Üdvözlet, emberek.

Az utolsó bejegyzés óta kicsit "otthonosabbá" tettem a gépem. Kezdem megszokni ezt az új masinát, Chaotica drága meg tovább pihen félretéve. Majd lesz vele valami. Ezen kívül valami változás? Nem sok, de azért pár dolog megfordult a fejemben az elmúlt időszakban.

Nemrég én és anyu közös erővel átválogattuk a ruhásszekrényeket és kidobáltunk / félretettünk dolgokat. Ilyenkor szokott az lenni, hogy kirakjuk azokat a ruhákat amik már rég nem voltak rajtunk vagy nem szoktuk amúgy sem hordani és csak foglalják a helyet. Ha ez megvan, akkor szólunk a családnak, hogy "turkáló"! Erre nővéreim felfigyelnek és eleget téve a hívásnak családostul megjelennek. Mint valami varázslat. A lényeg az, hogy a használható darabokat tovább adjuk. Szerintem ebben nincs semmi.

Na de most ezúttal történt olyan, hogy megmaradt elég sok darab. Nem vitték el, mert nem kellett nekik, nem a stílusuk, nem jó a méretük, stb. Megmaradtak. Viszont kidobni sajnáltam volna őket, így gondoltam ismerettségi körömben szólok egy-két embernek, hogy nézzék meg őket ha van kedvük. Elvégre tudom, hogy vannak akiknek talán jól jönne mert teszem azt olyan helyzetben vannak.

A meglepetés viszont akkor ért, mikor visszadobták, hogy kösz, de nem. Persze, mindenki döntse el maga, hogy mit szeretne csinálni, de ha valaki nekem folyton panaszkodik, hogy így nincs pénze semmire, úgy nincs pénze semmire, aztán kap egy ilyen lehetőséget, hát nem tudom. Nem márkás, meg csillogó báli ruhákról van szó, tény, de egyik sincs rossz állapotban, olyat nem adnék tovább, amit én magam nem fogadnék el. Sőt, valamelyik új és egyszer sem volt használva még. (Pl. apám kapott valakitől valamire pólókat, de az ajándékozó nem tudta, hogy apu soha nem hord pólót, csak inget. Így ott maradtak, mert sógoraimnak meg más a mérete.)

De tovább megyek, mert ez csak az egyik része a dolognak.

A helyi segítő szolgálat épületét felújították a városban, így a mi épületünkben voltak osztások a rászorulók számára. Csak pár alkalomról volt szó, aztán vissza is költöztek. Azért itt is észrevettem érdekes dolgokat. Olyan emberek álltak sorban, akik - nyilván - rászorulók valamilyen okból. Leginkább pénzügyi okokból. Azt nem akarom részletezni, hogy ezekből az emberekból ki próbált meg valaha is munkát keresni... Lényegtelen. Egy helyi hölgy ugyan így kipakolást tartott otthon, de nem csak ruhákból, más is volt ott. Háztartási dolgokra kell gondolni. De kiemelem megint, nem rossz állapotú dolgokról. Nem szemét volt. A hölgy behozta a dolgokat és letette őket, aztán lehetett vinni belőle annak, aki akart. A rászorulók? Kb messziről ránéztek, meg beletúrtak, aztán ott is hagytak mindent szétdobálva, mintha valami nem is tudom milyen ócskaságok lettek volna. Én pedig megdöbbentem. Valaki idejön, hogy jószándékkal adjon valamit, mert tudja, hogy vannak, akiknek még jól jöhet és sajnálná a jó állapotban lévő dolgokat kidobni, erre ezzel találkozik. Pont, mint ahogyan én voltam. Nem azért adjuk, mert szemét. Azért, mert jó és sajnálnánk ha odalenne. Ha szemét lenne lelkiismeret furdalás nélkül repülne a kukába. Azt meg ne mondja senki, hogy "biztosan szégyellték volna elfogadni." Pénzt kuncsorogni a városközpont kellős közepén nem szégyell, meg a kukában turkálni fényes nappal, akkor? De nem, inkább eljön az ingyenes osztásra (már két órával kezdés előtt!) aztán ott panaszkodik, meg kibeszéli a többiekkel, hogy milyen szar minden.

Ugyan ez a szituáció lezajlott, csak étel osztás keretein belül. Nem jöttek sokan, így megmaradtak olyan ételek, amikkel a szolgálat nem tudott mit csinálni, kidobni meg azért csak nem akarták. Átvitték egy másik épületbe, mert tudták, hogy ott is olyan emberek dolgoznak, akiknek talán jól jöhet. Értsd: a kukából esznek néha. (Szoktam látni, nem kitaláltam!) Erre mit csinálnak ezek az emberek is? Ránéztek a dobozra (még csak bele se néztek), pofákat vágtak és ott is hagyták. Nekik ez nem kell. Oké. Ezzel párhuzamosan meg: ilyen drága minden a boltban, olyan drága.

Mi bajuk van az embereknek?!

Sajnálom, de ilyenkor valahogy nem tudom sajnálni a "rászorulókat." Tudom, nem mindenki ilyen, de azért ez már tényleg érdekes. Aztán mikor én akarok adni valamit, mert gondolok rá és tényleg csak jót akarok neki, akkor kb hülyének vagyok nézve, hogy mit képzelek, hogy ő ezt majd elfogadja? Még én érezzem magam rosszul, mert felajánlottam neki valamit, gondoltam rá. Mondom megint, nem rossz, ócska dolgokról van szó. Nem is lenne pofám olyat adni még a saját családomon belül sem, nemhogy egy ismerősnek, barátnak esetleg egy idegennek.

A másik kategória akiket nem tudok sajnálni, azok az emberek akik, persze, szívesen elfogadnak mindent, aztán rá két napra hallod, hogy egyébként amit kapott, már rég eladta a kocsmában. Volt egy ilyen kollégám is. Kapott egy pár új cipőt főnökömtől, mert a meglévőnek már kb talpa sem volt, erre eladta a kocsmában és járt tovább a rosszban. Ennyit ér néha ha megpróbál segíteni az ember.

Persze ezzel nem azt mondom, hogy ne segítsünk senkinek. Sőt, próbáljuk meg ignorálni ezeket az eseteket és segítsünk ha látjuk, hogy kell. Csak... ezek úgy el tudják venni az ember kedvét. Ha nem hajlandó semmi segítséget elfogadni, sőt, még képeket vág rá, akkor ne panaszkodjon már, hogy milyen rossz neki, meg milyen rossz minden. Főleg ha még emellett azt is látod, hogy majd' rádől a ház, lerohad róla minden szakadt ruhája, de azért étterembe jár, műkörmöshöz, meg minden második héten új telefonja van. WTF. Az ilyenektől agyfaszt tudok kapni. De ha megemlíted neki, te vagy a bunkó.

Nem szólok inkább senkinek semmit. (De most komolyan, tényleg olyan rossz dolgot akartam tenni?)

- Yui