Eszek a turisták csupa lort, márki, részvényes, gyárigaszgató meg egyéb mágnás belevették a fejükbe hogy utánzanak egy bizonyos kruzoét, aki etyedül lakott egy puszta regényben. Tejjesen magános szigeten és minden nélkül, csak szolgája volt és teljes felszerelése. Aszt mondják, hogy Rótbizony Kruzoernek hítták. A szolgáját meg "Szombaton" nevü bennszülötnek. Beteg emberek lehettek, mert ha valakinek annyi pénce van hogy berendesszen egy egész puszta szigetet és az illető nem Miámiban strandol vagy nem megy Lózan-Cseleszbe, filmsztárokkal hetyegni, akkor asz ety nagy ló, tehát jobb, ha megvizsgáztatja magát 1 orvossal.

Dehát a turista népsék ilyen.

Eccer felmásznak a hegyi jéghez, a gelcserek köszé, aztán tevére ülnek és maláriások lesznek, mert nekik látni kell hogy a piramidonokban eltemetkezve hogy fekszenek mumiásan dobozolva a valódi egyiptomiak. Ezek a kiráji kollégájink, faragó néven uralkodtak. (A sirnak használt, piramidon nevü hegyes tabletták a sivatagban találhatók ásatás révén.) Hát esz is igy volt, hogy a sok turista elment a Derémit Andriőn, Rótbizonynak, de nemcsak egy "Szombaton" nevü szolgával, hanem annyi kiszolgáló pasassal, hogy asz egész kalendárijumról neveszhették őket. Hétfőtől Boldok Ujévik.

- A megkerült cirkáló (Rejtő Jenő)