| Eső ▪ Csoki ▪ Viharok ▪ Természet ▪ Rajz ▪ Víz ▪ Hold |
| Macskák ▪ Rock ▪ Kávé ▪ Fekete ▪ Retro Gamer |
| Hüllők ▪ Anime & Manga ▪ Régi dolgok ▪ Tavasz |
| Sötét ▪ Introvertált ▪ Csillagok ▪ DIY ▪ Pisces ♓︎ |
| Levendula ▪ INFJ |
▶ Mit is mondhatnék? Elég régóta foglalkozok blogolással, blogspoton voltam jelen régebben, de mégis úgy érzem, hiába a sok év, most kezdtem csak bele igazán. Az oldalon a személyes kínlódásaim, elmélkedéseim, élményeim mellett még fejtegetek pár témát, de leginkább csak random dolgokat amik éppen eszemebe jutnak. Nem akarom megváltani a világot egyik bejegyzésemmel sem, nem akarom megmondani senkinek sem a tutit, egyszerűen csak... kiírni magamból a gondolataim. Valami ilyesmi céllal vagyok itt.
Nemrég volt egy beszélgetésem ami csak arra volt jó, hogy fekúrja az agyam. Elmondom mi történt.
Egy illetővel szóba került a munka téma. Nem a kedvencem. Tudom, hogy váltani kellene mindenféle ok miatt, de egyelőre nem akarok és ha akarnék se lenne sok lehetőségem rá, mert nincs semmi értelmes munkalehetőség a környéken. Értsd, olyan, ahol kifizetnek normálisan, nem dolgoztatnak halálra a hétvégéken is vagy ahol 1 hónapnál tovább meg lehet maradni.
Ekkor kezdődött az agyfasz.
Megkaptam, hogy ha nincs a környéken, akkor menjek el, ha kell, akkor az ország másik végébe. De én nem akarok az ország másik végébe menni, főleg tök egyedül. Megkaptam, hogy tulajdonképpen mindenhol van munkalehetőség, annyi, mint az állat, csak keresni kell. Ha 1 hónapig maradok, akkor addig, megyek tovább. Ne törődjek vele, hogy ha mások lehúzzák a helyet, úgyis tapasztalatból tudom meg milyen. ... Először is. Ha egyszer elmegyek dolgozni, akkor nem csak 1 hónapot akarok azon a helyen lenni. Másodszor. Ha egyszer több ember mondja, hogy nem jó és rossz véleménnyel vannak arról a munkahelyről mert pont ezért számoltak le onnan, akkor miért akarnék odamenni? Miért kellene nekem odaállni és 25. emberként megbizonyosodni arról, hogy tényleg szar, tényleg nem fizetnek ki?
Mindezekből pedig azt vonta le a beszélgető partnerem, hogy nekem valami bajom van, el kellene mennem pszichológushoz, ismer is egyet, majd ő segít, hogy leküzdjem a bennem lévő akadályokat amik visszatartanak.
És ekkor ment fel a vérnyomásom.
Bassza meg, csak azért mert nem akarok elmenni a világ végére és vándor munkás életmódot folytatni, már egyből problémáim vannak és súlyos kezelésre szorulok, különben nyomorult módon fogom leélni az életem hátralévő felét?! Tulajdonképpen rettenetesen gyűlölöm, mikor valaki megpróbálja rámerőlteti az akaratát, mert szerinte az jó lesz nekem. Szerintem meg nem. Mit nem lehet érteni azon, hogy "nem"? Miért kell egyből elítélni és totál idiótának nézni ha nem egyezik valakivel a vélményem? Egyébként is, mindenki menjen aztán foglalkozzon a saját dolgaival, ne engem idegesítsen a hülyeségeivel.
Meg amúgy is, mikor a kolléganőm odajön hozzám és: "Láttad ezt meg azt?", "Szerinted kinek viszik?", "Mit vettek, mennyi volt?" Döglött kutyát nem érdekli. De nem csak ő egyedül. Mintha az emberek sokszor fél szemüket mindig rajta tartanák a másikon és csak arra várnánk, hogy történjen valami amiről aztán beszélhetnek. Ennyire ráér mindenki mással foglalkozni? Ennyire nincs a saját házuk táján semmi tennivalójuk? Könyörgöm, mire jó ez? És miért engem találnak meg vele?! Akit a legjobban hidegen hagy.
De ennyit erről, felejtsük el, mindenki jobban jár.
Rajzolás terén nem igazán remekeltem, hm. Megpróbálkoztam megint egy pixel rajzzal, most már azt hiszem konkrét ötleteim vannak ezzel kapcsolatban. De majd meglátjuk meddig jutok majd. Ami azt illeti, talán lassan, de biztosan fejlődök. Talán. xD Minden rajzzal tanulok valami újat. Próbálkoztam mással is, mondjuk fa pixel art, de arra még rá kell feküdni. Mondjuk nem mintha normálisan, papíron tudnék fát rajzolni. Lényegtelen. Szóval próbálkozom, alkotok szépen csendben. Csak nem minden esetben felvállalható az eredmény. Ilyen ez.
1-2) Itt a néni akiről feljebb beszéltem. Mellékeltem az eredeti rajzot ami, amiből megszületett a pixel verzió. Kicsit kicsi lett a rajz, így meg kellett nyújtanom. Igazából a ruháját másmilyenre terveztem, csak már nem volt kedvem javítani.
3) Random rajz, kezet még mindig nem tudok rajzolni, se rövidülést :'D Gyakorlásnak jó volt, amúgy is szeretem ezt a karakterem.
Ja, kimekomi golyó nem lesz. Nővérem megjelent és lenyúlta a hungarocell golyókat azzal a dumával, hogy eszébe jutott egy tök jó ötlet. Otthon se voltam, mikor ez történt, csak egy cetlit hagyott az asztalomon. Meh. Igazából utálom, mikor kutakodnak a szobámban. Csak sajnos ez megszokott ebben a családban. xD
Elfogott a vágy és megnéztem ismét az elejtől a végig a Neon Genesis Evangeliont. Moviekkal együtt. Emberek... Minél többet nézem, annál többre jövök rá, annál jobban átlátom a történet mélységét és annál többet kapok tőle. Most nem azért mondom, mert idióta lennék és nem fogtam fel elsőre mi volt nagy vonalakban a lényeg, sokkal inkább arról, hogy mennyire összetett és mély ez az alkotás. Egy kiemelkedő mű. Imádom. Felkerült a legek közé és így létrejött a szentháromság: Hellsing Ultimate, Cowboy Bebop és Neon Genesis Evangelion. Akár most is neki tudnék állni, hogy megnézzem megint. Viszont pont ezért vetettem szemet a legújabb Evangelion filmekre amik végül is remakek változtatásokkal ugyan attól aki az eredeti művet is csinálta. Majd meglátjuk. Bár van egy olyan érzésem, hogy az eredetit semmi nem veri. Semmi.
Vannak még a háttérben letöltött meg betervezett animék, játékok amik kijátszásra várnak, csak idő kellene minderre a rengeteg dologra. xD
Egyébként meg mindjárt itt van az év vége, nekem meg eszembe jutott, mikor tavaly márciusban az járt a fejemben, hogy majd egy év múlva vajon mennyi minden fog megváltozni. Hát, kedves múltbeli énem, a válasz az, hogy nem sok minden változott. Sajnálom, hogy nem tudtam beváltani a hozzám fűzött reményeket. És ahogy itt ülök, és megint ez jár a fejemben, attól félek, hogy majd a jövőbeli énem, aki majd később visszaemlékezik, ugyan ezt fogja mondani. ... Ilyen hülyeségek járnak néha a fejemben, igen. Azt hiszem azért, mert nem tudom hova tartok és ami még ennél is aggasztóbb, nem tudom hogyan lépjek ki ebből az állapotból, közben pedig amiatt félek, hogy kicsúszok az időből. Ehhez viszont hozzácsapódik az az érzés, hogy tulajdonképpen semmit nem bántam meg, amit eddig tettem. Érdekes kettősség ez. ... Ki tudja mi lesz a jövőben, elvégre mindenkinek más az útja.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés