Egyébként kezdem unni, hogy facebook kb zaklat. Nem vagyok egy nagyon facebookozó fajta, csak akkor megyek fel, ha látom a főoldalon, hogy történt valami, jelez. Akkor is célirányosan bejelentkezek és azt nézem meg, ritka, hogy én most elkezdjek ott nézelődni. Bár látszik a profilomon is, hogy nem sok közöm van ahhoz az oldalhoz. Nem sok az infó rólam, semmi kép. Tényleg nem igazán szoktam használni. Nekem egyszerűbb családom esetében például csak felemelni a telefont és felhívni őket. Mással meg nagyon amúgy sem tartom ott a kapcsolatot, csak egy-két ember. Ha belépek, akkor többnyire azért lépek be, hogy velük beszéljek. Viszont az már baromira idegesít, hogy face folyton maileket küldözget, meg lényegtelen dolgokat rak ki nekem értesítésbe. Menjek fel, mert régen voltam és mennyi minden történt, csak azért értesítést ír ki, mert xy megosztott egy képet, vagy van ismerősnek ajánlásom. Majd én keresek magamnak ismerőst, nem kell nekem ajánlgatni. Mindig belépek, mert tényleg azt hiszem, hogy írt valaki, erre ilyen baromságok fogadnak. Facebook zaklató életformája nem egyezik az én introvertált stílusommal. Hagyjon békén a lényegtelen hülyeségekkel. Persze, egy közösségi oldalról van szó, ahol feltételezik, hogy mindenki kíváncsi mindenre. De azért nem ennyire. Jó, vannak függők, meg beteg elméjű emberek, de én nem vagyok közöttük szerintem. xD Legalábbis eddig jelét nem sokat mutattam ilyesfajta dolgoknak.

 

Haladtam a játékommal is. Nem sokat, de haladtam. Egyre nehezebben haladok, mert elfogynak azok a dolgok, amikhez hozzá tudok nyúlni és gyorsan meg tudok csinálni különösebb tervezés nélkül. Gondolok itt a Tilesetre. Azaz a grafikáról beszélek most amiből összeraktam a helyszíneket. Nincs teljesen kész, de mondhatom azt, hogy a kert kivételével olyan 95% készen van. A következő dolgokkal készültem el az előző játékos bejegyzés óta:

 

* Jade telefonálós sprite set

* Egy-két item grafika a helyszínekhez

* Egy új rejtvény / kirakó

* Kisebb hibák javítása a térképeken

* Játékbeli kommentek hozzáadása, kiegészítése történetnek megfelelően

* Új hang effektek hozzáadása

* Elkezdtem megcsinálni az itemek ikonjait

* Kiokoskodtam hogyan legyenek megjelenítve az itemek a menuben

 

Szóval szépen lassan kezd összeállni az a bizonyos kép. A legrosszabb viszont az, hogy megint lett egy újabb játék ötletem. Ez már úgy... a harmadik vagy a negyedik... ötödik? T^T Csak legalább egyet tudnék véghezvinni normálisan... xD Az első és egyetlen prioritásom jelenleg ez. Ha ezzel végeztem, akkor nekiállok a másiknak. Ez a terv. HA ezzel VALAHA is végzek! xD Nem könnyű, sokszor vagyok benne a gödörben, hogy hagyom a francba, aztán persze mindig kijövök és folytatom. Legalább egy kicsit, csak egy kicsit dolgozzak rajta. Ez szokott a fejemben járni. Így amíg ez készül, max leírom az ötleteim, összekészülök papíron a munkára, hogy a másik már gördülékenyebben menjen és hogy mire eljutok a megvalósításig, legyenek konkrét elképzelések, ötletek.

 

Persze sokkal könnyebb a dolog haladás szempontjából ha az ember egy csapatban dolgozik, de ez megint egy másik történet. Ilyen szempontból csak a szerepjátékos időszakomat tudom felhozni. Mikor ketten vagy többen kezdtünk el kidolgozni egy ötletet. Valaki mondott valamit, erre reagált a másik egy másik ötlettel vagy a meglévő továbbgondolásával és az ötletek, elképzelések így mentek oda-vissza amíg ki nem alakult a végső képe a dolognak vagy legalábbis az alapot nem tudtuk megalkotni. Én őszintén szólva élvezem az ilyen brainstorm beszélgetéseket. Megmozgatják az ember agyát, az kreativitását és a képzelőerejét teszik próbára a probléma megoldó képességével együtt. Csak kár, hogy ezt már nem igazán gyakorolhatom vagy legalábbis nem úgy, ahogyan régen.

 

Miközben a játékomom gondolkodtam, sok dolog megfordult a fejemben a témával kapcsolatban. Például, hogy mennyire meg tudja változtatni a hangulatot a főszereplő neme, mert mindenki másképpen áll hozzá és mást vár el egy férfi és egy női főszereplőtől. Ilyesmi. Lehet erről vagy hasonló témáról majd lesz később gondolkodós, kifejtős bejegyzés, nem tudom.

 

Szokás szerint játszottam is. Illetve ezt annyira most nem lehet játéknak nevezni. Egy visual novelről van szó, Higurashi no naku koro ni. Egyelőre befejeztem az Onikakushi-hent, ami az első fejezet és elkezdtem a Watanagashi-hent, a második fejezetet. Összesen 6 van. Biztosan sokaknak ismerős. Láttam a sorozatot és úgy éreztem, hogy a játékokat amikből készültek, mindenképpen ki kell próbálnom. Már az első 2 percben tudam, hogy nem fogom megbánni és ezt muszáj végig vinnem. Igazából mást nem tud csinálni az ember, csak olvas és nyomkodja a gombot, hogy menjen tovább a szöveg. Nem kell semmi mást csinálnod, még csak választási lehetőségeket sem kínál fel a program. De nem bánom. Így is teljesen élvezhető, elvégre a történet, a karakterek teszik érdekessé, izgalmassá az egészet.

Azt megjegyezném, hogy az anime, nagyon is hűen visszaadja a játék történetét. Nem tér el, nem változik semmi, ragaszkodik az eredi mű felépítéséhez és történetéhez. Így lehet, hogy tudom mindig mi fog történni, de mivel teljesen más formában látom, mint előtte, tudom így is élvezni és okoz így is meglepetéseket néha. Lehet, hogy az anime a főbb mozzanatokat teljes egészében visszaadja, mégis vannak kis plusz jelenetek, párbeszédek, információk amiket kihagytak belőle, de a játékban szerepelnek. Ezek nem nagy dolgok, tényleg elhanyagolhatóak. Ilyen páldául Rena nevének kivesézése, vagy a perverzebbnek nevezhető jelenetek. (Nem is gondoltam, hogy ilyen perverz ez a játék, már ha itt tartunk...)

Azt azért megjegyzem, hogy az újonnan kijött PC verziót játszottam. Nem a régi, eredeti elsőt. Azt azt hiszem csak japánul találtam meg, plusz a grafika sem volt olyan szívmelengető. Igen, tudom, én vagyok az, aki mindig azt mondja, hogy a grafika nem számít, de a másik annyira csábítónak tűnk és olyan cukik voltak a karakterek! Ühm. Szóval nem tudom mennyire tér el az első játék és a remake. Majd ez után teszek egy nyomozást. És ha már itt tartunk, ez az újonnan kijött remake 2015-ben készült, ahol már javában megvolt az anime. Szóval lehet, hogy a hasonlóságok ezért léteznek? Hát... nem hinném. Ezt a történetet, lineális vezetést nem igazán lehet variálni, másképpen visszaadni. Na de majd ránézek erre is.

 

   

   

 

Egyébként érdekes. Miután végigvitte a játékos az egészet, kaphat egy kis extrát, egy amolyan epilógust ahol a karakterek megvitatják a történetben lezajlott dolgokat. Ott hangzik el, hogy mikor kijött az első rész béta verziója, akkor a történet valahol félúton járt, mármint a fejlesztők részéről. Ez durva. Félig vagyok kész egy történettel és kiadom az első részét? És ha a későbbiekben módosítani akarok, mert jött egy jobb ötletem? Bátor húzás. De végül csak jól jött ki belőle. Nagyon jól. A készítő első játékáról van szó, szóval ebből a szempontból is figyelemreméltó a dolog. Az ilyen emberek lesznek a példaképeim *o* Na jó, csak... nem is tudom. Jó látni, hogy csodák márpedig léteznek, a kulcs hozzájuk pedig a munkába vetett hit és energia. Legalábbis bizonyos esetekben. Belőlem meg az energia sokszor hiányzik. T-T

 

Nem is tudom, lehet azért, mert először is, egyedül dolgozom. Tudom, ez még nem kifogás. De az ember kedvét azért fel tudja húzni, hogy ha tudja, vannak mellette emberek akik segítik és ugyan úgy létre akarnak hozni valamit, mint ő. A másik pedig az, hogy talán én sem tudom komolyan venni azt, amit csinálok. Legyen szó igazából bármelyik hobbi tevékenységemről. Na tessék, most mondtam ki, hobbi. Bár azt is komolyan veheti az ember, nincs ezzel semmi probléma. Csak tudom, hogy úgysem lesz belőlük nagy dolog, szóval nem is ölök beléjük olyan sok energiát. Eleget használok, hogy fentartsam ezeket a hobbikat, mert egyikkel sem tudnék leállni mert élvezem őket, de nem is fektetek beléjük annyit, hogy túllépjenek a hobbi szinten. Ez talán rossz? Nem tudom, néha szeretném ha kicsit többek lennének, de aztán csak ugyan oda jutok ki és az energia háztartásom nem akar többet adni rájuk. Vagy éppen leszívnak a mindennapok és nem telik rájuk, hiába is próbálkozom. Ezen kívül néha úgy érzem, hogy ha bármit is csinálnék megfeszült, kemény munkával, eredménye nem lenne. Lehet a kutya se köpne rá. De aztán ebből az állapotból mindig kizökkentem magam azzal, hogy "ha te élvezed, akkor már megéri, akkor már nem számít semmi, akkor minden rendben van." És milyen igazam van.

 

Bár kétség sem fér hozzá, hogy az ember egymaga nem fejlődhet. Jobban mondva megteheti, de szerintem ennek a mértéke változó. Ha van mellette valaki, vagy valakik, akkor több oldalról meg tud vizsgálni egy adott dolgot, problémát, több oldalról látja a képet, így benne is többféle gondolat fogalmazódik meg, mintha csak egyedül vizsgálódna, gondolkodna. Sokszor pedig ezért akadok el, hiába van bennem energia. Nem  tudok tovább lépni, mert nem tudok máshogy gondolkodni, más szemével látni, más fejével végigfuttatni a prolémát. Így lesznek időigényesek a projectjeim, meh. Szóval ha mást nem is tanulok ebből, akkor max azt, hogy mindig gondolkodj többféle módon, fordítsd meg azt az asztalt és vizsgáld a problémát egy másik szemszögből. Lehet, hogy a gondolkodásmódom így sem változik, de mégiscsak jobb mószer annál, mintha folyton csak ugyan azokat a gondolatokat futtatnám végig a fejemben és várnám a csodát.

 

Tudom, hogy egyik hobbimból sem fogok a jövőben megélni, mert ez abszurd. Ha mégis sikerülne annyira feltornázni bármelyiket is, akkor is élet-halál játék lenne minden egyes napom / hónapom. (Bár meg kell hagyni, izgalmasan hangzik!) Viszont... nem akarok belehalni a szürke hétköznapokba sem. Mert mi maradna nekem ezek nélkül? Reggel felkelés, munka, hazamenés, alvás, reggel felekés... Mikor látom, hogy valakinek tényleg ebből az élete és mellette a szabadideje kimerül annyiban, hogy fekszik a tv előtt, mint egy darab fa, akkor... úgy érzem én nem akarok ilyen lenni. Nem tudnék ilyen lenni. Megölne minden nap. Igen, tudom, ha az embernek családja van, akkor máris áthelyeződnek a prioritások. De én még nem alapítottam családot és a helyzet jelenlegi állása szerint, lehet nem is fogok, legalábbis a közeli jövőben biztosan nem. xD

 

Nem tudom hogyan zárhatnám le a bejegyzést, így ez egy... hirtelen befejezés! Vége!

 

 

 

- Yui, aki most hirtelen!