Jó egészséget.

Új nap, új remények meg minden ilyesmi.

Néha úgy meg tudnék ütni pár embert, meg elcsodálkozok azon, hogy mennyire gyíkok tudnak lenni, ezt leszámítva azt hiszem minden teljesen normális.

Nyomtattam egy új papírt az ablakomra, vagy 160-as betűmérettel kiemeltem, hogy hétfői nap van ügyfélfogadás, hogy a vak is lássa, kihúztam pirossal. Nagyobb betűkkel nem is tudtam volna nyomtatni, mert már nem fért volna ki a papírra. Emberke beáll a papír mellé szerdán: ő ezért meg azért jött... Én már nem kínlódok veletek... Azt hiszik, hogy ha nyitva van a kapu, már lehet menni, mint a világtalannak.

Nem feltétlenül ehhez kapcsolódóan, de kezdem úgy érezni, hogy legszívesebben bezárkóznék a lakásba és mindenki hagyjon békén a külvilágból, senki ne szóljon hozzám, senki ne keressen, nem létezek. Nem ártott nekem senki, de néhány ember (akikkel minden nap össze vagyok zárva munkahelyen) gondolkodásmódja meg életvitele számomra már mentális fájdalmat okoz. Az a tipikus "minél kevesebb energiával meg munkával akarok minél előrébb jutni" stílusú emberek. Akik nem akarnak csinálni semmit, de eredményt azt akarnak minél többet minél előbb. Az életképtelen emberek, akiknek mindent a szájába kell adni, mert arra nem képes, hogy kivegyen valamit a szekrényból magának, vagy elmenjen az utca végére a boltba gyalog, mert rinyál, hogy valaki vigye el kocsival. Azok az emberek, akik sötétek, mint a belsőzseb, és úgy beszélnek a többiekről, mintha valami ragályos fertőzések lennének, akiket ell kell kerülni és "ők ugyan nem mennek közéjük." Az emberek, akik tele vannak pénzzel, ezért megtehetik, hogy vödörszámra borogatják ki a kaját és bármilyen probléma adódik, egyből a pénzhez meg az ismerettséghez nyúlnak ahelyett, hogy megmozdulnának, akik gondolkodás nélkül dobálnak ki ablakon olyan összegeket amikért más egy hónapig dolgozik és akiknek a papírpénz is aprónak minősül. Emberek, az elmém ezt nem bírja, érzem a fájdalmat legbelül. Holott én nem vagyok ebbe benne, én csak kívülről szemlélem a dolgot, mert nem tehetek mást, előttem zajlik, de akkor is néha vannak pillanataim mikor az elmém feladja és üresjáratba áll a sok hülyeségtől. Tudjátok, mikor csak ültök és WTF arckifejezéssel bámultok a semmibe miközben az agyatok megtagadja, hogy egy gondolatmenetet is végigvigyen, mert szerencsétlen kiégett egy pillanatra.

Menjünk is tovább, mert megint kész leszek.

Na de bejutottam végre a vizsgálatra is, hogy megnézzék a hátam. Laza egy órát vártam mire bejutottam időpontosként, meh. De ha már szabadságon van az ember, akkor nem panaszkodhat. Az kiderült, hogy a jelenlegi tüneteim nem a régi balesetem miatt vannak, viszont kiderült valami más is miután a szakorvos megnézte a röntgent, mégpedig, hogy 5 éve ugyan abban a balesetben eltörött az egyik csigolyám. Hogy őszinte legyek... tény, rohadtul fájt és azt hittem ott fogok elpusztulni, de eszembe nem jutott volna, hogy eltörött. Háziorvos sem küldött tovább vele akkor... Azért még időben megtudom.

Most hoztam pár rajzot is. Nem sok, de több, mint a semmi. Azt se tudom mit írjak hozzájuk.

1) A beállítás meg a ruha nagyon random, a karakter már nem. Olyan... érdekes lett.
2) Mivel az előző bejegyzésben azt írtam, hogy szerintem többet ér egy pontatlan, de befejezett rajz, mint egy semmi, így csináltam egy pontatlan, de befejezett rajzot. Persze nem direkt lett pontatlan, befejezett annál inkább. Érdemes megfigyelni ezt a Peggy Bundy hajstílust... Ami nem direkt lett ilyen mondjuk xD
3) Random kép.
4) Megint random kép, egy karakterem gyakoroltam, úgymond. Hogyan, miképpen kell csinálnom, hogy úgy nézzen ki, ahogyan megálmodtam. A jobb felső sarokban az a rajz vázlata akar lenni :'D

   

Mikor időm engedi kicsit játszok is. Saját magam is megleptem, de mostanában kedvem támadt egy magyar játékhoz, ez pedig az Amnézia a MoonDragon csapatától. Nem mostani játék, de mégis az egyik legjobb Makeres magyar játékok között van és nem hiába. Nagyon alap az egész, de a történet kárpótolhat minket. Régen kijátszottam már, de megvan annak vagy 10 éve is, így eléggé nosztalgikus is volt előszedni megint. Főleg, hogy régen nem tudtam kihozni a jó véget, most meg igen. Lehetne róla mondani jót is, rosszat is, mint minden játékról de azt hiszem túlsúlyban vannak benne a jó dolgok. Szépen összeszedett kis amatőr játék. Úgy értem az amatőr játékok közül azért nem mindegyik van a toppon és tapasztalatból beszélek, ezen viszont látszik, hogy átgondolták és figyeltek rá. Érdemes kipróbálni.

Ami viszont az én játékomat illeti, azt hiszem kicsit megfeneklett a project. Megint eljutottam egy olyan kérdéshez a történetben, hogy "de hogyan legyen?" Mert az oké, hogy a vázlatban leírom, hogy x meg y karakterek megjelennek, de... valami ok is kellene talán. Szóval... próbálkozok, gondolkodok, majd megszületik ez is, csak idő kell neki. Addig is a szerkesztőben bűvészkedtem és ezen a fronton legalább értem el sikereket. Tudok most már aktív térképet csinálni ami követi a játékos mozgását. Yay.

Kis szerkesztői részleg. Úgy döntöttem leszedem a galéria pontot. Miért? Mert... bevallom őszintén, nincs kedvem vele foglalkozni. A Rajz címkével úgyis meg lehet nézni az összes bejegyzést amiben rajzok vannak, szóval.... Meg amúgy is, 2018 óta amúgy sem frissítettem. Nem véletlenül. Sosem sikerült rávennem magam, hogy foglalkozzak vele. De igazából az az egész menüpont is felesleges szerintem, szóval le is szedtem. Más változtatás nem történt az oldalon.

Egyelőre ennyi voltam.

 

- Yui

2020.02.16. 11:10, Yui

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés