The Tea Break Award
Elért ide is a díj, ezt pedig köszönöm nektek, Eliffe és Aoleev! Na meg persze a díj megálmodóját, Theát is illeti köszönet. Kicsit feldobta ezzel a blogokat és a bloggereket is. Nos, nagyon nem is kell részleteznem mi ez, igaz? Hiszen ki ne látta volna ezt már, mindenfelé feltűnt. :3
Íme a szabályzat:
1. Köszönd meg a jelölést annak, akitől kaptad a díjat, említsd meg és linkeld be a blogját. Másold be a szabályokat a bejegyzésedbe te is.
2. Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket, illesz be egy idézetet, amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged.
3. Válaszold meg a 8 kérdést, amiket a téged díjazó blogger tett fel.
4. Írj újabb 8 kérdést, amiket majd a te jelöltjeid fognak megválaszolni.
5. Jelöld meg azokat a bloggereket a blogjaikkal együtt, akiket megjutalmazol a díjjal, s magyarázd meg pár szóval, miért pont rájuk esett a választásod.
+1. Kívánj valami szépet az általad díjazott bloggereknek.
"Sometimes I wanna kill, Sometimes I wanna die, Sometimes I wanna destroy, Sometimes I wanna cry"
- Guns N' Roses / Don't Damn Me
A kérdéseket és a válaszokat a elrejtettem a Bővebben opciót használva, hosszú lett volna a bejegyzés.
{ #9 }
De mint tudjátok, az évek gyorsan szállnak, és időről időre kell, hogy mondjuk a mesét. Ez nem nekem történetem, mindenünknek története. Ti füleltek és emlékeztek, mert mit ti ma hallotok, ti mondjátok csememőknek. Én most nézek hátra, vissza, át az időn, múltba vájva történelmen át, és látom magunk kinek jutott szerencse, hogy lépjenek hazavezető útra. És mi jutottunk ide hálás szívvel mert látjuk azt ami azelőtt volt. Egy pillantás és mi tudjuk igaz volt, kik jártak előttünk nekik volt nagy tudás, mely még több mint álmaink. Az idő telik, az idő múlik, és mi tudjuk, a titok ami volt, nagy és nehéz. De a mi életünk ezen úton jár. És senki nem tudja hová, merre visz. Most és örökké esténként mondjuk a mesét, hogy tudjuk kik voltunk és honnan jövünk. De leginkább említjuk azt, ki minket talált, hogy megmentsen. És mi gyújtjuk a fényt, nem csak neki, a többieknek kik ott vannak kint. Mert tudjuk, hogy jön majd egy éj, meglátják a fényt és mind hazatérnek majd.
- Mad Max 3 (Film)
Dream About the Sun, You Queen of Rain
Yup. Azt nem mondanám, hogy olyan esménydúsan telnek a napok, sokkal inkább... Hm, nem is tudnám kifejezni hogyan. De kezdjük az elején.
Kaptam egy asztalt. Úgy értem a munkahelyemen. Egy saját asztalt :3 Jó, igazából pont az ül ott, aki éppen az irodában van vagy lesz ha én nem lennék, de na. Ne rontsátok el az örömöm. Asztal enyim. Eddig soha nem volt "saját helyem" és így most olyan különlegesnek érzem. xD Úgy pakolok rajta ahogy akarok meg minden~ Igen amúgy én még az ilyen kis dolgoknak is tudok örülni. Egyszer azért voltam majd' elájulva, mert nővétem vett nekem egy fésűt. Hm.
A hízókúrám eddig sikeres, felszedtem 2 kilót! Anyu szerint mondjuk csak elromlott a mérleg, hm...
Végeztem az EarthBound végigjátszással... de már egyből rákattant az agyam, hogy mit kell írni leközelebb. Szóval lehet megint beleugrok egy jó hosszú RPGbe és csak írok, írok meg játszok... Ez van ha az ember szeret valamit. A rajzolás az megyeget a háttérben, bár nem olyan nagy sebességel. Meh. Ezzel már úgy vagyok, hogy elhagyni nem tudom, de azt hiszem profi se leszek belőle. Mostanában a Makeres játékomat is elkezdtem újragondolni és született pár ötletem amik talán nem is olyan borzalmasak, mint az eddigiek. Szóval ott is dolgozgatok néha. Térképek terén egyelőre. Mert persze mikor vagy 3 térképem kész volt altérképekkel, akkor kell kitalálni, hogy tulajdonképpen én másfajta grafikát akarok használni és... da-bumm, csinálhattam meg megint az összeset. Szóval tapsvihart nekem. Ez a játék tényleg soha nem fog elkészülni. :'D
Valami viszont történt mostanában. Vagyis inkább olyan augusztus körül, azt hiszem. Tudjátok, mikor van az az érzés, hogy... Most minden más, most már más vagyok én is. Valahogyan, valamiért, de... így visszatekintve megváltoztam. Persze vannak olyanok is, akik nem veszik észre, hogy megváltoztak. De szerintem nálam ez a változás tudatos volt, ezért is tűnt fel valamilyen szinten. Sok köze van ahhoz, amit leírtam az augusztusi [ A szakadék peremén] c. bejegyzésemben. De úgy érzem, hogy ez csak mostanában kezdett kiteljesedni bennem. A "tedd le ami nem tesz boldoggá" életérzés vagy mi. Néha eljönnek az ilyenek és akkor az ember rendszerint nem tudja mit tegyen. Maradjon a jelenlegi helyzetben, mert... fél lépni vagy csak attól fél, hogy mi lesz a következmény, hogy egyedül marad, hogy leszakad az ég, hogy megutálják, vagy bármi más? Ez sosem könnyű döntés, de ha nem lépi meg, akkor minden marad ugyan úgy. Ha pedig nem is egyszer megfordult a fejében, hogy lépni kellene, akkor valószínűleg nem a legjobb a helyzet, nem igaz?
Mikor belemegy az ember egy kapcsolatba, csak azért, hogy ne legyen egyedül és legyen kihez hazamennie este, vagy bejut egy baráti körbe, hogy érezze, tartozik valahová, miközben a szíve mélyén tudja, hogy köze nincs hozzájuk és csak azért van itt, mert egyedül nem bírná. Ilyesmi. Hosszútávon ezek nem tesznek jót, de... valahogy az ember vagy nem tud kiszakadni ezekből vagy csak nehezen. Már aki. Hiába a mondás, inkább legyek egyedül, minthogy mások között érezzem magam magányosnak. Nem is mondás. Mi ez? Nem tudom, de most lényegtelen is. (De ha már itt tartunk, az egyedüllét és a magány két külön dolog, de ez is most lényegtelen. Elkanyarodtam.)
Úgy érzem, hogy ilyenkor mindent felülír a lelki béke. Azt hiszem. Mostanában jutottam el arra a szintre, hogy ideje lenne kicsit erre is gondolnom. Persze valamilyen szinten megértem azokat is akik nem akarnak kiszakadni ezekből a helyzetekből, hiszen... senki nem szeret egyedül lenni. Legalábbis hosszútávon. Én egy olyan ember vagyok, akinek néha igenis kell egy kis egyedül töltött idő, hogy feltöltődjek, hogy kicsit csak a saját dolgaimmal foglalkozzak, de... ez nem egy olyan dolog, hogy az ismerősöm odaszól nekem: hé, most akkor x időre rád se nézek, aztán legyél egyedül, mert te ezt szereted. Nem, azt nem szeretem ha magamra hagynak, azt szeretem, hogy ha minden már túl sok, akkor kicsit elvonulhatok és kitisztulhat a fejem. Ez nem időpontra egyeztetett dolog.
Igazából csak azt akartam mondani ezzel, hogy pár dolgot átértékeltem magamban az elmúlt időszakban. Zavaros, érhetetlen, tudom.
Élesváltás. Befejeztem A Megkerült cirkálót Rejtő Jenőtől. És igen, ezúttal is nagyon tetszett. A vége felé már felpörögtek az események és az új, általam még nem ismert karaktereket is megszerettem. Az pedig csak a pláne volt a történetben, hogy Fülig Jimmy megint levelet írt... Valahogy ezek a levelek nagyon ki tudnak ütni engem, jó értelemben persze. Rejtő meg tudja kicsit jobban ismertetni így a karaktert velünk. Nem érezzük kellemetlennek olvasás közben a helyesírási hibákat, az elírásokat, a néha majdnem értelmezhetetlenül megcsavart mondatokat, hiszen tudjuk, ez direkt így van írva, mert Jimmy ilyen. Eddig csak az ő műveiben találkoztam ilyennel. A Drakula is például levelezésekre, naplóbejegyzésekre épül, de ott szépen, udvariasan megfoglamazott írásokról van szó. Viszont érthető, hiszen Rejtő ezzel a lépéssel teremteni akart egy kis humort a helyzettel és a karakterrel kapcsolatban, ami mondanom sem kell, sikerült, míg a Drakula egy rémtörténet, ott nem nevetni kell.
Mikor pár fokkal elhagyta a turista hajó Kap Blumtot, akor történt a világcsoda! Éppen a láthatárról felfedesztük ugy hoty a Főorvos egy messzecsőbe látott. Aztán elejté a távnézőt.... Mint aki hüje let... Végül is igy kiáltott a hajóhid csövébe: "Stop! Féljobb!... Ilyet az öregapám se látott! Teljes gőz!"
És neki volt igaza a komandirozással! Mer lehetet a tisztes felmenő, rabló öregapja olyan világotjárt, mint a Rótbizony Kruzer, ijet akkor se pipált mék! Felséged is ugy meresztette volna a szemét, mint ety lekmagasabb sült hal.
Mer mi volt a látás? Álomnak is rossz!
Esz a hüje Rótbizony hajó, ott állt a távolba egy több mérföldes sziget közepén. De kellősen!
- Beszélj világosan, mert betöröm a fejedet!
- Én nem beszélek világosan?!... Olyan világosan beszélek, hogy kiolthatod a lámpákat, ha én éjjel megszólalok!
Aztán mivel ezzel végeztem, úgy döntöttem, hogy elkezdek még egy könyvet. Nem tudom mi van velem, sokat olvasok, hm. Ez az új könyv pedig a Never Look Away Linwood Barclay-től. Ezt is, mint a Red Houset, egy használt cuccos kereskedésben vettem aprópénzért. A Red House nagyon tetszett és... majd meglátjuk, hogy ez mennyire fog. Egyelőre érdekesnek tűnik, bár még eléggé az elején járok, de bízok benne, hogy beindulnak majd a dolgok. A karakterek, vagy legalábbis a főkarakter szimpatikus figurának tűnik, a könyv szerkezete pedig felkeltette az érdeklődésem. Mikor először átlapoztam úgy éreztem, hogy nekem kell egy használati utasítás ehhez... Meglátjuk mi lesz belőle. Érdekes egyébként, hogy magával a felépítéssel is hogy izgalmasabbá tudja tenni az ember a könyveket. Nem csak egyszerűen fejezet követ fejezetet a megszokott módon, hogy 1. fejezet, 2. fejezet, stb... hanem pl legyen szó visszaszámlálásról, vagy arról, hogy fejezetenként perspektívát vált a történet és így halad előre. Kis izgalmat visz a dologba, érdekesebbé teszi.
Bah. Most is úgy jöttem ide, hogy nincs semmi, aztán megint írtam egy méteres bejegyzést. Szörnyű vagyok.
- Yui
{ #8 }
Mi a tanulság ebből, Leslie száhib? Nem, egyáltalán nem az, hogy a piacra kell menni mongúzt venni, mert ehhez nem kell sem kígyó, sem türelem, hanem az, hogy semminek, de semminek nem szabad legyőznie a szívedben reszkető óvatosságot! Semmiféle érzelem nem élvezhet elsőbbséget az óvatossággal szemben: sem szerelem, sem gyűlölet, sem hála, sem irigység. Hogy akkor mi az értelme az életnek, és egyáltalán hogyan lehet így élni? Azt hiszem, rosszul fogod fel a dolgot. Ha az érzelmek elnyomják az óvatosságodat, halott vagy.
- A Vérfarkas visszatér (Leslie L. Lawrence)
Fuzzy Pickles!
Yep, elvesztem megint.
De meglettem.
Mondjuk nem mintha olyan sok dolog történt volna. Megint elvittek a megszokott helyemről, hogy segítsek be egy másik irodában. Igazából csak annyi bajom van ezzel, hogy ott tovább kell bent maradni és nem érek olyan hamar haza, mint egyébként. Mire hazaérek már le van pusztítva az agyam, rosszabbik esetben.
A legtöbb időmet mostanában végigjátszás írással töltöm. Megint elkapott a Mother fanság és a Mother 3 után most nekiestem egy EarthBound (Mother 2) végigjátszás megírásának. Nem könnyű menet, azt el kell mondanom, de imádom. Ez a játék sorozat... különleges a számomra. Igazából tudnék róla órákat beszélni és oldalakat írni, vagy éppen a kettő együtt. Mind a három részéről persze. Ez a sorozat is azok közé a dolgok közé tartozik ami képes felvidítani ha éppen nyomott vagyok és teljesen kikapcsol. Szóval ilyesmivel foglalkozok mostanság időm nagy részében. (VD spoiler)
De azért még a fejemben van, hogy visszatérek kicsit a Pokémon Sapphirehoz, mert még vannak ott befejezetlen ügyeim attól függetlenül, hogy a játékot lényegében kijátszottam, mármint a történet szempontjából. (Champion lettem, emberek!) Meg ott van még a félbehagyott Assassin's Creed 2 játékmenetem, oh shit. ._. Kicsit elcsúsztam. Igen, gamer vagyok.
De közben meg a fejemben van ezer dolog megint. Ezt megírni, azt lerajzolni, elolvasni, megcsinálni, VDre is kellene friss. Csak idő kellene, energia úgy érzem van rá. Bár pont rosszkor jött ez a "tovább bent kell maradnom" dolog, hmhm.
Olyan hülyeségeket álmodok mostanság. Vagyis nem hülyeség, csak... érdekes. Kezdődött minden egy animés álommal. Jobban mondva valami opening szereplet benne én meg ámuldoztam, hogy jaj, de jó, meg de szép, meg de faszán van megoldva, a színek is mennyire jól el vannak találva, meg a karakterek beállítása, a zene... aztán felébredtem és... wtf? Annyira élénken éltek benne utána a képek, még most is pár jelenet amire emlékszem... Komolyan elgondolkodtam és komolyan rákerestem, de... komolyan el is keseredtem mikor rájöttem, hogy nem... ez csak a fejemben létezik. ettől függetlenül úúúúúúgy megnézném. Illetve megnéztem volna.
A következőben meg valami páros szerepelt. Két fickó, valami akcióra mentek egy sötét, kihaltabb helyre... Passzolom, nem néztem előtte semmit xD Történtek dolgok amikre már nem emlékszem, de mikor felébrettem... hát akkor se nagyon emlékeztem, de egy valami megragadt: ez de jó játék ötlet lenne! Habár most már egyáltalán nem is rémlik... Lényegtelen.
És... megint felbukkant az az ember az álmomban aki régebben is sokat szerepelt benne és már pár éve nem tartom vele a kapcsolatot. Visszajár, vagy nemtom. Elmondhatná végre mit akar.
Egy könyvbe is belekezdtem időközben amit esténként szoktam előszedni. ... Így belegondolva, ahhoz képest azért eléggé sok dolgot csinálok egyszerre... hm. A mostani könyv: Rejtő Jenő - A megkerült cirkáló. Mikor anyuval felmentünk, hogy könyveket kutassunk a padláson, akkor láttam meg és mivel olvastam már tőle, így magamhoz is vettem. Nem csalódtam. Kb a felénél tartok, eddig, viszont azt kell mondjam, hogy a Piszkos Fred, a kapitány kicsit jobban megfogott, mint ez. De tévedés ne essék, ez is igazán szórakoztató, fel tudja dobni az embert. Ami most kell is. Többet majd akkor róla, ha kiolvastam.
A héten még egy csomó minden a fejemben volt, hogy le kellene írni, aztán ahogy haladtak a napok, egyre jobban úgy voltam vele, hogy áh, nem is olyan fontos. Mondjuk nem mintha ezek a fentiek olyan fontosak lettek volna, csak... Van ilyen. És... elfelejtettem bemenni a művházba... fail. Időben eszembe jut azért ez is. Plusz kedvem lett dizit csinálni, hm.
- Yui
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
