Áldás, békesség.

El vagyok ám tűnve, de rendesen. Ennek igazából... nincs sok oka. Játszok, kertben vagyok, elvagyok a magam dolgaival amik úgy különösebben nem köthetőek nethez. Ez egy ilyen időszak most, befordultam a saját kis dolgaimhoz, ami igazából nem feltétlenül rossz, legalábbis nekem. Ezen kívül pedig nagyon fáradt szoktam lenni már elég korán (ha nem egész nap), nemtom mi van velem. Lehet tényleg vérszegény vagyok. xD

Nemrég családunkban lakodalom történt és persze hivatalosak voltuk. Unokatestvéremről van szó. Igazából már annyi lakodalomban voltam az életem során, hogy annyira már nem tudnak lázba hozni. Ez az "elmegyünk és kész" kategória. Félreértés ne essék, szeretem a családom és hihetetlen mennyire szeretünk mulatni, de ez valahogy most nem talált meg jókor. Nem is az emberekkel volt bajom, rokonaimmal sosincs, szeretek közöttük lenni. Inkább csak az volt a probléma, hogy nagyon fáradt voltam és a fejem is fájt, szóval annyira nem tudtam élvezni a dolgot, mint kellett volna. Ettől függetlenül szép volt, aranyosak voltak.

De ha már itt tartunk, én eldönöttem (még régebben), hogy ha egyszer az életben valamilyen csoda folytán lesz egy párom, és a házasság is szóbakerül majd közöttünk, én aztán nem tartok lakodalmat. Megfogjuk egymás kezét, felballagunk pár emberrel az anyakönyvi irodába, aláírjuk a papírt és viszlát. Nem kell buli, nem kell felhajtás. Igazából nagyon költséges dolog. Lehet csak azért nem kell? Valljuk be, igen. Maga a ruhák egy vagyon, erre rájön a hely bérlése ha olyan lesz, mert nekünk itthon nincs annyi helyünk, akkor a kaja, a díszítés, a zenekar, a sorolhatnánk még. Arról nem is beszélve, hogy én lennék a mennyasszony, azaz több mint egy napig nem aludhatnék, mert ide kell ugrálni, oda kell ugrálni, pakolni, vendégeket várni, búcsúzkodni tőlük stb, stb, stb... Útközben meg valahol meghaltam.

Én amúgy sem az a fajta lány vagyok akinek minden álma, hogy jaj, majd egyszer szép ruhában ott rohangáljak, én ettől nem vagyok elájulva. Még a saját szalagavatómra se mentem el, pedig azért a lányok meg vannak veszve általában. Drága ruha, csillogás, ékszerek, deszépvagyok. Oké, valakinek ez az igénye, nekem távolról sem. (Ennek ellenére, az eleganciát szeretem. De ez meg nem ugyan az.) Amíg ti szép ruhában rohangáltatok én valószínűleg a kinyúlt pólómban meg a melegítő nacimban videójátékoztam. True story. Bár... volt annak több oka is, hogy miért nem mentem el, és most nem csak a felhajtásról beszélek. Lényegtelen már, régen volt. Szóval nem igényem, hogy beöltözzek hercegnőnek, a smiket pedig el sem tudom viselni a képemen. Egyszerűen ha ki vagyok festve, kellemetlenül érzem magam és alig várom, hogy lemoshassam magamról. Úgy érzem hülyén nézek ki és ronda vagyok vele. Pedig az ellenkező hatást kellene hogy elérje. xD Valószínűleg csak nem szoktam meg. Soha nem használtam ilyesmiket és a családomban hiába van 2 nővérem, tőlük sem azt láttam, hogy minden reggel 20 percet kell tölteni a fürdőben smiket csinálva. Ha volt valami esemény, akkor valami nagyon szolid dolgot feldobtak, de ennyi. Anyukám pedig sosem használt ilyeneket. Én ezt láttam, ezt szoktam meg, ezt tanultam meg és nekem nem is hiányzik. Számomra csak felesleges időpocsékolás ezért ácsorogni a tükör előtt minden reggel. Azt mondjuk nem tudom megítélni magamról, hogy szükségem van-e ilyemire. Sosem tartottam magam annyira szépnek. Lehet azt mondani, hogy igénytelen vagyok, de minek tegyek fel valamit ha nem érzem magam jól vele? Mert ez a lányok sorsa. ... Nem. Bár ha valaki csak azért tart igénytelennek, mert nem használok smiket, arról is van egy véleményem.

És jöjjön most egy kis fejlesztői részleg!

Mostanában elkezdtem amatőr játékokkal játszani mikor időm engedi. Beszélek itt mondjuk a magyar frontról is. Ez arra volt jó, hogy egyrészt megismerjem az embereket, akik elkövették ezeket a játékokat, megismerjem a határokat ezen a területen, és tanuljak az ő hibáikból, megnézzem, hogy milyen egyedi ötletekkel álltak elő és mivel tették szórakoztatóvá a játékaikat. Szóval az élmény mellett azért ez egy úgymond "tanulmányi út" is volt. Voltak olyan játékok, amiket élveztem és örömmel gondolok vissza egy-egy jelenetre, de volt olyan is, amitől már agyfaszt kaptam rövid távon is. Én azért tartottam magam ahhoz, hogy ha elkezdek valamit, akkor be is fejezem, hiszen nem nagy játékokról beszélünk, de... igen, szeretem magam kínozni. Arról nem is beszélve, hogy régen rossz az a játék ahol minden szobában menteni kell, mert sosem tudhatod, hogy a következőből kijutsz-e bug nélkül. HA kijutsz. Kellett már mentést visszatöltenem azért, mert beszart a játék. Nem is egyszer.

Ezen tapasztalatokkal felvértezve haladtam tovább. Azaz írtam tovább a scriptet és közben csinálgattam kicsit az adatbázist, felszereléseket írtam meg, side questeket találtam ki, ilyesmi. De lassan azt érzem, hogy ebből visual novel lesz argentín szappanoperákat megszégyenítő csavarokkal (na jó, ez túlzás), nem RPG, annyit pofáznak benne. xD Levágni meg nem akarok a párbeszédekből, mert akkor hiányozni fognak információk a játékosok számára. Az csak egy dolog, hogy én átlátom a dolgokat (a legtöbb esetben...), de arra is gondolnom kell, hogy a játékos számára totál ismeretlen az én történetem és neki igenis el kell mondani mindent, hogy érteni és élvezni tudja ami történik. Viszont mindezt tegyem meg úgy, hogy ne legyen hosszú és szájbarágós. Próbálom a legtöbbet kihozni a jeleneteimből, hogy azért egy párbeszéd lényege ne csak az információ csere és közlés legyen, hanem megmutassam közben a karaktert is, megismertessem a játékossal. Ez a rész sem álom, de a nehezének még neki sem álltam. De addig nincs baj, ameddig haladok. Ha lassan is megy. Arról nem is beszélve, hogy ha meglesz egyszer a script, akkor azon át kell menni megint, hozzáadni dolgokat, kijavítani dolgokat, átnézni, összevetni nincs-e logikai gubanc. Most csak az első verzió fog elkészülni, ezt kell majd még csiszolgatni a későbbiekben, hogy összeálljon normálisan a kép.

Rajzolás terén továbbra is gyakorlom a szakmát. Illetve próbálom, ahogy kitelik tőlem. Tovább ismerkedtem az anatómia csodálatos világával, több-kevesebb sikerrel, természet istenanyánk gyönyörű fáival, több-kevesebb sikerrel, az architektúra (és perspektívák) rejtelmeivel... több-kevesebb sikerrel.

1) Ez itten egy design lenne kérem szépen. Színezve. Whoo~ Utólag mondjuk rájöttem, hogy egy-két részét másképpen kellett volna megcsinálni, de akkor már mindegy volt.
2) Random reggeli firka, ne kérdezzétek.
3) Egyik nap unatkoztam és kiszíneztem egy régebbi rajzom, a maga gyászosan szar anatómiájával. ... Há színezni még mindig nemtok xD

  

Rájöttem egyébként arra, hogy én szeretek kertészkedni, kint lenni a kertben. Még akkor is ha csak gazolni megyek ki pl. Ha egyszer kijutok, akkor kint is ragadok egy időre. Leeszem az epret, kihúzgálom a gazakat, megszemlélem a virágokat, melyik növényecske hogyan nől, meglesem a békákat hátul a "tónál" stb (én nagyon szeretem a békákat~). Valamiféle "terápiás" hatása van ennek, mert olyan megnyugtató ez az egész. Sok-sok zöld, csiripelnek a madarak, meg hallod ahogyan a szél fújja a fák lombját, a bokrokat, brekegnek a békák. Vettem idén sárgadinnye magokat és szépen kinőttek. Nemrég ültettük át őket a kis tejfölös dobozokból a kertbe. Úgy tűnik jól érzik magukat. Remélem megmaradnak. Az áfonya bokrocskáimon rengeteg pici, még éretlen áfonya van, alig várom, hogy beérjenek. Emberek, jó dolog növényeket nevelni, gondoskodni valamiről. Menjetek ki a kertbe, jót fog tenni a lelketeknek.

Én egy panel lakásban valószínűleg meghalnék. Nem bírnám ki egy nagyvárosban. Faluró gyüttem.

Nem is jut hirtelen más eszembe amit írhatnék. Max annyi, hogy szokásos módon, ha éppen szökőévente egyszer kedvem támad mangázni vagy animézni, akkor tuti biztos, hogy pont az nincs fent végig, amit meg akarok nézni / el akarok olvasni. Egyre több az ilyen, ez bosszantó. Ha elkezdek valamit, akkor végig akarom nézni / olvasni! De ez luxus úgy tűnik. Megértem én, hogy az emberek azt akarják, hogy menjek, aztán vegyem meg, meg is tenném én, de olyan rohadt drága a dolog szállítási költséggel együtt, hogy vegye meg aki milliomos. Főleg egy teszem azt 10 kötetes manga esetében, hajjaj. Úgyhogy megyek és szenvedek tovább. Vagy nekilátok intenzívebben keresni. Ne mondják már nekem, hogy egy 1967-es manga nincs fent végig sehol... Nem is akármilyen, egy Tezuka manga! Ahj... Elkapott megint a retro láz, igen. Folyamatosan abban vagyok.

Ennek jegyében pedig kaptok egy régi muzsikát is.

 

 

- Yui, aki retro lázban van

2019.06.09. 09:56, Yui

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés