Üdv és hello.

Élek ám még. Pedig sokszor érzem azt, hogy jobban járnék ha nem lennék.

Igazából nem sok mindent változott a helyzet. Maximum annyit, hogy munkahelyen kevesebb a dolgom, ez pedig magával vonzza azt a problémát, hogy tényleg ideje lenne valami mást nézni. De addig nehezen tud jelentkezni az ember állás hirdetésre, amíg csak egy listát vágnak a képébe arról, hogy mit tudj, és... ennyi. Se egy cég név, se egy e-mail cím vagy helyszín pontos megnevezése (a települést ki szokták azért írni). Nem is értem mit várnak ilyenkor. Meg azt sem értem, hogy mit gondolnak, mi fog megfordulni az ember fejében mikor olvassa ezeket? Itt egy cég, akik még a saját nevüket sem tudják beleírni egy nyomorult hirdetésbe ami megjegyzem vagy 3 sorból ha áll. HA. Valószínűleg úgy fogom érezni, hogy ez lesz álmaim munkahelye. Aztán ott van a másik véglet, mikor a feladatokhoz felsorolnak mindent és kb neked kell majd vinni az egész céget, legyen szakirányú végzettséged, meg jogosítványod, meg 3-4 év tapasztalatod (minimum), beszélj 2-3 idegen nyelven meg még mit ne csináljak? Mikor van vagy 3 oldalas lista arról, hogy mit kellene csinálni és mi kell hozzá, az sem túl bizalomgerjesztő. De... dolgozhatsz egy lendületes csapatban! Yay. Na és a csapat többi tagja mit fog csinálni ha az én leírásom eleve egy regény?

Bár... engem az is eleve elrettent, hogy ha csapatban kell dolgozni. Főleg egy fiatalos és lendületes csapatban. Ezt ne. A csapatmunkával mindig csak a baj van.

Játék is történt természetesen.

Még a szünetem alatt kijátszottam egy Ys játékot: Ys VI - Ark of Napishtim (PSP). Régebben is elkezdtem, de a grafika olyan nagyon érdekes volt, hogy úgy döntöttem, hanyagolom, mert ez a látványvilág... Aztán több helyen is olvastam, hogy dícsérik a játék különböző portjait, szóval gondoltam miért ne adhatnék neki még egy lehetőséget? Hát olyan, amilyen, de attól még a játékmenet, a történet meg a karakterek lehetnek jók. Így is történt. Ismét elkezdtem, kicsit megerőltettem magam és máris jó lett a játék. Élveztem. Igaz (mint mindenben) voltak idegesítőbb részek, mondjuk mikor vakon kellett ugrálni platformra, vagy mikor ugrálás közben támadott meg az összes létező repülő ellenség, vagy mikor kísérgetni kellett másokat harcok közben és rekord idő alatt kinyírták őket folyton, vagy mikor... eh, igen, nem egyszerű játék. De összességében tetszett, szóval tudom ajánlani. Ez eddig az 5. Ys játék amit sikerült kijátszanom és eléggé meg vagyok velük eddig elégedve, szerintem nem fogom elengedni ezt a sorozatot.

Én hülye meg... mikor a legutolsó harc alatt jövök rá, hogy az R és L gombokkal tudom váltogatni a három kardot... Baromi jó lett volna ezt tudni AZ EGÉSZ JÁTÉK ALATT.

Adolt (ismét) szerencsétlenség éri a tengeren és a víz egy szigeten mossa ki, ahol a helyi törzs két tagja veszi észre, majd menti meg. Adol mindig így jár... történik valami vele a tengeren, a vízbe esik, kimossa a víz valami random helyen ahol megmenti egy random szép nő. Szóval... A fiú lassan megismerkedik a szigeten élőkkel, és  magával a helyzettel ami kialakult a törzs tagjai és a partra sodort többi hajótörött között. Adol elindul, hogy utána járjon egy eltűnt tükör ügyének, de ahogy ez lenni szokott, a probléma valahol sokkal mélyebben gyökerezik. Útja során fény derül arra, hogy miért tombol vihar folyton a sziget körül, miért olyan fontos a három kard és kicsoda a titokzatos idegen aki irányítja a három tündért.

