Rámjött a dili, hogy fényképeznem kell. Csak úgy. Plusz egy kis helyzetjelentés.

A dolog igazán nagyon egyszerű volt: csak annyi, hogy ez a gyerek egy kedves, gyöngéd szív közelében élt, és megtanulta, hogy mindig szépre és jóra gondoljon, és törődjön másokkal. Ez nagyon kicsi dolog, de lehet, hogy a legjobb.

- A kis lord (Frances Hodgson Burnett)

Üdvözlet jó arcok, testvérek.

Mostanában érzelmi fronton volt zsúfoltabb a helyzet, lényeges események nem is történtek. Kicsit elgondolkodtam ebben a pár napban.

Üdv.

Úgy döntöttem mostantól kiírom ide is ha új játék ismertető kerül fel az oldalra. Mert miért ne? Amilyen sűrűn írok ilyesmit, lassan tényleg már ünnepelni kell ha felkerül egy.

Az emberek oly balgák, mindig azt kérdezik: csakugyan igaz volna ez a történet? Ha azt feleljük rá: igen, akkor elégedetlenek, mert az ugyan nem nagy dolog, elbeszélni valamit, ami valóban megtörtént. Viszont ha azt mondjuk: nem, az meg éppenséggel nem tetszik nekik. Mert hiszen akkor az egész nem más, mint ostoba hazugság. Igy is, ugy is megcsaltnak érzik magukat. Az emberek oly balgák; hiszen tudniok kellene: igaz történet egyáltalában nincs. Mert a történetet azt el kell beszélni és nincs ember a világon, aki valóban el tudná beszélni, ami volt. Minden biro tudja ezt; tudja, hogy sohasem állott még az asztalánál tanu, aki tudtán és akaratán kivül itt-ott el ne tért volna az igazságtól, soha nem volt még tanu, aki a legszigorubb értelemben véve nem esküdött volna hamisan.
És aztán: nem is jó történet, amelyik nem igaz. Ha nem is történt meg, mégis megtörténhetett volna egyszer - vagy pedig meg fog történni - holnap vagy holnapután. Ezért hát a balga emberek kedvéért: sohasem irok való történetet. De bizonyosan olyat sem, amelyik ne volna igaz.

- A sírásó titka (Hanns Heinz Ewers)