Itt jön a folytatás, mert egy bejegyzésbe nem fért ki...

 

Nem volt ez rossz évad, sőt, folytatta a második évad felemelkedését és egyre csak feljebb és feljebb haladunk. Még mindig vannak dolgok, amik szúrják a szemem, de már eljutottam odáig, hogy elfogadjam őket. Tetszett ez az évad, összeszedte az összes szálat, továbbléptette őket és felkészített mindenkit a következő nagy lépésre. Az évad vége felé történő harc volt az abszolút kedvencem. Illetve harcok, jelenetek. A sorozat itt érdekes technikát használt, mesterien, be kell hogy valljam. Az összes szálat együtt és egyszerre léptette, miközben mozgott egyikből a másikba. Trevorék ádáz küzdelmet vívtak a lángokban álló faluban, Isaac Legion ellen, Alucard és Hector szálán pedig intenzíven folytak a szex jelenetek. Felfokozott hangulat, izgalom, akció, lendület. Ennél több nem is kellett, az eddigi három évad egyik csúcspontja volt ez a rész.

Már említettem a legelején, hogy tetszett ahogyan visszaadta ez a sorozat a játék sötét oldalát, azt, amiért horror a Castlevania. A játékok ennyire azért nem barbárak, de valahogy mindig ott volt a levegőben. Persze, a sorozatnak voltak Mature ratinges részei, de tulajdonképpen én egyiket sem éreztem erősnek vagy durván gorenak. De ez csak az én véleményem. A sorozat viszont megfogta ezt a vonalat, ezt a soha ki nem használt lehetőséget és egyenesen az ember képébe nyomta. Az eredmény pedig epic lett. Szépen viszaadta a kor durvaságát és nem csak erőszakot, az emberek, random falusiak viselkedését, de még a szexet is. Eddig a Castlevania játékok nem részleteztek ilyesmiket, habár Succubusok mindig is voltak, például. De tudom, a rating nagy úr. Legalábbis ez az én elképzelésem. Szóval magával a világ felépítésével meg vagyok elégedve. Pontosan azt kaptam, amit elvártam egy Castlevania adaptációtól, sőt, még többet is.

 

Ide tartozik még a vallás kérdése. Egy vámpíros sorozatról beszélünk, a vámpírok ellen pedig tudjuk mi válik be a legjobban: a kereszt, a szentelt víz, meg az ehhez hasonló dolgok, így ez a sorozat is elválaszthatatlan ezektől. Mégis, meglepő módon a papságot inkább negatívan, ellenségesen állítja be, annak ellenére, hogy a CV III-ban pont, hogy az egyház kéri a Belmont klán segítségét Dracula ellen. Az emberek féltek a Belmontoktól, mert különös erőknek voltak a birtokában és ezért menniük kellett, majd mikor Dracula rájuk szabadította a seregét, látva, hogy nem győzhetnek, az egyház visszahívta az egyetlen élő Belmontot, Trevort, hogy csináljon valamit. Ezzel szemben a sorozatban nem csak az emberekkel, de a papokkal is meggyűlik Trevor dolga.

Mindenképpen meg kell említenem azt is, hogy a fent említett pontok mellett belemennek még további részletekbe is. Ezek olyan apróságok, amik lehet csak azoknak tűnnek fel, akik játszottak már a játékokkal. Utalok itt vissza saját magamra, mikor megemlítettem a Slogra és Gaibon harcot, vagy Alucard támadásait. Ezeket mindig átemelték a játékokból. De a harmadik évad végén történő harcok során is találkozhatunk ismerős arcokkal, mint például Legion, Fire Demon, Buer. Látszik ezen a sorozaton, hogy a készítők tényleg foglalkoztak vele és figyeltek rá. Igaz azt még nagyon halkan meg lehetne jegyezni, hogy minden Castlevania játék fullig tele van szörnyekkel, az adaptáció pedig legtöbb esetben olyan designal dolgozik, amit ők találtak ki. Az a nem tudom hány száz eleve a játékban lévő szörny nem volt elég? Csak mert ezek az újak sok esetben elég röhejesre sikerültek, de mondom, ez csak egy halk megjegyzés.

