Íme a kedvenc Super NES dalaim lista. Ha már megszületett régebben egy kedvenc NES dalaim bejegyzés, akkor ezt sem hagyhattam ki. Sőt, a későbbiekben lehet más listákat is csinálok. Csak meg akarom mutatni, hogy a legújabb, legjobb, full orchestra vagy legjobb énekeseket felvonultató OSTok mellett bizony ott vannak még a régi klasszikusok amik nem is fognak eltűnni véleményem szerint. Értékelem, hogy a kevesebből is ki tudták hozni a legjobbat akkoriban és olyan hangulatot tudtak teremteni, amire az ember évekkel későbbi is úgy emlékszik vissza, hogy "azta, ez aztán nem volt semmi."

Igazából így visszatekintve a NES listából kimaradt pár dallam, úgyhogy lehet egyszer majd azt is pótolom.

Chrono Trigger

Eddig nem sikerült végigvinnem a játékot (technikai okok, szart se láttam a képernyőn, plusz a mentéseim is odalettek...), de az OST már az elején felkeltette a figyelmem és nem hiába, nagyon jól megalkotott.

~ [Guardia Millenial Fair]: Ez csak vidám és aranyos. A játék eleji vásárban hallható. Mielőtt még elkezdődik a dili meg a káosz.
~ [Wind Scene ~ 600 A.D.]: Azt hiszem ez már szinte legendás. Mikor erre a játékra gondolok egyből ez a dal jut eszembe. Olyan szép és megnyugtató.
~ [Battle]: Egyszerű csaták alatt hallható, de mégis hangulatos.
~ [The Kingdom Trial]: Ez egy roppant vicces része a játéknak. De az egész epic. Egy tárgyaláson kell tanúskodnod, de teljesen mindegy hogyan válaszolsz, vagy mit teszel, végül mindig azt hozzák ki, hogy bűnös vagy, akkor is, ha nem. Addig a játék meg csak húzza az agyad a kérdezősködéssel meg a tárgyalótermi drámával.

EarthBound

Az EarthBound egy olyan játék ami különleges helyet foglal ez a szívemben. Több dolog miatt is. Erről tudnék napokat beszélni, talán egyszer meg is teszem, de nem most. Annyi minden történik benne és annyi témát érint. Az OST nagyon jól felépített és meglepő, mert az ember nem ilyen dalokat vár egy RPGben. Ez a játék... érdekes, de nosztalgikus hatással bír. Akkor is, ha soha nem játszotta az ember gyerekként vagy előzőleg. Nem csak én vagyok ezzel így. De azt hiszem csak egy dolgot tudok mondani ami miatt így érezhetünk. A nosztalgia abból fakad, hogy emlékeztet minket, milyen volt gyereknek lenni. Az pedig, hogy képest ezt elérni a játék, csodálatos.

~ [Your Name, Please (Noiseless)] Ez a dal akkor szól, mikor a játék bekéri a neveket. Érdekes, mert nem csak a karaktereid nevét, de a kedvenc dolgod és a kedvenc ételed is meg kell adni. Ez először eléggé érdekes volt nekem, de végül rájöttem miért kéri. Itt lehet hallani, hogy: "Okay, desu-ka?" Ez Itou (rendező) hangja és tulajdonképpen ő nem is tudott róla, hogy a csapata belerakta ezt a játékba. Meglepetés volt.
~ [Sunrise & Onett Theme]: Onett, a játék legelső városa ahonnan elindulsz. Hangulatos kis kedves városka.
~ [Home Sweet Home]: Ahj, ez... Csak annyira szép. Ness lakásának / családjának témája. Az otthon nyugalmát, a belőle áradó szeretet adja át ez a dal. Hazaérni mindig egy különleges érzés. Legyen bármilyen is az otthonod. Ez a dal pedig kiemeli ezt a különleges érzést.
~ [Buy Something Will Ya!]: Imádom ezt a dalt, annyira... nem is tudom elmondani. Komolytalan? Azt hiszem. Pedig aztán nem hiszem, hogy annak készült. A dal címe pedig referál a The Legend of Zelda játékokra. Ott szokta az eladó kérdezni, hogy "Buy something will ya?"
~ [Franky]: Frank elleni küzdelemben hallható. Hát nem ilyen harci témára számít az ember egy RPGben, nem igaz?
~ [Ness' Bike]: Én, amikor reggel tereket a melóhelyre. Ness talán a világ legboldogabb gyereke azzal a biciklivel. Annak ellenére, hogy a bicikli egy hazugság. Csak addig használhatod, amíg egyedül vagy a csapatban.
~ [Runaway Five Left the Building!]: A Runaway Five, akik valahogyan mindig adósságban vannak. De annyira szeretem őket. Maga a banda egy hatalmas Blues Brothers referencia, a dalokkal együtt. Így kitalálható, hogy jazzes dallamokat játszanak inkább. Ezt azért így mondom, mert van előadásuk a játékban. Szóval a jazzes dallamok miatt szeretem a hozzájuk kapcsolódó számokat. Mindegyik olyan vidám és jó kedvre tudja deríteni az embert.
~ [In Winters, There is a Genius]: Wintersben találkozhatunk a kis csapat harmadik tagjával, Jeffel. Illik Wintershez ez a téma, olyan megnyugtató és kellemes. Az arra járkáló ellenségek már kevésbé.
~ [Get on the Bus]: Akkor hallható, mikor felülsz a buszra. Mert hát hogy mennél át egyik helyről a másikra? Vagy gyalog, vagy busz. Igazából tetszett ez a húzás, nem nagyon találkozol ilyesmivel máshol.
~ [Super Dry Dance]: A sivatagi téma. Tetszik, hogy olyan zajos a dal. Mintha egy rádióból szólna. Olyan vidám is egyben, és tényleg a végtelen sivatag és meleg érzését kelti. Arról nem is beszélve, hogy ez a rész nem csak a zene miatt volt emlékezetes. Valamelyik karaktered tuti, hogy 5 percenként napszúrást kapott a melegben... De végül is ez tök logikus egy sivatagban.
~ [The Floating Kingdom of Dalaam]: Igazi keleties zene. Kicsit indiai, kicsit más is van benne. Dalaam a játékban a távolkelet megtestesítője. Ez a dal pedig relaxációs hatással bír. Van benne valami szertartásos ünnepélyesség ami nyugalommal tölti meg az embert.
~ [Eight Melodies]: Az egész játék szíve és lelke. És maga a dal is szív és lélek. Gyönyörű és mély jelentéssel bír. Ez az a dal, amiben leginkább érzi az ember a fent említett nosztalgikus hatást.
~ [Because I Love You]: Ez attól nagyon aranyos, hogy ez megy a jelenet alatt, mikor Paula megkérdi Nesstől, hogy nem-e kísérné haza. A jó vég bekövetkezése után történik ez. Annyi nyugodt és boldog dal, érezteti, hogy véget értek a nehézségek, ideje örülni és megnyugodni.
~ [Smiles and Tears]: A credit roll alatt szól ez a dal. Az egész játék "jelmondata" a következő: "Don't cry until the end." És igen, ez az a pont, ahol még véget sem ért, de már hiányzik. Az ember... csak elérzékenyül.

Final Fantasy IV

Teljesen nyugodtan kijelenthetem, hogy ez a kedvenc FF játékom. Játszottam már párral, játszottam már újabbal, de ennek van egy különleges hangulata ami megfogott. A karakterek, a történet, mind-mind nagyon jól össze van rakva és gondoskodik arról, hogy a játékos ne unatkozzon. Imádom.

