- Mi a baj, fiam?
- Nem hiszem, hogy meg tudom enni, Kapitány. Ez már nem ehető étel...
- Dehogynem ehető! Csak le kell róla kaparászni a penészt meg a többit.

- Nyomi szerencsétlen utazásai (Rajzfilm)

Üdvözlet.

Valamiért még mindig olyan érzésem van, hogy valami nem stimmel. Valami változás megy végbe jelenleg aminek még nem látni a végét. Persze, ezzel nem mondtam újat, de valahogy máshogy értem, nem a vírusra gondolok. Hm. Lényegtelen, csak rossz előérzetem van egy ideje ami időnként megkísért.

Mióta becsuktak az iskolák, én is távoktatásban részesülök. Amivel nem is lenne semmi probléma, ha az emberek nem kevernék meg százféle módon a dolgokat. Lassan inkább önálló tanulásba csap át a dolog. Bedobnak két weboldalt meg két pdf-et és akkor hajrá. Ilyenkor mondjuk felvetődik bennem a szerintem teljesen jogos kérdés, hogy minek is járok akkor ide? Ennyire erővel kiíratkozok és mindent megtanulok akkor magamtól. Csak arra meg nem jár a papír. De mikor új anyagot meg aznapi határidős feladatot is dobnak egyszerre azért... kicsit lassítsunk már.

Munkahelyen... Új szelek fújnak egy ideje. Hát... azt kell mondjam, hogy mióta megváltoztak a dolgok, mindenki kissé levan. Kissé talán nagyon egyesek. Csúszunk lefelé a lejtőn. Vagy már futunk. Egyszerűen káosz van, fejetlenség, felelőtlenség. Akinek meg kézben kellene tartani a dolgokat, pont az nem tud semmit, meg eltűnik random mód. Semmit nem tudni, mindenki megy amerre megy, mint a fejetlen csirkék. Én meg ott ülök és nem haladok semmivel, mert nem adják át az információt. Mondjuk nem mintha annyira zaklatna a dolog. Ha nincs kész, hát nincs kész, nem miattam nincs.

Most azért minden fronton van valami, mert miért ne. Itthon próbálok haladni a dolgaimmal, de sokszor nem jutok el semminek a végre. Sokszor meg csak nincs semmihez kedvem a nap végén, csak leülni és játszani. Egyébként is nem tudom mi van velem, folyamatosan álmos vagyok. Reggel felkelek, kóma, délután hazaérek, kóma, este már 8 óra felé, kóma. Kész vagyok, és nem is tudnám megmondani, hogy miért. Talán ez a legidegesítőbb dolog az egészben. Meg azért bosszant, hogy mikor végre itthon lehetek és csinálhatnék valamit, akkor is sokszor elnyom az alvás. Azért ez mégsem olyan dolog, hogy nem teszem meg, mert nem akarom. Ez csak úgy jön magától és tessék, kiesett idő.

Rajz terén... nem is tudom. Azt hiszem... mintha egy egészen kicsit haladtam volna előre. Megmutatkozik ez abban, hogy kicsit gyakoroltam a kéz rajzolását is és mikor vázlatolok, akkor megpróbálom az ujjakat is megrajzolni. Eddig csak odafirkáltam valamit. Hm. Mostanában nem sokszor jutok el addig, hogy rajzoljak, de próbálkozom. Elvégre tervek vannak a fejben. Még valami. Kaptam új táblát. Digitális táblára gondolok. Random mód. Meglepődtem. A mai napig nem dolgoztam fel ezt. Lényegtelen. A régit amúgy sem tudtam rávenni, hogy ugyanmá, működjé má Win10 alatt is. Még a hivatalos driver is csődöt mondott. Még csak meg sem moccan a kurzor x. próbálkozás után sem. Jó, kicsit talán célzó volt a gyártó oldalán, hogy Win10-re már nincs driver. De... ennek akkor sem így kellett volna történnie. Mondjuk az újjal is vannak érdekes dolgok. Driver telepítése után minden szipi-szuper, rá két napra tábla csatlakoztatva, SAI bekapcsol és... minden másba ment, kivéve a SAI ablakában. WTF, mi bajotok egymással?! Az első napon még olyan jól elvoltatok... Ezért rászoktam Krita-ra, mert eszembe jutott, hogy nekem van olyanom is! Igazából... meg vagyok vele elégedve. Mondjuk nem mintha olyan nagyon belevetettem volna magam a használatába, elvégre csak pár napja foglalkozom vele. Azt nem tudom, hogy ez hosszútávú lesz-e, de vannak bennem gondolatok. Ha már volt valaki, aki így gondolt rám a naaaagy semmiből (ezt nem tudom feldolgozni), akkor illene próbálkoznom vele. Azt hiszem. Még akkor is, ha úgy érzem ez nem teljesen az én terepem.

