Vihar

Come gather ‘round we’re slicing her open

 

Szép jó... reggelt / napot / estét. Amelyik szimpatikus.

Emberek, azt se tudom hol állok. Ha van valami kis szabadidőm, egyből kihasználom és csinálok valamit. Rámjött ez a hullám. Meg amúgy is. Annyi dolog van, amit ki szeretnék próbálni, meg szeretnék csinálni. Néha már úgy érzem, hogy túl sok ez nekem is, de leszarom. Ha most nem csinálom meg, akkor mikor? A későbbiekben méginkább nem lesz időm meg energiám ezekre, szóval élvezem a dolgos napokat. Egyébként is nagyjából úgy szoktak telni a napjaim, hogy hazajövök munkahelyről, megiszom a kis kávém, aztán puff, este lett. xD Én meg csak ülök, aztán nézek, hogy ma se jutottam túl messzire az eltervezett dolgaimban.

Egyik hétvégén viszont rávettem magam, hogy átnézzem a polcaim és kidobáljak mindent, ami már nem kell vagy éppen olyan dolgokat, amik csak zavarnak és rossz emlékeket idéznek. Szóval valamilyen szinten csináltam egy nagytakarítást az életemben. Bár a szekrények még visszavannak. De ez is már egy teljesítmény tőlem, mert jóideje halogatom én ezt már. Takarítás közben megtaláltam a rééégi rajzos füzeteimet és újfent letagadom magam. xD Néha elgondolkodom rajta, hogy mit gondoltam akkor. A tudat pedig, hogy ezt más is látta, egyenesen fájdalmas. Aztán évek múltán valószínű a mostani rajzaimról is így fogok vélekedni. De ha úgy vesszük, ez nem baj, mert így legalább látszik, hogy fejlődök... Igaz? Remélem.

Ha már itt tartunk. Írtam, hogy elkezdtem ezt a minden nap rajzoljunk dolgot. Megy is szépen, még akkor is ha csak két vonalat húzok. Bár ennek igazából úgy van értelme, ha az ember nekilát és oké, rajzol, de közben új technikák után néz, megtanul ezt-azt, majd ezeket gyakorolgatja napról napra amíg rutinná nem válnak és be nem épülnek a megszokott stílusába. De mivel én mindig este állok neki ennek, jobban mondva a legtöbb esetben (mert hát akkor van időm rá), így nem mindig sikerül valami újat belevinni. Sokszor tényleg csak két vonalat húzok, mert alig látok már az álmosságtól és örülök ha nem fejelem be az asztalt. Azért próbálkozok, ez is valami. Ezeket sikerült most kiválogatni, a sok szörnyszülött közül.

1-2) Lunám. Ez a két kép még egész elviselhető lett róla. A második képen a fej formájávan nem vagyok teljesen megelégedve, de úgy voltam vele, hogy ha belejavítok, akkor az minden lesz, csak nem javítás. Sokkal inkább elbaszás.

 

Ehm... ennyi! Tudom, ahhoz képest, hogy minden nap csinálok valamit, ez nevetségesen kevés. De azt vettem észre magamon, hogy a rajzokat, amiket régen kiraktam volna, most nem akarom. Úgy értve minőségileg nem tetszik már úgy, mint régen tetszett volna ("régen" értsd: pár bejegyzéssel ezelőtt). Ezen kívül a legtöbbje csak vázlat. Emberek, épületek, tárgyak, ilyesmi. Ez nem nagy szám, ez semmi. Tanulási folyamatnak jó, de arra nem, hogy most itt mutogassam. Tiszta gáz vagyok. xD Egyre többet tudok, mégis úgy érzem, hogy egyre csak hátrafelé megyek. Régen több dolgot osztottam meg. Bár tudom, a minőség és a mennyiség azért nem mindegy. Nem mintha ezek a most feltett rajzok olyan minőségiek lennének, de inkább rakok ki egy-két ilyet, mint x vázlatos vagy béna akármit. (Ezek is azok, de nem gáz...)

Az új design is úgy készül, mint a hátramenet, mert mióta írtam, hogy elkezdtem, azóta rá se néztem. Majd lesz valami. Mindenképpen meg akarom csinálni, csak lehet kell még majd neki... ehm, pár hónap... év... xD Igazából csak azért "macserás" úgymond mert a hátteret is én akarom megrajzolni és nincs sok kedvem nekiállni sajna, pedig szerintem jól nézne ki... de most mással vagyok elfoglalva.

Ami a játékomat illeti... belemerültem a script írás csodálatos világába. Ilyenkor jön csak rá az ember ha hiba van az egyenletben. Mit kell átírni, milyen logikai hibái vannak a dolognak. Igazából nem lenne kötelező nekem ilyet írni, mert fejlesztés közben is hozzáadhatnám a szöveget, de én ahogy írom, úgy alakítom ki végső formájára. Aztán onnantól már csak a kódok megírása van hátra és a szöveg beillesztése. Szóval valamilyen szinten duplán dolgozom, de szerintem így sokkal tisztább a munkám és átláthatóbb, ami nagy szó. Arról nem is beszélve, hogy ha elrontok valamit, akkor nem a kódokkal kell bűvészkedni. Még nem csináltam ilyet és most próbálok rájönni mit hogyan, kikísérletezni, hogy milyen módszerek válnak be nekem amikkel gyorsan és hatékonyan tudok dolgozni. Ez a megoldás eddig tetszik, segít jobban átlátni a dolgokat. A szöveget először egy txt-ben kezdtem el írni, de hamar rájöttem, hogy kissé átláthatatlan, így kellett keresnem egy olyan programot, amivel elérhetem, hogy könyebben lehessen tájékozódni a szövegben. Esetleg kijelöléseket használni, stb. Így esett a választásom a Notepadra. De nem ám akárhogyan, Pascal módban. Nagyjából még emlékszem egy-két dologra, amit programozás órán tanultam, és tudtam, hogy a Notepad ismeri a Pascal nyelvet. Szóval ha abban a módban írok, akkor (mint programozást megkönnyítő funkció) kijelölhetek bizonyos dolgokat bizonyos parancsokkal, jelekkel. Így történt, hogy megjegyzésnek állítottam a cselekmény részt, ami így szépen eltér a párbeszéd részektől. De a legnagyobb öröm, hogy összecsukható kis részeket csinálhatok a Begin - End parancsokkal. Yay. Tökéletes, pont, ahogyan az kellett nekem. Így már minden "fejezetem" egy összecsukható kis szövegrész. Mennyi eszem van, emberek, olyan kis ügyeske vagyok. Na jó... Szóval halad ez a rész is. Tulajdonképpen... büszke vagyok magamra, hogy eddig sikerült egész logikusra írni ezt a történetet. Nem könnyű emberek, nem könnyű.

A [Kathryne]től kapott kihívás sajna nem készül el, ne öljetek meg. Nincs sok időm emberek, úgy meg nem akarom megcsinálni, hogy x idő elteltével kerül csak ki, mikor már senki nem is emlékszik rá, hogy történt egy ilyen. Az úgy olyan kellemetlen. Hitegetni meg senkit nem akarok, még saját magamat sem. Szóval sajnálom, de ez most elhavazás miatt nem lesz teljesítve. Úgy éreztem le kell írnom ezt, mert szó nélkül hagyni a dolgot bunkóság. Én már csak ilyen vagyok. De az, hogy gondolt rám, jól esett, köszönöm!

Egyik délután megembereltem magam és azt mondtam, márpedig megnézek egy filmet. Már csak azért is, mert kb szökőévente szoktam filmet nézni, mégis van olyan, ami érdekel. Csak megint ott tartok, hogy sok esetben inkább valami mással foglalkozok ez helyett. Ezért áll az Initial D második évada vagy egy éve már... Igen, folytatni kellene. Kellene. Szóval végre x idő után rávettem magam egy filmre. De ha már filmet nézek, akkor ne akármilyet! Oh, nem, nem, én nem olyan vagyok. Amit előszedtem, az ezúttal az 1920-as német némafilm, a Caligari, avagy The Cabinet of Dr. Caligari. Vélemény? Nagyon tetszett. Oyan sok dolgot írhatnék most róla, hogy ezzel lenne tele a bejegyzés. Majd egyszer... írok erről hosszabba is, mert ez a mű igenis megérdemli. Remélem eljutok odáig. Addig is kaptok képeket, mert... mert a gugli képkereső is megkeresni nektek, de én is kirakom mert miért ne.

A történet mellesleg egy városkában játszódik ahol egyik nap a vásárban felbukkan egy érdekes, magát Dr. Caligarinak hívó ember a folyton alvó Cesareal. Miután Cesare tesz egy jóslatot, miszerint főszereplőnk barátja meg fog halni... a férfi tényleg meg is hal. De nem csak ő, gyilkosságsorozat veszi kezdetét a városkában. Francis így elhatározza, hogy elindul és kideríti, hogy mi történik és hogy ennek van-e bármi köze a titokzatos Dr. Caligarihoz vagy éppen Cesarehoz. A történet vége pedig az egyik legnagyobb plot twist amit életemben láttam. Zseniális.

  

Ezen felbuzdulva megpróbáltam tartani a hullámot és belevágtam még egy némafilmbe, ez pedig a Hands of Orlac (1924) volt. Igazából tetszenek ezek a német némafilmek. A Caligari jobban tetszett, de ennek is megvolt a maga varázsa és tetszett ahogyan megoldották a filmnek a végét. Mikor már elgondolkodtam rajta, hogy hogyan lehet vége, ötletesen lezárták és megoldották a felmerült problémát. Nem is gondoltam volna. A zene mellesleg tökéletes volt és fantasztikus. Feltűnően jó.

A film egy sikeres zongoristáról szól, aki egy vonat balesetben elveszti a kezeit. Ezek után az őt megmentő orvos kísérletezésbe kezd és ad neki két új kezet. Viszont ez a két új kéz egy kivégzett gyilkostól származik. Ennek tudatában Orlac lényegében frászt kap a kezeitől, tekintve, hogy ezek a kezek egyszer öltek. Úgy érzi, a kezek bűnbe viszik őt is. Ez mellett történik még egy gyilkosság is, rejtélyesen felbukkan a kivégzett bűnöző kése, az ujjlenyomatai a tett színhelyén. Attól függetlenül, hogy azok a kezek már Orlac kezei...

  

Mellesleg minkét filmben főszerepet játszott Conrad Veidt. A Caligariban ő volt Cesare, a Hands of Orlacban pedig Orlac. Az alakítása? Csak jót tudok mondani. Azt hiszem kedvelem ezt a színészt.

Volt egy érdekes "beszélgetésem" az egyik fickóval aki bejött hozzánk. Reklamálni jött, de mi nem tudtunk mit kezdeni vele, mert lényegében valamilyen szinten ránk tartozik a dolog, de mégse. Arról nem is beszélve, hogy kiderül a végén, csak bepróbálkozott a csávó, egyébként nem volt semmi alapja a mondanivalójának. Teljesen jó. De ami érdekes volt, az az, hogy megpróbált úgymond felszedni. Persze udvariasan lekoptattam. Azért durva, mert előtte a feleségéről magyarázott, aztán utána megkérdezte hány éves vagyok. Azt mondta, olyan 16-ra tippel. Foglaljuk akkor össze ezt az egészet. Itt van egy fiatal férfi feleséggel, aki bepróbálkozik egy (szerinte) 16 éves lánynál. Ok. ... Hova fajul a világ.

Nos, azt írtam legutóbb, hogy a Prince of Thorns kap egy külön bejegyzést majd. De nem fog. Miért? Mert már attól is elment a kedvem, hogy megint átrágjam magam rajta meg foglalkozzak vele egyáltalán. Letettem és nem szeretnék vele többet foglalkozni. A következő kötethez kapcsolodó plusz pár muti fejezetet a végén sem olvastam el. De azért röviden megfogalmazom a véleményem ami a bővebben részben található.

 

- Yui, aki el van havazva

2019.05.14. 20:48, Yui

Fáradt bejegyzés

 
 
Nem a megszokott helyemen voltam a múlthét maradék három napjában. (Még mindig ott vagyok, pff) Ott pedig láttam megint példát arra, hogy ismerhetsz te évekig valakit, de sosem tudhatod pontosan, hogy mi jár a fejében vagy éppen milyen dolgokat titkol előled ami esetlegesen neked is árthat. Kívülről meg szeretjük egymást meg jóban vagyunk. Nem, velem nem történt semmi, csak kollégák között voltak érdekes dolgok. Még elmegyek oda összepakolni, aztán remélhetőleg már visszamegyek a saját helyemre. Elvégre az én dolgom nem csinálja meg senki helyettem. Meg amúgy is. Jobb ha az ember a helyén van.
 
Az ügyfeles napra viszont visszamehettem, mert kell valaki, aki tereli a népet. De emberek... Komolyan mondom, párszor biztosan hozzájuk vágtam volna valamit, ha ügyfél, ha nem. Ha elmegyek egy hivatalos helyre, vagy ha nem is hivatalos az a hely, akkor az a legkevesebb, hogy tudok értelmes, kultúrált módon viselkedni. Vagy legalábbis nem vagyok full bunkó. Igen, tudom, hogy vannak ilyenek, de... meguntam már, hogy nekik magyarázkodjak vagy vitatkozzak velük. Hülye vagy? Jó, akkor az is maradsz, menj haza. Lehet nem vagyok egy túlságosan ügyfélközpontú ember, haha. Na jó, ez igazából nem 100% igaz, mert nem szóltam semmi rosszat senkinek és mindig próbáltam türelmesen és nyugodtan válaszolni a kérdéseikre. Csak már volt egy olyan pont, mikor betett a dolog. Szerintem látni is lehetet, mert az egyik néni mikor odalépett a pulthoz, megkérdezte: "baj van?" Mondtam volna neki, hogy igen, baj van, de... nem mondtam inkább. Tudjátok, mikor eljön az a pont, mikor annyira idegesek vagytok, hogy szinte már nyugalmat éreztek. Ezt nem tudom másképpen leírni. Ilyenkor szerintem valaki biztosíték kimegy a fejben és... xD Passz. Érdekes érzés.
 
De persze igen, tudom, nem tudtam mindenkinek minden kérdésére választ adni, mert engem sem informáltak sok dologról. Így vannak dolgok, amikre nem tudok válasz adni, akkor sem ha tapló bunkó módon kérdezik. Csak annyit tudok mondani amennyit a központban átadnak. Többet nem. De ezt nem tudják felfogni az emberek. Megértem őket, mert nekem sem tetszene ha megválaszolatlanul maradnának kérdéseim, de akkor sem fogom akkor oltogatni az ügyintézőt. Valószínűleg feltalálnám magam és felhívnám a központot, hogy akkor őket kérdezzem meg. (Bár eddig nekünk sem tudott a központ értelmes válaszokkal szolgálni, de nem gáz.) De az emberek többsége nem ennyire kreatív. Bár eleve eléggé gázul indult ez az egész, mert kb csak oda lettem állítva pár formanyomtatvánnyal, aztán csináld, mindenféle előoktatás nélkül, szóval... xD Majd csak kialakul.
 
De attól tudok frászt kapni, mikor olyan kérdésekkel meg panaszokkal traktálnak amiről aztán se én, se más nem tehet, vagy nem tud velük mit csinálni. Az egyik ügyfél be akart cserélni valamit, de azt csak a központban teszik meg, másik városban. Elmondtam neki, hogy itt nincs telep, vigye fel, mert ott becserélik neki. Aztán még nekem kezd el bunkózni, hogy mégis hogyan vigye fel, mert nincs autója, meg akkor mondjam mit csináljon. Hát... mit csinálj? Miért, mit vársz, én mit csináljak? Hívjak neked taxit, vagy vigyem fel gyalog, vagy...? Azán velem bunkózik, mert neki nincs autója és nem tudja felvinni. Meg, hogy miért csak egy nap van ügyfélfogadás, nehogy elképzeljük, hogy majd ő fog szabadságot kivenni, hogy eljöjjön ide. Nem mintha én találtam volna ki, hogy mikor legyen ügyfélfogadás. Arról nem is beszélve, hogy ennyi erővel én is bemehetnék pl az orvoshoz és számonkérhetném, hogy miért csak délelőtt rendel, nemhogy már nekem kelljen eljönni a munkahelyről, hogy gyógyszer írassak. Egyszerűen nem tudják megérteni, hogy van egy nyitvatartási idő. Mutatja ezt az, hogy más napokon is jönnek, mert "nehogy már ezért kelljen bejönnöm hétfőn." (mondta felháborodva a nő, majd sértődötten elment) Basszus. Akkor jössz, amikor nyitva vagyunk. A boltba se mehetsz be akkor, mikor zárva van. De a csúcs az volt, mikor bejött egy nő és írtatni akartam vele átvételit, erre bunkón odadobja, hogy "jólvan, akkor viszlát", aztán elment. Hm. Ezer bocsánat, komolyan, hogy valahogyan számon kell tartanunk, hogy ki mit visz el, bizosan bennünk van a hiba. Mert nagyon megerőltető lett volna bediktálni a neved meg a lakcímed, mert én még ki is töltöm helyetted a papírt. Mit képzelünk, hogy holmi papírokat kell kitölteni és nem hagyjuk, hogy mindenki féktelenül elvigyen mindent. Vérlázító.
 
Teljesen leszívott az a nap. És ide még csak egy töredékét írtam le. Nem akartam panaszkodni, de... ez kijött. Sajnálom.
 
Egyébként lehet én érzem rosszul, de lehet, hogy más is találkozott már vele... De úgy érzem, hogy a korom miatt lenéznek az emberek sokszor. Úgy értem, az csak egy dolog, hogy mindenki 16 évesnek néz, holott már réges régen nem vagyok annyi, sőt (lassan egy tizessel megfejelem). De úgy érzem, hogy a koromból kifolyólag nem hajlandóak elfogadni az emberek, hogy én is tudhatok valamit. Legalábbis sokszor éreztem már ezt. Odaállítottak dolgozni egy idegen helyre, aztán végigmért az emberke és látszott rajta, hogy totál hülyének néz, úgy is viselkedett velem. Vagy ilyen hülye fejem van, vagy mi van? Ennyire előítéletesek az emberek? Pedig akárhány helyen dolgoztam eddig, sosem volt rám panasz, sőt, senki nem akarja, hogy otthagyjam a munkám és mindenhová engem kérnek segíteni. Az előző munkahelyemen se akarták, hogy elmenjek. De mégis sokan vannak akik felől ezt érzem. Persze leginkább "külső emberek" akik lényegében idegenek. Értsd, nem munkatársak, random emberek a világban. És igen, többnyire az idősek. Úgy viselkednek, mintha a fiatalok annyira hülyék lennének meg fogyatékosok. Jó, tudom, hogy sok olyan van, de... Most ezért miért kell bunkó mód viselkedni mindenkivel? Arról aztán egyáltalán nem tehetek, hogy fiatal vagyok. Mert ekkor még nem tud sokmindent ember, tapasztalatlan és egy tudatlan senki aki semmire nem jó és húzzon inkább el, mert ők jobban tudják.
 
Ahj. Inkább menjünk tovább.
 
Valamiért mostanában olyan kettősen érzem magam. Bennem van a tettvágy, de a testem lusta maradt. Így az elmém a csúcson van és pörög folyton, de a testem nem tud megmozdulni, hogy megvalósítsa ezeket az ötleteket. Érdekes kettősség, de bosszantó is. Igaz az se lenne jobb ha bennem lenne a tevékenykedés, de ötletem nem lenne. Sőt, az rosszabb lenne. Így egyelőre csak leírom az ötleteimet magamnak egy listába, aztán majd megvalósításra kerülnek. Elvégre ha leírom őket, már akkor is előrébb vagyok, még ha csak egy kicsivel is.
 
Kaptok még egy rajzot, mert miért ne. Még ez sikerült talán a legértelmesebb képnek róla. Igen, megint bamba fejett kapott a karakter, meh. Eredetileg nem akartam "színezni" ezekkel a fekete-fehér mintákkal (na jó, hívjuk a nevén, screentone), de... Először csak a haját akartam megcsinálni, aztán olyan hülyén nézett ki, hogy a többi része meg olyan üres, szóval kénytelen voltam befejezni. Bár ha ránézek, akkor még mindig elfog egy olyan érzés, hogy... valami nem oké. Persze a látható hibákon kívül.
 
 
Nem tudom ki hogyan van vele, de én szeretem a screentoneokat. Úgy értem... hozzám a fekete-fehérben rajzolás mindig is közelebb állt, mint a színezés. Szeretek színezni is néha-néha, de valahogy a fekete-fehér világ jobban vonzz. Ezek a screentoneok pedig tökéletesen ha ilyen módon akar az ember mintákat, mélységeket vinni a rajzába. Tudom, hogy képregényekben használják őket, de azért tetszik ez a technika. Érdekesebbé, mutatósabbá tud tenni egy-egy képet, vagy éppen feldobja ha nagyon üresnek érezzük.
 
Filmeztem is! Előszedtem megint egy a klasszikust, az Észak-Északnyugatot (1959). Egy thrillerről van szó, de inkább komédia-thriller. Izgalmas volt az elejétől a végéig, érdekes, humoros karakterekkel és fordulatos történettel. Igazán élveztem a főszereplő, Roger (Cary Grant) jellemét. A tipikus akárhol képes feltalálni önmagát karakter. De azért a többiek sem voltak semmi. Eve (Eva Marie Saint) és Roger között mondjuk túlságosan is hamar kialakult az a bizonyos szerelni vonal, bár oké, persze, a film végére kell, hogy valami kialakuljon, az elején meg úgyis csak azért történt valami, mert Eve egy ügynök volt és figyelte a férfit, szóval... a munkából azt hiszen érzelem lett mindkét fél részéről. Annak viszont hálás vagyok, hogy a romantikus részek lassúak voltak. Nem szeretem az olyan fileket amikben egyből a két szereplő 5 perc ismeretség után már az ágyban nyög és ezt nézzük premier plánban. Oké, itt is volt utalás már a következő nap, hogy valami történt, de akkor sem telibe a néző képébe nyomták. Ha valaki ilyen stílusú dolgokra kíváncsi, akkor nézzen pornó filmet. Nem arról van szó, legyenek korhatáros részek egy filmben, ha azt a történet megköveteli. De ha csak azért rakják bele az alkotók, mert az milyen menő, akkor... ne már. De vissza erre a filmre. Hiszen még el sem mondtam miről szól. Igen, el lehet olvasni wikin meg bármelyik filmes oldalon, de na. Meg szoktam tenni, így ez esetben is megteszem.
A történet a következő, egy bűnöző társaság összekeveri a reklámszakember Roger O. Thornhillt egy ügynökkel és megpróbálják megölni a férfit. Szerencsétlenségükre viszont túléli, viszont Roger sem szerencsésebb, belekeveredik egy diplomata meggyilkolásába is. Így a fegyveresek mellett a rendőrség is üldözni kezdi, ő pedig elindul, hogy megkeresse az igazi George Kaplant, akivel összekeverték.
 
  
  
 
Kedvenc jeleneteim között van, mikor Roger részegen száguld autóval. Habár látszik, hogy a jelenet valószínűleg országutat sem nagyon látott, mert a háttér is úgy van bevágva, de... tudjátok mit? Nem zavart kicsit sem, mert így is képes volt szórakoztatni és hozta az elvárt humort is. Ezért szeretem ezeket a régi filmeket. Nem a speciális effektek nyűgözik le az embert, nem a látvány, meg a CGI, a 3D, a "döglesztő tini sztárok" akik csak azért vannak ott, mert jól néznek ki... Hanem maga a mű az, a karakterek, a színészi játék, a történet, ami megragadj a nézőt. Hogy akkoriban, azzal a technikával is képesek voltak olyat alkotni ami még manapság is tudja szórakoztatni a nézőt. Így kell filmet csinálni. Vagy éppen bármi mást. De megint eltértem a tárgytól. Szóval kedvenc jelenetek. Igazából annyi jelenet megfogott, hogy nehéz lenne felsorolni a kedvenceket. Mikor Roger jegyet akart venni a vonatra, habár próbálta titkolni kicsoda ő valójában... Éppen ezért felvett egy napszemüveget és a következő párbeszéd játszódott le közötte és a jegyeladó között:
 
Eladó: Baj van a szemével?
Roger: Igen, allergiás a kérdésekre.
 
De mondhatnám azt is, mikor részegen telefonált a rendőrségen, a repülőgépes üldözési jelenetet, a balhé az aukción, vagy mikor próbált beosonni a villába, hogy felhívja Eve figyelmét: lebukott. De ott van még a nagy finálé, az üldözés a Rushmore-hegy tetején. Mondom, hogy sok van és még nem is említettem meg mindent. Szóval... igazából mindenkinek tudom ajánlani, izgalmas, humoros, érdekes és leköti az embert az elejétől a végéig. [IMDb link]
 
Nincs ellenemre olykor-olykor egy kis emberrablás, de mára színházjegyem van. Nagyon vártam ezt a bemutatót.
 
Hm, azt hiszem mára éppen elég lesz ennyi. Nekem is, meg nektek is. :'D
 
(Ok, ez a bejegyzés tegnap este kikerült. Erre ma reggel belépek és nem publikus, sőt, a kijavított hibák is visszajöttek. GP... mi van?)
 
 
- Yui
2018.05.10. 05:17, Yui

A zsúfolt hét végén

 

Megjöttem, olvasóim kicsiny csoportja :3
 
Amilyen nagy lendülettel jöttem megint, megint nincs miről írnom nagyon. xD Fail. De úgy éreztem végre neki kell lássak. Igazából úgy érzem sokmindennek neki kell lássak.
 
A rajznak, példának okáért. Már vagy x napja egyetlen karakter dizájnolok, csak éppen sikertelenül. Sokféle ruhaterv készült hozzá, de valahogy egyiknél sem érzem, hogy "ez lesz az igazi!" Valahogy nem tudom visszaadni azt, amit akarok. Nem akarom megváltoztatni a karaktert nagyon, de mégis, valami szebbet, valami összetettebbet akarok alkotni hozzá. Mert a tervezés folyamata során nem egyszer volt olyan, hogy ránéztem és: meh, ez túl egyszerű. Aztán reset. Én már csak ilyen vagyok. Van, ami jól néz ki egyszerűen is, szeretem a minimal designt ha mutatós és illik a karakterhez, de ehhez a lányhoz nem illik a minimalista stílus! Valami igazán mutatósat akarok ami szinte felsőbbrendűvé teszi. Igen. Na, ezt nem sikerül megalkotni. A keleties stíluskörben akarok maradni, mert alapjáraton a karakter olyan. Úgy értem, mikor évekkel ezelőtt megszületett, akkor is már olyan volt és ha ilyen téren megváltoztatnám, akkor az már túl sok lenne. Egy frizurát, egy kiegészítőt, egy színt még megváltoztathat az ember, de ha keletiből most bedobnám az európai stílusba, akkor az szinte elvenné magát a lényét. Vagyis valami ilyesmi. Szóval szenvedek, harcolok, de úgy érzem minden sikertelen tervvel közelebb jutok a megoldáshoz, mert mindig születik valami, akár csak egy kis részlet is, amire rá tudom mondani, hogy szeretném majd látni a kész tervben. Lassan megszületnek a kirakós darabjai, amiből majd összeállhat a végén a teljes kép. Yay~
 
Addig is kaptok egy fickót a "lenyalta a tehén a fejem" hajstílussal.
 
 
Amúgy ahhoz képest, hogy ide felrakok rajzokat, a galériát nem nagyon bővítettem még. .-. Úgy érzem ezek nem olyan nagy dolgok, hogy oda is felkerüljenek. Hm.
 
Egész héten csak rohangáltam. Vagy másoknak, vagy magamnak. Aztán besokaltam, hogy nekem kell mindenkinek elmenni mindenhova, de mikor rólam van szó, akkor "nem érek rá" meg "bizos nem fogok buszozni, majd te elmész." Ahham, kösz. Ezért elrángattam magammal anyut a szomszéd városba, de várakozás közben félidőben bedobta, hogy ő elmegy és otthagyott. Ühm.
 
De nem gáz, mert hamarosan megtartjuk idősebb nővéremmel a szülinapunkat. Ésaztán. Lazán berendeljük az áfonyás, koponyás tortát. Ésaztán. Mindenki mondhat akármit. Höh. (Amúgy is áfonya hiányom van. A zöldségesnél nem volt, mert az eladó azt mondta nagyon drága és nem vettek. 1000 Ft egy kis dobozzal!)
 
Helyette anyu vett egy vödör mandarint / citromot / narancsot. De inkább narancsot. Amiért annyira nem ugrok, szóval inkább kitrancsírozom a levüket és megiszom. A citromból meg... hm, lehet sütök kekszet. Ki tudja. Mi a francot csináljak ennyi citrommal?!
 
Mostanság megint feltámadt bennem a vágy, és előszedtem egy játékot, Touhou - Ten Desires. Érdekes, hogy pont egybeesik ez a keleties karakter designolásával, mert ilyen karaktereket nagyon jól lehet alkotni, tervezni ZUN dalaira. Maga a játék... nos, mikor elkezdtem, akkor nehéznek tartottam, el is ment tőle kicsit a kedvem. Aztán azóta megváltozott a véleményem és úgy vagyok vele, hogy tulajdonképpen jó játék ez, jó ötletekkel és jó karakterekkel. Örülök, hogy ismét lehet Youmuval is játszani, az újdonság számomra pedig Sanae volt, bár szeretem a lányt, csak a Mountain of Faithben tényleg egy pszichoként mutatkozott, vagy legalábbis ilyen érzésem volt vele kapcsolatban. .-.
Ebben a játékban a legjobban Yuyukoval, Mononobe no Futoval és magával Toyosatomimi no Mikoval szerettem harcolni. A többiek.. nos, nem volt bajom, csak... Seika és Yoshika párosa nem rossz elgondolás, csak sokszor bosszantóak voltak a számomra, Kyoukot pedig egyenesen nem bírom. Nem tudom miért, pedig maga a képessége és a támadásai kreatívak voltak, csak... csak... nem tudom. Nem szimpatikus, idegesítő karakter a számára. De mégis... igazából a legnagyobb bajom az egészben az, hogy úgy kell összekönyörögni életeket a játékmenet alatt. Persze, ad a játék, de csak darabokat. Ha kijön egy x számú darab, akkor kapsz +1 életet. Viszont ha élet vesztésről van szó, akkor egészeket vesz el, mert miért ne. Duplán számít minden, amit trance módban szedsz fel, ez egy jó dolog, csak éppen hogy ha nem tudsz átlépni trance módba, akkor így jártál. Szóval élvezetes és szórakoztató játék, csak éppen nehéz. Vagy csak én vagyok ezzel így...? Ki tudja. Ezek egy olyan ember szavai aki többnyire könnyű szinten játszik Touhout. Néha normálon. De leginkább könnyűn.
 
Hagyok itt dalokat :3
 
 
    
 
Befejeztem közben a Három sötét királyt. Kiderült mindenkinek mi köze az ügyhöz, jobban az ügyekhez, mert nem csak egy volt, több is keveredett. Kiderült, hogy majdnem mindenki gyilkos, vagy ha nem is gyilkos, akkor bűnöző. Szóval egész jól összejöttek a dolgok, nem gondoltam volna még véletlenül sem, hogy Leslie ennyi mindent sűrít össze egy könyvbe, történetbe. Okozott nem kis meglepetéseket. Bár azt még mindig nem értem, hogy csak úgy, a semmiből hogyan került sorban mindenki kezébe gépfegyver, de... ez nem is olyan lényeges.
 
- Igaz, hogy kísértetjárás volt... odaát Antiguán? A Hollad ház néhány rég elhalt tagja jelent meg önök előtt?
- Azt beszélik.
- Én ön... mit beszél?
- Hogy nem tudom. Nem tudom, ki jelent meg, de hogy valakik megjelentek, az biztos.
- Értem. És... egy úr beleesett a tengerbe, és felfalták a cápák?
- Úgy van.
- Egy úr... hm... felakasztotta magát a WC-ben a hajón?
- Úgy van.
- Egy úr... infarktust kapott a buszon?
- Úgy van. Van még kérdése?
 
Ő is tudta, én is, hogy bármit is szerettünk volna, az eseményeknek megvan a maguk belső logikája. Ha egyszer egy titokban tartani óhajtott esemény meg akar jelenni a nyilvánosság előtt, nincs az az erő, amely megakadályozhatná benne. Másképpen szólva, ha valamit el akarsz titkolni, a titok pedig úgy dönt, hogy nem óhajt többé titok maradni, nem is marad az, arra mérget vehetsz.
 
Halkan mondta, mégis mindenki meghallotta. Ez különben a rossz hír természetéhez tartozik. Nem lehet olyan halkan kimondani, hogy azonnal meg ne hallják.
 
Jut eszembe, filmet is néztem. A mostani kiválasztott a Bolond, bolond világ (1963). Sok helyen láttam már, hogy nagy klasszikusnak számít, szóval adtam neki egy esélyt. A film maga 2 órás, de igazából miközben néztem, fel sem tűnt.
A történet nem éppen bonyolult. Egy bűnöző gyorshajtás következtében szakadékba zuhan autójával, a segítségére pedig egy kisebb csapat siet. A fickót nem sikerült megmenteni, azonban a halála előtt beszél 350 ezer dollárról amit egy kaliforniai parkban ásott el. A csapat tagjai így versenybe szállnak egymással, hogy átszeljék az államot és megszerezzék a pénzt. Ahogy halad a történet, persze egyre több embernek jut tudomására a dolog és egyre többen szállnak be a versenybe.
Igazából szórakoztató volt és élveztem. A karakterek szimpatikusak, az alakítások is élvezetesek voltak. Nekem kicsit olyan Flúgos futam feelingje volt, de nem számít, azt a mesét is szerettem. A kedvenceim között volt, mikor Melville és Monica próbáltak kijutni a bolt alagsorából... aminek az ajtaját még a dinamit se nagyon akarta kivinni. Vagy a rendőrség ahogyan figyelte a versenyzőket, de nem avatkozott a dolgokba, mert vagy mindenkinek segítenek, vagy senkinek. De még kiemelhetnék pár dolgot, mert sok jelenet és szál volt, ami tetszett. Aki szereti a régi vígjátékokat, annak megérhet egy próbát. [IMDb link]
 
  
  
 
A többit... a többit majd talán egy kicsit később. Elkezdtem egy sorozatot, de ez egy másik témakörhöz tartozik, ki tudja, lehet egyszer felbukkanok egy nosztalgiázós bejegyzéssel. Legalábbis szeretnék.
 
 
- Yui
2018.03.10. 15:44, Yui

Vége lehetne már a télnek

 

Régen jelentkeztem értelmes bejegyzéssel, itt az ideje, nem igaz? Ki tudja. Mondjuk olyan sok említésre méltó dolog nem nagyon történt velem. Azért próbálok írni valamit.
 
Először is, egy ideje itthon vagyok szabadságon és meglepő milyen gyorsan mennek a napok. Talán gyorsabban, mint mikor dolgoztam. Pedig akkor még tartalmasabbak is voltak. Valamilyen szempontból. Persze, sokmindennel foglalkoztam akkor a munkahelyen, plusz itthon is. Most meg itthon vagyok, teljesen rá tudok koncentrálni a saját projectekre, dolgokra, amiket eddig halogattam, mert nem volt rá elég idő, vagy éppen akkor volt idő mikor kedv nem volt, esetleg mást csináltam inkább szívesen. Szóval éljenek a saját projectek, remélem nagy-nagy előrelépést tudok produkálni majd ezen a téren. Szerintem ideje lesz bedobni magam.
 
Mire gondolok itt pontosan? Mondjuk a játékomra. Rájöttem, hogy mind szép és jó, hogy lassan haladok, haladok, de eddig csak arra koncentráltam, hogy a törénet meglegyen. No de... Lassan azt is végig kellene gondolnom, hogy magában a játékmenetben milyen rendszereket akarok alkalmazni. Mondjuk csata rendszer, varázslatok, ilyesmi. Fell kell állítanom a szabályokat, megszabni a határokat. Hiszen a játékmenet hatalmas része egy játéknak. A játékmenet és a történet tartja össze az egészet. Na meg a karakterek. Az összes többi csak másodlagos ezekhez képest, én úgy gondolom. Nem egy példát tudnék mondani arra, mikor a grafika eléggé érdekes volt, de a történet és a játékmenet annyira megragad, hogy le sem tudod rakni a játékot. Aki másképp gondolja, az ne játszon, azoknak ott vannak a legújjabb hype játékok. Degonoszvagyok.
 
Komolyan, ahogy itt ülök tök egyedül a szobámban és mindenféle eseményen dolgozok a játéknak... lassan úgy érzem magam, mint a világtól elhatárolódott őrült tudós aki bezárta magát a gondolataival és a kísérleteivel a laborba. Bár, hogy őszinte legyek, a játékom nélkül is így érzem magam, hm. De igazából nagyon nincs is kivel megosszam ezeket a nagyszerű ideákat, így nem csoda, hogy ide jutottam. Most született csak meg Árny Professzor. xD Na de visszatérve az eseményekre. Pont mostanában oldottam meg egy hatalmas problémát, amivel eddig küszködtem, ez a probléma pedig egy harc közben lefolyó esemény, ami csekkolja a karakterek meglévő pontjait és eszerint indít további eseményeket. Persze ez senkinek nem mondd semmit, tudom jól. De mikor végre megoldottam a felmerülő problémát, olyan boldog voltam, főleg, hogy magamtól jöttem rá. Az... nagyon jó érzés. Valami olyasmi zajlott le a lelkemben, mint mikor Colin Clive Frankensteint alakítva az 1931-es filmben felkiált, hogy: "It's alive! It's alive!"
 
Viszont a rajzolás terén mehetek, aztán szégyelhetem magam, mert nagyon nem produkáltam semmit. Csak egy-két firkát, az meg valljuk be, nem sok. De ahelyett, hogy magyarázok, inkább megmutatom, hiszen így az igazi, nem? Még ha nem is a legszebbek, legalább lássátok, hogy próbálkoztam. Megjegyzések ha a képek fölé viszitek az egeret~
 
   
 
Aztán történelmi pillanat, filmeztem, emberek. Mégpedig tévében néztem. Azt hiszem kis magyarázatra szorul a dolog. Szóval évekig úgy éltem, hogy a szobámban nem volt tévé. Csak a többi szobában meg a konyhában, nálam nem. De sosem néztem. Ha kimentem a konyhába enni és pont ment, akkor elnézegettem, aztán mikor végeztem, leléptem. Nem kötött le a tévé. Aztán most, hogy meglett a SNES Minim is, elhatároztam, hogy venni fogok egyet. A legkisebb, legolcsóbb jó lesz, mert amennyit menni fog nálam... Arra pont elég. Hát ez így is lett. Aztán megláttam, hogy a hétvégén lesz a Vissza a jövőbe első két része, mondom úgyis olyan régen meg akarom nézni, hát akkor ha tévém is van, akkor avassuk fel. Így is történt ez is. Az más téma, hogy a trilógia harmadik részét már le kellet tölteni, mert persze egy három részes film sorozatot leadni elejétől a végéig már túl mainstream.
Láttam én régen ezt a filmet (filemeket), de nem sok emlékem volt róla... úgyhogy most minden az újdonság erejével hatott. Az is, hogy végül is a film első része 1985-ben jött ki, a harmadik meg 1990-ben. Whoa, én biztosan későbbre tippeltem volna, 199x vagy valami. De nem baj, ez az évjárat is még tökéletes és ami azt illeti maga a trilógia is élvezetes volt. Voltak is elvárásaim egy ilyen nagy címtől, de igazából mindent megkaptam amit csak akartam. Kezdjük ott, hogy összefoglalva mind a három részt, maga a történet nagyon jól ki van találva, fel van építve. Szépen fokozatosan adagolja be a dolgokat, aztán a végére szép kerek egész lesz minden. Lehet belőle tanulni történet mesélésből, építésből. A másik dolog ami nagyon tetszett az a karakterek és a szereposztás. Mindenki fantasztikusan tudta hozni a maga karakterét. Nem tudom ki intézte ezt így, de jól csinálta. Marty karaktere azért tetszett, mert olyan ellentmondásos volt az egész gyerek. Ránézésre egy szerencsétlen, viszont ha oda kellett tennie magát, akkor odatette keményen. A Doki pedig a tipikus "nem tudom eldönteni, hogy őrült vagy zseni" feelingű ember volt. Persze a választ mindenki tudta, de akkor is hozta a figurát. Az még külön a kedvencem volt minden részben, hogy ugyan azok a jelenetek lejátszódtak, csak éppen más időben. Érdekes volt és szórakoztató. Az ember tudta, hogy valamikor bekövetkeznek, de valahogy mégis meglepetésként ért kicsit minden ilyen jelenet.
Összességében, megérte megnézni. Ja, és ha találkoztok régi NES játékokkal amik a filmből készültek... azokhoz ne nyúljatok hozzá, az már nem éri meg.
 
Persze játszottam is, mert ez sosem maradhat ki, ha van szabadidőm, akkor szeretem játékkal tölteni. Nemrég kivégeztem a Phoenix Wright: Ace Attorney - Justice for Allt, az Ace Attorney sorozat második játékát, a DS verziót. Ezzel a lendülettel pedig a végigjátszást is megírtam hozzá, majd egyszer felkerül VDre. Már megszoktam, hogy ettől a játék sorozattól mindig remek részeket kapunk és ez most sem volt másképpen. Megjegyzem, egy nyomozós, krimis, tárgyalótermes játékról van szó ahol a főszereplőt, Phoenix Wrightot kell irányítanod, aki mellesleg ügyvéd. A feladatod minden követ megmozgatva és minden bizonyítékot felmutatva bebizonyítani, hogy a védenced ártatlan. Persze ennél sokkal több van ebben, főleg az utolsó ügy, Matt Engarde hírhedt esete. A játék szépen tud játszadozni a játékos érzelmeivel, az egyik kedvencem ilyen téren a második ügy, a Reunion and Turnabout. Na de azt se felejtsük el, hogy az idegeivel is szépen tud játszani, erre fényes példa az utolsó, Farewell, My Turnabout ügy. Itt már az izgalom a igazán tetőfokára hágott, nem tudnék mondani semmit, amin ennyit izgultam volna mostanában, fantasztikus volt. Mindekinek csak ajánlani tudom aki szereti a krimit, a humort és a gondolkodós játékokat. Bár azt meg kell hagyni, hogy érdemes az első résszel kezdeni a sorozatot. (Lábjegyzet: Pearly atom cuki. Lábjegyzet vége.)
Ja, igen, a játék sorozatnak nemrégiben készült anime verziója is, de csak az első részt láttam belőle. Az olyan csalódást okozott, hogy nem is néztem tovább. Ami engem illet, kérdés nélkül inkább a játékokat választom, mint az anime verziót.
 
     
 
Persze a könyv sem maradhatott el. Egy kis Lawrence-féle krimire vágytam, így elkeztem a Három sötét királyt tőle. Egyből sikerült belenyúlnom egy két kötetes történetbe természetesen. Abból az egyiken már túl vagyok és a második kötet úgy... a felénél járok és... még mindig nem tudom ki a gyilkos. Tippet se tudnék mondani. Na jó, tippelni talán tudnék, de sokáig nem jutnék a bizonyítással. Eddig izgalmas, tetszik a felépítés, a karakterek. Vannak olyanok akiket nem tudok hova rakni, de érzem, hogy a végén még lesz jelentősségük, sőt, most is van, csak... még nem látunk a dolgok mögé, nem értjük, hogy miért is olyan fontos az ő jelenlétük, hm. Szeretem az ilyesmit, misztikusságot kölcsönöz a történetnek. A stoy mellesleg a következő, egyenesen a könyv hátuljáról:
"Leslie L. Lawrence ezúttal Montserrat szigetére utazik, hogy elkísérje Siskin nagymestert egy sakkversenyre. A versenyt megelőző napokban furcsa események játszódnak le: kísértetek riogatják a résztvevőket, megsütik Rovina asszony mongúzát, valaki medvecsapdába lép, majd megtörténik az első, kegyetlen gyilkosság. 
A gyilkos sorban szedi áldozatait, és talán mindenkit megölne a verseny résztvevői közül, ha hősünk mellett nem állna ott Paul Billerbeck, a gumiasztal bajnoka, Haralambosz, aki egy kanna vörösborral felrobbantott egy halászhajót, és a titokzatos, ronda lány a vödrével és felmosófájával. A gyilkos hamarosan rádöbben, hogy méltó ellenfelekre talált."
Vannak olyan karakterek is akiket akik emlékezetesek a számomra. Mondjuk Siskin az örökös (és talán már beteges méreteket öltött) paranoiájával. De ide tudnám sorolni Hoovert vagy Billerbecket is, esetleg Haralamboszt.
 
Ahol sok ember összegyűlik, és kéznél van valamilyen eszköz, amivel játszani lehet, biztos lehet benne, hogy jó néhányan azonnal vetélkedni kezdenek egymással. Így volt ez mindig, és így is lesz. Az ember már csak ilyen. Szereti bizonygatni, hogy különbb a többinél.
 
Nos, nagyjából ennyi minden történt. Meg az, hogy gyalogosan anyuval bejártuk már nem csak a várost, de már a szomszéd várost is. ... Utálom a havat.
 
 
- Yui
2018.02.28. 13:33, Yui

A szakadék peremén

 

Mostanában nem tudnám azt mondani, hogy olyan sok dolog történt, de talán mégis. Talán. Sokkal inkább bennem történtek dolgok, mintsem körülöttem. Feldolgozás alatt állnak még a dolgok, de magam se tudom, hogy miért is. Néha... egyszerűbb lenne mindent csak elengedni, ahelyett, hogy gondolkodik csak rajta az ember, de aztán rá kell jönnie, hogy ha meg is próbálja elengedni, az csak még több gondolkodással jár. Ne akarjuk becsapni magunkat.
 
Úgyis szépen összejött minden az elmúlt napokban. Egy hetes betegség, női problémák, az ideg... Meg még pár személyes probléma. Hah, még telihold is volt, lefogadom, hogy ez is szerepet játszott. Hát hogyne. Kissé leépültem, úgy érzem. Kissé nagyon. Le kellene nyugodnom valahogy, vagy nem is tudom, de... egyelőre eléggé egyedül érzem magam. Saját magamat támogatom, hogy igenis minden rendben lesz és ne aggódjak, mert minden meg lesz oldva. Ezt is meg kell tanulni valamikor. Elvégre... saját magamban kell bíznom a legjobban, nem? De. Szóval összeszedem magam, odabaszok mindenkinek, megcsinálom azt, amit meg akarok csinálni, haters gonna hate idc. Egy kibaszott amazon vagyok, még egyedül is. Shit. ... Ijesztő mennyire tud ingadozni az ember hangulata. Jobban mondva a nők hangulata! A nőké...!
 
Feltámadtam. Talán. ... Nem talán! Megtörtént. Még ha a testem nem is gondolja így és néha remeg a kezem.
 
Fogytam. Megint. A jelenlegi súlyom 49 kg, ami... édes kevés. Főleg a koromhoz és a magasságomhoz képest. Lehet, hogy az a menő, meg az a divat, hogy minél vékonyabbnak kell lenni, de én mégis azt mondom, hogy ne. Hízni akarok, de egyszerűen nem megy, így csak szeretném megállítani a fogyásom. Kissé ijesztő, azt kell, hogy mondjam. Kiállnak valamilyen mértékben a csontjaim, így az sem mindegy sokszor hogyan állok vagy fekszek, mert egyszerűen kényelmetlen, fáj. Boldogabb voltam nemrég az 52 kilómmal, mint most. Pedig aztán az se volt egy nagy eresztés, de mégis azért más volt. Érezhetően más. Meg azért arra is gondolnia kell az embernek, hogy oké, vékony, milyen menő, de ha egyszer beleesik egy váratlan betegségbe, akkor az eléggé ki tudja csinálni. Szóval... ha valakinek van tippje, akkor szívesen meghallgatom. Közben meg küzdök az idegeskedéssel, mert az aztán viszi le a kilókat, azt biztosra állíthatom.
 
Igazából az, hogy ott dolgozok ahol, valamilyen szinten jó hatással van rám. Mármint az emberek körülöttem. Két részre tudnám osztani a csapatot, az irodai emberek és a munkások. De minden téren azt látom, hogy erős emberekkel vagyok körülvéve akik nem pánikolnak be apróságok miatt. Mármint lelkileg erős. Ez azt hiszem valamilyen szinten rám is hatással van. Legalábbis néha hatással van. Vagy az a helyzet, hogy "leszarom." Nekem is sok mindent le kellene szarnom, az az igazság. Szóval jó lenne ha végre kicsit megváltoztatnám a világnézetemet ahhoz, hogy boldogabb legyek. Ne vedd fel a szart, hagyd ott. Eláll az ott magában, nem a te dolgod.
Mikor az egy hetes betegségem után visszamentem, akkor is már az első nap után úgy éreztem, hogy "igen, erre úgy érzem szükségem volt." Arra, hogy olyan emberek vegyenek körül, akik azt mondják: ne aggódj, le kell szarni, mit problémázol rajta? És? Igen. Az ember erőt tud meríteni valahol ezekből.
 
Az meg megint egy külön téma, hogy látom, hogy ezek az emberek néha hogyan viselkednek egymással. Ha kell, akkor leüvöltik egymás fejét, elküldik a másikat a fenébe, de... ettől függetlenül mindkettejük tudja, hogy ez nem a világ vége. Úgy értem, lehet, hogy üvöltenek egymással, de ez nincs hatással a kapcsolatukra. Következő pillanatban, mintha mi sem történt volna. Tessék, legalább ki tudják adni magukból a felgyűlt stresszt. Nekem is... részem volt egy ilyen kapcsolatban régebben, márint nem párkapcsolatról beszélek, baráti kapcsolatról. Akkor... úgy éreztem szabadabb vagyok, nem kell minden egyes mondatomat, szavamat megválogatnom, nehogy rosszul szóljak és a másik vérig sértődjön és ott hagyjon. Jobb az, ha az ember ki tudja adni magából, ki tudja mondani, a másik pedig megérti, ahelyett, hogy felveszi és megsértődik.
Őszinte leszek, sosem voltam a "cukcsi" barátságok híve, amikor égre-földre csak becézgetik egymást a felek, és ölelkezés, meg puszi meg jaj drágám, édesem... WTF. Most szeretők vagyunk, vagy barátok? Bár ha párkapcsolatról van szó, akkor se csináljon így a pasim, mert... leütöm. Igen, nem vagyok egy rózsaszín ember. Sosem voltam és nem is akarok az lenni és nem is leszek az senki kedvéért. Így is mindig azt mondom, hogy én egy poker face boszorkány vagyok. Középiskolában egyik csoporttársam azt mondta, hogy jó lennék vallatónak és bennem vannak a terrorista gének. Szóval jó lenne ha megint visszanyerném a régi fényem. Erre van most szükségem, nem a cukcsiskodásra. De úgy érzem senki nincs mellettem aki vissza tudna vezetni erre az útra. Így... így hát egyedül vágok neki. Ha nincs más megoldás, akkor meg kell próbálni talpra állni egyedül. Erre kellene mindig emlékeznem. Mindig. Ezt nem szabad elfelejteni. Soha. Csak az a baj, hogy néha elvesztem ezen az úton az iránytűmet, és a körülöttem lévő emberek nemhogy segítenének megtalálni, inkább csak messzebb rúgják a sötétben. Geez.
 
Más. Aoleevel folytott beszélgetésem hatására megjött a kedvem az animézéshez. Pedig a rajz volt a téma, lényegtelen. Utólag azért megköszönöm, hogy meghozta a kedvem még akaratlanul is, mert egy igazi gyöngyszemre bukkantam az animék között ami nagyon hamar az egyik kedvencemmé vált. Ez pedig a [Neon Genesis Evangelion]. Eléggé régóta szemeztem vele, de gondoltam ideje lenne tenni is az ügy érdekében.
Nem mai darab, 1995-ben jelent meg, de... tudjuk, hogy az évszámok nem határozzák meg egy mű értékét. Sőt, ezekben az években születtek a legendák. Beszéljünk igazából... bármiről. Az '90-es években nem tudom mi történt, de sok dolog látott napvilágot amit a mai napig előszednek és élveznek az emberek. Legyen zene, vagy játék, film, anime, bármi. Szóval ez egy igencsak jó évjárat. És ebben az esetben sem csalódtam.
Az anime messziről is mecha és... közelről is, nincs ebben semmi hazugság, pusztán annyi, hogy azok a robotok, nem teljesen robotok. Phew. De.. igazából úgy érzem, hogy úgyis inkább a karaktereken volt a hansúly, az ő lelki világukon, megpróbáltatásokon amiken keresztülmentek vagy mennek. Igazából... durva volt. Olyan pszichológiai / mentális kínzást, szenvedést én még nem láttam animében, mint ebben. A filmek közül említhetném a Jákob Lajtorjáját amiben szépen kijött Jacob lelki szenvedése, de az Evangelion is szépen teljesít ilyen téren. A vége már szinte ijesztő és... mesteri. Az anime darabokra szedi a karakterek érzelmeit, a tetteik motivációját boncolgatja, a vágyaikat, a viselkedésük miértjét. Igazából nagyon is elgondolkodtató volt. Shinji karakterét pedig imádtam. Olyan sokféle oldalát ismerhettük meg az anime alatt... De igazából együtt tudtam érezni vele, megértettem mit miért érez.
Aztán megnéztem a The End of Evangelion moviet is, tekintve, hogy elvileg ez volt a történet befejező mozzanata, de ez csak még több kérdést vetett fel bennem. Ami azt illeti pszicho-gore horrornak beillet. Szerencsétleneket komolyan sajnáltam már .-. Érdeklődök majd még a remakek felől is, csak.. szerintem azt már angol felületen kell néznem, hmhm. De nem érdekel, ha valamit meg akarok nézni, akkor meg fogom nézni.
 
  
 
  
 
 
Aztán nemrégiben megcsapta a fülemet egy olyan hír, hogy készül, illetve már elkészült egy [Castlevaniamovie is. OMG! Egyik kedvenc játék sorozatom és movie és OMG megint. Szóval tisztára be voltam zsongva, hogy mi lesz ebből az egészből. Az egyik videós akit követek, feltett egy kritikát. Oh, mondom, hurrá, már elérhető. Szóval addig-addig mentem míg meg nem tudtam nézni. De emberek, erre szükségem is volt.
A történet a Castlevania III és a Symphony of the Night történéseit foglalja össze, vagy vonja össze ahogyan én láttam. Igazából nem panaszkodhatok a karakterek kidolgozásáról, mert a játékokban csak minimálisan ismerhetjük meg őket, szóval eléggé szabad kezük volt az alkotóknak. Mondjuk soha nem gondoltam volna, hogy Trevor a movieban majd egy alkoholista hoboként mutatkozik, de basszus, tetszett. Mivel nem volt semmi elvárásom a karakterek kapcsolatban amit a játékok alapján alkottam meg, így nem volt nehéz elfogadnom Trevort ilyennek. Meg ami azt illeti jól hozta a karaktert, szerethetően.
Azt külön imádtam, hogy a karakter designok leginkább Ayami Kojima munkájára hajaztak. Gondolok itt Alucardra vagy Draculára. Örülök neki, hogy hasonló designt kaptak. Sypha mondjuk maradt a CV III-as designal, de... hozzá ez illik. Dracula érzései itt jobban kijönnek, mint a játékban, gondolok itt pl a Symphony of the Nightra. Ott is megértettük mit miért csinált, de itt érezhettük is azt a fájdalmat, dühöt, agressziót.
A movie nem csak brutális és aggresszív, de ahol kell, ott humoros, komikus is, jól ötvözi ezt a kettőt mind a 4 részen keresztül. Mert... 4 rész van csak. Egyelőre! Állítólag majd jön egy "második évad" is 8 résszel, egyszer valamikor. Szóval várom. Egyedüli negatív pontnak azt tudnám mondani, hogy... hol vannak a dalok? Az eredeti, megszokott Castlevania dalok... Ezeket hiányoltam. Igazán rátettek volna még a hangulatra. De ettől eltekintve is, tényleg jó dolgot hoztak össze a készítők. A harcok látványosak, bár néhol kissé lassúak, a karakterek szerethetőek, a történet sem rossz ahhoz képest, hogy milyen alapból dolgoztak. Aki egy kis középkori vámpíros horrorra vágyik, annak ajánlom, a játékok ismerete nélkül is. Hiszen itt mindent elmondanak a történettel kapcsolatban.
 
  
  
 
 
Gondoltam csak írok két sort, hogy jelentsem, élek még, aztán megint mi lett belőle. .-. Hmhm. Na, nem baj. Le kellene mosni a körömlakkomat is.
 
 
- Yui
2017.08.13. 15:36, Yui
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

A horoszkóp a lélek tükre,egyszer mindenkinek bele kell néznie! Kattints és tedd meg Te is! Szeretettel várok mindenkit!    *****    Találkozz SZEMÉLYESEN a SKAM sztárjával Budapesten!!! - Nézd magyar felirattal kedvenc SKAM sorozataid! - SKAM SKAM SKAM    *****    PIKKIN SHOP - Márkás cipõk, jó árak! - VANS, NEW BALANCE, CONVERSE, NIKE, PUMA, LEVI'S - KATT A CIPÕKÉRT!:)    *****    Írásaim, Verseim, Gondolatok ~ Norina Wallace Oldala    *****    Sok asztrológiai és ezoterikus olvasmány,szoftverek,horoszkóp megrendelési lehetõségek diplomás asztrológustól! Kattints    *****    A legmenõbb mandalás póló a tied lehet! Kattints ide!    *****    A legjbb cicás póló a Pólómánia oldalán! Kattints!    *****    Horoszkóp minden érdeklõdõnek, diplomás asztrológustól. Rendeld meg, a nagyon részletes analízist és 3 év elõrejelzést!    *****    Gyémánt Erika blogja. Gyere és nézz be!    *****    Tarot kártyajóslás kedvezményes áron - Norina Tarot.    *****    Egy jó receptet keresel? Kattints, és válogass, a jobbnál jobb receptek között!    *****    Írásaim, Verseim, Gondolatok ~ Norina Wallace Oldala    *****    Kiket várunk nagyon? ismerd meg a keresett és canon karaktereinket :)    *****    "Nekem nem kell a valóság! Én varázslatot akarok!" - Tennessee Williams    *****    Írásaim, Verseim, Gondolatok ~ Norina Wallace Oldala    *****    Mit érez irántad? Miért viselkedik úgy, ahogy? Megcsal? - A Tarot kártya tudja a választ! Norina Tarot    *****    <<< szerepjáték - szerepjáték - szerepjáték - szerepjáték - szerepjáték - szerepjáték - szerepjáték - szerepjáték >>>    *****    AemyDesign.hu teljes kódolt designek gportalra és wordpressre, kódok, tutorialok. képek - AemyDesign.hu - AemyDesign.hu    *****    Blog, regények, hangulatok, zenék, vagyis minden, ami egy kicsit én, egy kicsit Nova-Time    *****    ÉS MI LESZ AZ ÁR, AMELYET MEG KELL FIZETNI MÁGIÁÉRT? MIRE LEHET KÉPES EGY DRUIDA, KI HOSSZÚ ÁLOMBÓL ÉBRED?