~ [Theme of Love / Rosa's Theme]: Aw~ Rosa témája, avagy Rosa és Cecil szerelmének a témája. Annyira gyengéd és szép dal. Elérzékenyül tőle az ember. Átadja Rosa kedves és törődő jellemét.
~ [Into the Darkness]: Dungeon téma. Kissé... hogy is mondjam... varázslatos hatást kelt.
~ [Boss Fight]: Szeretem ezt a boss témát, mert érezteti a helyzet komolyságát, súlyosságát. De igazából ez a dolga egy jó boss témának. Megadja a lendületet, az izgalmat.
~ [Cry in Sorrow]: Olyan jól el tudták találni mikor kell beiktatni ezt a dalt, ezért maradt meg ennyire bennem. Hát szomorúságban nincs hiány ebben a játékban.
~ [Golbez Clad in the Dark]: Tökéletes téma egy főgonosznak, főleg azzal az orgonával. Kiemeli Golbez felsőbbrendűségét amit mindig láthatunk a játék alatt akárhányszor csak felbukkan.
~ [The Dreadful Fight]: Az egyik kedvenc boss témám az egész FF sorozatból. Egyszerűen epic, annyira meg tudja teremteni a harc fenkölt és komoly hangulatát. Az ember érzi, hogy ez nem egy egyszerű harc, lendületes és energikus dal a veszély érzetével keverve.
~ [Somewhere in the World...]: Ez a tipikus "mi vagyunk a gonoszok és sötét terveket szövögetünk valahol a világban" téma. xD Mindig akkor ment, mikor bejátszásokat kaptunk arról mi zajlik Golbezéknél. Bírtam ezeket a bejátszásokat.
~ [Dancing Calcobrena]: Ez egy különleges boss téma, csak egy ellenségnél hallhatjuk. Olyan... ijesztő valahol. Főleg, hogy az ellenség egy báb (ami sok más bábból áll össze). Hm.
~ [Illusionary World]: Erről a témáról mindig Rydia jut eszembe. Egyébként a Phantom Worldben hallható. Illik a helyhez, megadja a titokzatosság és különlegesség érzését ami jellemző rá.
~ [The Final Battle]: Először nem szerettem ezt a témát, de valahogy idővel egyre jobban kezdtem megkedvelni. Nem mondom, hogy a kedvenc főboss témám, de mindenesetre nem elhanyagolható darab, mert erőteljes és epic.

Final Fantasy V

Mikor elkezdtem ezt a játékot, nem gondoltam volna, hogy annyira fogom élvezni, mint amennyire élveztem végül. Tud nagyon bosszantó is lenni és a Job rendszer is rengeteg időt meg energiát vesz igénybe, de ettől függetlenül egy igazán jó játékról beszélhetünk. Mivel ebből egyszer már egy régebbi bejegyzésben kigyűjtöttem a kedvenc dalaim, így azt a listát másolom most át ide. Nagyrészt ismétlem önmagam, de új gondolatokkal is bővítek.

~ [My Home, Sweet Home]: Ide a Dear Friends albumon szereplő feldolgozást szúrom be, mert van vocal és olyan szép~ (Csak a minőség lenne jobb...) Butz szülővárosának témája. [Eredeti] Az egyik kedvenc dalom az egész játékból. Egyszerűen fantasztikusan átadja az érzéseket, ezt pedig csak felerősíti Butz története, múltja. Nagyon szép dallam szomorú nosztalgiával keverve.
~ [Music Box]: Ez csak aranyos, kellemes. Habár nem éppen egy vidám jelenetnél szól. Ebből is érdemes megkeresni a Dear Friends átdolgozást. [DF verzió] Annyira ellentétes valahol a dal meg a jelenet aminél hallható. Maga a jelent szomorú és tragikus, ezzel a dallal meg egy egészen új szintet kap az egész. A jelenet így inkább gyengéd szomorúságot, mint maró fájdalmat ad át.
~ [Lenna's Theme]: Hihetetlen, hogy ilyen egyszerű dallamok, de mégis mennyire meg tudják ragadni egy jellem, egy karakter lényegét. Érezni lehet Lenna gyengéd, gondoskodó jellemét.
~ [Harvest]: Haha, ezt csak azért, mert minden alkalommal teljesen belemászott a fejembe. Nincs mit tenni. Olyan vidám dal, igazán fel tudja vidítani az embert. És... folyton a birkák jutnak eszembe róla.
~ [Battle with Gilgamesh]: A híres Battle with Gilgamesh... (Clash on the Big Bridge néven is ismert) A játék egyik legepicebb jelenete, mikor a nagy hídon kell megküzdeni vele. Annyiszor felbukkan ez az idióta karakter és annyiszor legyőzzük, hogy a végére rendes megszereti az ember. Az önfeláldozása pedig meglepő és szomorú. Ez a dal mindig be tudja indítani az embert! Igazi harci téma.
~ [Dear Friends]: A játék végén hallható, mikor egy adott karakter éppen elmeséli, hogy a naaagy harc után mi is történt a csapattal az elkövetkező egy évben. Megnyugtató, kellemes téma, pont olyan, amilyet megérdemlünk miután megmentettük a világot. Aww. Viszont ha a harc alatt elvesztettél valakit, akkor gyorsan átcsaphat kellemes, de szomorú dalba is, csak mert a játék kihangsúlyozza, hogy igen, valaki vagy valakik nem élték túl.
~ [The Last Battle]: Oh, shit. Idegtépő volt az utolsó csata, de annyira megérte! A kedvenc részem az volt, mikor megkaptuk a következő üzenetet: "The laws of physics are broken!" Neo-Exdeath annnnnyira badass, hogy még a fizika is feladja ellene. Egy másik fordításban pedig az univerzum törvényeit töri meg. Minden elismerésem. Ennek ellenére legyőzte négy ember.
~ [The Fierce Battle]: Ha ezt a dalt meghallom, akkor egyből végigfut az agyamon, hogy "Hol is mentettem utoljára...?" Aztán vagy keményen szétrúgják a seggem, vagy nem. Boss harcok alatt hallható.
~ [The Day Will Come]: Persze, hogy mindenki halálakor ezt kellett hallani. Maga a dal szép és szomorú. De... azért Galuf hiányzott. Nagyon jól működött a humora a játék alatt.
~ [Reminiscence]: Titokzatos és varázslatos. Hmm.
~ [Tenderness in the Air]: Városokban hallható. Annyira szeretem Uematsu relax zenéit... Megnyugtató, mintha a világon semmi gondod nem lenne. ... Közben pedig visszahozza a szép emlékeket.

Final Fantasy VI

Az egyik legnagyobb RPG amit valaha csináltak. Mind régen és mind a mai napig. Fantasztikus játék nagyon jól összerakott harcokkal, karakterekkel, történettel. Epic az egész, habár van benne jópár bug, de ez most lényegtelen. Ez egy örök pont marad a videójáték történelemben. Aki játszott már vele, jobban mondva kijátszotta, az tudja miért gondolom ezt. Amilyen jól meg tudja mutatni a reményt és az élet szépségeit, olyan jól képes felvázolni egy terror és rettegés uralta világot is. Együtt és egyszerre. A karakterek jelleme és története pedig csak fokozza a dolgot.

