Vihar

Szünetes bejegyzés

 

 

Sok napos hétvége, nyá~ Boldogságos a szívem. Mondjuk nem mintha olyan sok tervem lenne. Igazából csak azért vártam, mert így nem kell korán kelnem négy napig és elmarad az ügyfélfogadás is~ Az élet apró örömei.
 
Minden nap történt valami kicsiny városunkban, de azt nem tudnám mondani, hogy ebből bármelyik is hatással lett volna az életemre. Még a srác sem a munkahelyemen aki nyomulni próbált. Sok idézőjel. Csak nem ment neki. Nagyon nem. Még segítséggel sem. Monduk kezdjük ott, nem hiszem, hogy egy öreg részegnek kellett volna asszisztálnia. De egyik kolléganőm bevédett, azt mondta nem ad senkinek. xD Helyes.
 
Az ügyfeles napjaim továbbra is úgy telnek, hogy legszívesebben beleverném az ügyfelek fejét a pultba. Komolyan, ezek süketek, vakok, olvasás tudatlanok. Kollégám kirakott egy táblát a pult mellé, hogy ott van az ügyfélfogadás. Mert nem elég feltűnő, hogy ha valaki belép, egyből mellette van egy pult. Plusz, én is kiraktam egyet az ablakra, hogy ITT van az ügyfélfogadás, még nyilacskát is szerkesztettem rá a gyengébb elméjű embereknek. Erre mit csinál az ügyfél? Belép a kapun, megy tovább, mint a világtalan, körbe se néz, hogy hol van vagy mi van, elmegy a francba hátra, az épület háta mögé... Aztán meg: jaj, nem láttam. Bazz, körbe kellene nézni néha, meg használni a szemeid vagy valami. Egyszer az egyik elmasírozott hátra a nádasba... Nem is igazán értettem a mögöttes logikát. A másik verzió, mikor minden ajtót végig nyitogat ami lát. Még a mosdóba is bemennek, hogy hol az ügyfélfogadás... Nagy, piros betűkkel ki van írva a műhely ajtóra, hogy kamerával megfigyelt terület, plusz az, hogy idegeneknek belépni tilos. De nem gáz, oda is benyitnak ha tudnak, mert miért ne. De még ha kopognának előtte vagy valami, de még azt se. Utána meg persze továbbra is mi vagyunk a hibásak. Szóval ne csodálkozzatok, hogy hálát adok mert ezúttal egy napra megúszom a hülyéket.
 
A napokban volt egy nagyon idióta álmom. Én, meg két lány ismerősöm éppen egy ugyancsak három tagú fiú csapatot vertünk meg. Ne kérdezzétek, fogalmam sincs. Aztán meg elkeztünk menekülni. Bemenekültünk egy szobába. Az egész épület mellesleg egy kollégiumra hasonlított. Mondtam az egyik lánynak, hogy gyorsan hívja a rendőrséget, erre ő megfogja a telefont, nem nyom meg rajta semmit, csak belekiabál, hogy "Rendőrsééég!" Ez akkor egy hatalmas facepalm pillanat volt, még az álombeli önmagamnak is. Egyből leoltottam, hogy hangosabban már nem is lehetett volna, és diplomás létére azt hittem több esze van. Aztán pár perc múlva felébredtem. Értelmes álom volt ez is.
 
Játékom terén szomorú idők járnak, mert nem tudok összefüggéseket kitalálni. Addig nagyon jól ment a dolog, amíg fel nem merült egy "miért?" Ez a sok "de miééééért?" a halálom. De ezek szükségesek, hogy ne maradjon hiba az egyenletben. Igazából nyugodt szívvel csinálhatnám tovább ha nem story alapú játék lenne. Sőt, akkor valószínűleg már rég készen is lennék vele. De én maximalista vagyok és nem szeretem ha egy RPGnek vérszegény vagy klissékkel telitűzdelt a története. Elvégre a játékmenet mellett a történet a lelke ezeknek a játékoknak. Gondolkodtam sokat, jöttek is ötleteim, csak az a baj, hogy megvannak a fejemben bizonyos jelenetek amiket fel kellene áldoznom az új ötletek miatt. Ezt pedig nem szeretném. Így vergődök tovább az ötletek tengerében. Nagyon nem könnyű dolog ez. De idővel csak kitalálok valamit. Olyan nincs, hogy ne lenne semmi, max elhúzódik. A főszereplő viszont annyira a szívemhez nőtt, hogy nem akarom hátrahagyni. Sőt, kapott azóta egy partnert is. Kikutyulom ezt még egyszer. Addig is rákaptam a grafikázásra a programhoz. Alapanyag grafika gyártás amit majd a későbbiekben fel lehet használni térképekhez. Igazából élvezem. Hm.
 
Azt nem mondom, hogy hű de sokat rajzoltam, vagy hogy annyit fejlődtem volna, de néha napján azért még előszedem a vázlat füzeteimet.
 
1) Ezt régebben csináltam, csak elfelejtettem felrakni. Valami víz alatti kép. Nem valami mozgalmas. xD
2) Szarvas lány, pixel képet már csináltam belőle, de ez csak egy gyors firka róla. Ettől függetlenül szerintem átadja a karakter lényét.
3) A keze nem lett a legjobb, a frufrujánál kihúzáskor meg úgy voltam, hogy ha ezt most elrontom, megölöm magam xD Igazából úgy vagyok vele, hogy lehet, hogy nem helyes anatómiailag, de amíg jól néz ki, mutat valahogy, addig leszarom. Egy ideje ez az életfelfogásom rajzolás terén. ... Szeme nincs, mert... mert nem fejeztem be a rajzot.
4) Nagyon hirtelen született ez a karakter, de beleszerettem. Olyan érdekes a számomra is, de nem tehetek róla, így fogalmazódott meg a fejemben először. Csak bevillant a kép. Az egyik képen azért húztam ki a szemét, mert ez érdekesre sikerült, jobb ha nem látjátok. De a haja viszont tetszik.
 
  
 
 
Büszkén jelentem, hogy kijátszottam (olvastam) a Higurashit. És külön bejegyzést fogok neki szentelni amiben kifejtem az anime és a játék közti különbségeket is többek között. Félig már megvan a bejegyzés. Élvezem az ilyen bejegyzések megírását akkor is, ha senkinek halvány sejtelme sincs róla miről hablatyolok. xD
 
Most nézem, őszi nagytakarítás keretein belül ki kellene takarítanom a gépházat meg a billentyűzetet, egeret, kontrollert, stb. Mikor látom, hogy szükség van rá, akkor fogom magam, kiülök a konyhába fültisztítóval, meg tisztítószerrel és szépen leganyézok mindent. Én egyszerűen rosszul tudok lenni, mikor látom a billentyűzeten, egeren, kontrolleren a lerakódott szutykot. Mert az szutyok. Ezt programozás órán... "tanultuk". xD Szóval... ott van a szutyok az eszközökön lerakódva és nemár. Csúszik meg ragad meg tudom is én, aztán az ember azt taperolja utána meg eszik meg nemtom. Nem vagyok takarítás mániás, de a technikai eszközeimre ilyen téren vigyázok. Gépházat is x időközönként kiviszem az udvarra, aztán kiszedem belőle a porcicákat. Most már legalább eljutottunk odáig, hogy nem költöznek bele a pókok.
 
De ha már a takarításnál meg az állatoknál tartunk, az irodába is beköltöztek a poloskák. Egyik reggel vagy 30 figyelt az ablaknál. Mert nekem nem elég, hogy oda mellém lepetézett a pók és ott él az egész család. Nem tudom őket eltávolítani, mert mindig elmenekülnek a radiátor mögé. Igazából engem nem is zavarnak, de azért kívül tágasabb. Poloskákat is úgy dobáltam ki sorban az ablakon kézzel, jobb ötlet híjján. Azóta rájöttem, hogy hogyan kell szakszerűen csinálni egy... tollal. Tisztára belejöttem. Azért rakosgatom ki őket, mert nem akarom megölni őket, sajnálom őket. (Szóismétlés rulz) Nem csinálnak semmi rosszat, csak valami biztonságos helyet keresnek. Büdösnek meg csak akkor büdösek ha széttrancsírozák őket. Szerintem. Hm. Kézzel dobáltam ki az összeset, de kicsit sem lettem büdös tőlük. De az összes ilyen bogár / rovar / akármivel így vagyok. Nem szeretem megölni őket. A pókokat is kiviszem ha van rá lehetőségem. Viszem a pókfogó poharam, (igen, ilyenem is van, lehet hülyének nézni egészen nyugodtan xD) ... ami tulajdonképpen csak egy egyszerű pohár, amit nem használnuk... és megfogom őket, aztán kirakom az udvarra utána. Utálom a döglött bogarakat, azoktól tudok csak igazán frászt kapni. Nem is akkor mikor él... mert akkor az ember csak megpiszkálja, aztán elmászik, de ha halott, akkor neked kell megfogni és kirakni. Az pedig baromi gusztustalan, hogy ott egy bogár tetem, a belei kinyomva erre-arra, rángatózik még a lába, meg valami lötty folyik belőle, aghgh. x_x És akkor ezt fogd meg. Akkor inkább a pókfogó pohár.
 
