Eh, biztosan láttátok, hogy nem írtam semmiféle évösszegző fityfenét, bár szinte hagyomány már mindenhol. Hát nem is tudom. Én még a múlthétre sem emlékszem, nemhogy arra, mi volt az év elején... Na jó, arra pont igen, de... *hosszútávú memória fail* Inkább csak egy gyors összegzést csinálnék ahelyett, hogy külön bejegyzést szentelnék neki. Annak sok értelme nem lenne.

Ahogy írtam, arra pont emlékszem mi volt az év elején, (eleje felé, fél éven át... vagy döglött kutya tudja hogyan már), ennek pedig egyszerű oka van. Akkor számomra megszűnt egy olyan dolog, ami nagyon sokáig az életem része volt, ahogy pedig haladt az idő, egyre jobban bebizonyosodott, hogy ez a változás már visszavonhatatlan. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem hiányzik, de... az élet megy tovább, nem igaz? Úgy értem, történnek jó dolgok, történnek rossz dolgok, de ez semmit nem változtat azon, hogy tovább kell lépni, mert az egy helyben toporgástól nem lesz senki okosabb és nem halad előre sem. Semmi értelme annak, ha az ember egy helyben ül és sír a múlt felett, akármennyire is szeretne visszamenni és akármennyire is nem szeretné hátrahagyni.

A mérleg másik oldalán viszont ott van, hogy megtaláltam valamit, amit régen elvesztettem. Jobban mondva... talán igazán soha el sem veszítettem. Illetve kiegészíteném még azzal, hogy nem is igazán én találtam meg. Ez az eset pedig tanulságot hordoz magában, nagyon fontosat. Megmutatta, hogy az erős akaratnak nem szabnak gátat a problémák vagy a múlt. Ezen kívül ha valaki folyamatosan felbukkan az álmaidban random mód, lehet, hogy az élet szeretné ha összefutnátok. Főleg ha ugyan ez előfordul a másik féllel is.

És ha ezzel összevetve gondolok végig pár dolgot ami lezajlott az évek alatt, azt hiszem egy teljesen más perspektíva is feltárult számomra. Egyrészről az, hogy úgy érzem hazudtak nekem, a másik részről pedig az, hogy ilyenkor legalább tisztán lát az ember. Nos, a többi pedig már nem az én dolgom. *titokzatoskodós Yui* Nem szabad csak úgy dobálóznunk a szavakkal. A tetteink határoznak meg minket. Mondhatsz te akármit akármilyen szépen meg akármilyen ígéretekkel körítve, ha a kisujjadat sem mozdítod az irányába, akkor igazán nem is érdekel, akármennyire is próbálod ezt tagadni.

Rajz terén, ehm, semmi nem változott. Továbbra sem határoztam el, hogy konkrétan saját magam szórakoztatása mellett mire szeretném még használni ezt a "tudást". De elgondolkodtam. Ha úgy alakulna a dolog, hogy esetlegesen bevetem a rajztudásom és felhasználom például egy játékhoz vagy egy képregényhez, akkor sem merném megmutatni senkinek. xD Szóval nem is tudom... Érdekes ez a téma, de szeretnék ebben az évben többet fejlődni. Ezt legalább tudom.

Nagyobb gamer lettem, mint eddig voltam. Amit nem bánok. Ennek hatására pedig újragondoltam a játékaimat is és megint nekiálltam megcsinálni őket. Sokkal többet haladtam, mint az elmúlt pár évben összesen. Aminek örülök, mert sok dolgot tanultam. Magáról a programról is, de a felépítésről, a felépítés folyamatáról is. Úgy értem, a történet, az események felépítése. Nem egy egyszerű művelet, aki valaha akart valamiféle történetet írni például, az tudja miről beszélek. Csak egy játékban még meg van csavarva a dolog azzal, hogy nem ingyen mozit írsz a játékosnak (kivéve ha visual novelben utazol), hanem bele kell kalkulálnod őt is. Feladatokat kell adni neki, kihívásokat, valamit, amit tehet, amitől érdekessé válik a dolog a történet mellett. Ez pedig nem egyszerű. Eltalálni a bejátszások hosszát és gyakoriságát sem. Még dolgozok a megfelelő formulán, de úgy érzem, hogy ilyen témában legalább egyenesben vagyok. Még ha... ebből nem is látszik semmi és lehet nem is fog, mert nem két napos dolog ez, főleg ha az ember megakad és ül rajta fél évet, hogy hogyan tovább. xD Meh, ezt csapatban kellene csinálni. Az én csapatom meg jelenleg így néz ki: Én, én és magam.

Nos, ezt hiszem ennyi. Tessék, ezért nem akartam külön bejegyzést szentelni ennek. Nem sok dolog ez. Lényegében ez az utolsó két téma talán annyira nem is lényeges, az elsők meg... nos, keserédes inkább. A magánéletemen meg néha sírni tudnék, szóval inkább ne is beszéljünk róla. ... Teljesen jó év összegzés... tényleg. Hmmm... Menjünk inkább tovább.

Bár meg kell hagyni, Lady Fortuna sokszor fogta a kezem amiért hálás vagyok. Igaz csak apróbb dolgokban állt mellém, a fontos, nagy eseményekkor meg felszívódott, de legalább néha megmutatta magát. A múzsám meg azt hiszem többet jár haza, de örülnék neki, ha maradna is néha. Lázadó korszakban van, vagy nem tudom.

~.oOo.~

Hopp, most meg átugrottunk a jelenbe. Mi van itt? Hmmm. Azt hiszem most nincs itt semmi. Várom a... nem is tudom mit várok. A csodát vagy az ítéletet. Közben pedig folytatom a megszokott mederben az életem. Nem történt semmiféle életmód váltás meg ígéret az újév folyamán. Tulajdonképpen a karácsony meg az újév számomra már teljesen átlagos napokká váltak. Van ez így.

Azt hiszem nem tudnék most semmi érdemlegesről írni. Majd akkor maximum ha már egy-két kérdésre már biztosan tudom a választ. Addig úgyis csak úgy tudnék írni, hogy "lehet" meg "talán." Az meg nem sokat segít senkin, magamon meg főleg nem. Majd alakul az élet ahogy alakul. Addig meg... próbálok túlélni de néha úgy érzem már nincs kedvem ehhez sem. Néha úgy érzem egyszerűbb lenne ha nem lenne semmi. De ahogy anyukám szokta mondani: nem adják azt olyan könnyen. Hát persze. Amit érzek az egyfajta... aggodalommal kevert félelem, azt hiszem. Azt hiszem így lehetne leírni a legjobban. De majd ezen is túlleszünk. Mindenen túlleszünk. Olyan még soha nem volt, hogy ne lett volna semmi.

Hát... csak megmutattam, hogy még valahogyan, de élek. Fogok is ahogy elnézem. Nos, akkor folytassuk. Sok sikert nekem, meg nektek is, akármit is csináltok. Ne adjátok fel.

- Yui