Továbbra is megmaradtam az indie játékoknál, ezúttal egy francia Makeres játékot próbáltam ki, ez az OFF (PC). A játékot Mortis Ghost készítette RPG Maker 2003-ban, a zenét pedig Alias Conrad Coldwood szerezte hozzá. Emberek... ez a játék egyszerre elgondolkodtató, tragikus és gyönyörű. Egyből beleszerettem. Hallottam már róla régebben is és azóta sokszor a fejemben volt, hogy ki kellene próbálni, majd végül nagynehezen rá is vettem magam. Nem bántam meg kicsit sem. Készítői és írói szemmel is érdekes volt.

A történet főszereplője, The Batter, a játékos (te) segítségével elindul, hogy véghezvigye a küldetését: megtisztítsa a világot. Végig kell járnod az összes zónát és megtisztítani őket persze harcok útján. A zónák mellesleg nagyon érdekesek. Itt állítják elő a világ fontos elemeit. A klasszikus elemekkel ellentétben (tűz, víz, stb.), itt jóval érdeksebb elemekkel találkozhatunk (műanyag, fém, füst, hús és cukor) és mindegyiknek fontos szerepe van a világ működésében. Nagyon nyersen és tömören erről szól a játék, ez a gerince a történetnek. De.

Sokkal több ez annál, mint világmegváltó küldetés. Ahogy a Batter halad előre egyre elgondolkodtatóbb lesz a helyzet. Tényleg jót cselekszünk? Szükség van erre? Csak így lehet megtisztítani a világot? Nevezhető ez megmentésnek? Valóban te, mint a játékos, szeretnél neki segíteni ebben? Egyáltalán ki irányít, te őt, vagy ő téged?

A történet mélyebb részei nem egyértelműek. Ad információt a játék karakterekről, mondatokat és jeleneteket, amiken elgondolkodhatunk, de pontosan nem tudjuk összerakni az egész képet, ezért pedig sok teória született már arról, hogy mi is történik tulajdonképpen ebben a játékban. Ezt az alkotón kívül nem tudhatja senki. Ennek ellenére is, hiába nem ismerjük teljesen a karaktereket, a történetet, mégis képes érzéseket megmozgatni bennünk a játék. Ez nagyon tetszik benne. Lezajlik valami a szemünk előtt és hiába nem ismerjük az okokat, mégis szomorú nézni. Ez a dolog azt hiszem inkább írói szemmel nézve érdekes. Valami, ami nincs is teljesen átadva, kidolgozva, ekkora hatást tud kiváltani. Azt hiszem ez a titokzatoság is hozzáad a hatáshoz. Az ember nem érzi úgy, hogy érthetetlen az egész az információ hiány miatt, sokkal inkább misztikusabb és érdekesebb, sok kérdést vet fel, amin aztán a játékosok tanakodhatnak egyénileg vagy egymás közt. Egy egész bejegyzést lehetne szentelni ennek a játéknak, de most csak ennyit mondok.

Ez a játék egy igazi remekmű, csak ajánlani tudom.

The Queen: "Look, he has your eyes..."
The Batter: "His are full of fear."

Volt egy része a játéknak ami elgondolkodtatott. Vagyis az egész elgondolkodtató, csak megint fent akadtam valami lényegtelen hülyeségen. Az első zóna végén van a... Meat Fountain. ... Meat Fountain. Először úgy képzeltem el, hogy darált hús hullámzik a víz helyett. Aztán megtaláltam két fanartot: [EZT ITT] meg [EZT ITT] és egyből nyilvánvalóvá vált a víz és a hús közötti kapcsolat. A nyers hús mintázata hasonlít a hullámzó vízre. Érdekes, eddig sosem vettem ezt észre, jó gondolat. És... ijesztő is valahol.

