Jöttem, hogy mindenfélét összehordjak megint. Hm. Ennyi.

~.oOo.~

Ismét felbukkantam. Nem mondanám, hogy olyan sok dolog történt... történik. Lényegében semmi említésre méltó. Minden nap szinte ugyan úgy elmegy. Na meg az eltűnésemhez hozzájárult az is, hogy éppen játszok és... ehm, igen. Izgalmas a történet. Persona 2 - Eternal Punishment. Mindenkinek ajánlom.

Kicsit elgondolkodtam ezen a blog dolgon a napokban. Még mindig nem tudom minek vezetem, nem hinném, hogy sok értelme van, de valahogyan nem tudom csak úgy lerakni. Visszanéztem kicsit a bejegyzéseimet is, régen mennyivel többet írtam. De miért is? Ezt sem tudnám megmondani, nem mintha olyan rendkívül érdekfeszítő dolgokról írtam volna. De mégis. Azt hiszem akkor voltam benne valamiféle korszakban. Akkor történt körülöttem minden, akkor voltam benne több oldal szerkesztésében, akkor voltak itt a GPn is többen. A középiskolás időszakomban voltam a legaktívabb, ami az internetes jelenlétet illeti. Azóta meg... Ellaposodott ez az egész. Ez most nem azt jelenti, hogy be akarok zárni vagy ilyesmi, csak egy észrevétel volt. Nincsenek már meg azok a kapcsolataim, mint régen, nem szerkesztem azokat az oldalakat, mint régen, nincsenek meg azok az elfoglaltságaim, mint régen (részben). Minden lecsendesedett. Elnyugodott. Látogatok most is egy-két oldalt, de ez a max. Hol vagyok most jelen? Leginkább itt, meg azon az egy-két oldalon amit látogatok. Néha jó lenne megint az a pörgés és az az élet, ami régen volt a weboldalakon ahova feljártam, de aztán mindig rájövök, hogy "öreg vagyok én már ehhez." Meg már más dolgokhoz is. Régen imádtam designokat csinálni oldalakra, most arra nem tudom rávenni magam, hogy ide csináljak valami értelmeset. Szerettem szerepjátékozni is, most viszont nem tudnám rávenni magam, hogy csatlakozzak bárhová is, mert arra lusta vagyok, hogy egyáltalán a leírásokat elolvassam és nincs kedvem megpróbálni beilleszkedni egy totál idegen csapatba sem. Tudom, hogy megvannak bennem még mindig a képességek ezekhez a tevékenységekhez, csak éppen a ... szikra hiányzik? Az a szikra, ami már régen elveszett.

Manapság minden más. Akiket régen ismertem, már a saját útjukat járják, mindenki megpróbálja megtalálni a helyét, vagy éppen már megtalálta és próbál jól teljesíteni és boldog lenni azzal amit elért. Vagy úgy vannak ahogyan én, hogy csak állnak egy helyben és nem tudják merre tovább. Jelenleg így érzem magam. Megálltak a napok, az események, megállt minden és ugyan úgy telnek el a napok egy-két apróságot leszámítva. Valahogy zavar is ez meg nem is. Amíg az ember iskolába jár, addig az a cél van előtte, hogy el kelle végeznie, hogy meg kell szereznie a képesítést, a papírt. Ha ez megvan, akkor a következő lépés, hogy elindul munkát keresni. Ha ez is megvan, akkor pedig... Akkor mi a következő lépés? Ekkor lehetőséged adódik arra, hogy eldöntsd, merre akarsz végül is tovább menni. Ez az, amit nem tudok eldönteni, ezért is ragadtam le ennél a szakasznál. Bár amilyen lehetőségek vannak a környéken... Még egy értelmes képzés sincs, nemhogy értelmes munkahely.

Lehetne persze azt is mondani, hogy ilyenkor szokott az ember elindulni és összeköltözni a párjával ha van, ha meg nincs, akkor keres magának, hogy elhagyja végre a szülői házat és saját családot alapítson. Ez is egy cél, a legtöbb ember számára biztosan. Ha megnézem a volt osztálytársaim meg ismerőseim... az egyik hazásodik, a másik a nem tudom hányadik gyerekét várja... Oh. Én pedig itt vagyok lassan 30 évesen és egyáltalán nem vágyom arra, hogy párkapcsolatom legyen. Valahogy nem vonz a dolog, nekem ez nem egy cél. Úgy érzem, hogy csak teher lenne és abban sem vagyok biztos, hogy... meg tudnám-e állni a helyem egy párkapcsolatban. Lehet ez kicsit hülyén hangzik, de nem tudom kiverni az ilyen gondolatokat a fejemből. Ami azt illeti, nem tartom magamat túlságosan szerethető embernek. Ha valaki kedvel, nem tudom miért teszi és olyan rossz érzés, mikor csak kattog az agyad és nem érted meg, hogy a másik miért viselkedik úgy veled ahogy, miért mondd neked olyan dolgokat amilyeneket. Tudom, nagyon jól tudom, hogy pont az érzésekkel kapcsolatban nem kell logikát és miérteket keresni, de az agyam akkor sem tudja befogni. Szeretem megérteni a dolgokat és ha valami nem egyezik az én gondolkodásmódommal, akkor egyből megjelennek a kérdések. Volt már párkapcsolatom, de őszintén szólva azt sem értettem. A partnerem egy remek férfi volt, aki tényleg szeretett, de mindig megfordult a fejemben, hogy "miért?" Nem kellene ilyesmin gondolkodni. És ahogyan teltek a napok, ő törődött velem, gondolt rám, nekem pedig egyre többször jutott eszembe, hogy ennyi kedvességet meg sem éremlek, nem vagyok én olyan nagy szám. Kezdtem rosszul érezni magam a kedvességétől. Pedig tényleg nem akart rosszat, ő tényleg őszintén szeretett. Én viszont megszakítottam a kapcsolatot. Azóta úgy érzem hiba volt belemenni annak idején és nem akarok több kapcsolatot.

