Rainy Mad Day

Hello world_

Mit is mondhatnék? Elég régóta foglalkozok blogolással, blogspoton voltam jelen régebben, de mégis úgy érzem, hiába a sok év, most kezdtem csak bele igazán. Az oldalon a személyes kínlódásaim, elmélkedéseim, élményeim mellett még fejtegetek pár témát, de leginkább csak random dolgokat amik éppen eszemebe jutnak. Nem akarom megváltani a világot egyik bejegyzésemmel sem, nem akarom megmondani senkinek sem a tutit, egyszerűen csak... kiírni magamból a gondolataim. Valami ilyesmi céllal vagyok itt.

Navigáció

Rainy Mood 】 【 Song of Storms

Aktuális

Hamarosan változások az oldalon...

Chat

 

 

Vihar

Rajzos bejegyzés

Címkék: Rajz

 

Sajnáljatok! Minden nap 30 perces túlórában vagyok és a kutya nem fogja ezt nekem kifizetni. :'( Na jó, csak pár napig és igazából nem is panaszkodhatok, de... azért rosszul érinti a lelkem, hogy eleve tovább kell maradnom ebben a pár napban és még erre jön rá ez a +30 perc (25... 20~). Szegény én! Na jó... térjünk a lényegre.
 
Régen nem hoztam rajzos bejegyzést és... igazából ez se rajz mutogatás lesz, csak részben. Igazából nem is alkottam semmi érdemlegeset amit megmutathatnék. .-. Leginkább csak vázlatolni szoktam, aztán annyi. Vagy csak arcokat rajzolok. Ha már itt tartunk, igazán meg kellene próbálkoznom most már valami többel is. Tudjátok, beállítások, valamiféle pózok, belevinni valami életet a dologba, valami... dinamikát vagy hogyan fogalmazzak. Ez kezdett el hiányozni a lelkemnek mostanában. Csak hát gondolatban persze minden egyszerűbb. Nem mondom, hogy nem tettem egész alakos beállításokra próbát az elmúlt időszakban, mert tettem, csak éppen az eredmény lett felvállalhatatlan. De elnézem magamnak, hiszen kezdő vagyok ilyen téren.
 
Meg más téren is! De kezdjük az elején a történetet. Először is, kedvem támadt egy kis Trauma Center - Under the Knifeot játszani a régi szép idők emlékére (nagyon jó DS játék!) és mivel le voltak fagyva az ujjaim is meg minden, nem úgy ment az irányítás ahogyan kellett volna, na, ekkor született a nagy ötlet! Ha már rajzolni nem tudok a digis táblámmal, akkor legalább DS játékokhoz használom a géphez csatlakoztatva. Hát, ötletnek nem volt rossz, de persze így sem remekelt a tábla, a nyomás érzékelése valami katasztrofálisan gyatra volt, így szinte használhatatlan volt játékra. Eltettem mielőtt összetörtem volna a nagy igyekezetben. Azért össze-vissza karcolni nem akarom, akármilyen szörnyen is működik. Ezek után valamiért megint megragadt a fejemben a digitális rajzolás gondolata, de ezzel a lendülettel el is vetettem. Amúgy is, úgy tűnik a táblám nyomás érzékelése beszart, így... meh, oda a lényeg.
 
Azt hiszem ebben az időben volt az, hogy az egyik régebben scannelt rajzommal szórakoztam Kritában. Nem szoktam használni magát a programot, csak az egyik hasznos funkciója miatt "tartom", ez pedig a "Colors to Alpha". Ilyenkor ha pl egy scannelt rajzot töltök be és alkalmazom rajta, eltűnteti a fehér színt a képről és átlátszó lesz ott a kép helyette. Az életet meg tudja könnyíteni, habár a papír textura ott marad, hiszen nem totálisan teljesen fehér a scannelt papír. Vagy hogyan foglamazzak. Mindenki el tudja képzelni, remélem, mert másképpen nem tudom elmagyarázni. De igazából ez lényegtelen is. Elkezdtem kutakodni valamiféle line art megoldások után amit egérrel is lehet kivitelezni, amihez nem kell tábla. Hiszen vannak akik egérrel rajzolnak digitálisan, biztosan van valami trükkje! Vagy legalább egy-két tipp, azok kívül, hogy "tapasztalat." Szóval utána néztem a témának és találtam is egy megoldást, ami tulajdonképpen végig majd' kiszúrta a szemem. Ezt az egyértelmű dolgot pedig egy [hölgy yutbob videójából] tudtam meg aki SAIban alkotott. Az egész csak annyi, hogy... Hozz létre egy linework réteget és... ta-da. Mindent odatol a szádba a program. Gratulálok önmagamnak... hány éve is van meg a program...? És miért nem gondoltam erre soha...? A hülyeség fényesebben ragyog, mint valaha. Tapsot nekem.
 
Szóval... Miután kicsit összeszedtem magam, kipróbáltam én is mire vagyok képes ezzel a bizonyos linework réteggel. Igazából meglepően jól működik és meglepően könnyű is kezelni. Öröm volt vele dolgozni, lefoglalt egy időre. Ettől függetlenül nem akarok digitálisan alkotni komolyan, csak elszórakoztam vele. Néha ilyen is kell. Bár igazából eddig is meg voltam elégedve SAIval, most sem okozott csalódást. Krita már azért egy fokkal összetettebb nekem. Habár vannak jó funkciói, azért néha gondolkodnom kell, hogy mit hogyan. De ez meg amúgy is csak azon múlik, hogy mennyire ismeri az ember a programot. Most már azért jobb a helyzet, mint régen, akkor egy kisebb káosz volt nekem valamiért, aztán azóta frissített, habár nekem erről nem szólt... Aztán valahogy kicsit kitisztult a kép. Mondjuk az még mindig érdekes nekem, hogy félig angol, félig magyar és van két funkció amire nem is reagál semmit, de... semmi gáz, amire akarom használni, arra tudom is használni. Csak... olyan érdekes dolgok ezek.
 
Aztán térjük át az eredményekre. Itten van ugyan azon rajz három változata. Az eredeti megtalálható a galériában [itt], még régebben tettem fel. Az első, ugye sima színezés, a második a lineart SAI linework rétegével, a harmadik pedig ennek a színes verziója. A színezést ne nézzétek, nem tudok színezni, az árnyékokhoz pedig annyit fűznék hozzá, hogy ilyen árnyékolás is csak az én fejemben létezik, de ez most lényegtelen, a lineart a lényeg, meg az összehasonlítás. Hát nem vittem túlzásba a dolgokat, nézzétek el nekem, mégis csak most dolgoztam először ilyesmivel. Egyébként ilyenkor jön rá az ember, hogy milyen idióta vonalakat tud használni, ami neki szabadkezi rajzolásnál fel sem tűnik, hm.
 
  
 
Igazából lehet, hogy a lineart letisztultabb, de nekem akkor is az első, vázlatos színezés tetszik a legjobban. Ne kérdezzétek, lehet, hogy csak a megszokás. Persze, zavaróak lehetnek az otthagyott segédvonalak, de ez én szemem igazából lassan nem is érzékeli már őket, hiszen mindig csak vázlatolok. Említettem, hogy a lineart ehhez képes letisztultabb és lehet ez zavar engem egy kicsit, hogy olyan... rendezett, meg tiszta, meg minden. Hülyeségnek hagzik, de... Nem tudom. Vicces, nem? Végig ezt kerestem, most pedig, hogy van valamiféle lehetőség rá, mégis azt mondom, hogy annyira talán nem az esetem. Ez azoknak nagyon jó, akiknek a lineart az első lépések egyike és utána még egy csomó mindent csinálnak, színeznek, stb és maaaajd egyszer lesz belőle egy kész, színes kép. Kíváncsiságból biztosan megpróbálkozok vele még egyszer-kétszer, de karriert ebből nem hinném, hogy befutok. .-. Jó, ha többet foglalkoznék vele, akkor biztosan totál más lenne az eredmény is, meg lehet másképpen is látnám a dolgokat ezzel kapcsolatban. A lehetőségeket, meg ilyesmi... Azt viszont tudom, hogy számomra még mindig a hagyományos rajzolás okozza a legnagyobb örömöt. Ez se rossz, de az én szívemhez a másik közelebb áll. De! Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretem a digitális alkotásokat. Meg tudok állni és gyönyörködni bennünk, szeretem őket, csak én nem vagyok ebben az iparban úgy benne.
 
Nah, de tanultam legalább valami újat is.
 
 
- Yui, aki most már többet tud, mint eddig
2018.02.06. 22:14, Yui

{ #16 }

Címkék: Idézet

 

Mindenki jól nyissa ki... a szemit... - dadogta, mint valami fontos tanulságot. - Akkor felismeri, úgy a madarat, mint a barátját az öntöltő tolláról... És itt van a kutya lényege eltemetve...

 

- A megkerült cirkáló (Rejtő Jenő)

2018.02.03. 10:25, Yui

Out of The Silent Planet

 
 
Ba-dumm-chh
 
Megsiettem. Illetve nem siettem, de megjöttem. Inkább csak lépegettem. Kissé álmosan, kissé lassan és kissé talán lustán is.
 
Amilyen gyorsan jöttem, ahhoz képest nagyon nincs is semmi hírem amit leírhatnék ide. Mostanában úgy érzem néha teljesen ki vagyok ütve és semmi kedvem semmihez, energiám meg főleg nincs. Én se tudom mi ez, de... majd elmúlik. Igaz? Igaz hát. Itt az új év, hamarosan jön a tavasz és akkor majd újjászületek. Egy csodálatos sellő leszek. Mint előző évben. Vagy inkább parton verdeső álmos hering.
 
A munkahelyemen az égvilágos semmi változás nem történt. Ugyan úgy betéved mindenféle innen-onnan jött ember random mód és kérdezősködik, ugyan úgy nem tudják egyesek kitakarítani maguk után a mellékhelyiséget, ugyan úgy mindent ezerszer kell elmondani és ennek ellenére van, hogy ugyan úgy nem azt csinálják, mint kellene. Szóval igen, visszatért minden a rendes menetébe. Bár a főnököm szerint ez csak rosszabb lesz, de... igazából szerintem fel van készülve erre mindenki.
 
Most pedig jöjjön egy régebben elkezdődött téma, a györtelmek és győzelmek története folytatódik, azaz továbbra is járok a fogorvoshoz. A fogorvos várójában mindenki egyenrangú ember... mindenki egyenrangúan tart tőle. Érzem azt a szinte családias hangulatot amit a helyzet és a félelem alakít ki a váróban ülő emberek között. Viszont lehet, hogy szerencsétlenek vagyunk, de egyben harcot vívó királyok és királynők is. Főleg ha még koronát is kapunk. Elvégre ők ölték a pénzüket és idejüket háborúkra. Így a fogorvosommal vált vállnak vetve küzdünk továbbra is a genetika sújtotta fogsorom rendbehozásáért. Szerintem egész jól haladunk. Még van pár alkalmam vissza, de legalább már látom a dolog végét. Egyébként egész kellemes hangulatot teremt ha rádió mellett csinálják az ember fogát. Mármint... ahhoz képest. Így sem kellemes, de elviselhető. Rájöttem, hogy ha kissé lehajtom a fejem, akkor látom a szemben lévő lámpa tükrös részén, hogy mit csinál. Bár... nem mintha annyira kíváncsi lennék rá, csak... Hm. Csak feltűnt. Bár ha kíváncsi lennék rá se nézegethetném sokat, mert rövid úton megvakulnék a lámpától.
 
