Üdvözlet és jó szerencse.

Csak egy-két apróbb dolog történt, de gondoltam írok, mert miért ne? Volt csillaghullás, olvasás és felkerült pár fénykép a kertből.

~.oOo.~

Először is. Már hónapok óta vártam az Augusztust. Mint minden évben, most is. Az okom pedig erre a Perseidák meteorraj. Egy nyári meteorrajról van szó, amit július-augusztus között látni, a meteorok maximuma pedig augusztus 12-re esik. Vagy 13-ra, attól függ milyen hosszú az év. A maximum azt jelenti, hogy aznap este látni a legtöbb hullócsillagot az adott rajból. Hullócsillagok egész évben vannak, de kevés olyan meteorraj van, aminek magas a maximuma. A Perseidák ezért az egyik legjobban megfigyelhető raj. A hullócsillagok ilyenkor a Perseus csillagkép "felől érkeznek", onnan ágaznak szét, innen a nevük is. A Perseust könnyen megtalálhatjuk ha ismerjük a Cassiopeiát. A Cassiopeia egy igazán fényes és felismerhető csillagkép, alatta helyezkedik el a Perseus. Ami én általában nem szoktam kivenni, felismerni. Hm. Mivel idehaza elfogadható a fényszennyezés mértéke, így szépen látni nem csak a fényesebb, de a középfényű csillagokat is, és halványan még a Tejút is látszik. Rendkívül élvezem figyelni az esti égboltot, főleg ha ilyen gyönyörű látványosságokat is meg lehet figyelni közben. (Fun fact: nemrég a tudomásomra jutott, hogy a Cassiopeia csillagképet az ősmagyarok "Korcsma" vagy "Részegember" néven emlegették. Miért nem lepődök meg? :'D)

Az előző években is készültem rá, hogy megnézem a Preseidákat, de általában felhős volt az ég. Tipikus. Viszont idén szerencsém volt és nagyon szép, tiszta volt az égbolt aznap este és a 12. is éppen szombatra esett! Ha nem hétvégére esik az időpont, akkor általában szoktam kivenni egy szabadnapot a következő napra, hogy ha fent maradok hajnalig, akkor ne keljen már munkába menni aznap. Lehet, hogy most hülyének néztek, de nem érdekel. A szép hullócsillagocskákért megéri. Azon a héten voltam nővéremnél is és mondtam nekik is, hogy mi lesz, erre unokahúgom rákérdezett pár nappal később, hogy átjöhet-e ő is? Hát persze! Felkészültem már, hogy egyedül megyek ki, de így ketten fagyoskodtunk kint miközben majd' kitörött a nyakunk a felfelé nézéstől. Az eredmény pedig... sok csillagot láttunk, méghozzá egész nagyokat is! Meg is lepődtem. Unokahúgom is azt mondta, hogy még soha nem látott ennyi csillagot. Persze nem úgy kell elképzelni, hogy tömegesével jönnek. Vársz, vársz, vársz, jön egy csillag... vársz megint x percig, jön még egy. Ha szerencséd van, akkor kettő között nem kell sokat várni. Ettől függetlenül szépek és különleges látványosság ez szerintem. A következő látványosabb meteorraj decemberben jön, a Geminidák. A maximuma december 14-re várható. Ez az a két meteorraj, amit meg szoktam nézni ha van rá lehetőségem és az időjárás is engedi (általában az időjárással van mindig a probléma...).

Miközben néztük az eget és vártuk a csillagokat, eszembe jutott, egyszer valaki mutatott egy appot, amivel meg lehet nézni az éppen az égen lévő csillagképek helyzetét. Megemlítettem ezt unokahúgomnak, aki egyből rá is keresett. Több ilyen app létezik, amit ő letöltött az az ingyenes [Night Sky] volt (Apple termékekre). Őszintén szólva meglepően jól működött és egy csomó információt, adatot adott a különféle csillagképekről, csillagokról, bolygókról. Gondoltam megemlítem, hátha mást is érdekel.

- - - = = # # # = = - - -

Megjött az Ewers könyvem, A bűvészinas vagy az ördögűzők! (Egy jóideje.) Még nem olvastam el, mert mást vettem a kezembe, de megjött. És örülök neki. A könyvet, amit most elkezdtem, jó régen vettem egy használt könyves bácsitól a piacon, ez Joseph Hellertől A 22-es csapdája. Annak idején láttam a filmet és megtettszett, aztán olvastam, hogy könyv az alapja, így mikor megláttam a bácsinál, gondoltam megveszem, miért ne? 800Ft volt együtt a két kötet, nem hagyom ott! A regény hátuljáról:

"Joseph Heller amerikai író 1923-ban született New Yorkban. Egyetemi tanulmányai után irodalomból doktorált, jelenleg regény- és drámaírást tanít. Igen fiatalon, bombázótisztként vett részt a II. világháborúban. Ezt az élményt tükrözi első nagyobb terjedelmű munkája, a Catch-22 (1961). A kritikusok és az olvasók körében egyaránt óriási sikert aratott háborús regény keserű, vad szatíra a háború értelmetlenségéről, bűnösségéről, abszurditásáról."

A köny 1980-as kiadású. Őszintén szólva eddig nagyon tetszik. Nem számítottam igazán semmire, mikor nekikezdtem, minden a meglepetés erejével hatott. Persze, láttam a filmet, de mindenki tudja, hogy a film az mindig más mint a könyv, arról nem is beszélve, hogy ezer éve láttam, szóval nem sok dologra emlékszem belőle, csak pár jelenetre amik tényleg kitűntek. Például a "most kitüntetjük őket amiért lebombázták a tengert?" jelenet. Az hatalmas. A könyv pillatképeket mutat be az Olaszországban állomásozó amerikai bombázótisztek életéből és Joseph Heller írói stílusa igazán szórakoztató. Nagyon tetszik ahogyan leírja ezt a külön kis világot, amit a tábor teremt a maga furcsa szokásaival és karaktereivel akiknek a furcsasága lassan megszokottá válik ahogyan egyre tovább halad az olvasó. Tetszik, hogy Heller a drámát, a keserűséget és a humor is tökéletesen át tudja adni, átfordulni egyikből a másikba, összefonni őket, szépen kiegészítik egymást az írásában ezek. És ezek mellett érezni, hogy valóban van valami a sorok mögött. Érzések, emlékek, tapasztalatok, gondolatok. Igazán jó olvasmány.

- - - = = # # # = = - - -

És így a végére jöjjön egy-két kép a kertből ismét. Belejöttem, vagy nem tudom.

Nos, ennyi. Most rövid voltam.

- Yui