Elizabethet mindenki szerette. Az a szenved�lyes, szinte tiszteletteli vonzalom, amivel mindenki k�zeledett hozz�, s amiben osztoztam magam is, b�szk�v� �s boldogg� tett. El�tte val� este, hogy elhozta volna hozz�nk, any�m j�t�kosan azt mondta volt: „Sz�p aj�nd�kom van Victor sz�m�ra. Holnap megkapja.” S m�snap mint a meg�g�rt aj�nd�kot adta �t nekem a kisl�nyt. �n gyermeki komolys�ggal sz� szerint vettem, amit mondott, s a magam�nak tekintettem Elizabethet - a magam�nak, akit v�delmeznem, szeretnem �s k�nyeztetnem kell. Ha �t dics�rt�k, �gy fogadtam, mintha �n kaptam volna �ltala a dics�retet. Kuzinnak sz�l�tottuk egym�st, csal�diasan. Nincs sz�, nincs kifejez�s, ami pontosan visszaadn�, sz�momra mi volt � - testv�rn�l is t�bb, aki holtig csak az eny�m.

- Frankenstein, avagy a modern Prom�theusz (Mary Shelley)