No de nézzük meg mit alkottam mostanában. ... Semmi érdemlegeset! Ahogy írtam, leginkább csak gyakoroltam. Kezeket. Meg beállításokat. Volt egy-két random rajz is, de csak elvétve firkálgattam őket félálomban.

1) Mondjuk ilyen firkákra gondoltam. Vázlatok, gyakorlatok.
2) Ez meg itt a random rajz kategória.
3) Az utolsó pedig a digitális agymenés. Őszintén szólva még mindig nem tudok árnyékolni, utána se néztem és fogalmam sincs mit csináltam, csak húzgáltam a vonalakat. Hm, talán annyira nem vészes. Mondjuk ami engem illet, nekem nem igazán tetszik. Csak egy gyakorlat volt ez is. Kíváncsi voltam rá hogyan megy, milyen szinten vagyok ilyen téren. Elvégre nem szoktam táblával rajzolni.

Azt hiszem ennyi mindent tudok jelenleg írni. Várom mi lesz a furcsa előérzetem vége. Közben meg próbálok haladni a saját dolgaimmal is. Mindenki vigyázzon magára!

- Yui

Még egyet sóhajtottam, aztán ásítottam. Úgy vigasztalódtam, ahogy tudtam. Megállapítottam, hogy „küzdöttem és győztem”. Elértem azt, amit lehetett. Vajon a villamosban ki érhet el többet egy kényelmes ablakülésnél? Tűnődve, szinte elégedetten gondoltam vissza borzasztó tusám egyes mozzanataira, az első rohamra, mellyel birtokba vettem a villamost, a fölhágó szenvedésére, a tornác ökölharcára, a kocsi belsejében levő tűrhetetlen légkörre és szellemre, s szemrehányást tettem magamnak kishitűségem miatt, hogy már-már elcsüggedtem, hogy az utolsó pillanatban majdnem visszatorpantam. Nézegettem kabátom leszakított gombjait, mint harcos a sebeit. Mindenkire rákerül a sor - mondogattam egy bölcs higgadt tapasztalatával -, csak meg kell várni. A jutalmat a földön nem adják könnyen, de végül mégis megkapjuk.

- Esti Kornél (Kosztolányi Dezső)

Üdvözlet és jó szerencse.

Mostanában a fáradtság mellett az agyfasz határait súrolgatom. Úgy érzem valahol az időben, a közelmúltban történt valami törés, valami... láthatatlan törés. Azóta pedig mintha teljesen elkezdett volna minden megváltozni. Nem csak arról beszélek, hogy bedilizett a világ és jön a vírus is, hanem... úgy... általában is. Nem tudom, ez biztosan zavaros így, de már megszoktátok, hogy zavaros vagyok, nem is kicsit. Most magamat is bezavartam, mert érzem, amit érzek, de szavakba önteni nem tudom. Az érzést pedig nem tudom átadni egyelőre. De szerintem biztosan ti is éreztetek már ilyesmit. Mikor egyszer csak feleszmélsz és körbenézel magad körül, aztán elgondolkodsz rajta, hogy mikor és hogyan kerültünk mi ide, hogyan jutottunk el idáig? Az élet nagy kérdései, amikre lehet sosem kapunk választ, vagy a válasz éppen olyan mértékű, hogy ehhez mi kicsik vagyunk.

De egy valami biztos, a hülye ember, az hülye is marad.

Átalakítások folynak kicsiny városunkban, és történetesen az utolsó zöldfelületeket is persze kötelező szétbarmolni, hogy valami szükségtelen szart építsenek oda ami nem hiányzik senki hátára, de a pénzt már felvettük rá, aminek a felét gondolom már el is tették jó helyre. Milyen gonosz vagyok, tisztességes emberek nem tesznek ilyet, ebben az országban meg csak azok vannak. Khm. Befejezem mielőtt még elvisznek a TEK-esek vagy valami. Szóval a lényeg, hogy ha az ember fát lát, vagy bokrot, füvet, akkor azonnal ki kell vágni, tönkre kell tenni, le kell betonozni, mert... Mert. Az emberek idióták. Kiírtják a zöldfelületet, hogy aztán betontengert építsenek a helyére, amibe aztán kialakítanak egy kertet... Vagy csak számomra kicsit ellentmondásos a dolog? Lehet. Áh, nem vagyok sem építész, sem kertész, se semmi hozzáértő.

