Szép jó bármit.

Elkezdődtek a kerti munkálatok végre. Vártam már. Kert rendezés, metszések, takarítás az ősz meg a tél után, föld lapátolás, ásás, vetés, ilyesmi. Én valahogy élvezem ezt, akkor is ha egész délelőtt kint vagyok és ások. Nem tudom, megnyugtatja az embert és közben mégis kint van a levegőn és valami olyasmit csinál ami nem csak neki, de a környezetének is jó. Azt hiszem ettől boldog vagyok.

Random mód a kertben járkálva a füvön találtam egy kicsírázott makkot. Az utca végén van egy tölgyfa. Hogy hogyan került onnan a makk a mi hátsókertünkbe (ráadásul), arra nem tudtam rájönni, de ott volt és kinőtt a semmibe. Szóval megfogtam és beleültettem egy cserépbe. Remélem megmarad. Kíváncsian várom mihez fog kezdeni.

Felszabadult egy kis időm, így gondoltam a játékomra is fordítok belőle, elvégre igencsak el vagyok maradva magamhoz képest. A grafikai editek mellett elkezdtem végre lassan kijavítani az eddig felgyűlt hibákat. Mielőtt tovább megyek, úgy érzem ezt legalább meg kell tennem. Van egy debug füzetem, amibe felírom próba játék közben, hogy mi nem stimmel, aztán később visszatérek és kijavítom a hibákat. Eléggé időigényes dolog, mert sokszor az egyik hiba szüli a másikat és összeállnak egy láncreakcióba. Plusz azok a hibák, hiányosságok, amikről eddig is tudtam, csak lusta voltam kijavítani őket. Haladgatok, próbálkozok, tesztelgetek, de a néha már komolyan a hajamat tudnám tépni egy-egy helyzeten. Mikor vagy 50× megnéztél egy jelenetet, de tudod előre, hogy 51. alkalommal is meg kell majd nézned, mert még mindig késik az egyik karakter 1 másodpercet. De az még a jobbik eset mikor az ember tudja hol a hiba, min kell állítani. Vannak olyan esetek, amikor végignézek minden eseményt, de mégsem találom meg egyikben sem a hiba forrását, vagy mikor az engine limitjei miatt nem működik valami, hiába is képzelem el mit akarok.

Szóval most nem haladok előre, sokkal inkább átláthatóbbá teszem azt, ami eddig megvan és megpróbálom kigyomlálni az eddig felgyűlt hibákat, pótolom az eddig hanyagolt grafikai részeket. Igazából nagyon gyorsan lehetne ezzel haladni ha csak egy egyszerű játékot csinálnék. Értsd, nem akarnék belerakni mindenféle bonyolultabb dolgot vagy éppen az alap grafikával dolgoznék. De neeem. Amúgy is frászt kapok a program alap grafikájától. Igaz lehet, hogy időigényes amit csinálok, de legalább olyan, vagy legalábbis hasonló ahhoz, amit elképzeltem. Elégedettséggel tölt el, mikor látom, hogy kezd felépülni, összeállni az a világ, amit megálmodtam. Ezért ölök bene annyi időt és energiát. Ha nem így csinálnám, nem lennék elégedett az eredménnyel, még akkor sem ha jó és működőképes lenne a program.

Nem tudom mi van velem, mostanában megint elkezdtem játszani mikor éppen van rá valamennyi időm. Nem igazán veszek most elő új játékokat, mert bevallom, agyilag lusta vagyok megismerkedni egy új rendszerrel meg új szabályokkal, így inkább előveszem a régi, már kijátszott játékaim és azokkal megyek egy kicsit. Ilyen például a Castlevania - Legacy of Darkness (N64) is. Nem a legjobb CV játék (az irányítás meg a kamera helyenként egy rémálom), de ennek hatására szerettem meg az egész sorozatot, így számomra különleges ez a játék. Arról nem is beszélve, hogy nagyon jól meg tudja teremteni a hangulatot. Jó kis sötét hangulatú kalandjáték vámpírokkal meg mindenféle horror elemmel amiben 4 karakterrel is játszhatsz. Mindegyik hős más-más okból látogattja meg a sötét kastélyt.

A másik, amin már gondolkodok egy ideje, az a Trace Memory (NDS). Maga a játék egyszerű, rövid, aranyos és szép. Így újrajátszva pedig rájöttem, hogy a játék milyen jól kihasználja a Nintendo DS képességeit. Érdekes volt, de mégis ötletes. A főszereplő egy Ashley nevű fiatal lány, aki azért látogat el nagynénjével a Blood Edward szigetre, hogy találkozzon a rég halottnak hitt apjával aki tisztázhatja miért tűnt el a lány életéből és milyen kutatásokkal foglalkozik. Útja során Ashely találkozik egy fiatal fiú szellemével, D-vel, aki több, mint 50 éve vesztette életét a szigeten, de nem tud tovább lépni, mert nincsen semmiféle emléke az életéről. A páros elindul az Edward kúriába, ahol reményeik szerint megtalálhatják Ashley apját és D emlékeit miközben felfedik azt is mi történt annak idején a házban, ami tragédiák sorozatához vezetett.

Egy egyszerű kalandjáték kirakókkal. Tárgyakat szedhetsz össze, használhatod őket, hogy megoldd ezeket a kirakókat és mehess tovább. Érdekes abból a szempontból is, hogy rég halott emberek dolgai közt turkálsz, bejárod a szobáikat, leveleket, naplóbejegyzéseket olvasól tőlük, végignézed a családi albumot... És közben hallgatod, ahogyan D megpróbál visszaemlékezni rájuk és beszélni róluk.

Elnézve ezt az introt... Mindenkit lelőnek. :'D

Mostanában valahogy megjött a kedvem VD-t szerkeszteni is, ott is aktív lettem valamennyire.

||  Ez itt a reklám helye >>> →→  [ VD ]  ←← <<< Ez itt a reklám helye  ||

Csak mert kevés a látogató.

Nem tudom hallottatok-e róla, de terveznek egy élőszereplős Pindúr Pandúrok adaptációt. A lányok idősebb kiadásban szerepelnének benne. Kissé lefagytam, mikor meghallottam és egyből végigfutott az agyamon, hogy úgy tűnik mindenáron el akarnak rontani mindent, amin felnőttünk. Ezekenek nem szokott jó vége lenni. Azt mondták, a Winx Club film se volt a legjobb. Nem láttam, mostanában döbbentem rá arra hogy az is létezik. Miért? Tény, nem volt szerves része az életemnek gyerekként, de ismertem a sorozatot és néztem is néha. Viszont a Pindúr Pandúrok teljesen más kategória. Emlékszem, egyik unokahúgom nagyon szerette, minden nap, mielőtt elindult az iskolába, meg kellett nézni, így kénytelen voltam megnézni én is pár részt, sőt, mikor én gyerek voltam, akkor is ment. Először csinálnak belőle egy rettenesen gagyi folytatást, majd ez? Komolyan emberek, ne tapossuk már még jobban, ennél még a japán verzió is értelmesebben néz ki, pedig aztán az sem egy hű átdolgozás, sőt. (Mellesleg az OP-ot Nana Kitade énekli és egész jó. [Kibou no Kakera]) Ezek után már komolyan féltem a többi rajzfilmet amin felnőttünk. De végül is ez a legegyszerűbb. Vegyünk egy régi, bevált történetet (teljesen mindegy, hogy film vagy játék, semmi sem szent), adjuk hozzá a "modern formulát" és bumm, film. Gondolják úgyis megveszik, legalább azok, akik ismerik az eredetit. Az lényegtelen, hogy utána egész este a padlón sírnak.

De felhúzott ez, jobban, mint kellene. De... itt most nem arról van szó, hogy megtapossák a gyerekkorunk rajzfilmjeit, hanem arról is, hogy így ismertetik meg az új generációval őket. Mármint azokról beszélek, akiknek semmi esélyük nem volt látni az eredetit, mert akkor még... nem is éltek. Megnézik ezeket a szar filmeket és elkönyvelik magukban, hogy egy baromság az egész, holott lehet, hogy az eredeti csak egy rajzfilm, de több értelem van benne, mint a filmben. Több oldalról kiakasztó számomra a téma.

Viszont ki tudja, lehet, hogy nagyon jó lesz. (Kétlem.) Az esély megvan rá. Lehet, hogy tényleg jól megcsinálják ezúttal. Elvégre a Castlevania sorozatról is összességében pozitív volt a véleményem, bár voltak benne számomra nagyon kritikus hibák leginkább a karakterekkel kapcsolatban, amiket el is lehetett volna kerülni HA az alkotók úgy akarták volna. Szóval nem vagyok teljesen megelégedve, de nem is csalódtam. De ezt úgyis kifejtettem a km-es posztban, amit szerintem senki nem olvasott el mert rohadt hosszú. A lényeg, az esély megvan arra, hogy jó legyen, de én annyira nem bízom benne.

Csak egy megjegyzés így a végére. Eléggé humoros (vagy inkább elkeserítő) számomra, hogy vannak még olyan oldalak, ahol élnek a lehetetlen cserefeltételek. Szerintem tudjátok milyen feltételekre gondolok. Mikor megszabják, hogy milyen sűrűn legyen friss az oldaladon meg mennyi legyen az átlag látogatód, ilyesmi. Biztos vagyok benne, hogy többet is fel tudnánk sorolni ha akarnánk. Az meg már csak a pláne ha maga a szerkesztő sem tudja ezeket teljesíteni a saját oldalán, de azért másoktól elvárja. Ahj, emberek.

- Yui