▶ Mit is mondhatnék? Elég régóta foglalkozok blogolással, blogspoton voltam jelen régebben, de mégis úgy érzem, hiába a sok év, most kezdtem csak bele igazán. Az oldalon a személyes kínlódásaim, elmélkedéseim, élményeim mellett még fejtegetek pár témát, de leginkább csak random dolgokat amik éppen eszemebe jutnak. Nem akarom megváltani a világot egyik bejegyzésemmel sem, nem akarom megmondani senkinek sem a tutit, egyszerűen csak... kiírni magamból a gondolataim. Valami ilyesmi céllal vagyok itt.
Azt nem mondanám, hogy életreszóló változások következtek be az életemben, de azért talán történt egy-két dolog. Nem sok, csak egy-kettő.
Kezdjük ott, hogy kifogytam a jegyzetfüzetekből, mert azt hittem van még itthon üres, de... nem volt. Papírra nem akartam rajzolni, így előszedtem a digi táblát. Whoo~ Pedig tudtam, hogy valószínűleg 2 perc alat felcsesz, de nem gáz, előszedtem. És igazam is volt, 2 perc alatt felcseszett. Viszont mióta új gépem van, nem raktam fel még a drivert. Ok, akkor felrakom... Viszont nem tudtam hová tettem a dobozt a telepítővel. Ok, akkor leszedem netről. Így is történt, a gyártó hivatalos oldalán volt egy driver, leszedtem. Aztán már akkor gyanússá kezdett válni, mikor telepítettem. Érdekes volt, de annyira nem is foglalkoztam vele. Aztán mikor készen lett... Láttam, hogy ez teljesen más program, mint amit a táblával kaptam CDn. Nem értettem mi van, gyártó hivatalos oldaláról szedtem. És most jön a lényeg... Ezzel a driverel MŰKÖDIK ez a szutyok! Nem ugrál a kurzor, nem remeg, stb. (Legalábbis eddig úgy tűnik.) Amit a dobozban kaptam, azzal nem működött, amit leszedtem, azzal működött. Amíg nem raktam fel ezt az új programot, ugyan úgy ugrált és remegett, felraktam, meggyógyult. WTF. Mennyi különbséget tud tenni néha egy ilyen dolog. Nem is gondolná az ember. Bár nem mintha akkora terveim lennének a táblával, de most legalább tudom, hogy működik. Ez is valami. Nagy örömömben rajzoltam egy ilyen 5 perces firkát. Yay.
Bejön az ügyfél SZERDÁN, hogy jött ügyfélfogadásra. Mondom csak HÉTFŐN van. Erre felháborodott és közölte, hogy már 7× volt itt és egyszer sem tudta elintézni a dolgát. ... Arról én már nem tehetek, hogy valaki 7× van nálunk és egyszer sem tudja elolvasni, hogy ügyfélfogadás csak hétfőn van. És még ő van felháborodva. Ki van írva naaagy betűkkel a kapura, a pulthoz is ki van rakva, az újságban is benne van, a tv-ben, a hivatalba ki van rakva a faliújságra, arról nem is beszélve, hogy már így működünk hónapok óta. De nem gáz. Tulajdonképpen én már megszoktam. ... Előzőleg... Ügyfél jön (ő legalább eltalálta a napot és hétfőn jött), beparkol ferdén az út közepére, főnökasszonyom megkéri, hogy parkoljon a telep előtt lévő PARKOLÓBA, mert bent nehézgépek járnak. Ügyfél feháborodik, neki ne magyarázzon senki, ő oda áll ahová akar, őt nem érdekli, nem fog elállni. A kapura, amin bejött, csak két tábla volt kirakva, rajtuk naaagy piros betűkkel: "megállni és várakozni tilos" és "behajtani tilos." Kezdem úgy érezni, hogy kicsi városunk nagyarcú lakói még olvasni sem tudnak és ezért is mi vagyunk a hülyék.
Más. Most már egy eredeti Gameboy Advance büszke tulajdonosa vagyok! :3 Játékokat is rendeltem, vagy legalábbis egyet egyelőre. Aztán majd jöhet széééépen lasssssan a többi. Lassan... Nővéreimmel összekooperáltam és összehoztuk a dolgot. Tiszta izgatott voltam, vagyok. Örül a szívem. Egy ilyen konzolt saját kézbe fogni nekem öröm. Lehet másnak nem jelent sokat, de nekem igen. Aww~ Ha tehetném és lenne zsé a seggem alatt, akkor berendelnék annyi retro konzolt, amennyit csak találok és lenne egy konzol szobám meg egy igazi játék gyűjteményem. De... az sok zsé lenne, túúúl sok. xD
Ha már előzőleg emlegettem a rajz témát, akkor visszatérnék rá. Nem sok minden, de hoztam egy keveset. Nagyon keveset.
1) Kis gyík. Nem tudom, de olyan cuki feje lett, pedig próbáltam neki komoly ábrázatot varázsolni. Helyette inkább egy olyan személy lett akit akkor se vesznek komolyan ha mérges.
2) Bitch Queen. Utólag igen, rájöttem, hogy hülye ötlet volt tűfilccel bőrszínt színezni. De mondjuk amúgy is csak egy firkának indult.
3) Egy új random karakter. Néha csak bevillannak karakterek, nekem meg csak le kell rajzolnom.
4) Sara drágám változatlanul~ Biztosan már megszoktátok.
5-6) Elszúrtam az alap rajzot, a pixel art meg érdekes lett, de azért megpróbáltam, mert néha ezt is gyakorolni kell valahogyan. Bah, csináltam én ennél már jobban is. Jóóóóval.
7-8) Ash kicsim a múltkori vázlatból. Megpróbáltam átülteti pixelbe. Ez az első kép. A második képen átszíneztem az egészet NES palettával. A 80-as, 90-es években így nézett volna ki a karakter egy 8 bites konzolon.
... Tudom, nem fejlődtem túl sokat és még mindig annnnyira változatos vagyok. xD
Játszottam! Meglepő? Nem. Az lenne a meglepő, ha nem játszottam volna. Előszedtem még egy Touhou játékot, ez pedig a Touhou 15 - Legacy of Lunatic Kingdom. Azt meg kell mondanom, hogy elsőre nehéz volt. Főleg Clownpiece. Pokoli volt, egy kegyetlen mészárlás. Aztán megtanultam nagyjából mit hogyan merre és most már tulajdonképpen meg is szerettem a játékot a nehézségek ellenére. Mondjuk ZUN megint gonosz dolgokat rakott bele amik hol segítik az embert, hol nem. Például a Graze érték. Az egész lényege a játéknak, hogy elkerüld az ellenséges lövedékeket, de csak akkor gyűjthetsz életeket meg bombákat, ha minél közelebb maradsz a lövedékekhez. Értitek. Viszont van benne automentés, amiért nagyon hálás vagyok. Eddig egyikben sem volt és most a 15. játékról beszélünk. A főboss, Junko... Miután legyőzted Clownpiecet, Junko már nem érdekes. Onnantól nem. Bár meg kell hagyni, a témája nagyon jó és tényleg egy tragikus karakter. Hagyok itt szokás szerint zenét. Ringo témája kissé hátborzongató volt az összhatás miatt, de imádom. Hecatia pedig eszméletlen. A dal, maga a karakter is. ZUN állítása szerint az eddigi legerősebb karakter az egész játék sorozatban. :3
Olvastam is. Ezúttal C. S. Lewis: A csendes bolygó. Igen, előzőleg kaptatok egy idézetet. Egy sci-firől van szó mellesleg, rám nem jellemző, hogy ilyeneket olvasok, de ez most mégis jólesett.
A történet annyi, hogy a főszereplő, Ransom, éppen gyalogtúrán vesz rész egymagában, mikor elkeveredik egy házhoz, ahol régi tudós ismerőse és annak társa tanyáznak. A két férfi elrabolja őt, hogy egy idegen bolygóra, Malacandrára vigyék és átadják az ott élő lényeknek kincsekért. A cserekereskedelem működik... Ransom viszont a leszállás után egy váratlan pillanatban lelép és próbálja menteni az életét, viszont... Így meg teljesen egyedül marad egy idegen bolygón. A továbbiakban megtudhatjuk hogyan boldogul a férfi, hogyan ismeri meg az ott élő fajokat, élőlényeket, és a végén az is kiderül, hogy Malacandra lakói miért hívják a Földet a csendes bolygónak.
Attól függetlenül, hogy a könyv egyetlen ember utazásait írja le, azaz többnyire Ransom egyedül van, még izgalmas és szórakoztató. Sok tájleírást kapunk, de ezek is érdekesek, egyrészt mert jól vannak megírva, másrészről pedig, hogy nem a megszokott tájat festik le a szemünk elé, hanem valami újat, valamit, amit még nem láthattunk, mert csak Malacandrán létezik. Voltak benne elgondolkodtató részek, párbeszédek. A főgonosz ábrázolás mondjuk kissé olyan... "tipikus" volt, de nem lehet panaszom, úgyis csak a könyv utolsó felében kapunk belőle többet mikor felbukkant a két tudós akik elrabolták Ransomot. Kicsit olyan facepalm a két fickó, de tulajdonképpen szerethetőek a maguk módján. Aranyos könyv volt, izgalmas, szívesen olvastam annak ellenére, hogy nem vagyok egy vér sci-fi rajongó.
