{ #80 }
- Nézz körül, kicsi Alraune! Ez az új otthonod. Ide, ten Brinken Jakab ur házába sokkal jobban beleillesz, mint a Gontram-házba. Öreg vagy - folytatta - négyszáz, talán hatszáz esztendős, vagy még több. Apád felakasztották, mert gyilkos volt, vagy lókötő, vagy mert gunyverseket faragott egy páncélos, vagy karinges nagy urra. Mindegy, hogy mit követett el, bünös volt a maga idejében s felakasztották. És belehányta élete maradékát a földbe és nemzett téged, furcsa jószág. És Földanyánk teremtő ölébe fogadta a bünösnek e bucsuját és rejtelmes vajudással megszült Ő, a Hatalmas, a Mindenható - téged, nyomorult, csuf emberkét! És félelemtől reszketve, kiástak éjjel a keresztuton, üvöltő rikácsoló ördögüzéssel. És mikor elsőizben megpillantottad a holdfényt, atyádat láttad a bitófán függni: törött csontjait, rodhadt huscafatjait. És magukkal vittek, akik felakasztották atyádat. Megragadtak, hazacipeltek, hogy szerencsét hozz a házukba! Sárga aranyat, fiatal szerelmet. Tudták, kinokat is hozol, nyomorult kétségbeesést és ocsmány halált. Tudták jól - mégis kiástak, mégis magukkal vittek; szerelemért és aranyért mindenüket odaadták szivesen.
- Alraune (Hanns Heinz Ewers)
|