{ #30 }
Féltem volna feltekinteni, csak lestem a szemem résén. A szőke térdre ereszkedett, szinte legelt rajtam a szeme. Ledérsége izgató is volt, undorító is. Ahogy nekihajolt a csóknak, úgy nyalta a szája szélét, ahogy az állat, a holdfény ragyogott piros nyelvén és metsző fehér fogán. Hajlott a feje is sóvár tekintete után, és már ajkával csiklandozta a számat, majd az államat, majd mintha a torkom táján állapodott volna meg. Ott éreztem forró leheletét, és a szorítását is bizsergő bőrömön. Remegő szívvel, kéjesen vártam.
- Drakula gróf válogatott rémtettei (Bram Stoker)
|