Végül pedig Devil May Cry PS2-re. Ez akkora klasszikus játék, hogy valamikor be kellett szorítanom. Eléggé régóta megvan, de soha nem áll-- áh, igen, emlékszem. Először mikor nekiálltam, akkor nem tudtam normálisan beüzemelni a kontrollert, így nem jutottam sehova. Aztán miután megoldódott ez a probléma (nagynehezen), ismét elő tudtam venni. Szóval így indítottam vele, még el sem kezdtem, de már problémákba ütköztem. Maga a játék... Nos, a nyitójelenet nem nyűgözött le és először Dante személyisége sem nyert meg, sem pedig a játékmenet, de ahogy haladt előre a játék, úgy kezdtem el egyre jobban élvezni és szeretni. De azt meg kell jegyzetni, hogy nem egy egyszerű játékról beszélünk, nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz, pedig normal módban játszok. Jó, igazából csak 1-2 boss harcnál akadtam meg eddig. Mondjuk Phantom, vagy Neo Angelo 3. összecsapás, játék végi főboss... A legjobban a harcrendszer tetszik, hogy Dante képes együtt használni a kardot és a lőfegyvert. A kombók már kevésbé az én világom, mert lusta vagyok megjegyezni őket... És a kamera! Egyszerűen borzalmas a kamera. Mindig pont úgy áll, hogy ne láss semmit, mert mi lehetne annál jobb, mint egy harc, ahol nem látsz semmit. Voltak részek amiken fogtam a fejem, de végül is elszórakoztatott. Úgy döntöttem, hogy ha alkalmam adódik rá, akkor ezt a sorozatot is folytatni akarom majd.

Történet, ehm, adott Dante, akinek annak idején meggyilkolták a testvérét és az anyját. Egy szép napon pedig beállít hozzá egy random nő, aki érdekes hírekkel szolgál a férfi számára: a hírhedt démon lord, Mundus (milyen név ez?), vissza fog térni! Hát pont ő felelős Dante családjának a kiírtásáért, szóval a férfi felkerekedik valami elhagyatott kastélyba és... megkeresi ezt a démon lordot, hogy bosszút álljon. Vagy... valami ilyesmi.

Igaz játék közben rég elveszítettem a történet fonalát...

És most megosztom a tapasztalataim.

Ha valaki egyszer külső merevlemezt vásárol és azzal a problémával találkozik, hogy nagy fájlokat nem tud átmásolni rá, hiába elég sok rajta a szabad hely, akkor nézze meg a külső merevlemez fájlrendszerét. A FAT32-ben lévő külsőkre kb ~4 GB-nál nagyobb fájlokat nem lehet átmásolni, így ha problémát okoz ez a jelenség, akkor nincs mit tenni, át kell formázni NTFS-be.

Nos, ennyi. Vettem egy 2 TB-s külsőt és a képembe nyomta egy 6 GB-s fájlnál, hogy bocs, nem tudom átmásolni.

Ami a játékomat illeti... Haladok is meg nem is. Most inkább papíron dolgozom rajta, megpróbálok kidolgozni olyan részeket, amiket eddig hanyagoltam. Például a különböző technikák a harcok alatt, hogy hogyan is legyen egy-két dolog megvalósítva a harcrendszerben vagy magának a történetnek a vége. A vége káosz, csak felfirkáltam pár pontot, amit bele akarok majd írni, aztán csókolom, x hónap múlva meg találjam ki minek írtam fel egy-két szót. Szóval elővettem egy füzetet és elkezdtem leírni bele a fontosabb jeleneteket meg helyszíneket, szépen sorban, miközben felírtam hozzájuk, hogy miért fontos az a jelenet és mit tudunk meg belőle, amire később szükségünk lesz. Így át tudtam gondolni azt is, hogy mi hiányzik még, mit kell még beszúrni, mit kell még kitalálni, ezeket pedig a listám végén soroltam fel. Aztán... majd lesz belőle valami. Agymunka van most, ez a nehezebb része, nem is a programban történő munka. Meg hát ott van az a probléma, hogy rájöttem, nem tudok városokat mappolni. A belső terek nagyon mennek, azokat imádom, de a városok... Te jó ég. De idő kérdése és megbirkózom ezzel a problémával is. Remélem. Az a baj, hogy nagynehezen megcsinálok valamit, ezer grafikai módosítással, aztán x idő múlva ránézek, jön egy új ötletem és átalakítom megint ezer grafikai módosítással. Így nem lehet haladni!

