Nos, kéremszépen.

Megvolt annak az oka, hogy miért csak most írok. Megvártam míg elvonul minden időpontos esemény az életemben és nyugodtan leülhetek anélkül, hogy azokon gondolkodnék.

~.oOo.~

Ugyanis egyik nap kaptam egy levelet, hogy menjek már be a bíróságra tanúskodni. Volt munkahelyemmel kapcsolatban beidéztek. Most voltam életemben először a bíróságon (többször mondjuk nem is szeretnék menni). Most láttam életemben először bírót... Wow. Aztán mehettem vissza később megint, mert első alkalommal nem kerültem sorra, hm. Mindenesetre érdekes volt, még ha tiszta ideg is voltam. Legalábbis addig amíg ki nem jöttem. Ráadásul én mentem elsőnek. Megvolt az izgalom bőven. Abból a szempontból mondjuk jó volt, hogy találkozhattam a régi kollégákkal és beszélgettünk amíg sorra nem kerültünk.

És hogy izgalmasabb legyen minden, két hónap alatt kétszer is kiütött a betegség. Hurrá. De így legalább volt egy kis időm nekilátni az esedékes takarításnak, már amikor jobban voltam. Letisztítottam szépen a géphez tartozó dolgokat amikre már ráfért. Billentyűzet, egér, fülhallgató, kontroller. Igazából büszke vagyok arra, hogy a billentyűzetem több, mint 10 éves és mégis úgy néz ki, mintha új volna. Igen, ez engem boldogsággal tölt el. Rosszul vagyok attól ha látom, egy billentyűzeten vagy egy egeren, kontrolleren áll a szutyok. Tudjátok, az a furcsa kosz réteg. Whá. Nem tudom elviselni, fogdosni meg pláne nem tudom. Ezért is fontos számomra, hogy tisztán tartsam őket. Meg amúgy is. Illik.

Szóval zajlik az élet.

Egyébként pedig ettől eltekintve... nos, a napjaim továbbra is munkával telnek és játékkal. Rajzolgatással, kis játék készítéssel. A szokásos.

Ha már játék készítés. Hogyan haladok? Úgy, hogy mikor leírtam a forgatókönyvet a kis szöveges fájlomba, csak gyorsan lejegyeztem, ami a fejemben volt. Aztán mikor eljött az idő arra, hogy átültessem ezt az egészet gyakorlatba és konkrétan megcsináltam a térképeket, rájöttem, hogy... nem minden jó úgy, ahogyan azt elsőre gondoltam. Arról nem is beszélve, hogy a forgatókönyv és a párbeszédek egy dolog, a puzzle részeket meg majd megálmodom, gondoltam, de mikor eljött az idő megírni őket, hát... sajnos az az álom egyelőre nem született meg amiben megláttam volna őket. Szóval nem elég, hogy tervezzem át a jeleneteket, vagy éppen a mappot próbáljam hozzá igazítani, de még valahogyan szüljek meg némi gameplay elemet is, ne csak szövegelés legyen, vagy ha nem jut eszembe semmi, akkor próbáljam úgy kihagyni, hogy a későbbi pótlás során ne keverjem meg a kapcsolókat meg a többi eseményt a bővítéssel. Huh. De... azért haladok. Eleve "hullámokban" szoktam dolgozni rajta. Jönnek időszakok mikor jobban ráfekszek a témára, majd kicsit lerakom, aztán megint előszedem. Ettől függetlenül a karakterek meg a történet folyamatosan pörög és csiszolódik a fejemben. Arról nem is beszélve, hogy a történet és a karakterek csak egy része a játéknak. Ahogyan feljebb is írtam, ott van még a gameplay, a hangok, a zenék, a grafikák, a rendszerek. Meg kell próbálnom úgy összeállítani az egészet, hogy egyszerűen kezelhető és szórakoztató legyen, logikus legyen, átlátható legyen. Van mikor csak egy-egy megírt funkciót tesztelgetek órákig. Szépen lassan, a fejlesztés közben kezd el a nagy vonalakban felvázolt ötletekből valami konkrétum lenni. Van, hogy jópár dolgot a kukába dobok, aztán csinálok helyette mást, majd egy hónap múlva azt is a kukába dobom, mert kitaláltam valami mégjobbat. Jó lenne végre megállapodnom abban, hogy mit szeretnék, de olyan nehéz. Igazából mikor amatőr játékokkal játszok, azok meghozzák a kedvemet a játék készítéshez, részben ezért is szeretem őket annyira. Na meg jó látni / kipróbálni amit mások alkotnak. Igaz sokszor úgy érzem sosem lesz belőle semmi és feleslegesen csinálom az egészet.

Rendeltem könyveket! Valami hirtelen ötlettől vezérelve. Két antikvárból vett könyvről van szó, mindegyiket Hanns Heinz Ewers írta. Az egyik az Alraune, a másik pedig a Borzalmak könyve ami három rövid történetet tartalmaz. Nagyon örülök neki, hogy sikerült beszerezni őket, ráadásul magyarul, igaz azt nem gondoltam volna, hogy csak ilyen régi kiadásokat találok majd belőlük. (Elvégre annak idején még a Carmillát is meg tudtam venni újabb kiadásban!) Így igaz többet kellett fizetni, de ezekért a könyvekért azt hiszem megérte. Az Alraune 1917-es, míg a Borzalmak könyve 1915-ös kiadás. Régi horror könyvek, aw~ :3

Eddig a Borzalmak könyvét sikerült kiolvasni, mert ahogyan írtam, eléggé rövid történeteket tartalmaz és összesen 90 oldal az egész. A három rövid történet a következő: Paradicsomzósz, amiben főszereplőnk szemtanúja lehet egy különös és kegyetlen életre-halálra szóló párbajnak, John Hamilton Llewellyn végzete, melyben főszereplőnk egyik barátja elbeszélése szorán értesül egy tehetséges festő ismerőse lassan kibontakozó őrületéről ami végül a bolondok házába juttata, végül pedig a Tophar-menyasszony miben főszereplőnk furcsa lakótársat kap majd elhagyja a barátnője, végül pedig egy egyiptomról szóló előadást követően kiderül hová lett a lány és kicsoda volt valójában a titokzatos lakótárs.

Igazából eddig tetszik Ewers írói stílusa. Igazán részletesen le tudja írni a kegyetlen, visszataszító részleteket, de nem mindig csak ezt használja a hatás elérése érdekében. A három történet közül a Tophar-menyasszony volt a kedvencem a felépítése miatt. Számomra attól olyan érdekes és hatásos a történet, hogy miután elolvassuk és magunkban visszagondolunk a cselekményre, az előzményekre, akkor szembesülhetünk vele, hogy amit eddig nem értettünk, az mi is volt valójában. Ez az utólagos felismerés az, ami végül is olyan hátborzongatóvá teszi. Legalábbis számomra. Mikor minden ott van a szemünk előtt, de nem tulajdonítunk neki jelentősséget vagy nem értjük és ezért nem is foglalkozunk vele túlságosan, majd a legvégén megkapjuk azt az információ darabot, ami eddig hiányzott, összeáll a kép és hirtelen rádöbbenünk a kegyetlen részletekre. Zseniális.

Mikor ilyen régi könyveket olvas az ember belefuthat régiesen leírt szavakba, ami olyan érdekes. (Mai szemmel) Furcsán összeállított mondatok, szavak, amiket manapság már nem használunk vagy másképpen írunk, esetleg régies kifejezések amiket már nem használunk a mindennapi élet során, kikoptak a fiatalok nyelvhasználatából. Olyan jó ilyen kis érdekességeket találni ezekben a régi kiadásokban.

Ha pedig már érdekes szóhasználat meg írok meg miegymás. Van itt valami, amit viszont kifejezetten gyűlölök a mai emberek írásában. Pontosabban mikor neten nézelődök és kezdő írók meg szerepjátékosok művelik ezt. Az s betű. Mikor minden "és" helyett odaírja, hogy "s". Miért? Emberek, miért? Ettől nem lesz se jobb, sem pedig igényesebb az írásod. Főleg ha válogatás nélkül mindenhová beszúrod. Idegesítő. Olvassátok el a Frankensteint, abban szépen van használva mind a kettő. Mind a kettő egyszerre, el tudjátok ezt hinni? Érdekes, mi? Ettől a hülyeségtől nem lesz senki jobb író. Én ugyan nem értek ehhez, de biztosan van erre is valamiféle szabály vagy írótt vagy íratlan, ami szerint használják ezeket az írók. Vagy csak ráérzésre? Nem tudom, de mikor folyton csak "s" betűket látok, ráadásul majdnem minden egymást követő mondatban... Csak ne. Ha valakinek van információja erről a jelenségről vagy többet tud az s/és dologról, mint én, akkor szívesen elolvasnám a véleményét egy kommentben. Világosítsatok fel, kérlek. Csak én túlzom el ezt a dolgot?

Más. Olyan hülyeséget álmodtam egyik nap. Ez csak úgy eszembe jutott. Mondjuk sokszor álmodok hülyeséget, ez nem újdonság, de ez akkor is érdekes volt. Volt egy üres, elhagyatott ház. Még bútorok sem voltak benne, sem pedig ablakok (mármint az üveg), ajtók. Este volt. A házban volt egy fura férfi, középkorú lehetett. Eléggé lerobban külsejű, kissé kattantnak tűnt és... patkányokat tenyésztett az épületben. Miután elpusztult egy patkány, kiszárította, majd bábot csinált belőle. Ezzel foglalkozott, elpusztult patkányokból bábokat csinált. ._. És itt felébredtem és... WTF. Valamiért annyira megmaradt bennem, nem tudom. Pedig nem mondanám ijesztő álomnak, nem féltem vagy éreztem magam rosszul mikor felébredtem. Lehet csak annyi bizarr hülyeséget láttam már, hogy mit nekem pár kiszárított patkány.

De ha már a bizarr hülyeségeknél tartunk, mostanában YouTube is rendesen kitesz magáért. Mikor felmegyek és a főoldalt telerakja nekem mindenféle random nyugtalanító dologgal, holott nem is szoktam ilyen tartalmakat nézni, szóval nem tudom honnan veszi az algoritmus, hogy én erre kíváncsi vagyok. Mindenféle elrablós, gyilkosságos, megerőszakolós ügyek, test elváltozásos, betegséges videók meg bizarr lost media dolgok. Eh? És igen, én használom egyedül a gépet, szóval... passz. YT egyre érdekesebb. Mondjuk nem kellene ezen meglepődnöm. De hogy valami jót is írjak róla, néha azért feldobja a BBC Earth bébi pingvineket is és... olyan cukik. Igen... ... ... megnéztem őket. Nézzétek meg őket. ... Cukik.

A végére itt hagyok egy Eve dalt, mert... nagyon szeretem Eve hangját és tetszenek a dalai. Hallgassátok.

- Yui