Eltűntem. Nagyon. De visszatértem remélhetőleg.  

Eltűnésem oka, a géptelenség volt. Gépecském olyan dolgokat produkált, hogy az sem tudta megmondani mi baja, aki ért hozzá. Szóval kb vissza lett dobva azzal, hogy "nemtom mi van." Igazából azóta nem jelentkezett a hiba, de voltam én már így régebben is. Ideig-óráig jó volt, aztán nyekk, beadta megint a kulcsot, nem tudni miért. Pedig aztán mindenféle teszten átment. Szóval előttem állt a választási lehetőség: több pénzt és időt ölök a régibe, közben pedig imádkozom, hogy jó legyen, vagy veszek egy újat. Nehéz döntés volt, nagyon, de végül x időnyi mérlegelés után úgy döntöttem, hogy legyen új. Elvégre már régebben is akartam venni, csak zsé nem volt rá. Hát most hajrá. Igaz nem érzem magam túl jól így sem, mert végül is a másik is használható és jó is lenne ha futnék vele még (ezen kívül is!) pár kört a szerelőnél, de... egy majdnem 10 éves gépről beszélünk. A szívemhez nőtt, szerettem, a mai napig szeretem. Viszon az is szempont, hogy tudjam használni. Most jobban, mint eddig. Le is írom miért.

Jelentkeztem egy képzésre. Esti és a szomszéd városban zajlik. Mert szeretem magamat kínozni. A régi-régi iskolámban van az oktatás, szóval nem idegen terepen vagyok és van még olyan tanárom is, aki régen is tanított. A társaság barátságos, igaz csak hárman vagyunk lányok, de ez nem meglepő, egy infós képzésről van szó. Szóval eddig mindennel meg vagyok elégedve, annak ellenére, hogy megígérték, hajtani fogunk és egyáltalán nem lesz egyszerű a dolog. Mondjuk nem is számítottam rá, hogy az lesz. Azzal az iskolával kapcsolatban semmi sem egyszerű vagy könnyű, ezt már megtanultam.

Érdekes volt oda visszamenni. A csudálatos tablóképem még mindig ott virít a tablóval és nemár. Tiszta gáz. A termek is megváltoztak, van, ami eléggé drasztikusan. Szóval nosztalgikus, de valahol kicsit meglepő is. Majd meglátjuk mi lesz ennek az oktatásnak a vége. Egyelőre van bennem kíváncsiság és lendület, érdekel amiről szó van és örülök neki, hogy megtanítanak ilyen dolgokra. Remélem ez a lendület kitart a végéig és átsegít majd a vizsgákon is. De addig még... addig még sok idő van. Heh, két éves. KÉT. ÉVES. ... Mondtam már, hogy szeretem magamat kínozni?

De ha már képzés. Megkaptam már azt is az okos emberektől, hogy ez a képzés nem ér semmit és hogy semmit nem fogunk tudni ha egyszer végigjárjuk. Egy szakmunkás bizonyítvány amúgy is többet ér, azok legalább tudnak valamit, ha a munkahelyen odaállítják őket a munkaterületre, mert van gyakorlatuk, nekünk nem lesz, mi nem tudunk majd ezzel kezdeni semmit. Ok, hát nem tudom... Ha egy atomjaira szétszedett gép összerakása nem gyakorlat, akkor nem tudom mi az. Vagy egy program megírása. De mégis, a kedvencem az egészben az, hogy azok az emberek mondják ezt, akik baromira nem tudják mit csinálunk azon a képzésen és ennek ellenére tudják, hogy semmit sem ér és a jövőben sem fogunk menni vele semmire. Jövőbe látás lv100. Ha nekem ilyen képességeim lennének, pénzt kérnék érte.

A másik kedvencem: minél több papírod van, annál hülyébb leszel. Lehet, hogy a szakmádban pro leszel, de az élet dolgaihoz nem fogsz majd érteni semmit. Ehm, oké. Akkor hülye leszek. Ez van. Ez a duma meg azoktól hangzik el általában, akik max a 8 általánost elvégezték, HA elvégezték. Ezer bocsánat, hogy képzésre merek járni, még én érezzem magamat rosszul miatta meg titkoljam, mert megszólnak érte. Nem is csodálom, hogy a nagy elmékből őrült tudósok lesznek akik elzárkóznak a világ elől.

Oh, de nem ért még véget a sor. A következő: te nem lehetsz fáradt, neked bírnod kell, mert te fiatal vagy. Ahham. Én mindig mindenhol legyek ott, én mindig mindenkinek álljak a szolgálatára, ne aludjak, ne pihenjek, pörögjek egész nap, mert én fiatal vagyok és nekem BÍRNOM KELL!! Szóval fiatalnak lenni annyit jelent, hogy élőholtként elviseled mások baromságait és még jó képet is kell vágnod hozzá, non-stop napi 24-ben, anélkül, hogy egyszer is kicsúszna a szádon, hogy jó lenne egy kis szünet. Ha meg más a véleményed, akkor te vagy a lusta szar, aki "nem csinál semmit" és "sosincs semmi dolga." Hát persze. Ja, mellette meg sajnálni kell szegény másik kollégát, aki dolgozott 4 órát, jajdenagyon elfáradt és haza kell mennie aludni... és fiatalabb, mint te.

Ezeket most csak azért szedtem össze, mert mindet megkaptam az elmúlt napokban. Ilyenkor úgy... nagy szeretettel nyakon tudnék baszni pár embert egy szívlapáttal. Már kezdem megérteni nem csak az őrült tudósokat, de a sorozat gyilkosokat is.

A nagy géptelenség idejében legalább volt időm másra is. Mondjuk... elkezdeni a Sailor Moon R-t. Nem tudom miért pont ezt, de ezt. Ehhez volt kedv. Igazából nem rossz, de az első évad eddig valahogy jobban tetszett. Vannak ebben is nagyon jó dolgok, meg nagyon jó ötletek, de... nem tudom. A csodálatos magyar szinkron az továbbra is a csodálatos magyar szinkron... Mondjuk néha eldönthetnék végre mi van, mert szerintem a szinkron készítői sem voltak tisztában egy-két dologgal. Nos, mindegy. Ez ilyen. Ez így nosztalgikus. Habár gyerekként sosem láttam. Úgy a felénél járok most.

Mivel sokat vagyok távol esténként is... jó, öt munkanapból három nap van délután / este is oktatás... Szóval mivel nincs annyi időm otthon, mint eddig, így a rajzolás sem megy olyan ütemben, mint eddig. Kicsit lelassult most ez a folyamat az oktatás miatt. Valahogy este, mikor hazaesek nincs sok kedvem már hozzá, csak enni, fürödni, meg aludni. Ettül függetlenül nem hagytam el, nem is tudnám, csak lelassult a folyamat az eddigi viszonyokhoz képest. Azt mondjuk nem mondom, hogy olyan sok dolgot tanultam volna, vagy jobb lettem volna. Türelem. Az év végén majd úgyis kiderül, hogy mi lett az eredménye ennek a közel egy éves projectnek. Azóta, hogy elkezdtem, már a 6. rajzos füzetemnél járok, yay. Ennek tükrében viszont eléggé gáz, hogy még csak ott vagyok, ahol. De... Türelem.

Hát gyönyörűek vagytok... de tényleg...

Azt hiszem ennyi elég lesz most helyzetjelentésnek. Ja, az oldal nagyon szarul mutat jelenleg nekem, majd... kezdek vele valamit. Vagy ki tudja. Ahogy lesz időm / energiám / kedvem.

- Yui, aki visszatért