Lehet, hogy nem haladok úgymond érdemben a projectel, de fejben folyamatosan ezen kattogok. A karaktereken, az egymáshoz fűződő kapcsolatukon, mit hova szúrjak be, merre kellene inkább vezetni a történet útját, ilyesmi. Az az egyik legbosszantóbb dolog, hogy miután eleget filozofáltam egy karakteren és kitaláltam, hogy milyen is ő valójában, ki kell találnom, hogy ezt a jellemet, ezt a karaktert hogyan akarom átadni, hogy mások is megértsék, megismerjék azt, ami egyelőre csak a fejemben létezik. Persze felesleges jelenetek és töltelék párbeszédek nélkül. Nem egyszerű, nehezebb, mint hinnénk. Ha túl keveset osztok meg, akkor talán a játékos nem fogja olyan mélyen megismerni mint ahogyan kellene a történethez, ha viszont túl sokszor helyezem előtérbe, akkor először is elveszi a teret a többi karakter elől, másodszor meg sok lesz belőle és erőltetettnek fog tűnni. Keresem a középutat. Egyre nehezebb ahogyan egyre jobban és mélyebben ismerem meg a saját karaktereim. Mert nekem is tudnak még meglepetést okozni.

Mostanában leálltam a rajzolással. Vagy játszok, vagy játékomon dolgozom, így ez valahogyan kimarad. Elfogy az energia mire eljutnék odáig. Ihlet meg mondjuk eleve nincs is.

Az egészségüggyel is vívtam egy sort az elmúlt időszakban. Mikor felhívom a korházat, hogy szeretnék időpontot az ortopédhoz, ők viszont nem tudnak adni. De mondjam el az adataim, majd értesítenek ha lesz hely, mert egyelőre olyan ~200 ember van előttem várólistán. És beutalós vagyok. A bőrgyógyászom meg a járványhelyzet alatt bezárt és azóta eltűnt a színről, szóval másik után kellett néznem, aki megállapította, hogy lehet ugyan az a bajom, mint ami 20 évvel ezelőtt volt és elvileg kinőttem. Rendben. Javasolt allergia tesztet is, de amint megláttam az árakat úgy voltam vele, hogy kihagyom inkább. Persze mehetnék nem magán úton is, de állítólag az sincs most felénk. Passzolom. Én már nem tudom követi a dolgokat. A gyógyszertárba már név sem kell, automatikusan tudják ki vagyok és miért megyek, tiszta gáz. Sőt, meglátta a gyógyszerész, hogy kint vagyok, már a krémmel a kezében várt rám bent a pultnál. Mikor beléptem csak rám nézett és annyit kérdezett: "Krém?" Én meg: "Igen..." Mondom, hogy tiszta gáz.

Kerti munkálatok is folytak. Ami ilyenkor szokásos. Leszedni / felszedni ami kint van, felásni a kertet. Pár nap alatt le is zavartuk anyuval ezt az egészet, szóval mondhatni probléma nélkül ment a dolog. Répa szedés közben találtam egy gyönyörű darabot, ez a best of:

Hát, ennyi minden történt. A továbbiakban mindenki vigyázzon magára.

- Yui