Beteg lettem, bah. Napokig csak feküdtem életképtelen módon. Aztán meg kiköptem a tüdőmet. Szóval alakul a dolog. Arról nem is beszélve, hogy gigantikus gyógyszert kaptam. Ez keresztbe megakad a torkomon és meghaltam. A pláne meg annyi benne, hogy km-es hosszú betegtájékoztató jár mellé aminek a fele arról szól milyen mellékhatásai lehetnek xD Jó mondjuk ezt a részt nem szoktam inkább elolvasni.

 

Én: *olvassa a km hosszú betegtájékoztatót* ... És mi van ha meghalok?!

Anyu: Akkor majd megmondom az orvosnak, hogy utolért a mellékhatás.

 

Ettől függetlenül feltűnt, hogy igazából annyira nincs energiám semmihez, hogy az hihetetlen. Lehet mondani, hogy csak a betegség miatt, de ez már jóval előtte kezdődött. Konkrétan már idegesít. Idegesít, hogy hazaérek munkából és úgy érzem semmihez nincs energiám. Ennek nem így kellene lenni. Csak nem tudom mit kellene tenni ellene. Aztán meg csak nézem ahogyan elmennek a napok egymás után. Fel sem tűnik ha elmúlik egy hét. Az előbb még hónap eleje volt, most meg vége lett. Ez gyors volt. Vagy csak én vagyok nyomott. Inkább utóbbi.

 

Bár szerintem azt is lehetne mondani, hogy nincs motivációm. Legalábbis van egy olyan érzésem, hogy ez benne van a pakliban. Lenne dolgom, van rá időm, csak megmozdulni kellene. Motiváció nélkül nehéz bármit is csinálni, de... próbálkozom. Mert én pont az a típusú ember vagyok akit ingerel ha legalább egy egészen picit nem dolgozik valamin egy nap. Kiborít ha semmittevéssel kell töltenem a napjaim. Ezt azt hiszem az anyukámtól örököltem. Ő olyan, hogy itthon van egy hétig, mert leállás van, aztán abban az egy hétben meg sem áll az itthoni munkákkal. Szeretek eredményes lenni, hogy mikor aznap hátradőlök este, tudjam mondani, hogy igen, volt értelme ennek a napnak is, nem csak tengődök és pazarlom az időm. Így ki kell találnom valamit erre a helyzetre mert lelki beteg leszek az eredménytelenségtől. xD Lehet csak több vitamin kellene a szervezetemnek. Hm. ._.

 

Bár ez a motiváció problémát nem oldja meg. Egyszerűen nem igazán látom hova haladok vagy van-e értelme annak amit csinálok, ez pedig annyira rossz érzés. ... Ez hülyeség. Pont én vagyok az, akinek értelmet kellene adnia mindennek amit csinálok. Olyan ez, mint mikor az ember azt kérdezi, hogy "mi értelme az életemnek?!", hé, ne mástól várd, hogy megmondja, azt kezdesz vele, amit akarsz. Te jó ég, kezdek Fuura Kafuka lenni. Ami végül is nem feltétlenül rossz. Azt hiszem.

 

Megjött mellesleg a játék, amit rendeltem. Nyehehe. Castlevania - Aria of Sorrow. Most megpróbálok lecsapni a Mother 3 egy (kalóz) angol verziójára, hehe. De ezen kívül is vannak még címek a fejemben. Lehet hülyeségnek hangzik, de ilyenkor néha megfordul a fejemben, hogy ha egyszer lesz gyerekem, akkor ezt meg azt a játékot biztosan majd az orra alá tolom, hogy játsza ki. xD Szegény jövőbeli gyerekem... Tisztességes kockává fogom nevelni. Ha esetleg gamer lesz, akkor legyen normálisan az.

 

Higurashi tekintetében eljutottam az utolsó részhez, mert... nem bírtam ki, elkezdtem a régit, ha már az új még nem jött ki. xD Hát ilyen vagyok ha nagyon akarok valamit. Most már azt hiszem megvan a kirakós összes része, a játékos feladata pedig az, hogy... összerakja ezeket a részeket. Huh, nem egyszerű dolog tényleg mindent végiggondolni és kirakózni az igazságot. Az egész egy nagy "mi lenne ha." De minden elismerésem a készítőnek, fantasztikus az egész. Ha erről írok is, akkor külön bejegyzést szeretnék szentelni neki majd.

 

Beléptünk az őszbe. Azt hiszem itt az ideje, hogy keressek valami ezer éves, fekete-fehér horror filmet és megnézzem. Úgy vágyik rá most a lelkem. Valamiért örömömet lelem az ilyen filmekben. Ne kérdezzétek. Néha rámjön. Van bennük valami... valami hangulat, valami, ami megfog. De egyelőre animézek, volt egy ajánlásom, aztán nekikezdtem annak. Nem szeretek sok dolgot párhuzamban nézni.

 

Rajz terén kicsit leálltam, khm. Pedig aztán bele kellene húznom, valami újdonságot csinálni. SAIval is próbálkoztam, de az ecsetek nem tetszettek, így megpróbáltam valamit kihozni abból, ami volt, átállítgatni őket, de így sem értem el azt a hatást amit szerettem volna. Szóval egyelőre az is pihen. Igaz nincs sok okom gépen rajzolni, hm. Csak kedvet kaptam hozzá, egy kis firkáláshoz. Krita ecset készlete viszont egész jó, csak azt meg mégúgyse szoktam használni. Kb egy funkcióért tartom a gépen. xD

 

Kicsit korábban történt, de lett még egy fülbevalóm~ Yay! Most már... 6 van a fülemben. Plusz a fülgyűrű. Hm. Egyelőre leálltam ezzel, de ezt az utolsót tényleg akartam egy jóideje már. Kezdem megérteni azt a felfogást, hogy "ha egyszer kipróbáltad, akkor nem tudsz leállni." Ugye szokták mondani pl a tetováltak vagy a piercingesek. Na ez pont ilyen volt. Legelőször sógorom szútra ki a fülem egy steril injekciós tűvel. Csak ferde lett, így be kellett növesztenem. Aztán elmentem egy olyan emberhez aki ezzek foglalkozik. "És mennyi lesz belőve? Egy? Kettő?", az én válaszom viszont az volt, hogy "Három." Őszintén? Nem bántam meg és bármikor visszamennék ha ismét rámjön, hogy akarok. Ha már a füleknél tartunk... Felfedeztem valami érdekes dolgot. Van egy anyajegy a bal fülemen. Egyik nap éppen családi összeülés volt és fiatalabb nővérem mellé ültem le. Miközben beszélt, elnéztem felé, aztán megakadt a szemem a fülén. Neki is ugyan ott van egy anyajegye, ahol nekem, csak a másik fülén. Mikor mondtam neki, egyből elnéztünk mindketten a harmadik nővérünkre és kerestük rajta is. Ő meg csak nézett, hogy mi bajunk... És megtaláltuk. Az ő fülén is volt ugyan ott egy. De durva. A genetika csodái.

 

 

- Yui

1

1