Másik. Tudjátok vagy sem, a bőrőm nagyon érzékeny. Leginkább a vegyszerekre, meg bizonyos tisztálkodási, szépségápolási szerekben lévő összetevőkre, de az izzadtságot és a meleget sem bírja. Ez azt  jelenti, hogy ha olyan a helyzet, akkor a bőrőm egyszerűen csak vérzésig szétreped vagy lehámlik. Leginkább a kezemen szokott előjönni, de máshol is felbukkanhat. Éppen ezért vannak olyan tevékenységek (takarítás, vegyszerekkel való munka) amiket csak kesztyűben végezhetek, de azt sem hosszú ideig, mert a gumikesztyű sem tesz jót neki. Tudom, sok kínom van, de egyrészről nem én választottam, másrészről én már megszoktam és nem csinálok belőle ügyet, harmadrészt meg nem ez a fő téma, csak a felvezetés hozzá. Szóval most, hogy bejött ez a gyakori kézmosásos, fertőtlenítős időszak, kénytelen vagyok én is valamit csinálni (elvégre ügyfelekkel, emberekkel foglalkozom), attól függetlenül, hogy már most csupa seb a kezem. Úgy nézek ki, mint aki valami harcosok klubbjába jár délutánonként ütni a falat tréning gyanánt. Én, naív, egyszerű lélek, elmentem a még nyitva lévő drogériába, hogy vegyek magamnak minden mentes, direkt ilyen bőrproblémás egyéneknek kitalált szappant, de... úgy az egész szappanos pult üres volt szinte. Érdekes, a 1800 Ft-os olivaolajos pici tömb szappant nem kapkodták el. Mert az emberek eddig azt se tudták mi az a szappan, most, hogy jött egy vírus, megtanulták. Nem azt mondom, eddig is ismertni kellett volna, de basszus... Remélem aki hazavitt ebből vagy 3 kartonnal, az nagyon boldog vele.

Következő akció, akkor mivel szappannal nem tudok segíteni magamon, dokitól kérek valamit. Oké, miután telefonon keresztül megvizsgált az asszisztens, kaptam is egy papírost egy krémről. Bevittem a patikába: bocs, nincs összetevő, nem tudjuk kikeverni. Ok. Követkető patika, bocs, nincs összetevő, nem tudjuk kikeverni, ja, egyébként hónapok óta hiánycikk. Ok. ... Mire elmegy a vírus lerohadnak a kezeim.

Ami az általános helyzetet illeti, nekünk persze kell menni dolgozni, meg készenlétben állni. Igaz... nem tudom mire állunk készenlétbe, de ott vagyunk. Nekünk nem probléma, sem a vírus, semmi más, mi megyünk, ha kell, ha nem. Igaz totál feleslegesen, de ott vagyunk. Mondjuk azt sem értem, mikor az alkalmazottat hazaküldik egy hét szabadságra, mert ez a helyzet állt elő. Ha egy hét múlva visszajön, akkor majd jobb lesz...? Ez maximum csak arra jó, hogy elbasszák az emberek szabadságát és később elérjék, hogy ne hiányozzanak a munkából, mert már nincs mit kivenni. Legalábbis én ennyit látok bele és ahogy ismerem a mi főfönökünket is... lazán kinézem belőle. De nem baj, minket nem küldött el, mi oda vagyunk ragasztva az irodába, mi vagyunk a biztos pont, az elmozdíthatatlan egység.

Na de hogy valami vidámabb téma is legyen... eh, nincs vidámabb témám. Kaptam... egy jó jegyet tesztre! Távoktatás. Ühm... ennyi.

Kitartást mindenkinek és vigyázzatok magatokra.

- Yui

A legszörnyűbb, hogy nem is ellenkeztem! Mintha valami átok telt volna be rajtam. Megismertem pedig, amint a ködből kibontakozott, mégsem! Holott gúnyolt is vérlázítóan! "Közéjük álltál, akik összezilálnák évszázados terveimet? Szövetkeztél volna ellenem még egy megveszekedettel is? - olvasta a fejemre. - Hát mert oly bájos vagy és eszes, tudd meg: vérem által szeretőmmé és szövetségesemmé teszlek! Mint hajdani házamban ezrek, követni fogod vérem hívó szavát, valahová csak szólít!" Azzal feltépte ingét és fejét leszegve, akár az Egyház gödénye a szószékek hangvetőjének hegyében, eret nyitott a mellén, majd nyakamat ütötte át fogával és belém eresztette!

- Drakula gróf válogatott rémtettei (Bram Stoker)