Ja, ahogyan észrevettem, elkezdett helyrerázódni a számláló. Beütött valami problem a rendszerbe aztán olyan számokat mutatott, hogy el se hittem. Nem tudom mi okozza ezt, de időről időre megtörténik erre-arra. Persze tudom nagyon jól, hogy ennyi ember nem jár erre, nem vagyok olyan naív, hogy ezt elhiggyem. xD Talán ha 3-4 ember szokott ide feljárni és abból az egyik én vagyok. Legalábbis szerintem. Amúgy sem szoktam semmi érdekesről írni, nem vagyok "trendi blogger" meg miegymás, szóval... nem is érteném ha ennyien olvasnának.
 
Azt viszont gyűlölöm ha halott oldalakra járnak százezren. Oké, akkor rendben van ha egy olyan oldalról van szó, ahol van valami hasznos információ, de pl egy félkész oldal esetében vagy egy olyan blog esetében amit már vagy 3 éve halottak... Emberek, miért? És akkor koppansz, hogy egy évek óta halott oldalnak nagyobb a látogatottsága mint egy olyannak amin aktív a szerkesztő. xD Epic fail. Az meg a másik fele a dolognak, hogy GP halott oldalakkal van tele. Ezt is beszüntetném valamilyen szinten. Ami ott van x éve, rá se néznek és nincs rajta semmi, az minek létezik? (Foglalni a neveket, höh. Bár nem mintha annyian csinálnának itt oldalt, hogy ez probléma lenne, de na.) Vannak olyan oldalak amiket nem szerkesztenek aktívan, de valamiféle emléket őriznek. Ezt megértem. De ami ott rohad üresen, azt miééééért? Komolyan, annyit írók már erről és nem tudok leállni, lassan egy külön bejegyzést kellene szentelni neki, nem? Bár elgondolkodtató mennyire lenne értelme ha egyszer mindenki szivárog már el innen. Jobban mondva már lement a hullám nagyrésze, meh.
 
Vannak még témák a fejemben, de így is egy katyvasz már az egész, szóval zárom a sorokat. Élvezzétek a pihenőőőt!
 
 
- Yui, aki élvezi
2018.10.21. 20:03, Yui

Death Should Not Have Taken Thee!

 

Hogy is kezdjem? Túléltem egy olyan hetet előzőleg, amire azt hittem, hogy instant halál. De főnökasszonyom falazott nekem, illetve pont, hogy ő talált ki nekem mindenfélét, majd mondta azt, hogy ne aggódjak, ő már elintézett mindent és... telefonált. Én meg csak álltam ott és... De mindenesetre jól jött ez. Ismét elballagtam a vicces-vicces-szórakoztató étkezési beíratásra és meg kellet megint állapítanom, hogy nem tudom még mindig, hogy manapság a szülők mit szívnak, hogy ilyen hülye módon tudják elnevezni a gyerekeiket (Marcselló Dzsulió, Brájen, Napsugár pl).

Másik. Kezdődik az iskola. Vannak unokahúgaim meg unokaöcsém. Mennek az iskolába. 4. osztályos gyerek, minden nap 8 óra, plusz utolsó órákra bevágnak nekik egy-két "önálló tanulás" "órát." WTF. Arról nem is beszélve, hogy milyen baromságokkal van tele a táska meg a könyv. Úgy értem... unokahúgom egyik könyvét lapozgattam egyszer mikor ilyen témákba botlok benne: ne hagyd magára a csecsemőt, mert egyedül meghal, nem tud magáról gondoskodni. Ez_mi_? Felső osztályos gyerek könyvében ráadásul. Plusz ilyen témák benne, hogy hogyan kell viselkedni az idősekkel vagy a barátaiddal. EZT tanítani kell? Nekünk ezek alap dolgok voltak. Ennyire leszarják manapság az emberek a saját gyerekeiket, hogy ezt már az iskolában, könyvből kell nekik tanítani?! What a time to be alive.

Egyébként kezdem unni, hogy facebook kb zaklat. Nem vagyok egy nagyon facebookozó fajta, csak akkor megyek fel, ha látom a főoldalon, hogy történt valami, jelez. Akkor is célirányosan bejelentkezek és azt nézem meg, ritka, hogy én most elkezdjek ott nézelődni. Bár látszik a profilomon is, hogy nem sok közöm van ahhoz az oldalhoz. Nem sok az infó rólam, semmi kép. Tényleg nem igazán szoktam használni. Nekem egyszerűbb családom esetében például csak felemelni a telefont és felhívni őket. Mással meg nagyon amúgy sem tartom ott a kapcsolatot, csak egy-két ember. Ha belépek, akkor többnyire azért lépek be, hogy velük beszéljek. Viszont az már baromira idegesít, hogy face folyton maileket küldözget, meg lényegtelen dolgokat rak ki nekem értesítésbe. Menjek fel, mert régen voltam és mennyi minden történt, csak azért értesítést ír ki, mert xy megosztott egy képet, vagy van ismerősnek ajánlásom. Majd én keresek magamnak ismerőst, nem kell nekem ajánlgatni. Mindig belépek, mert tényleg azt hiszem, hogy írt valaki, erre ilyen baromságok fogadnak. Facebook zaklató életformája nem egyezik az én introvertált stílusommal. Hagyjon békén a lényegtelen hülyeségekkel. Persze, egy közösségi oldalról van szó, ahol feltételezik, hogy mindenki kíváncsi mindenre. De azért nem ennyire. Jó, vannak függők, meg beteg elméjű emberek, de én nem vagyok közöttük szerintem. xD Legalábbis eddig jelét nem sokat mutattam ilyesfajta dolgoknak.
 
Haladtam a játékommal is. Nem sokat, de haladtam. Egyre nehezebben haladok, mert elfogynak azok a dolgok, amikhez hozzá tudok nyúlni és gyorsan meg tudok csinálni különösebb tervezés nélkül. Gondolok itt a Tilesetre. Azaz a grafikáról beszélek most amiből összeraktam a helyszíneket. Nincs teljesen kész, de mondhatom azt, hogy a kert kivételével olyan 95% készen van. A következő dolgokkal készültem el az előző játékos bejegyzés óta:
 
* Jade telefonálós sprite set
* Egy-két item grafika a helyszínekhez
* Egy új rejtvény / kirakó
* Kisebb hibák javítása a térképeken
* Játékbeli kommentek hozzáadása, kiegészítése történetnek megfelelően
* Új hang effektek hozzáadása
* Elkezdtem megcsinálni az itemek ikonjait
* Kiokoskodtam hogyan legyenek megjelenítve az itemek a menuben
 
Szóval szépen lassan kezd összeállni az a bizonyos kép. A legrosszabb viszont az, hogy megint lett egy újabb játék ötletem. Ez már úgy... a harmadik vagy a negyedik... ötödik? T^T Csak legalább egyet tudnék véghezvinni normálisan... xD Az első és egyetlen prioritásom jelenleg ez. Ha ezzel végeztem, akkor nekiállok a másiknak. Ez a terv. HA ezzel VALAHA is végzek! xD Nem könnyű, sokszor vagyok benne a gödörben, hogy hagyom a francba, aztán persze mindig kijövök és folytatom. Legalább egy kicsit, csak egy kicsit dolgozzak rajta. Ez szokott a fejemben járni. Így amíg ez készül, max leírom az ötleteim, összekészülök papíron a munkára, hogy a másik már gördülékenyebben menjen és hogy mire eljutok a megvalósításig, legyenek konkrét elképzelések, ötletek.
 
Persze sokkal könnyebb a dolog haladás szempontjából ha az ember egy csapatban dolgozik, de ez megint egy másik történet. Ilyen szempontból csak a szerepjátékos időszakomat tudom felhozni. Mikor ketten vagy többen kezdtünk el kidolgozni egy ötletet. Valaki mondott valamit, erre reagált a másik egy másik ötlettel vagy a meglévő továbbgondolásával és az ötletek, elképzelések így mentek oda-vissza amíg ki nem alakult a végső képe a dolognak vagy legalábbis az alapot nem tudtuk megalkotni. Én őszintén szólva élvezem az ilyen brainstorm beszélgetéseket. Megmozgatják az ember agyát, az kreativitását és a képzelőerejét teszik próbára a probléma megoldó képességével együtt. Csak kár, hogy ezt már nem igazán gyakorolhatom vagy legalábbis nem úgy, ahogyan régen.
 
Miközben a játékomom gondolkodtam, sok dolog megfordult a fejemben a témával kapcsolatban. Például, hogy mennyire meg tudja változtatni a hangulatot a főszereplő neme, mert mindenki másképpen áll hozzá és mást vár el egy férfi és egy női főszereplőtől. Ilyesmi. Lehet erről vagy hasonló témáról majd lesz később gondolkodós, kifejtős bejegyzés, nem tudom.
 
Szokás szerint játszottam is. Illetve ezt annyira most nem lehet játéknak nevezni. Egy visual novelről van szó, Higurashi no naku koro ni. Egyelőre befejeztem az Onikakushi-hent, ami az első fejezet és elkezdtem a Watanagashi-hent, a második fejezetet. Összesen 6 van. Biztosan sokaknak ismerős. Láttam a sorozatot és úgy éreztem, hogy a játékokat amikből készültek, mindenképpen ki kell próbálnom. Már az első 2 percben tudam, hogy nem fogom megbánni és ezt muszáj végig vinnem. Igazából mást nem tud csinálni az ember, csak olvas és nyomkodja a gombot, hogy menjen tovább a szöveg. Nem kell semmi mást csinálnod, még csak választási lehetőségeket sem kínál fel a program. De nem bánom. Így is teljesen élvezhető, elvégre a történet, a karakterek teszik érdekessé, izgalmassá az egészet.
Azt megjegyezném, hogy az anime, nagyon is hűen visszaadja a játék történetét. Nem tér el, nem változik semmi, ragaszkodik az eredi mű felépítéséhez és történetéhez. Így lehet, hogy tudom mindig mi fog történni, de mivel teljesen más formában látom, mint előtte, tudom így is élvezni és okoz így is meglepetéseket néha. Lehet, hogy az anime a főbb mozzanatokat teljes egészében visszaadja, mégis vannak kis plusz jelenetek, párbeszédek, információk amiket kihagytak belőle, de a játékban szerepelnek. Ezek nem nagy dolgok, tényleg elhanyagolhatóak. Ilyen páldául Rena nevének kivesézése, vagy a perverzebbnek nevezhető jelenetek. (Nem is gondoltam, hogy ilyen perverz ez a játék, már ha itt tartunk...)
Azt azért megjegyzem, hogy az újonnan kijött PC verziót játszottam. Nem a régi, eredeti elsőt. Azt azt hiszem csak japánul találtam meg, plusz a grafika sem volt olyan szívmelengető. Igen, tudom, én vagyok az, aki mindig azt mondja, hogy a grafika nem számít, de a másik annyira csábítónak tűnk és olyan cukik voltak a karakterek! Ühm. Szóval nem tudom mennyire tér el az első játék és a remake. Majd ez után teszek egy nyomozást. És ha már itt tartunk, ez az újonnan kijött remake 2015-ben készült, ahol már javában megvolt az anime. Szóval lehet, hogy a hasonlóságok ezért léteznek? Hát... nem hinném. Ezt a történetet, lineális vezetést nem igazán lehet variálni, másképpen visszaadni. Na de majd ránézek erre is.
 
   
   
 
Egyébként érdekes. Miután végigvitte a játékos az egészet, kaphat egy kis extrát, egy amolyan epilógust ahol a karakterek megvitatják a történetben lezajlott dolgokat. Ott hangzik el, hogy mikor kijött az első rész béta verziója, akkor a történet valahol félúton járt, mármint a fejlesztők részéről. Ez durva. Félig vagyok kész egy történettel és kiadom az első részét? És ha a későbbiekben módosítani akarok, mert jött egy jobb ötletem? Bátor húzás. De végül csak jól jött ki belőle. Nagyon jól. A készítő első játékáról van szó, szóval ebből a szempontból is figyelemreméltó a dolog. Az ilyen emberek lesznek a példaképeim *o* Na jó, csak... nem is tudom. Jó látni, hogy csodák márpedig léteznek, a kulcs hozzájuk pedig a munkába vetett hit és energia. Legalábbis bizonyos esetekben. Belőlem meg az energia sokszor hiányzik. T-T
 
Nem is tudom, lehet azért, mert először is, egyedül dolgozom. Tudom, ez még nem kifogás. De az ember kedvét azért fel tudja húzni, hogy ha tudja, vannak mellette emberek akik segítik és ugyan úgy létre akarnak hozni valamit, mint ő. A másik pedig az, hogy talán én sem tudom komolyan venni azt, amit csinálok. Legyen szó igazából bármelyik hobbi tevékenységemről. Na tessék, most mondtam ki, hobbi. Bár azt is komolyan veheti az ember, nincs ezzel semmi probléma. Csak tudom, hogy úgysem lesz belőlük nagy dolog, szóval nem is ölök beléjük olyan sok energiát. Eleget használok, hogy fentartsam ezeket a hobbikat, mert egyikkel sem tudnék leállni mert élvezem őket, de nem is fektetek beléjük annyit, hogy túllépjenek a hobbi szinten. Ez talán rossz? Nem tudom, néha szeretném ha kicsit többek lennének, de aztán csak ugyan oda jutok ki és az energia háztartásom nem akar többet adni rájuk. Vagy éppen leszívnak a mindennapok és nem telik rájuk, hiába is próbálkozom. Ezen kívül néha úgy érzem, hogy ha bármit is csinálnék megfeszült, kemény munkával, eredménye nem lenne. Lehet a kutya se köpne rá. De aztán ebből az állapotból mindig kizökkentem magam azzal, hogy "ha te élvezed, akkor már megéri, akkor már nem számít semmi, akkor minden rendben van." És milyen igazam van.
 
Bár kétség sem fér hozzá, hogy az ember egymaga nem fejlődhet. Jobban mondva megteheti, de szerintem ennek a mértéke változó. Ha van mellette valaki, vagy valakik, akkor több oldalról meg tud vizsgálni egy adott dolgot, problémát, több oldalról látja a képet, így benne is többféle gondolat fogalmazódik meg, mintha csak egyedül vizsgálódna, gondolkodna. Sokszor pedig ezért akadok el, hiába van bennem energia. Nem  tudok tovább lépni, mert nem tudok máshogy gondolkodni, más szemével látni, más fejével végigfuttatni a prolémát. Így lesznek időigényesek a projectjeim, meh. Szóval ha mást nem is tanulok ebből, akkor max azt, hogy mindig gondolkodj többféle módon, fordítsd meg azt az asztalt és vizsgáld a problémát egy másik szemszögből. Lehet, hogy a gondolkodásmódom így sem változik, de mégiscsak jobb mószer annál, mintha folyton csak ugyan azokat a gondolatokat futtatnám végig a fejemben és várnám a csodát.
 
Tudom, hogy egyik hobbimból sem fogok a jövőben megélni, mert ez abszurd. Ha mégis sikerülne annyira feltornázni bármelyiket is, akkor is élet-halál játék lenne minden egyes napom / hónapom. (Bár meg kell hagyni, izgalmasan hangzik!) Viszont... nem akarok belehalni a szürke hétköznapokba sem. Mert mi maradna nekem ezek nélkül? Reggel felkelés, munka, hazamenés, alvás, reggel felekés... Mikor látom, hogy valakinek tényleg ebből az élete és mellette a szabadideje kimerül annyiban, hogy fekszik a tv előtt, mint egy darab fa, akkor... úgy érzem én nem akarok ilyen lenni. Nem tudnék ilyen lenni. Megölne minden nap. Igen, tudom, ha az embernek családja van, akkor máris áthelyeződnek a prioritások. De én még nem alapítottam családot és a helyzet jelenlegi állása szerint, lehet nem is fogok, legalábbis a közeli jövőben biztosan nem. xD
 
Nem tudom hogyan zárhatnám le a bejegyzést, így ez egy... hirtelen befejezés! Vége!
 
 
 
- Yui, aki most hirtelen!
2018.09.06. 21:01, Yui

Helyzetjelentés, alkotás, vázlatolás, amatőr lét

 

Ahogyan ígértem, hoztam mutiba dolgokat abból a pixel borzalomból amin már egy ideje dolgozom vért izzadva. (Nemlátszikrajta) (Ezamúgyiserőskifejezés)
 
Olyan hű de nagy pillanatképeket nem tudok hozni, mert nincsenek pillanatok, csak szobák meg a fő karakter. Szóval max olyat tudok mutatni, hogy most az étkezőben ácsorog, most meg lement a pinyóba... Szegénykém amúgy sem valami fotogén. Jobban is megcsinálhattam volna, de na, életem legelső meganimált pixel karakteréhez képest azért talán annyira nem borzalmas. Még akkor sem, ha úgy mozog, mint akinek összeragadtak a lábai. Így is teljesen átméreteztem az alap karakter settet, mert ha megtartottam volna az eredeti méreteket, akkor nagyítóval kellene nézni a srácot. (32×32, ez nagyon pici!) Mellesleg időközben elkereszteltem, a neve Jade lett. Csak úgy... a semmiből.
 
    
 
Az összes lámpa fel-le kapcsolható :3
 
Szóval itt van pár pillanatkép azokból a szobákból amik még kinéznek valahogyan. Szerintem észrevehető, hogy melyik képek készültek szerkesztő nézetben és melyikek élőben, azaz teszt közben. Azért remélem nem csalódtatok nagyot. ... Én mondtam, hogy nem egy díjnyertes alkotás. xD De nézzük a jó oldalát, innen már csak felfelé visz az út.
 
Aztán időközben (pont a legjobbkor a project grafikai részének a vége felé) rájöttem, hogy nem ártott volna először kicsit felkészülni erre a dologra. Mondjuk létrehozni egy palettát, vagy csak alap színeket és úgy bővíteni szépen lassan ahogyan haladok. Figyelni kicsit jobban a színharmóniára, hogy a színek lehetőleg passzoljanak egymáshoz, ne legyen egyik sem túlságosan rikító vagy sötét a másikhoz képest. De tudjátok hogy van ez, ha az ember először áll neki valaminek, akkor hajlamos csak úgy belevágni és akkor bumm bele, félúton meg rájön, hogy hát talán nem így kellett volna. Szóval a tanácsom mindenkinek, aki ilyesmivel akar foglalkozni az az, hogy először is döntse el, hogy a játéka az a világos tündérkert vagy a sötét és lehangolt árnyalatú sikátorok színeiben fog pompázni. Ehhez mérten pedig csináljon egy alap színekből álló palettát amivel elkezdi a dolgot. Kiválasztani az alap (kontúr) rajzoló színt, ha kontúrokkal dolgozik pl, ilyemsi. Aztán az alap színeket világosítsa, sötétítse, (lehetőleg az összes színt hasonló mértékben) alakítsa amíg egy pofás paletta nem áll össze amivel elkezdheti a dolgot. Innentől pedig nem lesz nehéz ráhangolódni és bővíteni azt a palettát.
 
Nem vagyok egy pixel artist, de azt hiszem talán ez nem rossz kezdésnek. Mindenesetre sokkal jobb annál, amit én csináltam. Persze ez attól is függ, hogy mit akar megmutatni a készítő. Egyszerű grafikával is el lehet mondani egy nagyszerű történetet. Csak számolni kell azzal, hogy az egyszerű grafika lehet manapság nem kelti fel az emberek figyelmét, mert mindenkinek az agyon hypeolt grafikás legjobb látványos darabok kellenek és ránézésre megmondják a játékodról, hogy "szar" mert úgy néz ki ahogyan, anélkül, hogy vennék a fáradtságot arra, hogy kipróbálják. Persze léteznek ellenpéldák is.
 
Most pedig megmutatom mennyi munka van sokszor egy-egy egyszerűnek tűnő dologgal. A játékos csak találkozik ezekkel a dolgokkal játék közben, de néha nem is sejtjük, hogy egy-egy event, kirakós mögött mégis mennyi munka rejlik. Nem mintha olyan hű de nagy dolgot akarnék mutatni, de azért elszórakoztam vele egy darabig.
 
  
 
Elnézést a gyatra minőségért, a telefonom ezer éves és ez még egész jó kép tőle...
 
Az első két kép a tervezői fázist mutatja. Előszedtem a lapokat és szépen levezettem mit akarok kihozni az egész eseményből. Egy csúsztathatós kirakón dolgoztam, biztosan mindenki látott már olyat. Én imádom őket, szóval megpróbáltam reprodukáli egyet ilyen formában. Ehhez pedig először is meg kellett csinálni a grafikát, a mozgatható részekhez, a nem mozgatható részekhez, stb. Aztán ezt az egész grafikát összevágni és betenni a settbe, majd a settet betölteni a programba amiben majd használjuk. De itt is figyelni kell logikusan a méretekre, hogy mit hova tesz az ember a setten belül. Beállítani, hogy melyik grafikai darab milyen tulajdonságokkal rendelkezzen, pl át tudjon-e rajta haladni a karakter vagy sem. Ilyen apróságok. Aztán ha a programban a megfelelő térképen összerakjuk a kirakót, akkor be kell raknunk még a darabokat amiket majd mozgatunk. Egy külön eseményben megírjuk, hogy milyen feltételek mellett melyik darab hova mozogjon. Egyesével, minden kockára vonatkozóan. Ezért is rajzoltam le és írtam ki azokat a koordinátákat, mert ezt mind-mind bele kellett írnom a kódba. Egyszerűbb volt csak ránézni a papírra és beírni, mint ki-be lépegetni a Database pontból és egyesével nézegetni az eventek számait és a helyzetüket. Az utolsó kép már a program szerkesztőjében készült... Ahogy látszik.
 
Vagy éppen mondhatnám a számbekérő felületet is. Az még egy szép halál volt. Minden számra megírni egyesével az eseményeket, ide-oda állítani a kapcsolókat, a változók értékei figyelembe venni amiket felvesznek az event közben.
 
 
 
Az első képen az 1-es szám eventje látható. Elindítom a számbekérést rajta, majd hang és grafikai effekt, aztán a gomb változójához hozzáadok egyet ami azt jelzi, hogy ezt a gombot nyomta meg a játékos, ezek után bekapcsolom a kapcsolót ami a szám megjelenítéséért felel a kijelzőn, végül pedig tovább léptetem az eseményt ahol majd a második számot kérem be. A második képen a törlést írtam meg. Ha nem jó számkombinációt írt be a játékos, akkor egyszerűen nem történik semmi, így törölni kell a kijelzőt és visszaállítani mindent, hogy újra próbálkozhasson. Visszaállítani az összes kapcsolót, az összes változó értékét, stb.
 
Tudom, hogy ezek mind most semmit nem mondanak senkinek, csak meg akartam mutatni, hogy az egyszerűnek tűnő dolgok mögött is sok munka van sokszor. Nem elég csak ismered a program lehetőségeit amiket felkínál, gondolkodnod kell, neked kell összerakni a dolgot felhasználva azt, amihez nyúlhatsz, amit a program ad.
 
Ami engem meg a project alakulását illeti, egyelőre letettem a programot, hogy mással haladjak. A legnagyobb rémálmomhoz érkeztünk, a történet vázlatához. Ha ezt nem tudom összerakni, akkor lőttek az egésznek. Ez a lelke az egész dolognak. Bár most egyelőre kis szünetet engedtem meg magamnak, mert eddig szinte megállás nélkül dolgoztam rajta, így elérkezett egy kis fej kiszellőztetési idő. Jót fog tenni. Arról nem is beszélve, hogy nemrég összefutottam Természet Istenanyánkkal aki pusztán kedvességből úgy hasba rúgott, hogy napokig félholt állapotban tudtam csak létezni.
 
