztam pár vonalat és annyi volt. Sokáig tartott így, szenvedősen, nem akart összejönni, szóval nem is lett befejezve végül. Az árnyékok sem, hasonló problémák miatt. Megnyitottam, néztem 10 percig, nagynehezen próbálgattam a vonalakat, az árnyalatokat... aztán ezt sem fejeztem be. Az elsővel ellentétben ehhez használtam fényképet alapnak. A kép nyilván nem így néz ki, ott jobban vannak elrendezve a dolgok :'D
És most agrár híreink következnek.
Jelentem, idén csudálatosan kivirágzott két áfonya bokrocskám a háromból. A kivirágzott kettőt áruházban vettük, a nem virágzót pedig kertészetből. Remélem jövőre lesz kedve virágot hozni, szeretném ha jól érezné magát. A másik kettő viszont úgy tűnik jól van és mára már tele vannak áfonyával! Igaz nem egyszerre érik rajta a termés így minden nap tudok enni vagy 5 szemet és érjem be ennyivel. Persze még az előtt egyem meg, hogy a rigók meglátogatják. Bár nagy meglepetésemre nem csipkedik le ahogy néztem.
De a kertben is történtek sikerélmények. Idén először ültettünk céklát és meglepő milyen nagyra megnőttek! Kilenc üveggel sikerült elraknunk belőle. Ezen kívül a többi zöldségre sem lehet panasz, szóval az hiszem valamilyen szinten sikeres volt ez az év. Nem 5 csillagos a kertünk, de én annak is örülök ha ilyen időjárás mellett ennyi is megterem. Sajnos barackunk az nem lesz idén, a jégesőt nem nagyon bírta ki.
Muzsikával zárom a bejegyzést, szerintem rá fogok szokni erre. Ne kérdezzétek, csak úgy random jött ez az ötlet. Ez a dal eléggé megragadt a fejemben mostanában.
AJÁNLOM AZ OLDALT
