| Eső ▪ Csoki ▪ Viharok ▪ Természet ▪ Rajz ▪ Víz ▪ Hold |
| Macskák ▪ Rock ▪ Kávé ▪ Fekete ▪ Retro Gamer |
| Hüllők ▪ Anime & Manga ▪ Régi dolgok ▪ Tavasz |
| Sötét ▪ Introvertált ▪ Csillagok ▪ DIY ▪ Pisces ♓︎ |
| Levendula ▪ INFJ |
▶ Mit is mondhatnék? Elég régóta foglalkozok blogolással, blogspoton voltam jelen régebben, de mégis úgy érzem, hiába a sok év, most kezdtem csak bele igazán. Az oldalon a személyes kínlódásaim, elmélkedéseim, élményeim mellett még fejtegetek pár témát, de leginkább csak random dolgokat amik éppen eszemebe jutnak. Nem akarom megváltani a világot egyik bejegyzésemmel sem, nem akarom megmondani senkinek sem a tutit, egyszerűen csak... kiírni magamból a gondolataim. Valami ilyesmi céllal vagyok itt.
Elkezdődtek a kerti munkálatok végre. Vártam már. Kert rendezés, metszések, takarítás az ősz meg a tél után, föld lapátolás, ásás, vetés, ilyesmi. Én valahogy élvezem ezt, akkor is ha egész délelőtt kint vagyok és ások. Nem tudom, megnyugtatja az embert és közben mégis kint van a levegőn és valami olyasmit csinál ami nem csak neki, de a környezetének is jó. Azt hiszem ettől boldog vagyok.
Random mód a kertben járkálva a füvön találtam egy kicsírázott makkot. Az utca végén van egy tölgyfa. Hogy hogyan került onnan a makk a mi hátsókertünkbe (ráadásul), arra nem tudtam rájönni, de ott volt és kinőtt a semmibe. Szóval megfogtam és beleültettem egy cserépbe. Remélem megmarad. Kíváncsian várom mihez fog kezdeni.
Felszabadult egy kis időm, így gondoltam a játékomra is fordítok belőle, elvégre igencsak el vagyok maradva magamhoz képest. A grafikai editek mellett elkezdtem végre lassan kijavítani az eddig felgyűlt hibákat. Mielőtt tovább megyek, úgy érzem ezt legalább meg kell tennem. Van egy debug füzetem, amibe felírom próba játék közben, hogy mi nem stimmel, aztán később visszatérek és kijavítom a hibákat. Eléggé időigényes dolog, mert sokszor az egyik hiba szüli a másikat és összeállnak egy láncreakcióba. Plusz azok a hibák, hiányosságok, amikről eddig is tudtam, csak lusta voltam kijavítani őket. Haladgatok, próbálkozok, tesztelgetek, de a néha már komolyan a hajamat tudnám tépni egy-egy helyzeten. Mikor vagy 50× megnéztél egy jelenetet, de tudod előre, hogy 51. alkalommal is meg kell majd nézned, mert még mindig késik az egyik karakter 1 másodpercet. De az még a jobbik eset mikor az ember tudja hol a hiba, min kell állítani. Vannak olyan esetek, amikor végignézek minden eseményt, de mégsem találom meg egyikben sem a hiba forrását, vagy mikor az engine limitjei miatt nem működik valami, hiába is képzelem el mit akarok.
Szóval most nem haladok előre, sokkal inkább átláthatóbbá teszem azt, ami eddig megvan és megpróbálom kigyomlálni az eddig felgyűlt hibákat, pótolom az eddig hanyagolt grafikai részeket. Igazából nagyon gyorsan lehetne ezzel haladni ha csak egy egyszerű játékot csinálnék. Értsd, nem akarnék belerakni mindenféle bonyolultabb dolgot vagy éppen az alap grafikával dolgoznék. De neeem. Amúgy is frászt kapok a program alap grafikájától. Igaz lehet, hogy időigényes amit csinálok, de legalább olyan, vagy legalábbis hasonló ahhoz, amit elképzeltem. Elégedettséggel tölt el, mikor látom, hogy kezd felépülni, összeállni az a világ, amit megálmodtam. Ezért ölök bene annyi időt és energiát. Ha nem így csinálnám, nem lennék elégedett az eredménnyel, még akkor sem ha jó és működőképes lenne a program.
Nem tudom mi van velem, mostanában megint elkezdtem játszani mikor éppen van rá valamennyi időm. Nem igazán veszek most elő új játékokat, mert bevallom, agyilag lusta vagyok megismerkedni egy új rendszerrel meg új szabályokkal, így inkább előveszem a régi, már kijátszott játékaim és azokkal megyek egy kicsit. Ilyen például a Castlevania - Legacy of Darkness (N64) is. Nem a legjobb CV játék (az irányítás meg a kamera helyenként egy rémálom), de ennek hatására szerettem meg az egész sorozatot, így számomra különleges ez a játék. Arról nem is beszélve, hogy nagyon jól meg tudja teremteni a hangulatot. Jó kis sötét hangulatú kalandjáték vámpírokkal meg mindenféle horror elemmel amiben 4 karakterrel is játszhatsz. Mindegyik hős más-más okból látogattja meg a sötét kastélyt.
A másik, amin már gondolkodok egy ideje, az a Trace Memory (NDS). Maga a játék egyszerű, rövid, aranyos és szép. Így újrajátszva pedig rájöttem, hogy a játék milyen jól kihasználja a Nintendo DS képességeit. Érdekes volt, de mégis ötletes. A főszereplő egy Ashley nevű fiatal lány, aki azért látogat el nagynénjével a Blood Edward szigetre, hogy találkozzon a rég halottnak hitt apjával aki tisztázhatja miért tűnt el a lány életéből és milyen kutatásokkal foglalkozik. Útja során Ashely találkozik egy fiatal fiú szellemével, D-vel, aki több, mint 50 éve vesztette életét a szigeten, de nem tud tovább lépni, mert nincsen semmiféle emléke az életéről. A páros elindul az Edward kúriába, ahol reményeik szerint megtalálhatják Ashley apját és D emlékeit miközben felfedik azt is mi történt annak idején a házban, ami tragédiák sorozatához vezetett.
Egy egyszerű kalandjáték kirakókkal. Tárgyakat szedhetsz össze, használhatod őket, hogy megoldd ezeket a kirakókat és mehess tovább. Érdekes abból a szempontból is, hogy rég halott emberek dolgai közt turkálsz, bejárod a szobáikat, leveleket, naplóbejegyzéseket olvasól tőlük, végignézed a családi albumot... És közben hallgatod, ahogyan D megpróbál visszaemlékezni rájuk és beszélni róluk.
Elnézve ezt az introt... Mindenkit lelőnek. :'D
Mostanában valahogy megjött a kedvem VD-t szerkeszteni is, ott is aktív lettem valamennyire.
|| Ez itt a reklám helye >>> →→ [ VD ] ←← <<< Ez itt a reklám helye ||
Csak mert kevés a látogató.
Nem tudom hallottatok-e róla, de terveznek egy élőszereplős Pindúr Pandúrok adaptációt. A lányok idősebb kiadásban szerepelnének benne. Kissé lefagytam, mikor meghallottam és egyből végigfutott az agyamon, hogy úgy tűnik mindenáron el akarnak rontani mindent, amin felnőttünk. Ezekenek nem szokott jó vége lenni. Azt mondták, a Winx Club film se volt a legjobb. Nem láttam, mostanában döbbentem rá arra hogy az is létezik. Miért? Tény, nem volt szerves része az életemnek gyerekként, de ismertem a sorozatot és néztem is néha. Viszont a Pindúr Pandúrok teljesen más kategória. Emlékszem, egyik unokahúgom nagyon szerette, minden nap, mielőtt elindult az iskolába, meg kellett nézni, így kénytelen voltam megnézni én is pár részt, sőt, mikor én gyerek voltam, akkor is ment. Először csinálnak belőle egy rettenesen gagyi folytatást, majd ez? Komolyan emberek, ne tapossuk már még jobban, ennél még a japán verzió is értelmesebben néz ki, pedig aztán az sem egy hű átdolgozás, sőt. (Mellesleg az OP-ot Nana Kitade énekli és egész jó. [Kibou no Kakera]) Ezek után már komolyan féltem a többi rajzfilmet amin felnőttünk. De végül is ez a legegyszerűbb. Vegyünk egy régi, bevált történetet (teljesen mindegy, hogy film vagy játék, semmi sem szent), adjuk hozzá a "modern formulát" és bumm, film. Gondolják úgyis megveszik, legalább azok, akik ismerik az eredetit. Az lényegtelen, hogy utána egész este a padlón sírnak.
De felhúzott ez, jobban, mint kellene. De... itt most nem arról van szó, hogy megtapossák a gyerekkorunk rajzfilmjeit, hanem arról is, hogy így ismertetik meg az új generációval őket. Mármint azokról beszélek, akiknek semmi esélyük nem volt látni az eredetit, mert akkor még... nem is éltek. Megnézik ezeket a szar filmeket és elkönyvelik magukban, hogy egy baromság az egész, holott lehet, hogy az eredeti csak egy rajzfilm, de több értelem van benne, mint a filmben. Több oldalról kiakasztó számomra a téma.
Viszont ki tudja, lehet, hogy nagyon jó lesz. (Kétlem.) Az esély megvan rá. Lehet, hogy tényleg jól megcsinálják ezúttal. Elvégre a Castlevania sorozatról is összességében pozitív volt a véleményem, bár voltak benne számomra nagyon kritikus hibák leginkább a karakterekkel kapcsolatban, amiket el is lehetett volna kerülni HA az alkotók úgy akarták volna. Szóval nem vagyok teljesen megelégedve, de nem is csalódtam. De ezt úgyis kifejtettem a km-es posztban, amit szerintem senki nem olvasott el mert rohadt hosszú. A lényeg, az esély megvan arra, hogy jó legyen, de én annyira nem bízom benne.
Csak egy megjegyzés így a végére. Eléggé humoros (vagy inkább elkeserítő) számomra, hogy vannak még olyan oldalak, ahol élnek a lehetetlen cserefeltételek. Szerintem tudjátok milyen feltételekre gondolok. Mikor megszabják, hogy milyen sűrűn legyen friss az oldaladon meg mennyi legyen az átlag látogatód, ilyesmi. Biztos vagyok benne, hogy többet is fel tudnánk sorolni ha akarnánk. Az meg már csak a pláne ha maga a szerkesztő sem tudja ezeket teljesíteni a saját oldalán, de azért másoktól elvárja. Ahj, emberek.
Munkahelyen folyik tovább a dolgozás, kezdek kilépni a munkakörömből is. Eddig csomagoltam / minőség ellenőrt játszottam (azt mondták már kiszúrják a szemem, mindent észreveszek...), most már vasalok is néha. Hm. Mondjuk nem mintha zavarna. Nem tudom írtam-e már, de egy varrodában vagyok jelenleg. Szóval az a vasalás egy nagy ipari vasalón történik. Hát a hátam nem köszönte meg, van súlya annak a cuccnak, arról nem is beszélve, hogy a kezemet is párszor leégettem már.
Ha már varrás meg minden... nemrég vettünk is egy varrógépet onnan. Állomány csere volt és a régieket eladták, szóval gondoltuk miért ne. Gondolom mondanom sem kell, hogy nem egy kis háztartási varrógépről van szó. Anyukám használja inkább, de kipróbáltam én is. Nekem egyelőre eléggé gyors, lenyomom a pedált, a gép meg villám tempóban elindul. Ki kell még tapasztalni ezt. Mondjuk ahhoz képest, hogy nem ültem még varrógép előtt soha életemben, azért büszke vagyok magamra és a próba varrásomra. Hasznos dolog ha van ilyesmi a háznál.
Aztán egyik játék maratonból csúsztam a másikba. Jobban mondva nehezen lehet maratonnak nevezni valamit, ami mellé csak 1-2 órára ülök le, de ha így van időm. Ez most... kell nekem. Az idegrendszerem helyes működése érdekében. Miután kijátszottam a Fire Emblem: Shadow Dragont (az utolsó pálya brutális volt), előszedtem még egy hosszú játékot, ez a Rune Factory: A Fantasy Harvest Moon. Ez a játék eléggé régóta megvan nekem, de sosem szedtem elő komolyabban. Emlékszem, egyszer elkezdtem, de nem sokáig jutottam benne, nem tudom mi volt a bajom vele. Elkönyveltem, hogy hagyjuk, nem jött be. Aztán így a FE után nézelődtem a játékaim között és gondoltam talán egy próbát megér megint, mit veszíthetek? Nos, nem volt rossz döntés ismét belevágni, igazán megszerettem a játékot.
