Ne �rts f�lre, Korn�l. �n se dicsekszem, csak panaszkodom, ak�r te. Eg�sz�ts ki, mint r�gen. Azel�tt, amikor �n aludtam, te �bren volt�l, amikor �n s�rtam, te nevett�l. Seg�ts nekem most is. Eml�kezz arra, amit elfelejtettem, s felejtsd el azt, amire eml�kszem. �n is seg�tek majd neked. Bennem is van �rt�k. Amit tudok, rendelkez�sedre bocs�thatom. Van egy otthonom, ott minden a munk�t szolg�lja, az a tied is. Szorgalmas vagyok, �h�tatos �s h�s�ges. Olyan h�s�ges vagyok, hogy azt, akivel az �letben egyetlen sz�t v�ltottam, nem tudom megb�ntani, m�g gondolatban sem. Olyan h�s�ges vagyok, Korn�l, hogy a kedves �reg kuty�m miatt meg se simogatok m�s kuty�kat, nem j�tszom vel�k, r�juk se n�zek. Olyan h�s�ges vagyok az �lettelen t�rgyakhoz is, hogy tizen�t remek t�lt�tollamat mell�zve, olykor el�kotrom egyik ki�rdem�lt, kapar�s t�lt�tollam, mellyel gy�trelem �rnom, s vele k�rm�l�k, hogy megvigasztaljam, s ne �rezze - szeg�ny -, hogy len�zem. �n vagyok maga a h�s�g. Te l�gy mellettem a h�tlens�g, a csapong�s, a felel�tlens�g. Alap�tsunk t�rsasc�get. Mit �r a k�lt� ember n�lk�l? �s mit �r az ember k�lt� n�lk�l? Legy�nk t�rsszerz�k. Egy ember gy�nge ahhoz, hogy egyszerre �rjon is, �ljen is.

- Esti Korn�l (Kosztol�nyi Dezs�)