Időközben elcsúsztak a napok és én is az olvasással. Bár jó irányba, mióta utoljára jelentettem, már a harmadik könyvnél tartok. .-. Mikor lett nálam ilyen felkapott az olvasás? Eljutottam arra a szintre, hogy ha befejezek egy könyvet, akkor elkezd hiányozni az olvasás és keresek magamnak hamarosan még egyet amit elkezdetek. Hm.
 
Na de kezdjük az elején. Befejeztem Linwood Barclaytől a Never Look Awayt. Előzőleg arra panaszkodtam, hogy lassú és unalmas helyenként. Erre Linwood a könyv vége felé már úgy bekeverte a szálakat és olyan akciókat kerekített, hogy le sem lehet rakni a könyvet. Just wow. Akkor már nem figyeltem semmi másra, csak tudni akartam végre, hogy mi a fene van a háttérben és mi lesz ebből az egészből. Izgalmas volt, fordulatos, akciódús és véres. Azt pedig szeressük. A főszerelő, David, igencsak szimpatikus figura volt, odatette magát mikor kellett és azt kell mondanom, hogy elég jó idegekkel rendelkezik. Tetszett, hogy David és a rendőrség is két külön szálon nyomoztak ugyan abban az ügyben. David megpróbálta kideríteni az igazságot, a rendőrök is így tettek, de közben próbáltak összefüggést találni és David nyakába varrni az egész ügyet. Ebből kifolyólag pedig szerencsétlen embert a média is zaklatta és ha nem lenne ez elég, akkor volt egy ügyei egy bizonyos igazgatóval aki készen állt arra, hogy bármelyik pillanatban elintéztesse. Szóval... a felesége eltűnése igencsak izgalmassá és veszélyessé tette az életét.
 
Akiben viszont kicsit csalódtam, az Oscar volt, a félkezű, ühm... bosszúálló. Nevezzük így. Azt hittem mélyebb karakter annál, hogy csak a bosszú éltesse (meg a macskája), de... nem. Totál kattant volt, bár megértem. Ha az ember egyik kezét levágják egy fűrésszel miközben magánál van, akkor lehet, hogy egy kicsit berág. Bár elismerésre méltó, hogy ilyen állapotban is veszélyes gyilkos volt.
 
Összesésében, ha lenne belőle film vagy ilyesmi, akkor még mindig azon az állásponton vagyok, hogy biztosan megnézném. A történet nagyon jól össze volt rakva (annak ellenére mondom ezt, hogy az eleje tényleg néhol vontatott és lassú volt), az akció jelenetek izgalmasak voltak, bővelkedett fordulatokban és a humort sem mellőzte. Engem meggyőzött.
 
I turned. 'Odd? Do I think it's fucking odd? You're damn right, I think it's odd. You want me to list the fucking odd things that have happened to me in the last two days? How about this. My wife goes missing. Some stranger tries to grab my son. I find out Jan has a birth certificate for some kid who got run over by a car when she was five, that my wife may not even be who she says she is. She goes into that store and tells the guy a story about not knowing why I've brought her up here, like I've tricked her. Why the hell did she do that? Why did she lie to him? Why was there no ticket for her to get into Five Mountains? Why did she lie to me about seeing Dr. Samuels about wanting to kill herself? So when you ask me if I think it's odd that Leanne Kowalski is lying dead over there, yeah, I find that pretty fucking odd. Just like everything else that's going on.'
 
She asked to speak to me.
'Tell me how you are,' she said.
'I'm losing my mind, but otherwise, okay,' I said.
 
A következő pedig amit elkezdtem, meg azóta be is bejeztem... még egy Rejtő Jenő könyv, a Piszkos Fred közbelép Fülig Jimmy őszinte sajnálatára. Ez már cím. Ezt A megkerült cirkáló előtt kellett volna olvasnom, de akkor még nem tudtam, hogy egy, van előzménye, kettő, a nővérem polcán van. Hmhm. Bár a két történet külön is olvasható, nem zavar be ha nem sorrendben olvassa az ember.
 
Biztosra állíthatom, hogy ami vártam, azt meg is kaptam. Érdekes, humorban gazdag történet ez sok furcsa és abszurd dologgal na meg fordulatokkal. Örültem, hogy sok szereplőt viszont láthattam ebben a könyvben is, az újakat pedig megszerettem. Igazából az eddig olvasott Rejtő könyvekben nem is voltak olyan karakterek akiket nem tudtam volna nem szeretni akár csak egy kicsit. Valahogy úgy alakítja a karaktereket, hogy mindegyikük egyedi, egyik sem hiba nélküli, sőt, de mégis szerethetőek. Legyen szó akár egy folyton részeg, trehány, ronda, ráncos tengerészről, Rejtő úgy írja meg a karaktert, hogy tudjuk szeretni. Ezt pedig igazán szeretem benne.
 
A mostani történet egy unatkozó milliomossal kezdődött aki szeretet volna valami munkát találni, de az a munka ne legyen túl nehéz és hozzon hírnevet. Véleménye szerint: "Világhírű leszek. Az egyetlen mód arra, hogy valaki munka nélkül jólétben élhessen, és ne kritizálják." Csak hát mondani könnyebb, mint megtenni. Aztán az ágya alatt talált random állítólagosan elveszett földrajkutató javaslatára expedíciót szervezett a milliomos Mr. Theo, hogy... megtalálja a férfit, aki éppenséggel végig mellette lesz. Valahogy így kezdődik a bonyodalom, aztán csak zavarosabb és zavarosabb lesz minden, végül pedig felbukkan Wagner úr Piszkos Freddel egy rozoga gőzösön és felborul a világ rendje.
 
- Mr. Theo - mondta Fülig Jimmy -, én régi fiú vagyok a vízen. Fogadjon meg egy tanácsot. Eztet a szót speciel, hogy kísértet, sose mondja hajón. Én nem vagyok babonás, és nem hiszek a badarságokban, mert aki minden hétfőn hármat köp kelet felé egy barna kavicsra, azt nem érheti megrontás.
 
- Mondja, Mr. Theo - kérdezte merengve -, honnan szedte maga össze a világmindenség legnagyobb állatait?
- Úgy találomra alkalmaztam őket, ahogyan magát.
 
- Uram! Már van az expedícióhoz egy portás, egy hóhér, egy műötvös, egy futballbíró, a felesége, a korboncnokunk, egy félhülye inas, egy monoklis csavargó, egy szerelő és én, aki kívülről tudom az összes modern slágereket. Délután szerződtetek egy műlovart vagy egy kanárioktatót, és holnap indulunk! Hahó! Maga nem jön?!
 
A harmadik könyv amit befejeztem, az Agatha Christie, Miért nem szóltak Evansnak? című műve volt. Ez volt a második könyv amit olvastam az írónőtől. Az elsőre alig emlékszem, mert tiszta stressz alatt voltam, ugyanis érettségi tételként olvastam és arról kellett beszélnem miközben elemeztem a krimi műfaját. De meghozta a jó jegyet és igazából tetszett is a könyv (ami mellesleg a Tíz kicsi néger volt), csak éppen régen volt ez már és iskolai okkal kezdtem el, nem azért, mert unatkoztam és krimire vágytam vagy ilyesmi. Most pedig azért kezdtem el, mert nővérem a kezembe nyomta mondván, most más olvas, addig ezt én is be tudom fejezni. Hát mondom oké... De nem bántam meg, egy izgalmas és csavaros krimit kaptam, és ami azt illeti, pont ilyet is vártam Agatha Christietől. A vége felé pedig már engem is megölt a kíváncsiság, hogy ki is az az Evans...
 
Az egész egy szakadékba zuhant férfival kezdődik akinek az utolsó mondata csak ennyi: "Miért nem szóltak Evansnak?" Aztán a későbbiekben kicserélődik egy fénykép és furcsa események veszik kezdetüket. A nyomozó páros, Bobby és Lady Frances igazán jó duót alkotnak, kiegészítették egymást teljes mértékben. Bobby aranyosan szerencsétlen volt, míg a Lady vállalkozó kedvű és kaladvágyó. Érdekes fordulatokban gazdag ügy volt ahol a végén kiderült, akikben a legjobban bízna az ember, ők vannak legjobban benne a gyanús és halálos dolgokban. Tényleg ért pár meglepetés.
 
Csak tudnám, mikor talál Bobby valami munkát... - gondolta a lelkész.
Csak tudnám, meddig bírom ki még idehaza... - gondolta Bobby.
De azért nagyon szerették egymást.
 
- Ide figyelj, Frankie, tudod, mi dühít a legjobban?
- Micsoda?
- Hogy még most, amikor átlöknek bennünket a másvilágra, még most sem tudjuk, ki az az Evans.
 
Igazából nagyon hálás voltam, hogy Agatha nem vesződött azzal, hogy lényegtelen részleteket írjon le vagy olyasmit, ami már többször is elhangzott, hanem át tudta ugrani ezeket összegzésekkel. Ez jól tud esni az embernek, már csak azért is, mert utálom mikor felesleges, a történet szempontjából lényegtelen dolgokat ecsetelnek az írók oldalról oldalra.
 
Azóta megint jártam az angol használt kacatosnál és guberáztam magamnak.... még 4 könyvet. Nem tehetek róla, valahogy... Nem jutok el oda valami sűrűn, így kihasználtam az alkalmat. A következőket találtam ezúttal: Jigsaw Man (Elena Forbes), Prince of Thorns (Mark Lawrence), Mary, Mary (James Patterson), Speak in Bones (Kathy Reichs).
 
Ühm, talán tényleg sokat olvasok.
 
Aztán mi volt még, játszottam. Igen, lement a Gradius lázam, legalábbis fogjuk rá. De ettől még továbbra is nyúzom a Fire Emblemet, mert az nem az a játék amit az ember csak úgy felvesz és kijátszik, de nem ám. Tulajdonképpen a Fire Emblem: Awakeningről van szó (3DS). Szertem, jó kis taktikai, háborús játék, az pedig csak izgalmasabbá teszi, hogy kapcsolatokat alakíthatsz ki az egységeid (embereid) között. Höhö, össze lehet boronálni az egész tábort. Így aztán nem csak órákra, de napokra ki tudja kapcsolni az embert de totálisan. Hát, én is így jártam.
 
Aztán felkeltette az érdeklődésemet a Nazo no Murasame Jou (The Mysterious Murasame Castle), Famicom Disc Systemre. Igaz megszenvedtem vele mire egyáltalán sikerült elindítani, de aztán végre elindul és... emberek, ez addiktív. Addig nyomja az ember amíg csak tudja. Egy The Legend of Zelda (NES) stílusú játékról beszélünk, csak ez esetben egy szamuráj a főszereplő aki sorra járja a környék kastélyait, hogy mindenféle szörnyeket öldököljon és ezzel megmentse a lakosságot. Az zene pedig... Koji Kondo szerezte, szóval kell ennél többet mondani? Kondo mindig olyan jó dalokkal áll elő. Ő dolgozott a Super Mario Bros. és a The Legend of Zelda OSTon is, szóval mindenki tudja, hogy egy igazi legenda.
 
Mióta utoljára jelentkeztem, elmondhatom, hogy kétszer a színházban is jártam egyik nővéremmel. Első előadáskor én voltam beteges, most pedig ő, hmhm. De azért végignéztük és igen, élveztük. Két vígjátékról lenne szó, az egyik A képzelt beteg (Moliére) volt, a másik pedig a Francia szobalány (Jacques Deval). Bár nővéremmel kész öröm elmenni ide vagy oda. Mikor hangosan megjegyzéseket tesz, én pedig legszívesebben láthatatlanná válnék mellette, főleg ha mások is hallják. Dehát ő nem szívbajos ilyen tekintetben. Igazából meglepődtem, mert pont ő volt aki felvetette, hogy menjünk el, eddig azt hittem, hogy nem szereti az ilyesmit. Jó tudni azért. Jómúltkor blues koncertet is néztünk, csak hát az Isten háta mögött volt és este x órakkor kezdődött, szóval meh.
 
