{ #61 }
Mg egyet shajtottam, aztn stottam. gy vigasztaldtam, ahogy tudtam. Megllaptottam, hogy „kzdttem s gyztem”. Elrtem azt, amit lehetett. Vajon a villamosban ki rhet el tbbet egy knyelmes ablaklsnl? Tndve, szinte elgedetten gondoltam vissza borzaszt tusm egyes mozzanataira, az els rohamra, mellyel birtokba vettem a villamost, a flhg szenvedsre, a tornc klharcra, a kocsi belsejben lev trhetetlen lgkrre s szellemre, s szemrehnyst tettem magamnak kishitsgem miatt, hogy mr-mr elcsggedtem, hogy az utols pillanatban majdnem visszatorpantam. Nzegettem kabtom leszaktott gombjait, mint harcos a sebeit. Mindenkire rkerl a sor - mondogattam egy blcs higgadt tapasztalatval -, csak meg kell vrni. A jutalmat a fldn nem adjk knnyen, de vgl mgis megkapjuk.
- Esti Kornl (Kosztolnyi Dezs)
|