Itt térnék ki arra is, hogy legutolsó információm szerint a sorozat írója nem játszott soha egyetlen egy Castlevania játékkal sem, viszont a készítők közül voltak többek is, akik nagy rajongói a játék sorozatnak. Kissé vegyes érzelmeket vált ki ez belőlem. Én például biztosan nem állnék neki íróskodni egy olyan sorozat felett, amit nem ismerek. Ettől függetlenül viszont figyelemreméltó a gond és részletesség, amivel belement a történet egy-egy pontjaiba vagy az utalások amiket használt. Érződik rajta, hogy lehet nem ismeri, de próblákozik. Ettől függetlenül az előzőleg felsorolt problémáim még mindig állnak.

De ahogy észrevehettétek, már aki eddig végigolvasott, az láthatta, hogy nem is annyira a történettel, sokkal inkább a karakterekkel van bajom. Ez pedig egy olyan pont, amit nem lehet csak úgy a játék ismerete nélkül feldolgozni. A történetet még elolvassa az ember, alakítja, de a karakterek csak a játékban mutatják meg magukat igazán. Ott ismeri meg őket az ember. Ilyen szempontból voltak erősebb, gyengébb részei a sorozatnak. Sokat panaszkodtam eddig is emiatt.

Itt van mondjuk Isaac, akiről hosszasana kifejtettem a véleményemet, vagy Carmilla esete. De nézzük meg inkább ezt a karakter problémát a másik oldalról. Sypha és Trevor esetében miért működik olyan jól ez a sorozat? Miért van az, hogy az ő karakterük betalált? Van egy elméletem. Sypha és Trevor karakterei a NES játékokból vannak. Ahogyan azt a karakterek kifejtésénél is említettem, a NES játékok nem arról híresek, hogy egy egész biot raknak a játékos elé. Trevorról mi derül ki a játékból? Hogy egy bátor, különleges erővel rendelkező férfi, az utolsó a Belmontok közül. Ennyi. Semmi több. Ezt a sorozat vissza is adja, közben pedig felépít neki egy jellemet is, ami szinkronban van a múltjával és a korral is. Megteheti, hiszen nincs szinte semmi, amiből dolgozhatna. Trevor esetében egyszerűen csak ki kellett bővíteni a kornak megfelelően a játékban megadott karaktert. Sypha ugyan ez a történet. Ennek tükrében nézzünk vissza Isaacre és Carmillára. Isaac esetében megvolt a karakter múltja, a jelleme, a céljai, az okai arra, hogy mit miért tesz. Isaac egy kész, felépített karakter volt. Ha nagyon akarták volna, akkor átemelhették volna ebbe a történetbe. Persze változtatásokkal, mert szükség lett volna rá, de mégis elfogadhatóbb lett volna, mint az, amit kaptunk helyette. Mert helyette kaptuk. Itt volt minden az író szájában, mégsem használt fel belőle semmit. Az alapoktól újraépítette Isaac karakterét. Számomra nem működik a dolog, mert míg Trevor és Sypha esetében nem volt mire emlékezzek a NES játékból, Isaac esetében a Curse of Darknessben ezer meg egy dolog volt a karakterrel kapcsolatban ami eszembe juthatott. De gondolom volt valami a háttérben ami miatt meg kellett lépni ezt a drasztikus fordulatot az ő karakterével kapcsolatban. Hiába, a modern kor már csak ilyen. Nem tetszik, hogy mindent bele kell erőltetni mindenbe, akkor is ha indokolatlan a dolog. Isaac esetében teljesen indokolatlan volt a váltás, maximum azzal tudnánk magyarázni, hogy manapság már minden sorozatba, filmbe kell egy néger. DE. Nem azt mondom, hogy ez baj. Az a baj, ha beleerőltetjük ok nélkül. Mert itt ez történt.

De ha már az erőltetésnél tartunk, ott van Carmilla és a vámpírnőkből álló kis csapata. Ez is miért? Miért volt szükség arra, hogy ezek hárman pluszban hozzácsapódjanak a történethez? Ahogy mondtam, Lenore öblítő karakterét még megértem. De a többi kettő? Nincs semmi figyelemreméltó a karakterükben azon kívül, hogy elég erősen húznak a leszbikusság felé. Nem mondom, hogy baj, de felesleges volt ez is. Itt van a játék sorozat, tele női gonoszokkal. Ezt a három karaktert lazán lehetett volna helyettesíteni olyan karakterekkel, akiket ismerünk is. Carmilla? Akkor már ott van Laura is! Vagy... bárki! Akinek köze van a sorozathoz, mert felbukkan benne. Nem pedig megint random új karakterek, akiknek semmi köze semmihez. A legviccesebb az egészben az, hogy a játék sorozatban Carmilla az, aki vonzódik a nőkhöz, sőt, egy szeretője is van, Laura. Ezt még Le Fanu könyvéből hozta át a sorozat. Szóval ha Carmilla lenne ilyen beállítottságú a sorozatban, akkor azt teljesen meg lehetne érteni. De nem. Carmilla erős női ideálnak kellett. Mindenkire rá lehet húzni valamit és ez bosszantó. Játszátok ezt a hülyeséget máshol. De ugyan ez vonatkozik a második évadra is, ahol Dracula tábornokai lettek random vámpírok, pedig a játékok tele vannak jobbnál jobb karakterekkel, akiknek az idő sem számít úgymond, hiszen vámpírok, meg szörnyek akik sokáig élnek. Simán jöhettek volna. Az ázsiai duóról meg ne is beszéljünk. Lassan összejön itt a "modern sorozatokba mindenképpen kellő" karakterek gárdája. Random ázsiaiak. Ez a két karakter felesleges volt, unalmasak voltak, de... erről már írtam. Alucad egész szála értelmetlen volt és időpazarló. A játékban ezt az időszakot Alucard alvással tölti. Trevorral és bandájával likvidálják Draculát, ő pedig önként száműzetésbe vonul, ami annyiból áll, hogy elalszik egy kriptában.

De miért vagyok ennyire kibukva erre az egészre? Mert ez a sorozat egy adaptáció akar lenni. Akkor adja vissza, amit a játékban láttunk. Adhat bele új dolgokat, sőt, mivel két különböző médiumról beszélünk, így szükséges is, hogy újfajta dolgokat mutasson, de emelett ne felejtsük már el az eredeti alapanyagot sem. Viszont kiemelem megint, ez csak a karakterekre vonatkozik nálam, mert véleményem szerint ez az a pontja az egész adaptációnak, amibe bele lehet kötni, de ebbe nagyon.

A történetbe mondhatni nem tudunk belekötni. A CV III. részét visszaadja, amit nem nehéz, mert még mindig egy NES játékról beszélünk. Igaz ha nagyon kötöszködni akarnék, akkor mondhatnám, hogy az ott felbukkanó pályákból nem látunk semmit, a bossok közül is max Cyclops, de ő kellett, hogy Trevor és Sypha találkozzanak. Lényegtelen, ebbe nem tudok belekötni, nem is akarok. A SotN vonások is jól megfigyelhetőek, ebbe sem kötök bele, maximum csak hiányolom azokat az epic pillanatokat, amiket átélhettünk a játékban. De tulajdonképpen, mivel összevont történetről beszélünk, így ez nem olyan lényeges. CV III. részében is felbukkant Alucard, de teljesen nyilvánvaló, hogy a SotN-ból hozták a készítők. Sőt, a CV III. részében a három hős mellett volt még egy, Grant Danasty. Ő abban a játékban szerepelt először és utoljára is, eltűnt a sorozatból, az adaptációba sem került be. Szóval négy harcos volt eredetileg, nem három.

  

Részlet a képregényből, amit Ayami Kojima rajzolt a Curse of Darkness előzményeként és egy kép Kou Sasakura mangájából ami ugyancsak a Curse of Darkness előzményét dolgozza fel.

Aztán túlléptünk a CV III. részén és eljött a Curse of Darkness előzménye. Itt kezdett csak kicsit kavarodni a történet. Dracula háborúja az emberek ellen, pipa, a két Devil Forgemaster, pipa, Trevor Belmont, pipa és nagyjából ennyi, ami megmaradt. A CoD-nak volt egy előzménye, amit Ayami Kojima rajzolt meg rövid képregény formájában. Ezen kívül egy manga is készült belőle. Mindegyik japán persze, szóval sokat nyilatkozni nem tudok róla (a manga kijött limitáltan angolul). Ayami Kojima rövid képregénye elérhető a neten, a manga nem, pár lapot leszámítva. Viszont van egy olyan érzésem, hogy az írót ez egyáltalán nem zavarta és kitalálta a saját alternatív történetét a sorozat számára. Mint valami fanfic. Azért meg kell hagyni, szépen eljátszott a szállal és végül is nem mondom, hogy rossz lenne, csak érdekes. Tudod, hogy eredetileg nem ezt láttad, de most így van és háborogsz, hogy akik nem ismerik a játék eredeti történetét, azok kimaradnak a jóból mert félrevezeti őket a sorozat. Vagy valami ilyesmi.

Azt azért az hiszem megemlítem, megint csak érdekességképp, hogy hogyan is vannak az eredeti dátumok a játékban. A Castlevania III 1476-ban, a Symphony of the Night 1797-ben, a Curse of Darkness pedig 1479-ben játszódik. Az adaptáció az 1700-as évekre teszi magát, ami megfelel a SotN idejének... nagyjából. Szóval fogták a SotN idejét és átrakták bele a másik két játék cselekményét. Az 1700-as évekre Trevor meg a többiek már sehol nincsenek. Viszont mivel a CV III. részében is szerepel Alucard, egyszerűbb lett volna visszatolni az időpontot és berakni az 1400-as évekbe a játékot. Viszont akkor meg nem szedhették volna még elő a SotN történetét Lisaval. Nem egyszerű eset. A SotN idejében már Richter Belmont rohangált Dracula után. ... Igazából ebből is epic történet lehetne.

Az a bizonyos "Bloody Tears" jelenet. A harc folytatása [itt]. Állítólag nem szabad egybe felrakni. Chh.
Az eredeti [Bloody Tears] 1988-ból.

Haladjunk tovább a zenével. Teljesen megállja a helyét a sorozat zenéje, nincs is vele semmi problémám. Jól mentek a jelenetekhez, megteremtették az elvárt hatást. Mégis csak egyetlen apró észrevételem van... hol vannak a játékból jól ismert dallamok? A második évadban kapunk egyet, ez pedig a játék sorozat egyik ikonikus dala, a Bloody Tears. Mikor a mester hármas belép Dracula kastélyába és jól elverik a tábornokokat. Az a harc és alatta a dal valami csodálatos. Az ismerős dallam csak fokozza a hangulatot. De ahogy hallottam, ezen kívül nem kaptunk más dalokat. Pedig ha ezt sikerült belerakni, akkor gondolom a többit is sikerülhetne. Akkor? A Castlevania játékoknak mindig is nagyon jó volt a zenéjük már a NES korszaktól kezdve, köszönhető ez Michiru Yamanenek, a zeneszerzőnek. Igazán epic lehetne ezekkel a sorozat is. Hol van a [Vampire Killer], az [Aquarius], a [Beginning], a [Dance of Illusions], a [Moonlight Nocture]? Ezeket igazán hiányoltam.

A grafika elsőre érdekes volt a számomra. Nem minőségre. Minőségileg nagyon jó. Maga a... stílus amiben rajzolva vannak a karakterek. Olyan érdekes, főleg, hogy ha Castlevaniaról van szó, akkor számomra Ayami Kojima. De tudom, ez most más. Furcsa volt először, de azt hiszem hozzászoktam már így a harmadik évad végére. Hozzá lehet szokni, és mint mondtam, a minősége igen jó.

De ha már grafika, akkor animáció. Emberek, ebben a sorozatban csodát művelnek. Az animáció eszméletlen helyenként. Kiemelném a csata jeleneteket, ott látszik csak igazán a gond és a munka amit belefektettek, hogy az a jelenet tényleg úgy nézzen ki ahogyan kinéz. A harcok gyorsak, minden dinamikus, minden látványos. Ennél többet nem is kérhetnék, egyszerűen csak jót tett ez a lelkemnek. Plusz erre jönnek még a kamera beállítások, a különböző, jól eltalált nézetek. Vagy hogyan mondják. A lényeg, hogy az animáció nagyon ott van, mindenképpen kiemelnivaló dolog. Plusz, Sypha igéit is nagyon kreatívan és látványosan tudták előadni a készítők. Nem gondoltam, hogy egy egyszerű elemi mágusból ennyi mindent ki lehet hozni, ötletes volt.

Összességében azt tudom mondani, hogy ez az adaptáció megállja a helyét, annak ellenére, hogy (számomra) tartalmaz kritikus hibákat. A Castlevania hangulatát szépen sikerült visszaadnia. Persze nem teljesen 100%-ban, mert azt azt hiszem lehetetlen. Ahhoz tényleg le kell ülni és előszedni a játékokat, az utánozhatatlan. De hogy a sorozat próbálkozott vele és ilyen közel jutott hozzá, szerintem figyelemreméltó. Érezni a gondot és odafigyelést, amit ez a sorozat kapott, hogy olyan emberek dolgoznak rajta, akik tényleg szeretik. Remélem ez a következő évadra vagy évadokra is igaz lesz majd, én várom a folytatást és remélem ez valamilyen szinten követendő példa lesz majd a jövőben mindenkinek, aki játék adaptációt akar csinálni.

- Yui

2020.10.30. 16:38, Yui

Vissza a bloghoz

Frissítés