Micsoda egy művelt ember vagyok... könyv, színház... Ha valaki rám néz meg se mondaná. ... Bár lehet amúgy se. xD
 
Ja, rajzolni is szoktam azért. Megint betelt egy füzetem, így szedhettem elő az újat. Tudom, ide töredéke sem kerül fel, de ha egyszer nem tartom annyira felvállalhatónak, meg többsége úgyis csak vázlat... Hát nem tudom, talán nem éri meg. Vagy ki tudja, nem mintha eddig olyan komplex "műveket" raktam volna fel ide. .-. Jelenleg csak egy-két ruha terv van a fejemben úgyis. Viszont azt elmondhatom magamról, hogy végre tudom milyen vonalon akarok tovább rajzolni. Úgy értem... inkább a letisztultabb, egyszerűbb stílus tetszik, abban érzem jól magam. Habár a részlet mániám megvan még, inkább csak "különleges alkalmakkor" veszem elő és használom, amúgy meg beérem az egyszerűbb dolgokkal is. Mindenképpen a hagyományos vonalon akarok maradni, leginkább a fekete-fehér stílusban, ami... ami nem lesz egyszerű művelet. De... igazából nem fog különösebben változni semmi. Csak olyan jó érzés, ha az ember már be tudja kategorizálni magát valahogyan. Hogy el tudja mondani, hogy ő "miben utazik." Persze ettől függetlenül lesznek még kitérőim más stílusokban, ki fogok próbálni más dolgokat, fogok alkotni más módon, de legalább a fő vonalban megállapodtam magammal. Mert emlékszem, régebben teljesen más elképzelésem volt arról, hogy konkrétan mit is akarok látni a papíron. Aztán azóta ez a kép kitisztult úgymond és boldogság van.
 
De amúgy is eléggé érdekesen érzem magam mindig, mikor a rajzról írok ide. Úgy értem... Lehet egy nagy baromságot fogok most írni, de igazából erre való ez a felület. Hogy az ember elmondja mit gondol. Akkor is ha esetleg téveszméről van szó, vagy valóban baromságról. Szóval folytatom. Érdekesen érzem magam mindig, mert úgy vagyok vele, hogy igen, benne vagyok valamilyen szinten ebben a rajz témában, de nem vagyok olyan szinten, hogy most erről papoljak vagy írjak. Mert én nem vagyok semmilyen nagymester, az én műveim elhanyagolhatóak úgymond minőségben, vagy hogyan fogalmazzak. Most nem azért írom ezt, mert jajistenem szegény én, hanem mert nem vagyok vak és látom, hogy milyen szinten vagyok. Csak realista vagyok, de rossz érzés igazából nincs bennem emiatt. Tudatában vagyok a dolognak rossz érzés nélkül, de ez most lényegtelen a téma szempontjából. Megint elvesztettem a saját fonalam... Szóval ilyen tudás mellett néha nem tartom magam érdemesnek arra, hogy a rajzról írjak és papoljak. Meh. Bár igen, lehet csak nézőként és lehet művészként írni a rajzról, a kettőben van különbség. Nézőként nincs bennen rossz érzés, teszem fel, ott van a nemrégi mangás bejegyzésem, de művészként.... Kezdjük ott, hogy művésznek sem hívnám magam, inkább valami hobby firkálónak. Szóval érdekes érzések kavarognak bennem mikor eljön a rajz téma.
 
Na, megint úgy kezdtem, hogy nincs semmi, erre mennyi mindent sikerült írni. Én már csak ilyen vagyok, hm.
 
 
- Yui, aki már csak ilyen
2018.01.26. 16:21, Yui

{ #15 }

Címkék: Idézet

 

Néha azt hiszem, hogy a csillagok egy hatalmas, ronda szörnyeteg szemei aki néz minket fentről és irigyel milyen szépek vagyunk... Ahogy mi a szemébe nézünk és azt mondjuk rá, hogy azok gyönyörűek.

 

- Nyomi szerencsétlen utazásai (Rajzfilm)

2018.01.23. 15:00, Yui

Alkotók, akiknek a stílusa megfogott

Címkék: Vélemény Rajz

 

Régebben is akartam egy ilyen bejegyzést írni, de valahogy sosem jött össze vagy éppen elfelejtettem, nem volt kedvem km-es bejegyzést pötyögni, ilyesmi. De most rávettem magam, hogy akkor is megírom.
 
Röviden és tömören ami következni fog... Felsorolok ide pár alkotót akiknek a munkája nagyon megfogott valami miatt. Számítsatok egy csak japán listára. Ne kérdezzétek, nem direkt csak a japánokra mentem rá, de mit tegyen az ember ha egyszer az ő munkáik ennyire megfogtak? Így nem is ellenkezek, csak hagyom, hogy vigyen magával az ár. Ezeket a művészeket leginkább mangák, animék, játékok hatására ismertem meg, így megpróbálok kicsit kitérni ezekre a művekre is.
 
Kōji Kumeta
Egyik leghíresebb műve a Sayonara Zetsubou Sensei, aminek jómagam is a rajongója vagyok, nagyon szeretem. Persze ez végett is ismertem meg. Ez egy egyszerű, mindennapi iskolai életet bemutató manga... Ami nagy és hirtelen élesváltásokba megy át és vagy egy hatalmas abszurd hülyeség, vagy egy világ fontos dolgairól elmélkedő történet válik belőle pillanatok alatt. Nagyon random, nagyon sok referenciát tartalmaz politikai, közéleti dolgokra, vagy éppen más művekre (anime / manga / irodalmi művek). Kifordít minden témát amit csak ki lehet fordítani, a hagyományoktól kezdve a sporton át az öngyilkosságig. Ugyanis a főszereplő folyton öngyilkossági problémákkal küzd, hol azért, mert nem sikerült, hol azért, mert majdnem sikerült.
 
Igazából Kumeta stílusával az animén keresztül ismerkedtem meg, mert a mangát azt nem olvastam, animeként kezdtem bele a sorozatba. De mivel az animében hűen megőrizték az eredeti rajzstílust (volt már példa arra, hogy nem így történt, csak azért mondom), így igazából nem maradtam le semmiről mondhatni. Ami igazán megtetszett benne, az az egyszerűség. Ennyi. Nincs túlcsicsázva, nincsenek agyonra dizájnolva a karakterek, se a háttér, ami sokszor csak egy egyszerű minta vagy egy sima szín. Vagy éppen pont ezeknek a mintáknak vagy színeknek az érdekes használata adja meg a hangulatot. Tetszik ahogyan a hagyományos japán mintákat és ruhákat is felhasználja ebben a műben Kumeta, habár egy modern történetről van szó. Tudom, japánban a modern meg a régi dolgokat másképpen kezelik, de na. A stílus egyszerű és letisztult, a mangában még nagyon árnyékolást sem használ, mégis mutatós és szép, illik a történet nagyon random dolgaihoz. Bírom, hogy sokszor a karaktereket feketén, sziluettszerűen ábrázolja és csak a ruhájukat rajzolja meg normálisan. Ez nálam olyan igazi Kumeta stílus, csak mert így random mód nem láttam még nagyon ezt a megoldást.
 
   
 
Érdekesség, hogy az animében több ending is más rajzstílusban van megcsinálva. Plusz minden rész végén kapunk egy rajzot amit egy másik művész rajzolt az animének a történet szereplőivel, ezt is ugye a saját stílusukban. Szóval mondhatni ebben az animében aztán mindenféle rajzstílus megfordul.
 
 
CLAMP
Igazából nem egy, de több személyről van most szó, mert a CLAMP név alatt több mangaka dolgozik, akik összeálltak. Ezért nem is olyan egyszerű írni róluk, hiszen fogalmam sincs hogyan működik náluk a munkamegosztás és ki mit csinál és hogyan. Szóval inkább így összefoglaló név alatt említem őket. A dolgom még abból a szempontból is nehéz, hogy különböző műveik... tényleg különböznek, grafikára is kicsit. Nem annyira eltérőek, de azért nekem másak. Így kiemelek egy művet, ami igazán megfogott tőlük, ez pedig az xxxHolic. A másik ilyen a Chobits, de ezt most rakjuk félre egyelőre. Az xxxHolic egy modern környezetben játszódó természetfelettivel foglalkozó történet. Yuuko-san egy bolt tulajdonosa ahová csak azok találnak oda akiknek van valamiféle kívánságuk. Yuuko-san pedig teljesíti ezt nekik valamiért cserébe. Ez nagy vonalakban a történet, persze vannak itt még dolgok.
 
Nagyon tetszik, hogy a manga néhol minimal grafikával létezik. De tényleg. A lányok nagyon jól bánnak az árnyékokkal is, bár csak akkor használják, mikor valami olyasmi történik, mondjuk dráma van éppen. A karakterek egyszerűen vannak megformálva, még akkor is ha éppen természetfeletti lényegekről van szó. A kidolgozottság inkább a borítókra vagy a ruhákra jellemző. Úgy értem a ruhák mintázatát szépen részletesen tudják megcsinálni, nagyon látványos. Amit külön imádtam, hogy Yuuko-san minden fejezetben más ruhában van és... mindengyikben olyan csinos! X száz fejezeten keresztül ez azért valami. Az alkotók kreatívak nem csak a történet, de a grafika terén is és szépet, mutatósat képesek alkotni még egyszerű, nem túlrészletezett grafikával is akár. Himawari-chan göndög haját pedig imádom.
 
   
 
A manga mellesleg érdekes, olyan szempontból, hogy keveredik a CLAMP többi más mangájával is. Például Tsubasa Reservoir, de a háttérben egyszer felbukkant Sakura pálcája is egyik alkalommal a Card Captor Sakurából. A CLAMPnek szokása össze-vissza keverni a történeteiket. Úgy konkrétan egyik címben szereplő karaktereket átugrasztanak egy másik történetbe... valami miatt. Az olvasó meg áll és néz ha nem ismeri a másik történetet is. Jó reklám meg érdekes csavar, de... Készült a mangából mellesleg anime és film is, igen, live action. De... azt valószínűleg soha nem fogom megnézni, mert... nem akarok csalódni. Nem a szívem csücske a japán film ipar.
 
 
Ito Junji
Oh my. Elismerem, de ezek mellett egy rémálom. Ami mondjuk igazából megint elismerés, tekintve, hogy a horror műfajban utazik. Úgy értve a műveiről beszélek. Régen több mangát is olvastam tőle, azóta... nos, azóta egyet sem és nem is szándékozom. Akkor mégis miért van itt a listán? Na nem azért nem akarok tőle olvasni, mert olyan borzalmas lenne, sokkal inkább azért, mert túlságosan is jó abban, hogy a frászt hozza az emberre. A történtei sokszor egyszerűen indulnak, aztán történik valami megmagyarázhatatlan esemény amiből aztán az következik, hogy valami szörnyen gusztustalan és gyomorforgató dolgok jelennek meg. De tényleg, sokszor logikát nem kell keresni benne, csak elfogadni, hogy ez van.
 
Maga Junji stílusa igazából egyszerűnek mondható. Hétköznapi módon ábrázolja a karaktereket, semmi csicsa, semmi nagyzolás. Aztán beüt a baj, megjelennek a furcsa dolgok és... ekkor kezdődik az igazi horror. Ekkor Junji beindul és elképesztő részletességgel és gusztustalansággal bombázza az olvasót. Tényleg szokszor megfordult a fejemben, hogy ha nekem ilyeneket kellene rajzolnom, én rosszul lennék a saját rajzaimtól. Persze, mindenkinek van egy tűrés határa, de azért Junji stílusa nem egy egyszerű dolog, az már biztos. És éppen ettől olyan nagyszerű. Nem kell neki többszörösen összetett történet vagy annyira mély karakterek, ez színtiszta vizuális horror. Persze olvastam már tőle olyat is ami inkább elgondolkodtató volt, mint például a The Town Without Streets.
 
Nope. Nincs Junji kép. Én aztán nem merülök alá a munkássága mélységeibe, hogy felhozzak pár kitűnőek iszonyú képet. Nope. Nope.
 
Junji munkái közül a Tomie az, amiből több fejezetet olvastam és amiből az egyik filmet is láttam. Igazából ez még elég lightos, legalábbis amit láttam belőle. A film az... nem tudom, eleve nem igazán szeretem a japán filmeket. Aki szereti ezt a stílust, a horrort, a goret, vagy nem akar este aludni, annak szívből és szeretettel ajánlom Junji munkáit.
 
 
Yuki Kaori
Nem vagyok egy shoujo manga fan, de Kaori stílusa teljesen levett a lábamról. Egyetlen művét olvastam, habár több híresebb mű is a nevéhez köthető, mint pl az Angel Sanctuary, Hakushaku Cain. Az egyetlen amin keresztül őt megismertem az a Ludwig Kakumei. A történet egy hercegről szól aki elindult, hogy feleséget keressen magának, ugyanis apja kijelentette, ha nincs nő, nincs trón. Így Ludwig herceg hűséges szolgálójával elindul, hogy megfelelő feleséget találjon magának amit egyébként a mellméretük alapján határoz meg legtöbb esetben. De itt még nem állunk meg, a mű tündérmeséket dolgoz fel és fűz egyetlen egy történetté horror elemekkel és csavarokkal. Yuki Kaori egyébként is inkább ebben a tündérmesés, fantasy körben mozog.
 
   
 
Ami miatt nagyon megszerettem a munkáit az a kidolgozottság és a részletek. Tudom, ennek így kell lennie, hiszen shoujo mangáról beszélünk meg minden. De mindig elképesztett amilyen részletességgel megrajzolta a ruhákat, a karakterek haját, díszeket... Aw. Egyszerűen csak jó ránézni a műveire, karaktereire. Volt olyan, hogy megálltam és kicsit időztem egy-egy képnél, jelenetnél, azt figyeltem mit hogyan rajzolt meg, hogy csinálta. Azt is szeretem ahogyan a lap szélére mindenféle megjegyzéseket ír... Például, hogy ezt vagy azt a karaktert milyen nehéz megrajzolnia, vagy mennyire szereti rajzolni, ilyesmi. Csak jó olvasni a rajzoló gondolatait, hogy ő hogyan látja a saját karaktereit, munkáját.
 
 
Kouta Hirano
Elérkeztünk a legkedvencebb stílusú mangakámhoz akinek a nevéhez a kedvenc mangám / OVA sorozatom is kötődik. Ez a mű pedig Kouta Hirano Hellsingje. Itt ül a polcomon mind a 10 kötet és imádom. Hirano leghíresebb művéről beszélünk. A történet alapjába véve egy vámpír story, de nem a megszokott. Ezt figyeljétek. A történet a címben szereplő vámpír ellenes szervezet köré épül aminek a legnagyobb fegyvere... igen, egy vámpír, aki a saját fajtáját gyilkolja bizonyos okok miatt. De itt még nem ér véget, itt kezdődik. Hamarosan megjelenik a Vatikánból a 13. Rend, egy prédikáló gyilkológép pappal, plusz a nácik akik mesterségesen létrehozott vámpír hadsereggel akarnak véres háborút kezdeményezni. Whoa. De nem azért vagyok itt, hogy a történetről beszéljek, habár meg tudnám tenni, mert ennél azért jóval, jóval több van benne.
 
Ugye ahogy írtam, megvan mind a 10 kötete ennek a történetnek. Durván lehet látni a fejlődést ha az ember megnézi az első és mondjuk az utolsó kötetet. A kezdeti időkben még csak tetszett, de annyira nem estem bele a stílusába, aztán ahogy haladt a történet, jöttek ki új kötetek, úgy estem szerelembe egyre jobban. Hirano néhol elképesztően részletesen rajzolja meg a karaktereket, a jeleneteket. Csak ámulok, hogy hogy össze vannak rakva a panelek, mennyire hangulatos az egész. Az akció jelenetek izgalmasak, érdekes perspektívákból vannak mutatva, és általában minden négyzetcentiméteren van valami grafika, még ha csak törmelékekről, lángokról vagy ilyesmikről is legyen szó. Ez az a manga ahol szinte minden oldalon meg tudok állni és egy kicsit gyönyörködni benne, nem csak a karakterekben, a hátterekben is. Ez számomra mindennek a teteje. Ahogy Kaori, ő is szokott nekünk hagyni megjegyzéseket a lapok szélén, például, hogy kezdenek elszaporodni a szemüveges karakterei. Való igaz eléggé sokan szemüvegesek, haha. Minden kötet végén kapunk pár oldalt amit Hirano a hülyeségre szánt. Egyszerű, firka stílusban valami random hülyeséget odafirkant megkörítve valami idióta történettel, esetleg egy egész kis képregényt csinál ilyen stílusban csak... úgy. Mert maradt helye. Ezt a firka stílusát annyira nem szeretem, nem is tudom miért nem, pedig aztán ez is eléggé egyedi.
 
   
 
A Hellsingből 10 részes OVA sorozat készült és mondanom sem kell, igenis nagyon jók. Viszont... készült belőle ezek előtt egy 13 részes anime sorozat ami... egyáltalán nem jön be. Hülye dolog, de ezt az animét láttam legelőször, akkor még nem tudom miért, de jónak gondoltam. Utólag visszatekintve tényleg nem tudom mit láttam benne, mert néhol fájdalom. A grafika is olyan... olyan nem az igazi. Úgy érzi az ember, mintha valami lebutított változatot nézne. Azt viszont meg kell jegyezni mindenképpen, hogy az anime verzió OST aranyat ér. Ezt eltalálták, ha mást nem is.
 
