{ #68 }
Táncoltunk! Ütöttünk! Nevettünk! Néha hátraléptünk, hogy levegőt vegyünk és aztán ismét egymásnak rohantunk és hagytuk szállni a szikrákat! Egymást céloztuk ahogyan körbe-körbe jártunk az iskola tetején, a mi különleges színpadunkon. Rena és én is teljesen megizzadtunk. De nem voltunk még kimerülve. A testemen gyöngyökben leguruló verejték csiklandozott. Vad ütéseket váltottunk egymással, egyiket a másik után. Egyikünknek sem volt előnye vagy hátránya. Egyikünk sem élvezte a győzelmet vagy dühöngött a vereségtől. A harc maga Renaval szórakoztató volt. Olyan volt, mint egy tánc. Egy tánc, amit nem tudok egyedül járni. Egy olyan tánc, amit csak olyasvalakivel járhatok aki egyenlő velem.
- Higurashi no Naku Koro ni Kai: Tsumihoroboshi-hen (Visual Novel)
|