{ #79 }
Elizabethet mindenki szerette. Az a szenvedélyes, szinte tiszteletteli vonzalom, amivel mindenki közeledett hozzá, s amiben osztoztam magam is, büszkévé és boldoggá tett. Előtte való este, hogy elhozta volna hozzánk, anyám játékosan azt mondta volt: „Szép ajándékom van Victor számára. Holnap megkapja.” S másnap mint a megígért ajándékot adta át nekem a kislányt. Én gyermeki komolysággal szó szerint vettem, amit mondott, s a magaménak tekintettem Elizabethet - a magaménak, akit védelmeznem, szeretnem és kényeztetnem kell. Ha őt dicsérték, úgy fogadtam, mintha én kaptam volna általa a dicséretet. Kuzinnak szólítottuk egymást, családiasan. Nincs szó, nincs kifejezés, ami pontosan visszaadná, számomra mi volt ő - testvérnél is több, aki holtig csak az enyém.
- Frankenstein, avagy a modern Prométheusz (Mary Shelley)
|