Viszont ha a párkapcsolat kilőve, az ember mihez kezdjen magában? Manapság csak az tudja eltartani magát, egyes egyedül boldogulni, akinek van egy eléggé jó állása ami rohadt jól fizet. Haha. Próbálj csak meg olyat keresni. Úgy érzem a saját lakás és az egyedül élés esélytelen. Meg valahol hülyeség is, ilyen időkben az ember jobb ha otthon marad a seggén ahol eloszlanak a terhek is. Így viszont a függetlenség és az önállóság van kilőve.

Ennyi duma után mutogatok rajzokat. *élesváltás* Ritka alkalmak egyike. Fényképeztem, mert lusta szar voltam scannelni. Nem tudom fejlődtem-e vagy hogy merre tartok, de ez van, itt tartok most. A színes képet mellesleg régebben bescanneltem, de a scann nem tudta visszaadni azt a minőséget amit kellett volna, ezek után fényképeztem, de ez is gázul nézni, nem tudom... Eredetiben látszik, hogy szépen összeolvadnak a színek, jó a színátmenet, itt meg... No mindegy. Képzeljétek oda színátmenetet. Köszi.

Ami a füzetet illeti, nemrég kezdtem neki ennek a kis "projectnek." Nem tudom minek nevezzem. Eddig is szerettem patterneket rajzolni, ide-oda rajzolgattam, de úgy gondoltam miért ne tölthetnék meg velük egy füzetet? Mikor ezeket rajzolom kikapcsol az agyam, úgy érzem jó hatással van ez az idegeimre, mint mondjuk másoknak a mandala színezés / rajzolás vagy a felnőtt kifestők, ilyesmi. Megpróbálom kicsit kreatívabban elhelyezni a patterneket, esetleg tematika szerint elrendezni őket. Nem tudom még hogyan haladjak vele, ahogy írtam, nemrég kezdtem csak el. Majd kialakul. A lényeg, hogy közben jól érezzem magam.

Más. Nézelődtem a neten, olvasgattam és azt hittem sírva fakadok kínomban. Éppen azon folyt a vita egy bejegyzés alatt, hogy a tracing az valódi művészet-e? Erről mondjuk eleve lehetne vitatkozni, de most éppen az emberek reakciója volt érdekes. A bejegyzés egyébként egy """tutorial""" volt arról hogyan kell... átmásolni egy fényképről valamit (úgy, hogy ráhúzol egy másik réteget a fotó tetejére grafikai programmal). Tudom, atomfizika. Már eleve az siralmas a számomra, hogy ehhez "tutorial" kell. Mindegy. Értem én a tracing lényegét, tudom, hogy mikor, milyen helyzetekben szokták használni a művészek, elvégre ez nem újdonság, régen is használták, használják most is, de mikor valaki azzal érvel, hogy azért jó a tracing, mert hát megtanulni rajzolni sok évbe telik...! Nahát, ki gondolta volna, hogy egy művészeti ágat sok évig tart elsajátítani?! Nyilván egyszerűbb, hogy átmásolok valamit egy másik képről és verem a mellem, hogy mekkora művész vagyok. Magyarul az emberek számára teljesen rendben van, hogy a körülményektől függetlenül ezt a technikát használják, majd azzal takaróznak, hogy nem fognak évekig rajzolni tanulni, mert az sokáig tart, így egyszerűbb. Könyörgöm... Vagy csak én vagyok kiakadva ezen? A kommentelők több, mint a fele teljesen rendben volt ezzel és még azok lettek támadva, akik azt írták, hogy ez így nem valódi művészet. Jó, művészetnek művészet, de... azt hiszem egy másik kategória. Ez kb az a szint, mikor emberek művésznek vallják magukat mert AI-val kigeneráltattak egy képet. Hát milyen sokáig tartott mire megtalálta a megfelelő kulcsszavakat! Biztosan leizzadt közben.

Bunkó vagyok? Lehet. Ez van.

Na de véget ért a bejegyzés, szóval hagyok itt muzsikát, mert nagyon szeretem ezt a dalt. Hallgassátok, de csak max hangerőn.

"When the world has fallen
And we stand alone..."

- Yui