~ [Kefka's Theme]: Teljes mértékben vissza tudja adni Kefka gonosz és cinikus jellemét eközben pedig érezeti velünk a felsőbbrendűségét is. Kefka pedig pont ilyen. Egy olyan karakter akit szeret nem szeretni az ember. Egy gyűlölni való de mégis valahol érdekes és szórakoztató főgonosz némi fekete humorral.
~ [Cyan's Theme]: Cyan az igazi keleti harcos, ez érződik is a témájából. De egyben magában hordozza a karakter tiszteletteljes mivoltát is. Szeretem Cyant, a történetét. Ő az a tipikus igazságos, tiszta szívű, de valahol megtört harcos.
~ [The Phantom Train]: A vonat ami átviszi a halott lelkeket a túlvilágra. A dal meg is adja ezt a kísérteties, túlvilági hangulatát a helynek. Train Suplex.
~ [The Decisive Battle]: A sorozat egyik legjobb boss témája. Lendületes, izgalmas és komoly.
~ [Coin Song]: Figaro várának lassított témája (jobban mondva egyfajta változata) és ezzel Mash és Edgar témája is. Egyszerűen csak szép. Az ikrek előtörténete meg csak érzelmesebbé teszi ezt a dalt, feltölti úgymond. A tragédia és a testvéi szeretet keveredik benne.
~ [Forever Rachel]: Ez annyira szomorú, főleg ha az ember ismeri Lock és  Rachel történetét. Emlékezetes része ez a játéknak. Szomorú és tragikus. Ez az a dal, amitől mindig sírós hangulatba kerül az ember.
~ [Spinach Rag]: Az aukciós ház témája. Egy könnyed, kedves kis dal ami pont jó... ehm, aukcióházi csatákra ahol repkednek a nagyobbnál nagyobb összegek. De most tényleg, egy nagyon kellemes hangzású kis ragtime.
~ [Overture]: Az operaházi előadás elején hallani. A kedvenc részem a dalnak az utolsó része. Nem egy bonyolult vagy túlgondolt dallam, nem is olyan hosszú, de úgy meg tud ragadni az ember fejében.
~ [Aria de Mezzo Carattere]: Az egyik legnagyszerűbb jelenet az egész játékban és talán a videójáték történelemben. Vagy ha nem is kerülne be a top jelenetek közé, azért említésre mindenképpen méltó. Gyönyörű hangzása van. Egy operaházi jelenet mellesleg az egész dal. Akárhányszor meghallom, egyből már a dalszöveg is megy a fejemben. "Oh, my hero, so far away now..."
~ [Johnny C. Bad]: Ez a dal annyira vidám és pörgős. A kolosszeumban hallható, ahová mondjuk nem szoktam sűrűn betérni, de ez a dal hatalmas.
~ [Strago's Theme]: Strago karakterét annyira szeretem. Egy energikus, öreg mágus aki sokszor, mint komikus karakter van jelen. A témája is visszaadja ezt a "valami nincs rendben ezzel a taggal" érzést, de mégsem teszi őrültté, sokkal inkább... Strago egyfajta flúgos bölcs. Ez olyan szórakoztató benne.
~ [The Fierce Battle]: Harc Atma Weapon ellen. Epic és nagyon erős. A témája is ilyen egy kis őrülettel. Atma Weaponnal ne szórakozzon senki.
~ [The Magic House]: Érdekes téma ami belemászik az ember fejébe. Nem is nagyon tudnám leírni milyen. Kissé olyan klasszikus hatást kelt, olyan "művészi", de egyben valahol fenyegető is.
~ [Dancing Mad [Tier 2] [Tier 3] [Final]]: Számomra a Dancing Mad mindent visz ami boss téma. Még a One Winged Angel sem körözi le, pedig eléggé erős vetélytárs. De egyszerűen az a feszültség és az az őrület amit ez a harc megteremt, az fantasztikus. 4 részre van eleve bontva a dal, de mivel a harcok folyamatban zajlanak, így egyben van a négy rész. Az utolsó részben érünk csak el az igazi, ultimate Kefkahoz és oh my. Ekkor bontakozik csak ki igazán a dal. Az első 3 tier szinte magasztalással teli vallásos szertartásossággal készíti fel a hangulatot a nagy fináléra, magával a közel istenné lett Kefkaval. A negyedik és egyben utolsó része a dalnak elengedi az összes indulatot és lendületet amit mindeddig magában tartogatott. Meghozza az "eljött az idő" hangulatot. Külön imádom, hogy ebben a dalban benne van Kefka témája is, ezzel is érzékeltetve, hogy hiába tett szert ekkora erőre, hiába vált szinte istenné, ő csak ugyan az a szemétláda, sunyi alak akit a játék elején megismertünk.

Gradius III

Azt hiszem nem vagyok túl jó a shooterekben, és... mit ne mondjak, ez a játék is sok helyen kifogott rajtam. Mondjuk alapból nem könnyű, azt hozzá kell tenni. Viszont olyan varázsa van, hogy soha nem tudtam lerakni, akkor sem mikor nehéz részhet értem. Szeretem a Gradius sorozatot. Nehéz, de hangulatos és van humora is.

~ [Departure for Space]: Minden pálya elején hallható, lényegében erre indulsz el. A sorozat egyik ikonikus dala.
~ [Uncharted Territory]: Mikor a frusztráció eléri a tetőpontját és ki sem látszol már az ellenségek közül. Ez a dal mégis valahol segít a koncentrációban ahogyan végigverekeded magad az ellenségek tengerén. Jó kis utolsó pálya dal.
~ [Easter Stone]: Tulajdonképpen soha nem tudtam, hogy a játék miért pont a Húsvét-szigeteket küldte fel az űrbe a Moai szobrokkal együtt, de basszus, nagyon jól kivitelezték! Annyira bizarr hatást keltenek a lézekkel támadó szobrok. Az ember fejében akaratlanul is megfordul, hogy "miért?"
~ [Dark Force]: Boss harc music~
~ [Boss Battle [01] [02] [03]]: 03: Crystal... Core... Az adrenalin szintem a plafont verte pedig nem volt nehéz ellenfél. Csak azok a rohadt időzítések...

Mighty Morphin Power Rangers

Gyerekkorom óta szeretem ezt a sorozatot, habár soha nem láttam végig még az első évadot sem. Hm. Ettől függetlenül tudom nagyjából mi a lényege. A gyerekkori emlékek miatt próbáltam ki a játékot és kiderült, hogy tulajdonképpen nem is olyan rossz.

~ [Boss Fight]: Ez a téma epic! Meghozza az ember harci kedvét és bepörgeti. Ezek mellett pedig a sorozat fő témájára épít, ami fokozza a hangulatot.

Super Castlevania IV

Super Castlevania. Super Nintendora, csak super lehet. De most ettől eltekintve is, ez a játék egy különleges darabja a sorozatnak. Rettenetes jó hangulattal rendelkezik, megteremti a jó kis akció horror feelinget, a témák és a dalok pedig csak rákontráznak. Külön tetszik a grafika kidolgozottsága. Amit még el kell róla mondani... nos, nem egy egyszerű játék.

~ [Theme of Simon]: Simon, a legnagyobb Belmont témája, who! Meg mellesleg az első pálya alatt szól, amit imádok. Ahogy hallgatom a dalt, szinte hallom mellette Simon ostor csapásainak a hangját is.
~ [Treasury Room]: A kincstár témája. Az egész level tele arannyal meg ékkövekkel. Ha magában hallgatom ezt a témát, akkor nem jutna eszembe, hogy pont egy ilyen szintre rakjam, de igazából működik a dolog élesben.
~ [Bloody Tears]: Eddig is imádtam ezt a dalt a NES korszakból, de így hallani valami teljesen úgy élmény volt.

Super Mario World 2 - Yoshi's Island

Úgy szeretem ezt a játékot. Igaz Baby Mario baromi idegesítő hangon tud sírni, de tulajdonképpen nem hibáztatom érte. Yoshi pedig egyszerűen csak cuki. Illetve a Yoshik. Nem egy egyszerű játék, azt meg kell hagyni és kicsit másabb is, mint az eddigi Mario játékok. Szeretem, mert olyan vidám a hangulata és ezzel engem is fel tud vidítani többnyire. Kivéve ha idegtépő pályán vagyok...

~ [Story Music Box]: Ez annyira aranyos és megnyugtató, hogy hihetetlen. Meg valamilyen szinten érzelmes is kicsit. Egy szóval le tudom leírni ezt a dalt: gyerekkor. És ezzel mindent elmondtam. Annyi szeretet van benne.
~ [Flower Garden]: Oh, a játék első pályája. De imádom, olyan kedves és vidám dal.
~ [Athletic]: Lendületes és energikus dal ami felpörgeti az embert. Illik a játék lendületességéhez is. Emellett pedig igazán szórakoztató magában is.
~ [Map (full)]: A map téma ami attól függően változik, hogy milyen messze jutottál a játékban. Először csak egyszerű a dallam, majd egyre több hangszer csatlakozik be, legvégül pedig eléri a teljes formáját.

