Üdvözlet és jó szerencse.

Mostanában a fáradtság mellett az agyfasz határait súrolgatom. Úgy érzem valahol az időben, a közelmúltban történt valami törés, valami... láthatatlan törés. Azóta pedig mintha teljesen elkezdett volna minden megváltozni. Nem csak arról beszélek, hogy bedilizett a világ és jön a vírus is, hanem... úgy... általában is. Nem tudom, ez biztosan zavaros így, de már megszoktátok, hogy zavaros vagyok, nem is kicsit. Most magamat is bezavartam, mert érzem, amit érzek, de szavakba önteni nem tudom. Az érzést pedig nem tudom átadni egyelőre. De szerintem biztosan ti is éreztetek már ilyesmit. Mikor egyszer csak feleszmélsz és körbenézel magad körül, aztán elgondolkodsz rajta, hogy mikor és hogyan kerültünk mi ide, hogyan jutottunk el idáig? Az élet nagy kérdései, amikre lehet sosem kapunk választ, vagy a válasz éppen olyan mértékű, hogy ehhez mi kicsik vagyunk.

De egy valami biztos, a hülye ember, az hülye is marad.

Átalakítások folynak kicsiny városunkban, és történetesen az utolsó zöldfelületeket is persze kötelező szétbarmolni, hogy valami szükségtelen szart építsenek oda ami nem hiányzik senki hátára, de a pénzt már felvettük rá, aminek a felét gondolom már el is tették jó helyre. Milyen gonosz vagyok, tisztességes emberek nem tesznek ilyet, ebben az országban meg csak azok vannak. Khm. Befejezem mielőtt még elvisznek a TEK-esek vagy valami. Szóval a lényeg, hogy ha az ember fát lát, vagy bokrot, füvet, akkor azonnal ki kell vágni, tönkre kell tenni, le kell betonozni, mert... Mert. Az emberek idióták. Kiírtják a zöldfelületet, hogy aztán betontengert építsenek a helyére, amibe aztán kialakítanak egy kertet... Vagy csak számomra kicsit ellentmondásos a dolog? Lehet. Áh, nem vagyok sem építész, sem kertész, se semmi hozzáértő.

Másik. Tudjátok vagy sem, a bőrőm nagyon érzékeny. Leginkább a vegyszerekre, meg bizonyos tisztálkodási, szépségápolási szerekben lévő összetevőkre, de az izzadtságot és a meleget sem bírja. Ez azt  jelenti, hogy ha olyan a helyzet, akkor a bőrőm egyszerűen csak vérzésig szétreped vagy lehámlik. Leginkább a kezemen szokott előjönni, de máshol is felbukkanhat. Éppen ezért vannak olyan tevékenységek (takarítás, vegyszerekkel való munka) amiket csak kesztyűben végezhetek, de azt sem hosszú ideig, mert a gumikesztyű sem tesz jót neki. Tudom, sok kínom van, de egyrészről nem én választottam, másrészről én már megszoktam és nem csinálok belőle ügyet, harmadrészt meg nem ez a fő téma, csak a felvezetés hozzá. Szóval most, hogy bejött ez a gyakori kézmosásos, fertőtlenítős időszak, kénytelen vagyok én is valamit csinálni (elvégre ügyfelekkel, emberekkel foglalkozom), attól függetlenül, hogy már most csupa seb a kezem. Úgy nézek ki, mint aki valami harcosok klubbjába jár délutánonként ütni a falat tréning gyanánt. Én, naív, egyszerű lélek, elmentem a még nyitva lévő drogériába, hogy vegyek magamnak minden mentes, direkt ilyen bőrproblémás egyéneknek kitalált szappant, de... úgy az egész szappanos pult üres volt szinte. Érdekes, a 1800 Ft-os olivaolajos pici tömb szappant nem kapkodták el. Mert az emberek eddig azt se tudták mi az a szappan, most, hogy jött egy vírus, megtanulták. Nem azt mondom, eddig is ismertni kellett volna, de basszus... Remélem aki hazavitt ebből vagy 3 kartonnal, az nagyon boldog vele.

Következő akció, akkor mivel szappannal nem tudok segíteni magamon, dokitól kérek valamit. Oké, miután telefonon keresztül megvizsgált az asszisztens, kaptam is egy papírost egy krémről. Bevittem a patikába: bocs, nincs összetevő, nem tudjuk kikeverni. Ok. Követkető patika, bocs, nincs összetevő, nem tudjuk kikeverni, ja, egyébként hónapok óta hiánycikk. Ok. ... Mire elmegy a vírus lerohadnak a kezeim.

Ami az általános helyzetet illeti, nekünk persze kell menni dolgozni, meg készenlétben állni. Igaz... nem tudom mire állunk készenlétbe, de ott vagyunk. Nekünk nem probléma, sem a vírus, semmi más, mi megyünk, ha kell, ha nem. Igaz totál feleslegesen, de ott vagyunk. Mondjuk azt sem értem, mikor az alkalmazottat hazaküldik egy hét szabadságra, mert ez a helyzet állt elő. Ha egy hét múlva visszajön, akkor majd jobb lesz...? Ez maximum csak arra jó, hogy elbasszák az emberek szabadságát és később elérjék, hogy ne hiányozzanak a munkából, mert már nincs mit kivenni. Legalábbis én ennyit látok bele és ahogy ismerem a mi főfönökünket is... lazán kinézem belőle. De nem baj, minket nem küldött el, mi oda vagyunk ragasztva az irodába, mi vagyunk a biztos pont, az elmozdíthatatlan egység.

Na de hogy valami vidámabb téma is legyen... eh, nincs vidámabb témám. Kaptam... egy jó jegyet tesztre! Távoktatás. Ühm... ennyi.

Kitartást mindenkinek és vigyázzatok magatokra.

- Yui