Közvetlenül a feje felett valami tetőablakféle volt - az éjszakai ég négyszögében sűrűn ragyogtak a csillagok. Ahogy rájuk nézett, Ransom úgy érezte, sosem látott még ehhez foghatóan fagyos éjszakát. A csillagok hunyorgó fénye olyan ragyogó volt, mintha elviselhetetlen gyönyört vagy fájdalmat tükrözne. Az úttalan, megszámlálhatatlan sokaságukba bezárt csillagok, melyek álomszerű tisztaságban ragyogtak a tökéletesen fekete háttér előtt, Ransom teljes figyelmét lekötötték; zavarták és felizgatták; zaklatottságában végül ülő helyzetbe tornázta fel magát.
Látom már, hogyan görbített meg téged a hallgatag világ ura. Vannak törvények, amelyeket minden hnau ismer: a szánalomét, a tisztességét, a szégyenét és így tovább, s ezek egyike a nemzetség szeretete. Ő arra tanított titeket, hogy törjétek meg valamennyit, kivéve ezt az egyet, amely még csak nem is egyike a legfontosabbaknak.
Gondolatvilágotok kényre-kedvre ki van szolgáltatva véreteknek - mondta az öreg sorn. - Hiszen nincs módotok arra, hogy idegen vérben ébredő gondolattal vessétek egybe.
Egy pillanatig elgondolkodott rajta, hátha a Marsot látja. Aztán szemei lassanként megszokták és felismerték a mintázat rajzolatját: az ott Észak-Európa, amott Észak-Amerika egy részlete. Fejjel lefelé látszottak, az Északi-sark a kép alján volt, s ez furcsa módon megrázóan hatott. Mégis, az ott a Föld - tán még Anglia is látszott, bár a kép remegett egy kicsit, s az ő szemei gyorsan elfáradtak, így nem tudhatta, látja-e, vagy csak képzeli. Minden elfért azon a kis korongon - London, Athén, Jeruzsálem, Shakespeare. Ott élt mindenki, és ott történt minden; s valószínű, hogy a hátizsákja is ott fekszik még, egy elhagyott ház verandáján, Sterk közelében.
- Úgy van - mondta lehangoltan a sornnak. - Az az én világom.
Ez volt az egész utazás legkeserűbb pillanata.
Itt hagyok most egy dalt, mert ez adta a címet. Rin & Len 10 évesek lettek, ez a dal pedig nagyon jól visszaadja a "felnőttünk" érzést. Meg hát, azért valljuk be, vocaloid dalhoz képest jól hangzik. Bár nem kell meglepődni, ez egy Giga dal, ő pedig nem véletlenül Kagamine mester, elvégre ért hozzájuk. Maga a dal stílusa nem áll hozzám közel, de ez valahogy most mégis bejön. De már itt tartunk, Miku 10. születésnapjára is készült dal, de... Az tömegpusztító fegyver. A coverek, meg maga a dallam, a szöveg, a videó, az valami nagyon jó, imádom más feldolgozásokban. Csak hát az eredeti... Hogy legyen összehasonlítása alap magával a coverrel és a most beszúrt Kagamine ikrek dallal: [Sand Planet - eredeti], [Sand Planet - Juby angol cover]
Meg... nem tudom hogyan fogalmazzak, valószínűleg eléggé hülyén is fog hangzani, de azt hiszem ez a két dal valamilyen szempontból különleges nekem. Főleg a Sand Planet. Azt hiszen pont egy olyan életszakaszban talált meg, amikor szükségem volt rá és így most már van számomra egy jelentése attól függetlenül, hogy ez egy Miku szülinap dal. Bár nem egészen, annál több. Vannak részei, amik ráillenek az akkori helyzetemre, sőt a mostanira is egy kicsit. Ezért tetszik annyira, lehet, hogy nem egy nagyon boldog dal, a vége mégis azzal zárul, hogy "Even now, keep facing the wind; As you walk under the sandy planet sky" Ha elhagynak, ha csatlakoznak hozzád, te csak menj tovább.
Miféle kínai könyv? Szeretem a régi illusztrációkat, tudsz nekem mutatni belőle? :3 Az animés beütés meg megszokott szerintem nálam. Valahol utálom ezt, valahol meg ha akarnék se tudnék mit ellene tenni, mert nekem ez így tetszik és ilyen a stílusom. Csak... mindig félek, hogy ezért leszólják az emberek a rajzaim, mert "hülye rajzfilm meg anime stílus" és az dedós meg nemtom xD Lehet hülyének nézni, de nem alaptalanul mondom ezt.
2018.08.23. 10:34
imolka
Az öt perces firkád annyira emlékeztet egy régi kínai könyvnek az illusztrációjára. :D Valószínűleg a vonalvezetés miatt. Meg kicsit animés beütése is van az arca miatt, de nekem nagyon tetszik.
A többi rajz is szuper lett, különösen a harmadik karakter tetszik nekem, az nagyon menőn néz ki.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Köszönöm! :D