De ha már a történetnél tartunk, akkor nézzük meg kicsit közelebbről ezt a problémát is. Én úgy vagyok ezzel az egésszel, hogy az ember csináljon bármit, kezdje ott, hogy előszed egy jegyzet füzetet vagy egy darab papírt és írja le a vázlatot. A történet vázlatát amit majd a későbbiekben ki akar dolgozni. Vagy ha nincs összefüggő vázlat csak pár ötlet és pár karakter, akkor írja csak le az ötleteit amikből majd dolgozik. Legalábbis én itt kezdtem a dolgot. Persze, nem vagyok sem író, sem képregény rajzoló, sem pedig olyan jaj de nagy játék készítő, de aki ilyesmikbe akar belevágni, annak ezt a megoldást ajánlom. Ha csak úgy belevágunk egy-két jó ötlet meg pár karakter nyomán a dolognak, akkor hamar szembesülhetünk problémákkal amik akár el is akaszthatják a folyamatot. Ha levezeted először az egész nagy kép vázlatát, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy még az elején kiszúrod a hibákat meg a logikailag nem éppen passzoló dolgokat. Lehet hülyeségnek tűnik, de én, mikor így dolgozom, akkor van, hogy a dokumentum vagy jegyzetek végére kérdéseket is teszek fel magamnak annak érdekében, hogy kibogózzam a logikai problémákat. Ez a karakter hogyan csatlakozik be a története és konkrétan mi a szerepe? Ennél a helyszínnél mik lesznek a lényeges pontok, biztosan kell ez a történetbe? A főszereplőnek miféle céljai vagy motivációi vannak? Ez elég ahhoz, hogy ezt meg azt tegye? ... Általában akkor teszek fel magamnak ilyen kérdéseket, mikor elakadok. Hátha egyszer csak megvilágosodok. Nem árt ha az ember ismeri a saját történetét meg a saját karaktereit.
 
Ha van valakinek valami más megszokott módszere a történet felépítésre vagy vázlatoláshoz, akkor szívesen elolvasnám. :D Hátha ti okosabbak vagytok, mint én.
 
Nem esett még róla szó, pedig az elején kellett volna megemlítenem. A játékomhoz az RPG Maker VX Ace-t használom. Ez lényegében egy olyan program, amivel játékokat lehet létrehozni. Kereskedelmi forgalomba is hozhatod az elkészült játékodat ha abban nincs semmi olyan alapanyag (grafika, hang, zene, stb) ami más tulajdonát képezné vagy amit lenyúltál valahonnan szó nélkül. Ha megveszed ezeket a dolgokat (az alap programmal jött sett is ilyen) vagy saját magad készíted el őket, esetleg olyan alkotó munkáit használod akik megengedik, hogy az alkotásaikat felhasználják kereskedelmi célra szánt játékoknál is, akkor nincs probléma. Ja, és nem árt az sem, ha megveszed a programot is. Az RPG Maker sorozat első részei ingyenesen letölthetőek (94, 98, 2k, 2k3, XP). Persze, mint sok más programot, ezt is lekalózkodhatod a netről ha nincsenek nagy szándékaid vele, pusztán csak az időtöltés meg a barátait szórakoztatása. (Legalábbis legjobb tudásom szerint így működik a rendszer.)
 
Mindezek ellenére belebotlottam egyszer egy olyan fórumos beszélgetésbe ahol az egyik emberke arra akart választ kapni, hogy sokan miért nem szeretik a Makeres játékokat, miért "divat" nem szeretni őket. Na most ez is egy sokszorosan összetett probléma. Adott ez a program, amit azoknak készítettek, akik - nyilván - nem jártasak a játék készítésben, de mégis el akarják kezdeni valahol. Nem nehéz a program felépítése, könnyen kezelhető, érthető minden benne, beépített segítség is van. Na most ha adott egy kezdő emberke, akkor hiába van ott neki egy program ami sokmindenre képes, nem valószínű, hogy először olyan munkát tud lerakni vele ami majd megérinti mindenki szívét. Ebbe is bele kell jönni, ki kell tapasztalni, meg kell tanulni mire képes a program és tovább kell gondolni a dolgokat, hogy te, mint készítő mit tudsz kezdeni ezekkel a funkciókkal. Itt jön be amit feljebb is írtam, hogy hiába van egy pöpec programod, ha nem tudsz gondolkodni, akkor nem sokat érsz vele, csak addig jutsz ameddig az alap beállítások vannak. De erre most sok más példát is mondhatnék. Hogy a számítástechnika területén maradjunk, ott vannak mondjuk a Vocaloidok. Sokat nagyon utálják őket, mert olyan robotikus a hangjuk, ami teljesen logikus, hiszen csak programok. Rengeteg, rengeteg csapnivaló és borzalmas vocaloid dal van a neten, szóval megértem, hogy az átlag ember véleménye ez róluk. Viszont vannak eldugva ékkövek is. Olyan dalszerzők, cover készítők, akik csodákat képesek művelni ezekkel a programokkal. Akik úgy képesek megszólaltatni őket, hogy szinte emberi minőséget adnak vissza. Vagy mondhatnám azt is, hogy hiába veszed meg a művészellátóban a legdrágább, legjobb minőségű dolgokat, ha nincs tudásod, hogy hogyan használd őket, akkor akár egy mezei ceruzával is rajzolhatsz, nem fog különbséget tenni.
 
Szóval... lényegében arra akarok kilyukadni, hogy mivel sok amatőr alkotás van, ami minőségileg lehet, hogy nem a legjobb, attól még nem kell elítélni az egész rendszert. Az egész amatőr játék gyártást, vagy az összes anime stílusú alkotást, az összes vocaloid dalt. Csak olyan példákat hoztam amiket... szeretnek fikázni az emberek. De valahol mindenkinek el kell kezdenie, el kellett kezdenie. Különben soha nem lenne jó abban amit csinál. Ha mindenkit megakasztunk az amatőr fázisban a fikázással, akkor ne várjuk a későbbiekben minőségi munkákat. Meg úgy igazából semmit.
 
Persze ott van a probléma másik fele, mikor egy szemmel láthatólag amatőr, naggggyon kezdő (nem akartam ezt a szót használni, de a jobb megértés érdekében meg kell tennem: béna) emberkét az egekig dicsérnek amitől aztán kissé a fejébe száll az illetőnek a dolog. Nem könnyű megtalálni az arany középutat, de sosem lehetetlen. De ehhez mindkét fél részéről kell valami. Az egyik oldalról a türelem, a másikról az önkritika.
 
 
- Yui
2018.07.27. 17:00, Yui

Yes, I'm an alien!

 

Az elmúlt héten megint csak elvittek messze dolgozni. Na jó, csak a másik irodáig ami pár utcával arrébb van. Mentem, hogy folytassam a szar kikutyulását amit az előző kolléganő hagyott ott. De megmondtam. Ha valami csoda folytán az a csaj megint ide keveredik az irodába, akkor hozzávágom a nyomtatót. Csak mert három napig nyomtattam, el is használtam három köteg papírt... De túléltem, ahogyan szokott ez lenni, csak... ahj, a lelkemnek nem tett jót, hogy tovább voltam bent, mint szoktam. Az utolsó nap eléggé lazán telt. Ketten voltunk az egész épületben, a főnökasszony el volt utazva, mi meg... elbeszélgettük a napot. Höh. Félidőben dolgozgattunk valamennyit, mert mindketten tudtuk, hogy sok dolgunk van, egyébként meg lazultunk. Kellett már ez. Nem csak nekem, de kolléganőnek is. Végül is végeztem azzal amivel meg lettem bízva, már csak az illetékesnek kell átnéznie, aztán onnantól majd megint elválik mi lesz. Remélem nem találnak ki mást, mert rosszul leszek. Már csak azért is, mert amíg én itt bedolgozok, addig az én dolgomat nem csinálja senki a saját helyemen és így szépen lett most egy hét kiesés. De persze ez senkit nem érdekel.
 
A hétvége is lazulással telt meg családi programokkal. Jobban mondva akkora programok nem voltak, csak összeülések. Szombaton fiatalabb nővéreméknél egy kis sütögetés az udvaron, vasárnap meg másik nővérem bukkant fel, hogy elromlott a laptop és meg kellene csinálni. Erre nem csak a laptopot dugta az orrom alá, de egy csomag kekszet meg egy üveg piát is. Szóval a hétvégén megvolt a családi szocializáció is.
 
Arról nem is beszélve, hogy családi kertészkedés is volt. Borult, kissé hűvös időben gazolni a legjobb. Ki tudja kapcsolni az embert. Az áfonya bokrocskáimon pedig lilul / kékül az áfonya *o* Tiszta hypeban vagyok.
 
Rákattatntam a sárgadinnyére. Ahhoz képest, hogy elvileg nem szeretem, három szeletet azért szó nélkül be tudtam verni. Aztán megint vettem egyet. Érdekes dolgok ezek.
 
Befejeztem a könyvet is. Elena Forbes - Jigsaw Man. A végére már azért kaptunk egy kis akciót, de... Jó, hálás voltam érte, hogy valami történt, tény. Kiderült az is, hogy ezt az Adamet már kellett volna ismernem az előző könyvekből, amiket nem olvastam ugye... Ettől függetlenül az írónő megint teljesen korrektül leírta, hogy kicsoda micsoda a pasi, szóval ellátott minket információval. Ezzel nem is volt baj. Csak a főkarakterek annyira szerencsétlenek, hogy nem tudok mit mondani. Mark megint hátramenetben nyomoz, ha nem vall neki a legvégén az elkövető a kórházban, akkor gyanítom nem tudta volna rábizonyítani a dolgot. Sam pedig lehet, hogy tehetségesebbnek mutatkozott nyomozásban, mint a férfi, de a hülyeségben is túlszárnyalja. Tudta, hogy Adam eljön, hogy megölje. Mit csinál ilyenkor az ember? Szól a társának, hogy hé, lehet ma megölnek, maradj már itthon velem? Nem. Szól a rendőröknek, akik tulajdonképpen a saját kollégái, hogy figyeljétek már a házat, mert egy sorozatgyilkos rám vadászik? Nem. Elbújik tök egyedül a lakásban egy baseball ütővel és direkt nyitva hagyja az ablakot, hogy bejöjjön a gyilkos és akkor majd talán lefegyverzi? Igen!! Szó volt arról, hogy Mark nem vette a lapot, mikor Sammel beszéltek az ügyről, így Sam úgy döntött egyedül folytatja. Nem ám elmondaná akkor úgy, hogy a pasi is felfogja miről van szó, neeeem. Dehogy. Egyszer nem jöttél rá magadtól, akkor hagyjuk, majd egyedül kiiktatok egy sorozatgyilkost aki már vagy fél tucat embert megölt és nyom nélkül képes volt felszívódni minden alkalommal. Persze. Néha a falat kapartam, komolyan. Összességében... egyszer elolvastam, de többször nem hiszem, hogy megtenném.
 
'Do you believe is justice, Mark?'
'What do you mean by justice?'
'What do you think should happen to a man like this? A man who viciously and deliberately takes away someone's life, as though it were just a game, depriving them of a future and destroying the lives of those around them?'
'You know what I think, Sam. The system isn't perfect but-'
'No. It's far from perfect. In fact, it stinks. He's done this before, Mark, and he's got away with it.' Tears ran down her face as she held his gaze. 'You're just not looking at things straight.'
 
Időközben dolgozgatok továbbra is a játékon amit emlegettem. Címe nincs, szerintem az lesz az utolsó dolog majd ami megfogalmazódik a fejemben. Nagyon gáz vagyok cím kitalálásban, még ide, a bejegyzésekhez se tudok sokszor címet találni. :'D De azért a többi dologgal haladok és igazából meg vagyok elégedve magammal. Ahhoz képest, hogy nem tudok rajta egész nap dolgozni, a munka meg az élet dolgai miatt. Minden nap hozzárakok egy kicsit, még akkor is ha csak egy grafikai módosításról van szó vagy egy esemény átmásolásáról egyik térképről a másikra. Elmondom eddig hol tartok, mi van meg, íme egy lista, mert így egyszerűbb:
 
* Van egy nagy házam ahol megcsináltam már majdnem az összes szobát. Földszint, emelet és pince. Az emeleten van még egy kis helyem, oda még talán kitalálok valami szobát, de még nem tudom mi legyen. Lesz majd kert is, de ahhoz még egy kanyi grafikám nincs, pedig aztán meg kellene csinálni bokrot, fát mindent. Eddig van mondjuk gyep, de... az nem elég. Szóval ezzel a részével eléggé jól állok. A kert grafikától félek mondjuk a legjobban. Nem aggódok, mert biztosan megoldom valahogy, ha másképpen nem, akkor gázul fog kinézni, de istenem, nem csináltam még ilyet. :'D Nem vagyok kétségbe esve.
 
* Van egy főszereplőm. Kis gyíkom. Egy srácról van szó mellesleg. Megcsináltam neki a járás animációt is, eddig jutott szegény a növésben, pedig aztán még pár grafikát terveztem neki. De ezt majd akkor ha dolgozom már ki konkrétan az eseményeket, jeleneteket, mert addig is nem akarok előre dolgozni lehet feleslegesen, mert változnak a dolgok. Ez a része nem egyszerű feladat. Még papíron se tudok normálisan embert rajzolni, nemhogy így. xD Próbálkozni szabad. Ameddig fel lehet ismerni, hogy egy emberi lényről van szó aki ráadásul férfi, addig nincs gáz.
 
* Megvannak a végek. Több véges történetről van szó, ahol a játékos cselekedeteitől függ, hogy mi lesz a kis nyomimmal a végén. Ami a legtöbb esetben, ühm... nem túl szerencsés. Értsd, sok halál animációt kell csinálnom. Cegény kis gyík. :( Hm. Azért szeretem ám. Egyelőre ezek még csak fejben / papíron vannak meg, mert még nem álltam neki nagyon az esemény írásoknak. Először el akarok készülni az egész helyszínnel, aztán meglátjuk mit tudok kihozni belőle. Addig papíron léteznek csak ezek a dolgok.
 
* Olyan dolgokat is sikerült megcsinálnom a programban amikről eddig azt hittem, hogy nem lehet. Mert persze nekem mindig keverni kell. Eddig a rekordom két nap. Két napig dolgoztam egy rohadt nyomógombos, számbekérős felületen. Grafikailag nem lett egy kitüntett mű, de nem is az volt a lényeg, hanem a kódok amiket ráírtam. Minden számra megírni az eseményt, plusz a OK és törlés gombokra, plusz a kijelzőt külön irányítani, hogy melyik esetben mit írjon ki, akkor tovább léptetni a számbekérést, megoldani, hogy ha az egyik számot mutatja, akkor már ne álljon át többször, megoldani, hogy minden esemény egyszerre legyen léptetve, két külön esemény irányító eseményt is be kellett szúrnom és a végén már lekapartam a falat, meg kitéptem a hajam, de csak összejött. El se hittem, csak mosolyogtam, mint egy idióta. Mikor az ember kigondol ilyen egyszerű dolgokat, mint például ez a számbekérős felület, akkor először nem is sejti mennyi munka lehet vele. Tényleg le kell bontani atomjaira a feladatot és szépen sorban megoldani a felmerülő problémákat. Nagyon érdekes mellesleg, olyan problémákba ütközik ilyenkor az ember ami álmában sem jutna eszébe bizonyos feladatokkal kapcsolatban. De ettől izgi, ettől is élvezetes. Játékot csináli olyan, mintha te magad is egy logikai játékot próbálnál kibogózni. Összerakni úgy a meglévő eszközök segítségével az eseményeket, feladatokat, hogy azok működjenek.
 
* A történet az nagyjából megvan, jobban mondva nagy vonalakban. Van eleje, vagy legalábbis fogjuk rá. (Nincs) Ami azt jelenti, hogy megvan az alap koncepció, de eddig logikát ne keress benne szinten. A miértek és hogyanok még kidolgozás alatt állnak. Szokás szerint. Megvannak a végek, ahogyan írtam és megvan, hogy elviekben mik fognak történni majd a kezdet és a vég között. Ami nálam ritka. Persze, nem pontosan vannak meg ezeket a dolgok, csak nagyjából, de mindenesetre ez nálam már haladás. Mindig ezen a részen esek pofára. Van egy eleje a dolognak meg van egy vége, a közepe meg úgy nem létezik. xD De ebben az esetben már létezik, még ha csak kis lista pontokban is. Előrelépés, yay!
 
Nagyjából itt tartok, alakul a project szépen lassan. [Valahogy így szoktam érezi magam miközben dolgozok rajta.] De igazából nincs is hová sietnem. Inkább lassan és biztosan haladjak, minthogy gyorsan összedobom, aztán tele van hibákkal. ... Kár, hogy pár játék gyártó nem ezt a logikát követi. :'D Khm. Befogtam. (És még pénzt is kapnak érte.) Igazából nem szeretek így megosztani infókat a készülő projectjeimről, mert gyorsan változhatnak a dolgok és nem akarok oda jutni, hogy x ideig beszélek róla, aztán kukába dobom. Most ezt azért írtam le, mert érzek magamban annyi késztetést, hogy tovább haladjak vele. Néha kicsit elbizonytalanodok, de nem fordult meg egyszer sem még a fejemben, hogy dobom az egészet. Az igen, hogy megcsinálom és csak pihen majd a gépemen az örökkévalóságig és nem fogja soha meglátni ember fia, de... Ideje kilépnem ebből. Úgy értem, vannak dolgok amiket megcsinálok és max a fiók látja őket. Azt hiszem ez nekem is egyfajta... bizonyítás magam felé. Képes vagyok rá (nem kérdés), megcsinálom és... ennyi. Aztán örülés van. Akárhogyan is sikerül a végén és akármilyen visszajelzést is kapok. Mert a lényeg az, hogy hiszek magamban és a képességeimben annyira, hogy megpróbáljam és véghezvigyem. Ha pedig nem úgy sikerül a dolog, akkor az építő jellegű kritikák segítségével még lehet jobb. Nem? De. Onnantól pedig csak idő kérdése, hogy egyre csak jobb és jobb legyen az amit csinálok és ezáltal tapasztalatot szerezzek és én is egyre jobb legyek. Aztán ha elég EXPt szereztem, valamikor majd Master szintre lépek... Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer leírok ilyesmit vagy hogy egyszer így fogom majd látni a dolgokat. Hm. Azt hiszem tényleg változtam.
 
Csak ne lennék folyton ilyen fáradt. Megjegyzem nem is tudom miért. Van, hogy délután nem bírom ki és le kell feküdnöm egy órára. Nem szeretem én ezt, próbálok inkább kitartani.
 
... Meh, menni kell dolgozni.
 
 
- Yui
2018.07.11. 06:25, Yui

Mennyi minden

 

Ideje virítani valami bejegyzést.
 
Először is, haladok. A saját asztal után, most lett egy szolgálati telefonom. Amit mondjuk lehet soha nem fogok használni, mert annyira kaotikus nekem, de felvenni meg letenni azt menni fog szerintem, szóval nincs gáz. Talán. De azért annyira ne hívogasson senki. Ez az egész abból jött, hogy a hétfői napot megkaptam ügyfeles napnak, aztán nekem kell papírokat osztogatni az ügyfeleknek meg informálni őket meg minden. Bár egyelőre annak örülnék, ha engem is informálna valaki, mert csak főnököm volt az oktatáson, aztán még ő is betanulja úgymond a dolgokat, nemhogy még én, akinek szép fogalma sincs az egészről. xD De idővel menni fog, mert minden hozzáértő ember mögött a kulcsszó a gyakorlás. Aztán lassan majd ez átmegy rutinba. Remélem. Addig meg megteszek minden tőlem telhetőt. Igazából nem aggódom a dolog miatt, csak akkor vagyok bajban mikor hatezerszer összetett kérdésekkel jönnek, vagy úgy kérdeznek, hogy félreértheti az ember, azaz nem tudják pontosan ők sem, hogy mit akarnak. Az utolsó verzió viszont a legjobb, mikor elmondják nagyjából nagy vonalakban, hogy mi bajuk, aztán néznek rád, hogy akkor most találd ki, hogy neki mi kell meg mit kell csinálni. Én meg ott állok kb ugyan annyi tudással, mint ő aztán nézzük egymást. xD Na jó, persze ügyfélként biztosan én is tudok hülyeségeket kérdezni vagy értetlen lenni. Mindenki tud, főleg ha olyan dologról van szó, amit nem ért vagy nincs benne jártassága. De én türelmes ember vagyok. Magammal is, meg az ügyfelekkel is. Remélem ezt valaki értékeli majd egyszer.
 
Huh. Hát ettől függetlenül, mostanában eléggé úgy érzem magam estenként, mit akit leütöttek. Meg reggel, mikor felkelek 5 meg 4 órakor, mondván, hogy elindult a reggel. Aztán csak fetrengek az ágyban és az az első gondolatom, hogy mikor lesz már hétvége. A hétvége meg két pillanat alatt elmegy és általában vasárnap este jut eszembe, hogy ezt meg azt is meg akartam csinálni a hétvégén. Fail.
 
A gyöngyfám tekintetében meg kellene gyorsítani a folyamatot, mert így soha napjára sem fog elkészülni. Anyukámnak szánom, mert egyszer megkaptam tőle, hogy neki bezzeg nem csinálok. Hát most csinálok. Képeket nem ígérek, mert a telefonom egy őskövület és nem tudok vele értelmes képeket csinálni amik nem egy sötét elmosódott valamire emlékeztetnek. De majd igyekszem. Ha már a kreatívkodásnál tartunk, megjött a festékem is. Tartottam vele egy próba festést és nagyon szépek a színei. Vettem én már olyan festéket, hogy nem látszott belőle semmi a papíron, szóval... Nem akartam megint ebbe a helyzetbe kerülni. Most már csak a Múzsám csodálatos érintése hiányzik. Bár, hogy őszinte legyek, a rajzokkal sem haladok semmit mostanában. Főleg, hogy már este 9 körül be tudnám fejelni az asztalt az álmosságtól. Pedig annyi minden a fejemben van, mindig eszembe jut, hogy kellene csinálni valamit kellene kicsit gyakorolni, haladni, fejlődni, aztán... ott ülök ugyan úgy és meredek a semmibe. Az volt a csúcs, mikor az ágyban fekve rajzolgattam, aztán bealudtam egy 10 percre.
 
Hoztam rajzokat is. Nem tudom miért pakolok fel ennyi rajzot mostanában, de... Megtörténik. Nem tudom. Pedig nem szokásom ilyet csinálni. Azért bírom, hogy mindig sikerül a karaktereimnek a legbambább, legsemmitmondóbb fejeket rajzolni. Meg is kaptam régebben, hogy mert én soha nem rajzolok érzelmeket, mindenki olyan poker face. Hát... most mit csináljak? xD Igazából sokszor nincs is kedvem érzelmeket rajzolni, azért nem teszem. Igen, tudom, hogy vannak, meg minden, de... nekem általában jó ez a poker face, amiből... tudom, hogy nem tanulok semmit, de... ha egyszer így vagyok beállítva. Ha akarnék mást, akkor tudnék. Ami ezt a karaktert illeti... miatta szenvettem pár poszttal ezelőtt, hogy nem jön össze a ruha. Azóta kapott egy ideiglenes designt ami... rajta ragadt és... megjöttem a tervezésből. Ez gyors volt.
 
 
Komolyan, mint aki most készül a halálsorra vagy valami...
 
 
Na... megy eeeez... Ezért a fantörpikus teljesítményért kapott is egy csillagot.
 
A játékom táján még ha nem is haladok annyira most, azért maga a programnak a használata és különböző feladatok, problémák megoldása szépen megy. Egy külön projectben tesztelgetem a régebbi ötleteimet, próbálok ki újakat, amiket majd egyszer be akarok építeni az elkezdett projectembe. Pont ebből adódóan gondolkodtam el még előző évben azon, hogy VDn kialakítok egy Makeres kis sarkot, aztán oda felapolok leírásokat, ötleteket, megvalósított elképzeléseket. Mondjuk VDn nagyon a madár se jár, szóval olyan mindegy lenne, de na... xD Csak elgondolkodtam. Igazából egy hónapja már rakosgatok fel dolgokat, de csak a háttérben. Mondjuk ahogy elnéztem, nagyon nincsenek is olyan oldalak amik ezzel a programmal foglalkoznának. Mármint hazai oldalak. A fórumok is totál kihaltak. Ha valakinek segítségre lenne szüksége ilyen tekintetben, akkor kénytelen a külföldi oldalakat előnyben részesíteni. Igazából annyi mindent csinálnék ilyen témában ha lenne rá időm meg energiám és csak ezzel kellene foglalkoznom. Úgy értem egy saját grafikás játék ötlete is megfogalmazódott a fejemben, ami valljuk be, egyedül egy örökkévalóság lenne. Kivéve ha visual novel lenne. Abban meg nem szoktam gondolkodni. Vagy talán akkor is jobb helyzetben lennék ha egy shootert akarnék összerakni. Őszinte leszek, nagyon régóra foglalkoztat egy danmaku shooter / bullet hell összerakása is. De ez már a lehet soha el nem következő távoli jövő története... Sőt.
 
