Az elmúlt héten megint csak elvittek messze dolgozni. Na jó, csak a másik irodáig ami pár utcával arrébb van. Mentem, hogy folytassam a szar kikutyulását amit az előző kolléganő hagyott ott. De megmondtam. Ha valami csoda folytán az a csaj megint ide keveredik az irodába, akkor hozzávágom a nyomtatót. Csak mert három napig nyomtattam, el is használtam három köteg papírt... De túléltem, ahogyan szokott ez lenni, csak... ahj, a lelkemnek nem tett jót, hogy tovább voltam bent, mint szoktam. Az utolsó nap eléggé lazán telt. Ketten voltunk az egész épületben, a főnökasszony el volt utazva, mi meg... elbeszélgettük a napot. Höh. Félidőben dolgozgattunk valamennyit, mert mindketten tudtuk, hogy sok dolgunk van, egyébként meg lazultunk. Kellett már ez. Nem csak nekem, de kolléganőnek is. Végül is végeztem azzal amivel meg lettem bízva, már csak az illetékesnek kell átnéznie, aztán onnantól majd megint elválik mi lesz. Remélem nem találnak ki mást, mert rosszul leszek. Már csak azért is, mert amíg én itt bedolgozok, addig az én dolgomat nem csinálja senki a saját helyemen és így szépen lett most egy hét kiesés. De persze ez senkit nem érdekel.

 

A hétvége is lazulással telt meg családi programokkal. Jobban mondva akkora programok nem voltak, csak összeülések. Szombaton fiatalabb nővéreméknél egy kis sütögetés az udvaron, vasárnap meg másik nővérem bukkant fel, hogy elromlott a laptop és meg kellene csinálni. Erre nem csak a laptopot dugta az orrom alá, de egy csomag kekszet meg egy üveg piát is. Szóval a hétvégén megvolt a családi szocializáció is.

 

Arról nem is beszélve, hogy családi kertészkedés is volt. Borult, kissé hűvös időben gazolni a legjobb. Ki tudja kapcsolni az embert. Az áfonya bokrocskáimon pedig lilul / kékül az áfonya *o* Tiszta hypeban vagyok.

 

Rákattatntam a sárgadinnyére. Ahhoz képest, hogy elvileg nem szeretem, három szeletet azért szó nélkül be tudtam verni. Aztán megint vettem egyet. Érdekes dolgok ezek.

 

Befejeztem a könyvet is. Elena Forbes - Jigsaw Man. A végére már azért kaptunk egy kis akciót, de... Jó, hálás voltam érte, hogy valami történt, tény. Kiderült az is, hogy ezt az Adamet már kellett volna ismernem az előző könyvekből, amiket nem olvastam ugye... Ettől függetlenül az írónő megint teljesen korrektül leírta, hogy kicsoda micsoda a pasi, szóval ellátott minket információval. Ezzel nem is volt baj. Csak a főkarakterek annyira szerencsétlenek, hogy nem tudok mit mondani. Mark megint hátramenetben nyomoz, ha nem vall neki a legvégén az elkövető a kórházban, akkor gyanítom nem tudta volna rábizonyítani a dolgot. Sam pedig lehet, hogy tehetségesebbnek mutatkozott nyomozásban, mint a férfi, de a hülyeségben is túlszárnyalja. Tudta, hogy Adam eljön, hogy megölje. Mit csinál ilyenkor az ember? Szól a társának, hogy hé, lehet ma megölnek, maradj már itthon velem? Nem. Szól a rendőröknek, akik tulajdonképpen a saját kollégái, hogy figyeljétek már a házat, mert egy sorozatgyilkos rám vadászik? Nem. Elbújik tök egyedül a lakásban egy baseball ütővel és direkt nyitva hagyja az ablakot, hogy bejöjjön a gyilkos és akkor majd talán lefegyverzi? Igen!! Szó volt arról, hogy Mark nem vette a lapot, mikor Sammel beszéltek az ügyről, így Sam úgy döntött egyedül folytatja. Nem ám elmondaná akkor úgy, hogy a pasi is felfogja miről van szó, neeeem. Dehogy. Egyszer nem jöttél rá magadtól, akkor hagyjuk, majd egyedül kiiktatok egy sorozatgyilkost aki már vagy fél tucat embert megölt és nyom nélkül képes volt felszívódni minden alkalommal. Persze. Néha a falat kapartam, komolyan. Összességében... egyszer elolvastam, de többször nem hiszem, hogy megtenném.

 

'Do you believe is justice, Mark?'

'What do you mean by justice?'

'What do you think should happen to a man like this? A man who viciously and deliberately takes away someone's life, as though it were just a game, depriving them of a future and destroying the lives of those around them?'

'You know what I think, Sam. The system isn't perfect but-'

'No. It's far from perfect. In fact, it stinks. He's done this before, Mark, and he's got away with it.' Tears ran down her face as she held his gaze. 'You're just not looking at things straight.'

 

Időközben dolgozgatok továbbra is a játékon amit emlegettem. Címe nincs, szerintem az lesz az utolsó dolog majd ami megfogalmazódik a fejemben. Nagyon gáz vagyok cím kitalálásban, még ide, a bejegyzésekhez se tudok sokszor címet találni. :'D De azért a többi dologgal haladok és igazából meg vagyok elégedve magammal. Ahhoz képest, hogy nem tudok rajta egész nap dolgozni, a munka meg az élet dolgai miatt. Minden nap hozzárakok egy kicsit, még akkor is ha csak egy grafikai módosításról van szó vagy egy esemény átmásolásáról egyik térképről a másikra. Elmondom eddig hol tartok, mi van meg, íme egy lista, mert így egyszerűbb:

 

* Van egy nagy házam ahol megcsináltam már majdnem az összes szobát. Földszint, emelet és pince. Az emeleten van még egy kis helyem, oda még talán kitalálok valami szobát, de még nem tudom mi legyen. Lesz majd kert is, de ahhoz még egy kanyi grafikám nincs, pedig aztán meg kellene csinálni bokrot, fát mindent. Eddig van mondjuk gyep, de... az nem elég. Szóval ezzel a részével eléggé jól állok. A kert grafikától félek mondjuk a legjobban. Nem aggódok, mert biztosan megoldom valahogy, ha másképpen nem, akkor gázul fog kinézni, de istenem, nem csináltam még ilyet. :'D Nem vagyok kétségbe esve.

 

* Van egy főszereplőm. Kis gyíkom. Egy srácról van szó mellesleg. Megcsináltam neki a járás animációt is, eddig jutott szegény a növésben, pedig aztán még pár grafikát terveztem neki. De ezt majd akkor ha dolgozom már ki konkrétan az eseményeket, jeleneteket, mert addig is nem akarok előre dolgozni lehet feleslegesen, mert változnak a dolgok. Ez a része nem egyszerű feladat. Még papíron se tudok normálisan embert rajzolni, nemhogy így. xD Próbálkozni szabad. Ameddig fel lehet ismerni, hogy egy emberi lényről van szó aki ráadásul férfi, addig nincs gáz.

 

* Megvannak a végek. Több véges történetről van szó, ahol a játékos cselekedeteitől függ, hogy mi lesz a kis nyomimmal a végén. Ami a legtöbb esetben, ühm... nem túl szerencsés. Értsd, sok halál animációt kell csinálnom. Cegény kis gyík. :( Hm. Azért szeretem ám. Egyelőre ezek még csak fejben / papíron vannak meg, mert még nem álltam neki nagyon az esemény írásoknak. Először el akarok készülni az egész helyszínnel, aztán meglátjuk mit tudok kihozni belőle. Addig papíron léteznek csak ezek a dolgok.

 

* Olyan dolgokat is sikerült megcsinálnom a programban amikről eddig azt hittem, hogy nem lehet. Mert persze nekem mindig keverni kell. Eddig a rekordom két nap. Két napig dolgoztam egy rohadt nyomógombos, számbekérős felületen. Grafikailag nem lett egy kitüntett mű, de nem is az volt a lényeg, hanem a kódok amiket ráírtam. Minden számra megírni az eseményt, plusz a OK és törlés gombokra, plusz a kijelzőt külön irányítani, hogy melyik esetben mit írjon ki, akkor tovább léptetni a számbekérést, megoldani, hogy ha az egyik számot mutatja, akkor már ne álljon át többször, megoldani, hogy minden esemény egyszerre legyen léptetve, két külön esemény irányító eseményt is be kellett szúrnom és a végén már lekapartam a falat, meg kitéptem a hajam, de csak összejött. El se hittem, csak mosolyogtam, mint egy idióta. Mikor az ember kigondol ilyen egyszerű dolgokat, mint például ez a számbekérős felület, akkor először nem is sejti mennyi munka lehet vele. Tényleg le kell bontani atomjaira a feladatot és szépen sorban megoldani a felmerülő problémákat. Nagyon érdekes mellesleg, olyan problémákba ütközik ilyenkor az ember ami álmában sem jutna eszébe bizonyos feladatokkal kapcsolatban. De ettől izgi, ettől is élvezetes. Játékot csináli olyan, mintha te magad is egy logikai játékot próbálnál kibogózni. Összerakni úgy a meglévő eszközök segítségével az eseményeket, feladatokat, hogy azok működjenek.

 

* A történet az nagyjából megvan, jobban mondva nagy vonalakban. Van eleje, vagy legalábbis fogjuk rá. (Nincs) Ami azt jelenti, hogy megvan az alap koncepció, de eddig logikát ne keress benne szinten. A miértek és hogyanok még kidolgozás alatt állnak. Szokás szerint. Megvannak a végek, ahogyan írtam és megvan, hogy elviekben mik fognak történni majd a kezdet és a vég között. Ami nálam ritka. Persze, nem pontosan vannak meg ezeket a dolgok, csak nagyjából, de mindenesetre ez nálam már haladás. Mindig ezen a részen esek pofára. Van egy eleje a dolognak meg van egy vége, a közepe meg úgy nem létezik. xD De ebben az esetben már létezik, még ha csak kis lista pontokban is. Előrelépés, yay!

 

Nagyjából itt tartok, alakul a project szépen lassan. [Valahogy így szoktam érezi magam miközben dolgozok rajta.] De igazából nincs is hová sietnem. Inkább lassan és biztosan haladjak, minthogy gyorsan összedobom, aztán tele van hibákkal. ... Kár, hogy pár játék gyártó nem ezt a logikát követi. :'D Khm. Befogtam. (És még pénzt is kapnak érte.) Igazából nem szeretek így megosztani infókat a készülő projectjeimről, mert gyorsan változhatnak a dolgok és nem akarok oda jutni, hogy x ideig beszélek róla, aztán kukába dobom. Most ezt azért írtam le, mert érzek magamban annyi késztetést, hogy tovább haladjak vele. Néha kicsit elbizonytalanodok, de nem fordult meg egyszer sem még a fejemben, hogy dobom az egészet. Az igen, hogy megcsinálom és csak pihen majd a gépemen az örökkévalóságig és nem fogja soha meglátni ember fia, de... Ideje kilépnem ebből. Úgy értem, vannak dolgok amiket megcsinálok és max a fiók látja őket. Azt hiszem ez nekem is egyfajta... bizonyítás magam felé. Képes vagyok rá (nem kérdés), megcsinálom és... ennyi. Aztán örülés van. Akárhogyan is sikerül a végén és akármilyen visszajelzést is kapok. Mert a lényeg az, hogy hiszek magamban és a képességeimben annyira, hogy megpróbáljam és véghezvigyem. Ha pedig nem úgy sikerül a dolog, akkor az építő jellegű kritikák segítségével még lehet jobb. Nem? De. Onnantól pedig csak idő kérdése, hogy egyre csak jobb és jobb legyen az amit csinálok és ezáltal tapasztalatot szerezzek és én is egyre jobb legyek. Aztán ha elég EXPt szereztem, valamikor majd Master szintre lépek... Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer leírok ilyesmit vagy hogy egyszer így fogom majd látni a dolgokat. Hm. Azt hiszem tényleg változtam.

 

Csak ne lennék folyton ilyen fáradt. Megjegyzem nem is tudom miért. Van, hogy délután nem bírom ki és le kell feküdnöm egy órára. Nem szeretem én ezt, próbálok inkább kitartani.

 

... Meh, menni kell dolgozni.

 

 

- Yui

1

1