Mario is Missing!

Még pici voltam, mikor először találkoztam ezzel a játékkal, pontosabban a NES verzióval ami még mindig megvan itthon. Az ok, amiért kitűnik a többi Mario játék közül az az, hogy először is, itt Luigi a főszereplő, másodszor, ez egy oktató játék. Híres helyek, földrajz. Sokan nem szeretik és az egyik legrosszabb Mario játéknak tartják, de kétség sem fér hozzá, hogy az OST az fantasztikus. Meg... amúgy én picinek szerettem magát a játékot is. Mai napig emlékek fűznek hozzá, mondjon akárki akármit.

~ [Russia & Egypt]: A kedvencem a sok város dal közül. Olyan különleges a hangzásvilága.
~ [United States]: Ultimate relax zene. Ezt berakod, leülsz a seggedre, magadhoz veszel egy pohár akármit és... kész.

Tales of Phantasia

Nagyon szeretem ezt a játékot. A történet, a karakterek, a játékmenet mind megfogtak. Külön tetszik a csavar a végén. Elgondolkodtató igazából. Nem egészen a megszokott "menj és verd le a rosszakat, hogy visszaálljon a világbéke" stílusú játék. Megjegyzem, OVA is van belőle. Jópár dal van a játékban amik megfogtak, most mégis megpróbáltam visszafogni magam és csak azokat kigyűjteni, amik igazán.

~ [Vigorous Town]: Ezt azért szeretem, mert annyira nyugodt és vidám. Igazi boldog kisvárosi hangulatot áraszt~ Teljesen illik a játékbeli mozgalmas Alvanistahoz. Egy kis vidámság a sok rossz mellett.
~ [Church of Fenrir / Perverse Religion]: Az az orgona... Ennyi. Orgona. Mikor először beléptem a jeges katedrálisba és megláttam azt a hatalmas ólomüveg ablakot, közben pedig ez ment a háttérben... Emberek, az volt aztán a hatás.
~ [Mysterious Japon]: Japon... Kicsit se referál Japánra. Főleg, hogy egy ninja falu témája. De olyan megnyugtató~ Átérződik belőle a hagyományokat tisztelő, régmúlt tudását továbbadó kis falu hangulata.
~ [Olive Village]: Hah! Olive Village... A sivatagi város az őrületes meleggel az világ végén. Ez a dal igencsak érdekes és valahol őrült is, de akkor ott, annyira beleillett a helyzetbe. Kissé karneváli hangulata van. Igazán... emlékezetes dal. Vegyél tojást!!
~ [Rally X]: Ez a Rally X-ből (Namco egy másik játéka) került bele ebbe a játékba amolyan meglepetésként. Ez... egyszerűen csak jó a dallama, azért válaszottam be. Plusz érezni is rajta, hogy más, mint a többi dal.
~ [Be Absentminded]: Sírós részek témája. Egyenesen bele az ember lelkébe. A mai napig emlékszem arra a hihetetlen kezdésre amit ad a játék. Szívszorító és hatásos. Felejthetetlen.
~ [Fighting of the Spirit]: Ha lenne egy kedvenc Boss témák listám, akkor ez biztosan rajta lenne. Pörgős, hatásos és izgalmas darab. Igazán lendületbe tudja hozni a játékost. És meg is tudja tartani benne.
~ [Forest of the Treant]: Ez csak nyugodt és varázslatos. Egy hatalmas erdőben hallani és nagyon jól illik a helyhez. Érezteti a természet nyugalmát, szépségét, hogy egy kivételes helyen vagy.

Biztosan tudnék még felsorolni további dalokat is, ha nagyon akarnék, de egyelőre most véget ér itt a lista. Ahogy egyre több és több játékot fedezek fel, biztosan fog majd bővülni a jövőben.

- Yui