Más. Anyuval esténként szoktunk nézni egy magyar műsort. Sütnek benne a résztvevők, Ide süss, a címe. Szeretem az ilyen műsorokat, de ezeket is csak akkor nézem ha átmegyek anyuhoz, vagy ha éppen ez megy kint a konyhában amikor ott csinálunk valamit. Csak éppen annnnyira szembe köszön ebben a műsorban pár dolog... Például, hogy konkrétan két másik külföldi sütős versenyes műsorból van összeollózva. Ha nem ismerném azt a másik két műsort (ami a Krémek krémje, ezt nem szerettem annyira, és a Sütimester, ez viszont jó volt) akkor még azt is mondhatnám rá, hogy jó, de így... csak azt látom, hogy ezt ebből a műsorból másoltátok, azt abból... Ennyire nehéz előállni valami újjal? Persze, nehéz, tudom, de... inkább akkor úgy fogalmazom meg a kérdést, hogy... miért kellett ennyire feltűnően arra a másik két műsorra építeni? Nem tudom ki hogyan van vele, de nekem szúrja a szemem, habár a versenyzőkkel meg a zsűrivel nincs bajom ettől függetlenül. Csak a műsor felépítésével. Ja, egyébként ezen kívül nem szoktam ám tévét nézni. .-. Megvettem a tévét, azóta csodálatos szimbiózisban élnek a konzollal és játékra használom, hm. Mikor éppen nem sorozatot nézek, mint pl múltkor a Samurai Jacket. De ez nem nagyon jellemző rám.
 
Mostanában eléggé sok dolog kavarog a fejemben, nem is tudnám pontosan megfogalmazni, hogy micsodák. Igen, a fentieken kívül még van hely az agyamban az értelmezhetetlen érzelmeknek és gondolatoknak. Nem tudom hogyan csinálom, főleg, hogy sok esetben az álom és a valóság határán egyensúlyozok mikor felrémlenek. Lehet, hogy a fejemben egy külön részleg van erre. Csak éppen ennek a részlegnek a dolgozói nagyon nem akarnak dolgozni és leszarják a napi teendőiket. Így ezek a gondolatok és érzelmek feldolgozatlanok maradnak, vagy elvesznek az éjsötét sarkokban, hogy aztán váratlan pillanatokban visszatérjenek és kísértsenek, mint a hazajáró rossz szellemek. Talán az a baj, hogy mostanában sokat nosztalgiáztam, hozzáteszem, akaratlanul. Sok dal jött velem szembe például amiket egy-egy életszakaszhoz, helyzethez tudtam kötni mindig. Például... például több Ákos dal. Valamiért az ő dalaihoz mindig a középiskolai évek, meg a város kötődött ahová iskolába jártam. Azok az emberek, azok a kapcsolatok, élmények. Nem tudom pedig, hogy honnan jött ez, csak... így maradt meg bennem. A mai napig. Szeretem hallgatni őket, csak akaratlanul is visszahoznak emlékeket.
 
Hm, befejeztem A kis lordot. Igazából... aranyos történet volt, azt kell, hogy mondjam. Persze nem kellett hű de milyen nagy dolgokra számítani... De ettől függetlenül aranyos volt. Üdítő, kicsit más, szeretettel teli és ki tudta kapcsolni az embert. Mondjuk azokhoz képest amiket olvasni szoktam (krimi krimi hátán, meg ki halt meg ilyesmi) eléggé lightos volt, de... ezért is tűnt nekem egy kicsit felüdülésnek talán. Kellett ez a kis szünet, ez a kis változatosság. Most már újult erővel vetem vissza magam a gyilkossági esetekbe. xD Cedrik édes karaktere után... Az a gyerek tényleg cuki volt. Tetszett ahogyan lassan, de képes volt megváltoztatni a jégszívű nagypapát pusztán a gyermeki ártatlanságával és jó szívével. Mint egy tündérmese, aww~ Khm. ._. Ja, és a végére visszatért Hobbs úr is, meg Dick. Hiányoztak is.
 
Ha valaki azt mondta volna nekem, hogy szeretni fogok egy gyereket - érdes hangja bizonytalanul csengett -, nem hittem volna el. Mindig utáltam a gyerekeket. A sajátjaimat még jobban, mint a többit. Ezt az egyet szeretem. Ő is szeret engem - keserűen mosolygott. - Nem vagyok népszerű. Sose voltam. De ő szeret. Soha nem félt tőlem, és mindig bízott bennem.
 
A dolog igazán nagyon egyszerű volt: csak annyi, hogy ez a gyerek egy kedves, gyöngéd szív közelében élt, és megtanulta, hogy mindig szépre és jóra gondoljon, és törődjön másokkal. Ez nagyon kicsi dolog, de lehet, hogy a legjobb.
 
Te jó ég, emberek, már megint rámjött a szófosás, komolyan. Mindig ilyen méteres bejegyzéseket írok mindenféle random témával. Nem tudom hogyan bírjátok még.
 
 
 
- Yui
2018.04.18. 21:00, Yui
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

A horoszkóp a lélek tükre,egyszer mindenkinek bele kell néznie! Kattints és tedd meg Te is! Szeretettel várok mindenkit!    *****    Találkozz SZEMÉLYESEN a SKAM sztárjával Budapesten!!! - Nézd magyar felirattal kedvenc SKAM sorozataid! - SKAM SKAM SKAM    *****    PIKKIN SHOP - Márkás cipõk, jó árak! - VANS, NEW BALANCE, CONVERSE, NIKE, PUMA, LEVI'S - KATT A CIPÕKÉRT!:)    *****    Írásaim, Verseim, Gondolatok ~ Norina Wallace Oldala    *****    Sok asztrológiai és ezoterikus olvasmány,szoftverek,horoszkóp megrendelési lehetõségek diplomás asztrológustól! Kattints    *****    A legmenõbb mandalás póló a tied lehet! Kattints ide!    *****    A legjbb cicás póló a Pólómánia oldalán! Kattints!    *****    Horoszkóp minden érdeklõdõnek, diplomás asztrológustól. Rendeld meg, a nagyon részletes analízist és 3 év elõrejelzést!    *****    Gyémánt Erika blogja. Gyere és nézz be!    *****    Tarot kártyajóslás kedvezményes áron - Norina Tarot.    *****    Egy jó receptet keresel? Kattints, és válogass, a jobbnál jobb receptek között!    *****    Írásaim, Verseim, Gondolatok ~ Norina Wallace Oldala    *****    Kiket várunk nagyon? ismerd meg a keresett és canon karaktereinket :)    *****    "Nekem nem kell a valóság! Én varázslatot akarok!" - Tennessee Williams    *****    Írásaim, Verseim, Gondolatok ~ Norina Wallace Oldala    *****    Mit érez irántad? Miért viselkedik úgy, ahogy? Megcsal? - A Tarot kártya tudja a választ! Norina Tarot    *****    <<< szerepjáték - szerepjáték - szerepjáték - szerepjáték - szerepjáték - szerepjáték - szerepjáték - szerepjáték >>>    *****    AemyDesign.hu teljes kódolt designek gportalra és wordpressre, kódok, tutorialok. képek - AemyDesign.hu - AemyDesign.hu    *****    Blog, regények, hangulatok, zenék, vagyis minden, ami egy kicsit én, egy kicsit Nova-Time    *****    ÉS MI LESZ AZ ÁR, AMELYET MEG KELL FIZETNI MÁGIÁÉRT? MIRE LEHET KÉPES EGY DRUIDA, KI HOSSZÚ ÁLOMBÓL ÉBRED?