Először nem értettem mit jelent a címben, hogy "A Fantasy Harvest Moon." Oké, a Harvest Moon sorozatot ismerem, és szeretem is, de... Aztán utána néztem és kiderült, hogy ez a játék egy HM spin-off fantasy elemekkel. Oh, vagy úgy... Itt nem csak a farmodat kell rendezni és termesztgetni a növényeid meg beilleszkedni a városka életébe, itt van egy komolyabb történet a háttérben és fontos része a játéknak a helyi dungeonok bejárása is harcokkal egybekötve. Csak wow. Egyik pillanatban még a farmodon a retket kapálod, a másikban meg az egyik dungeon mélyén éppen halálos harcokat vívsz egy sárkánnyal. Annyira eltérő a két téma, amit összeolvaszt a játék, de mégis... Olyan szórakoztatóra sikeredett.
A történet egy fiúról szól, aki összeesik valahol Kardia kisvárosának közelében, de egy éppen arra lakó lány, név szerint Mist, megtalálja és megmenti. A fiú amnéziás és egyáltalán semmi emléke nincs arról, hogy kicsoda valójában és mit keres ott ahol, még a saját nevére sem emlékszik. Miután megbeszélik a lánnyal, hogy mostantól Ragunának fogák hívni, Mist odaadja neki a használaton kívüli farmját, hogy éljen ott, amíg vissza nem térnek az emlékei. Viszont a földet művelni kell. A helyi barlangok bejárása közben pedig érdekes eseményekre derül fény. Minél tovább halad a történet annál több nyomot szed össze Raguna és egyre csak közelebb kerül ahhoz, hogy megtudják, ki a felelős a barlangokban megjelent szörnyekért miközben abban reménykednek, hogy az incidens során kiderül az is kicsoda a fiú valójában. Jó nagy vonalakban. Persze ezen kívül belefolyhatsz a városka életébe, megismerkedhetsz a lakókkal, sőt, megkedveltetheted magad a lányokkal is, akik közül egyet feleségül is vehetsz!
De ha már a Harvest Moon meg Rune Factory játékoknál tartunk. Történt egy nagyon érdekes dolog amit akkor észleltem, mikor a Harvest Moon - More Friends of Mineral Town-al játszottam. Először is meg kell említenem, hogy ez a játék nekem megvan fizikailag, játék kártya / kazetta formájában és egy eredeti GBA-n szoktam használni. Nem emulátor, fizikai forma. Ez egy fontos dolog lesz. A Friends of Mineral Town rész két verzióban létezik. Először is kijött 2003-ban a "fiú verzió", majd 2005-ben a "lány verzió" More Friends of Mineral Town címen. Ugyan az szinte a kettő azzal az eltéréssel, hogy a "fiú verzióban" logikusan fiú a főszereplő és a lányokat lehet meghódítani, a "lány verzióban" pedig lány a főszereplő és fiúkat lehet meghódítani. Mint látszik, én a lány verziót szereztem be, mert... lány vagyok! Ennyit a bevezetésről, jöjjön a lényeg. Mindkét játékban létezik egy esemény, ez a 4:44 esemény. Akkor következik be, ha a játékos hajnali 4:44-kor bekapcsolja a tv-t. A lány verzóban ilyenkor (a japán és nyugati verzióban egyaránt) egy elnyomhatatlan párbeszéd ablak jelenik meg, amiben megállíthatatlanul ismétlődik a következő üzenet: "4 時 44 分". Egy ideig ismétli önmagát, majd megszűnik és kikapcsol a tv. Persze ennek jelentése inkább a japánok számára van, azt mondják a 4 ott nem szerencsés szám. A fiú verzióban ellenben más történik. A nyugati kiadásokban egy játék gyilkos glitcht eredményez az esemény aktiválása. Egy üres párbeszéd ablak nyílik meg újra és újra végtelen loopban. A játékos nem képes kiszakadni ebből, újra kell indítania a játékot a konzol kikapcsolása majd bekapcsolása után. Ez úgy hiszem egy kódolási hiba lehet ami a fordítás után maradhatott benne. Az eredeti japán verzióban nem üres ablak jelenik meg, hanem megállíthatatlanul kiíródó szöveg, ami tippeket ad arra, hogy az átkozott eszközeidről hogyan lehet leszedni az átkot. Ha végzett a szöveg, ismét kikapcsol magától a tv. Nos, nekem sikerült előhozni ezt az átkozott tippes eseményt. Gondoltam megnézem magamnak eredetiben is ezt a 4:44 eseményt, erre megkaptam a japán szöveget. Eléggé meglepődtem. Szóval... megvan nekem a lány verzió nyugati kiadása, amiben szerepel a fiú verzió japán kiadásának egy eseménye. Wow. Ezen igazodjon ki valaki. Mellesleg hiába kerestem rá, semmit nem találtam a neten erről, sőt, sehol nem említik, hogy bárkivel megtörtént volna ez. Érdekes.
Más. Kicsit nézelődtem megint GPn. Érdekes amúgy, hogy volt egy "bevándorlási hullám", kinyitott x oldal, aztán ezzel a lendülettel most az összes vagy megállt vagy bezárt. Tisztelet a kivételnek. Nem értem az ilyesmit, de nem is az én dolgom. Viszont nem erről akartam írni, hanem egy olyan jelenségről, amivel több oldalon is találkoztam. Emberek... miért kell a chatet annyira lekicsinyíteni, hogy kb egy sort lehet csak látni benne? De most komolyan. Valaki mondja meg. Ott a chat, de olyan mikroszkópikus méretű, hogy soronként tudsz csak görgetni is benne, nemhogy normálisan elolvasd az üzeneteket. Ha úgy gondolod, hogy rontja a design összképét, akkor rakd be egy külön menübe, még az is jobb, mint ez a baromság. Főleg ha az a nyomorult chat ráadásul kb olyan széles, mint a fél oldal.
Aztán ott van még az a probléma (vagy kinek mi...) ami régen is szúrta a szemem és nem változott azóta sem. Nem tudom ki hogy van ezzel, de én például nem értem, hogy egy évek óta halott oldal miért kap nagyobb látogatottságot, mint az aktívan működő oldalak? Főleg, hogy sok esetben olyan oldalakról beszélünk, amik enyhén szólva is súrolják a jóízlés határait és még csak semmi érdemleges információ sincs is rajtuk. De lehet én vagyok csak túlságosan kritikus. Lassan már a kedvem is elmegy a szerkesztéstől ezt látva. Értem én, hogy halott a GP (nagyrészt) de naa...
Jöjjön egy kis rajzolás.
1) Ezt múltkor jól elfelejtettem felrakni. 2) Úgy tűnik csak idegbeteg nőket tudok rajzolni... Valamiért úgy megszerettem ezt a karaktert amúgy. 3) Nem tökéletes (és nincs is befejezve), de próbálkoztam. Kissé keverednek a stílusok benne, keresem még azt, amiben kényelmesen tudok színezni. Mégis a legnagyobb lecke az volt: legyen egy NORMÁLIS alapod. Ha az alapot elrontod, akkor utána jönnek majd a kérdőjelek meg az értelmes tekintetek, hogy mit csinálj.
A bejegyzést pedig lezárom Chie Harada gyönyörű hangjával.
Elérkezdtünk egy olyan témához, amiről tudnék mesélni órákat, sőt napokat is. De most próbálom visszafogni magam. Az egyik kedvenc játék sorozatom, a Castlevania sorozat adaptációjáról van szó. De kezdjük a legelején.
Réges-régen, még évekkel ezelőtt kaptunk egy ígéretet arról, hogy lesz majd egy nagy Castlevania move, a III. NES játék történetéből. Még plakátot is mutogattak róla, de ez a film sosem készült el. Viszont 2017-ben kaptunk helyette egy sorozatot, méghozzá egy első évadot, azaz eleve magában hordozta a folytatás ígéretét. Gondoltam, majd írok róla egy szösszenetet, ha megnéztem az összes beígért 3 évadot, helyette a harmadikat is úgy zárták le, hogy lesz egy negyedik majd talán jövőre valamikor. Nos, eddig tudtam várni, eléggé sok mondanivalóm felgyűlt az első évad óta, így a harmadik végén meg aztán nem tudom már tovább visszafogni magam.
Néha, mikor reggel felkelek, legszívesebben csak fejbelőném magam, de aztán rájövök, hogy a légpuska csöve túl hosszú, más meg nem elérhető, így nincs mit tenni, el kell kezdeni a napot.
Úgy érzem kissé eltűntem. Valahogy nem nagyon volt kedvem a napokban semmihez. Meg igazából az időmet is kitölti jelenleg elég sok dolog. Mondjuk, hogy dolgozni kezdtem. De... ez olyan munka is meg nem is. Kisegítői amíg nincs "igazi munkahelyem." Gondoltam a munkanélküli létem mellett elkél legalább ez. Gazdag ebből nem lesz akkor sem ha 100 évig művelem, de minimális bevételnek nem rossz. Mégis csak csinálok valamit. Elég családiasan, öten vagyunk bent mellesleg, ebből az egyik tag anyukám, hm. Minden stimmel, csak éppen a fizetés nem. ... Ahogy ez lenni szokott.
A délelőttöm így ilyesmivel megy el, a délutánom meg leginkább az oktatás köti le időnként. Igaz... sikeresen elvették az életkedvemet már az első nap, szóval most már én is így állok a dologhoz. Majd bejárok ha van kedvem, aztán vagy meghúznak, vagy nem. Már ezt is leszarom.
Mostanában egyébként olyan sokat témázgatok... magamban. Mert persze, hogy akkor jön rám, amikor nincs lehetőségem csinálni ezzel semmit. Buszozás közben, séta közben az oktatásra, munka közben, a zuhany alatt... mert miért ne. Sokmindenről tudnék írni, de mire eljutok a gépig és leülök, hogy akkor majd most...! Mi lesz ebből az egészből? Nagy semmi. Csak ülök és nézek ki a fejemből, hogy mit kellene csinálni mert semmihez nincs kedvem meg energiám. Még gondolkodni se.
És most... egy random rajz!
Hm, ennyi.
Amúgy miért van az, hogy miközben a "mai modern slágereket" hallgatom, belefutok lépten-nyomon olyan dallamokba, amik már rég, sok éve befutott dalokból vannak? Így könnyű zenét csinálni... Vegyél elő egy régi klasszikust, a refrén kivételével írd át az egészet, adj neki valami mai disco / techno hangzást, nyekeregj vagy rappelj alá és írd oda, hogy "remix." Kész, te leszel a következő a kasszasiker a slágerlisták élén. Bár az se kell odaírnod, hogy "remix", csak másold le az egészet, azt jóvanazúgy. Igazából nincs bajom azzal, mikor felújjítanak egy dalt, vagy megint előszednek és megpróbálják kicsit modernizálni, ha tényleg olyan régi dalról van szó. De mikor a régi nagy klasszikusokat megerőszakolják és ócska disco remixet csinálnak belőlük mindenféle digitális effekttel, mert éppen ez a "mai" meg a "modern" és erre tud a legjobban betépni mindenki... Akkor álljunk már meg. Mintha egy másik előadó régmúltban elért sikereit próbálná kihasználni valaki. De mit lepődök meg, manapság sokan élősködnek az emberek emlékein és a nosztalgián. Nem csak a zenei szakmában. Pár példa, de biztosan feltűnt mindenkinek, mikor először hallotta ezeket a dalokat:
[ Daddy Yankee & Snow - Con Calma ] --> [ Snow - Informer ] (Ő legalább felvállalta az eredetit és van benne respect meg eredeti előadó meg minden. Így kell csinálni, emberek. Hiába toldotta meg, mégis átadta a dalt. Az eredetit. Ettől függetlenül az eredetit jobban szeretem.)
Bah. Csak idegesít. Ezek a dalok egyszer befutottak, egyszer bizonyítottak a maguk idejében az eredeti előadóval. Ha nem tudsz normálisan felújított verziót csinálni belőlük, csak kiszedni belőlük pár dallamot, akkor hozzá se nyúlj. Ilyen szempontból még Daddy Yankee a legrendesebb a felsoroltak közül. Persze régen is volt olyan, hogy egy-egy előadó újraénekelt dalokat másoktól, egy raklappal tudnék mondani példákat. De számomra a lényeg az, hogy... ne írd át, könyörgöm. De persze, mint mindig, ez még mindig csak az én véleményem. Lehet egyetérteni, meg nem egyetérteni. Csak mikor hallom ezeket a rádióban, a lelkem sír belül, hogy inkább az eredetit hallgatná.
Egyébként eszembe nem jutna ilyen dalokat hallgatni, csak mivel a melóhelyen erre van belőve a rádió, így nincs mit tenni. Egy-kettő kivételével nekem nem jönnek be ezek a "mai slágerek."
Azt hiszem egyelőre ennyi. Mindenki vigyázzon magára.
AJÁNLOM AZ OLDALT
