{ #64 }
Ne rts flre, Kornl. n se dicsekszem, csak panaszkodom, akr te. Egszts ki, mint rgen. Azeltt, amikor n aludtam, te bren voltl, amikor n srtam, te nevettl. Segts nekem most is. Emlkezz arra, amit elfelejtettem, s felejtsd el azt, amire emlkszem. n is segtek majd neked. Bennem is van rtk. Amit tudok, rendelkezsedre bocsthatom. Van egy otthonom, ott minden a munkt szolglja, az a tied is. Szorgalmas vagyok, htatos s hsges. Olyan hsges vagyok, hogy azt, akivel az letben egyetlen szt vltottam, nem tudom megbntani, mg gondolatban sem. Olyan hsges vagyok, Kornl, hogy a kedves reg kutym miatt meg se simogatok ms kutykat, nem jtszom velk, rjuk se nzek. Olyan hsges vagyok az lettelen trgyakhoz is, hogy tizent remek tlttollamat mellzve, olykor elkotrom egyik kirdemlt, kapars tlttollam, mellyel gytrelem rnom, s vele krmlk, hogy megvigasztaljam, s ne rezze - szegny -, hogy lenzem. n vagyok maga a hsg. Te lgy mellettem a htlensg, a csapongs, a feleltlensg. Alaptsunk trsascget. Mit r a klt ember nlkl? s mit r az ember klt nlkl? Legynk trsszerzk. Egy ember gynge ahhoz, hogy egyszerre rjon is, ljen is.
- Esti Kornl (Kosztolnyi Dezs)
|