Rajzos bejegyzés
Sajnáljatok! Minden nap 30 perces túlórában vagyok és a kutya nem fogja ezt nekem kifizetni. :'( Na jó, csak pár napig és igazából nem is panaszkodhatok, de... azért rosszul érinti a lelkem, hogy eleve tovább kell maradnom ebben a pár napban és még erre jön rá ez a +30 perc (25... 20~). Szegény én! Na jó... térjünk a lényegre.
Régen nem hoztam rajzos bejegyzést és... igazából ez se rajz mutogatás lesz, csak részben. Igazából nem is alkottam semmi érdemlegeset amit megmutathatnék. .-. Leginkább csak vázlatolni szoktam, aztán annyi. Vagy csak arcokat rajzolok. Ha már itt tartunk, igazán meg kellene próbálkoznom most már valami többel is. Tudjátok, beállítások, valamiféle pózok, belevinni valami életet a dologba, valami... dinamikát vagy hogyan fogalmazzak. Ez kezdett el hiányozni a lelkemnek mostanában. Csak hát gondolatban persze minden egyszerűbb. Nem mondom, hogy nem tettem egész alakos beállításokra próbát az elmúlt időszakban, mert tettem, csak éppen az eredmény lett felvállalhatatlan. De elnézem magamnak, hiszen kezdő vagyok ilyen téren.
Meg más téren is! De kezdjük az elején a történetet. Először is, kedvem támadt egy kis Trauma Center - Under the Knifeot játszani a régi szép idők emlékére (nagyon jó DS játék!) és mivel le voltak fagyva az ujjaim is meg minden, nem úgy ment az irányítás ahogyan kellett volna, na, ekkor született a nagy ötlet! Ha már rajzolni nem tudok a digis táblámmal, akkor legalább DS játékokhoz használom a géphez csatlakoztatva. Hát, ötletnek nem volt rossz, de persze így sem remekelt a tábla, a nyomás érzékelése valami katasztrofálisan gyatra volt, így szinte használhatatlan volt játékra. Eltettem mielőtt összetörtem volna a nagy igyekezetben. Azért össze-vissza karcolni nem akarom, akármilyen szörnyen is működik. Ezek után valamiért megint megragadt a fejemben a digitális rajzolás gondolata, de ezzel a lendülettel el is vetettem. Amúgy is, úgy tűnik a táblám nyomás érzékelése beszart, így... meh, oda a lényeg.
Azt hiszem ebben az időben volt az, hogy az egyik régebben scannelt rajzommal szórakoztam Kritában. Nem szoktam használni magát a programot, csak az egyik hasznos funkciója miatt "tartom", ez pedig a "Colors to Alpha". Ilyenkor ha pl egy scannelt rajzot töltök be és alkalmazom rajta, eltűnteti a fehér színt a képről és átlátszó lesz ott a kép helyette. Az életet meg tudja könnyíteni, habár a papír textura ott marad, hiszen nem totálisan teljesen fehér a scannelt papír. Vagy hogyan foglamazzak. Mindenki el tudja képzelni, remélem, mert másképpen nem tudom elmagyarázni. De igazából ez lényegtelen is. Elkezdtem kutakodni valamiféle line art megoldások után amit egérrel is lehet kivitelezni, amihez nem kell tábla. Hiszen vannak akik egérrel rajzolnak digitálisan, biztosan van valami trükkje! Vagy legalább egy-két tipp, azok kívül, hogy "tapasztalat." Szóval utána néztem a témának és találtam is egy megoldást, ami tulajdonképpen végig majd' kiszúrta a szemem. Ezt az egyértelmű dolgot pedig egy [ hölgy yutbob videójából] tudtam meg aki SAIban alkotott. Az egész csak annyi, hogy... Hozz létre egy linework réteget és... ta-da. Mindent odatol a szádba a program. Gratulálok önmagamnak... hány éve is van meg a program...? És miért nem gondoltam erre soha...? A hülyeség fényesebben ragyog, mint valaha. Tapsot nekem.
Szóval... Miután kicsit összeszedtem magam, kipróbáltam én is mire vagyok képes ezzel a bizonyos linework réteggel. Igazából meglepően jól működik és meglepően könnyű is kezelni. Öröm volt vele dolgozni, lefoglalt egy időre. Ettől függetlenül nem akarok digitálisan alkotni komolyan, csak elszórakoztam vele. Néha ilyen is kell. Bár igazából eddig is meg voltam elégedve SAIval, most sem okozott csalódást. Krita már azért egy fokkal összetettebb nekem. Habár vannak jó funkciói, azért néha gondolkodnom kell, hogy mit hogyan. De ez meg amúgy is csak azon múlik, hogy mennyire ismeri az ember a programot. Most már azért jobb a helyzet, mint régen, akkor egy kisebb káosz volt nekem valamiért, aztán azóta frissített, habár nekem erről nem szólt... Aztán valahogy kicsit kitisztult a kép. Mondjuk az még mindig érdekes nekem, hogy félig angol, félig magyar és van két funkció amire nem is reagál semmit, de... semmi gáz, amire akarom használni, arra tudom is használni. Csak... olyan érdekes dolgok ezek.
Aztán térjük át az eredményekre. Itten van ugyan azon rajz három változata. Az eredeti megtalálható a galériában [ itt], még régebben tettem fel. Az első, ugye sima színezés, a második a lineart SAI linework rétegével, a harmadik pedig ennek a színes verziója. A színezést ne nézzétek, nem tudok színezni, az árnyékokhoz pedig annyit fűznék hozzá, hogy ilyen árnyékolás is csak az én fejemben létezik, de ez most lényegtelen, a lineart a lényeg, meg az összehasonlítás. Hát nem vittem túlzásba a dolgokat, nézzétek el nekem, mégis csak most dolgoztam először ilyesmivel. Egyébként ilyenkor jön rá az ember, hogy milyen idióta vonalakat tud használni, ami neki szabadkezi rajzolásnál fel sem tűnik, hm.
Igazából lehet, hogy a lineart letisztultabb, de nekem akkor is az első, vázlatos színezés tetszik a legjobban. Ne kérdezzétek, lehet, hogy csak a megszokás. Persze, zavaróak lehetnek az otthagyott segédvonalak, de ez én szemem igazából lassan nem is érzékeli már őket, hiszen mindig csak vázlatolok. Említettem, hogy a lineart ehhez képes letisztultabb és lehet ez zavar engem egy kicsit, hogy olyan... rendezett, meg tiszta, meg minden. Hülyeségnek hagzik, de... Nem tudom. Vicces, nem? Végig ezt kerestem, most pedig, hogy van valamiféle lehetőség rá, mégis azt mondom, hogy annyira talán nem az esetem. Ez azoknak nagyon jó, akiknek a lineart az első lépések egyike és utána még egy csomó mindent csinálnak, színeznek, stb és maaaajd egyszer lesz belőle egy kész, színes kép. Kíváncsiságból biztosan megpróbálkozok vele még egyszer-kétszer, de karriert ebből nem hinném, hogy befutok. .-. Jó, ha többet foglalkoznék vele, akkor biztosan totál más lenne az eredmény is, meg lehet másképpen is látnám a dolgokat ezzel kapcsolatban. A lehetőségeket, meg ilyesmi... Azt viszont tudom, hogy számomra még mindig a hagyományos rajzolás okozza a legnagyobb örömöt. Ez se rossz, de az én szívemhez a másik közelebb áll. De! Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretem a digitális alkotásokat. Meg tudok állni és gyönyörködni bennünk, szeretem őket, csak én nem vagyok ebben az iparban úgy benne.
Nah, de tanultam legalább valami újat is.
- Yui, aki most már többet tud, mint eddig
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
