M�g egyet s�hajtottam, azt�n �s�tottam. �gy vigasztal�dtam, ahogy tudtam. Meg�llap�tottam, hogy „k�zd�ttem �s gy�ztem”. El�rtem azt, amit lehetett. Vajon a villamosban ki �rhet el t�bbet egy k�nyelmes ablak�l�sn�l? T�n�dve, szinte el�gedetten gondoltam vissza borzaszt� tus�m egyes mozzanataira, az els� rohamra, mellyel birtokba vettem a villamost, a f�lh�g� szenved�s�re, a torn�c �k�lharc�ra, a kocsi belsej�ben lev� t�rhetetlen l�gk�rre �s szellemre, s szemreh�ny�st tettem magamnak kishit�s�gem miatt, hogy m�r-m�r elcs�ggedtem, hogy az utols� pillanatban majdnem visszatorpantam. N�zegettem kab�tom leszak�tott gombjait, mint harcos a sebeit. Mindenkire r�ker�l a sor - mondogattam egy b�lcs higgadt tapasztalat�val -, csak meg kell v�rni. A jutalmat a f�ld�n nem adj�k k�nnyen, de v�g�l m�gis megkapjuk.

- Esti Korn�l (Kosztol�nyi Dezs�)