 
Persze, nem vagyok hülye, tudom, hogy egy mangán nem egy ember dolgozik, mert léteznek asszisztensek is a világon, meg nem minden egyes vonalat kell nekik meghúzni, mert létezik screentone is a világon, de na. Attól még van egy stílusuk ami tetszhet. Tudom, egyszer azt írom, hogy az egyszerűség tetszik, máskot meg azt, hogy a részletek... De szeretem mindkettőt. Mindkettőben van valami, ez a két véglet, egyiket sem könnyű megcsinálni. Úgy értem az egyszerű és letisztult rajzokat sem mindig két perc alatt alakítja az ember pár tollvonással.
 
 
Ayami Kojima
Az ő munkáival a Castlevania játékokban ismerkedtem meg. A sorozatnak volt egy időszaka, mikor Kojima rajzolta hozzá a karaktereket, az avatarokat a játékban, a borítókat. Szokták mondani, hogy ő a Castlevania "szentháromság" egyik tagja Koji Igarashi (producer) és Michiru Yamane (zene) mellett. Ezzel pedig egyet is értek. Kojima gothic / horror stílusa nagyon passzolt a játék hangulatához és témájához, tökéletes volt vele.
 
Ami nagyon megtetszett Kojima munkáiban az a részletesség és az angyal arcú karakterek. Meg a tintával készült munkái, meg a színes munkái, ahogy fest és amilyen technikát használ, egyszerűen... minden. A képei misztikussága, ahogyan létrehoz mindenféle furcsa lényt, az összképeket. Néha csak ülök és ámulok a munkáin, nagyon tetszik. Különböző témákat is képes úgy keverni, hogy ne zavarja a nézőt, ne üssön el egyik a másiktól. Nagyon tetszik ahogyan a denevér szárnyakat keverni a madárszárnyakkal. Ilyet még nem láttam sehol. De mondhatnám azt is, ahogyan a denevér szárnyaknak lepke mintázatot ad. Az ilyen egyszerű dolgokat is különlegessé tudja tenni. Otthon van mind az európai fantasy ábrázolásában és a japán tradicionális karakterekben is, esetleg modern ábrázolásokban. De ide sorolhatjuk szerintem a goret is.
 
  
 
  
 
Kojima jelenleg Igarashival a Bloodstained: Ritual of the Night című játékon dolgozik, ami erre az évre várható elméletileg. Remélem meg is kapjuk. Kojima mellesleg képregényeket is rajzolt. Például a Castlevania - Symphony of the Night és a Castlevania - Curse of Darkness into képregényei mind az ő munkái.
 
 
Masahiro Ito
Itot a Silent Hillben elkövetett szörny designjai miatt szerettem meg. A játékban a szörnyek különböző érzéseket, múltban történt eseményeket, emberi tulajdonságokat testesítenek meg, így Itonak is ezek alapján kellett megalkotnia egy-egy ellenséget. Mondanom sem kell, tökéletesen eltalálta a dolgokat. A stílusa remekül ment a játék sorozathoz és ezzel igazi horror hangulatot teremtettek.
 
Tetszik, hogy sokszor olyan sötéten és néha már absztrakt, morbid módon alkot, formálja meg a karaktereket, szörnyeket. Persze, hiszen a Silent Hillhez pont ez kellett, horror játékról van szó, de azért más munkáiban is megtalálhatóak ezek az elemek. Nem veti meg a szexuális témákat, alkotásokat sem, ha nem is egyenesen telibe a néző arcába rakja, azért felbukkannak a képeken korhatáros dolgok, persze ez is sötét témákkal keverve. Digitális és hagyományos módon is alkot, keveri a kettőt legtöbbször. Egyik leghíresebb karaktere, szerintem nem árulok el nagy titkot, Pyramid Head a Silent Hill 2. részéből. Na meg a nővérkék ugyancsak a játékból. Tetszik, hogy nem kell neki semmi kiegészítőt használnia egy-egy karakterhez, akár ruha, bármiféle viselet vagy egyáltalán arcvonás nélkül képes mégis félelmetessé és visszataszítóvá tenni. A szörnyek mögött, amiket a játékhoz készített, rengeteg háttér tartalom társul, szimbolikusak, magukban a megjelenésükben képesek elmondani egy történetet, egy érzést, elég csak rájuk nézni.
 
  
 
 
A képek melett egy galérát is hagyok itt. Azért ajánlom ezt a [galériát], mert a képek alatt kiírják, hogy mivel is készült az adott kép. Ami... mondjuk nem tudom kit mennyire érdekel, számomra érdekes infó volt.
 
 
Gyors összegzése volt ez az alkotóknak akiknek a munkája, stílusa megfogott az idők során és gondoltam összegyűjtöm most őket egy listába. De akiket megemlítenék még:
 
~ Boris Vallejo: Fantasy, sci-fi és erotika vonalon mozog az alkotásait tekintve, tetszik, hogy olyan részletesen vannak kidolgozva a festményei és maga az a világ is jól néz ki amit megmutat a művészetével.
 
~ Anne Stokes: Fantasy vonal megint, tündérek, sárkányok, goth dolgok, miegyéb és lányok. Tetszenek leginkább a sötétebb hangulatú képei. Érdekesség, hogy Pesten egy üzletben láttam a képeiből készített szobrokat.
 
~ Luis Royo: Különleges stílusú, szépen kidolgozott sötét témájú fantasy képek. Vagyis inkább csak maguk a karakterek olyan darkosak.
 
Tetsuya Nomura: Final Fantasy karakter design köthető a nevéhez, tetszenek a karakterek amiket alkot.
 
 
- Yui
2018.01.20. 17:40, Yui
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre