Nem a megszokott helyemen voltam a múlthét maradék három napjában. (Még mindig ott vagyok, pff) Ott pedig láttam megint példát arra, hogy ismerhetsz te évekig valakit, de sosem tudhatod pontosan, hogy mi jár a fejében vagy éppen milyen dolgokat titkol előled ami esetlegesen neked is árthat. Kívülről meg szeretjük egymást meg jóban vagyunk. Nem, velem nem történt semmi, csak kollégák között voltak érdekes dolgok. Még elmegyek oda összepakolni, aztán remélhetőleg már visszamegyek a saját helyemre. Elvégre az én dolgom nem csinálja meg senki helyettem. Meg amúgy is. Jobb ha az ember a helyén van.

 

Az ügyfeles napra viszont visszamehettem, mert kell valaki, aki tereli a népet. De emberek... Komolyan mondom, párszor biztosan hozzájuk vágtam volna valamit, ha ügyfél, ha nem. Ha elmegyek egy hivatalos helyre, vagy ha nem is hivatalos az a hely, akkor az a legkevesebb, hogy tudok értelmes, kultúrált módon viselkedni. Vagy legalábbis nem vagyok full bunkó. Igen, tudom, hogy vannak ilyenek, de... meguntam már, hogy nekik magyarázkodjak vagy vitatkozzak velük. Hülye vagy? Jó, akkor az is maradsz, menj haza. Lehet nem vagyok egy túlságosan ügyfélközpontú ember, haha. Na jó, ez igazából nem 100% igaz, mert nem szóltam semmi rosszat senkinek és mindig próbáltam türelmesen és nyugodtan válaszolni a kérdéseikre. Csak már volt egy olyan pont, mikor betett a dolog. Szerintem látni is lehetet, mert az egyik néni mikor odalépett a pulthoz, megkérdezte: "baj van?" Mondtam volna neki, hogy igen, baj van, de... nem mondtam inkább. Tudjátok, mikor eljön az a pont, mikor annyira idegesek vagytok, hogy szinte már nyugalmat éreztek. Ezt nem tudom másképpen leírni. Ilyenkor szerintem valaki biztosíték kimegy a fejben és... xD Passz. Érdekes érzés.

 

De persze igen, tudom, nem tudtam mindenkinek minden kérdésére választ adni, mert engem sem informáltak sok dologról. Így vannak dolgok, amikre nem tudok válasz adni, akkor sem ha tapló bunkó módon kérdezik. Csak annyit tudok mondani amennyit a központban átadnak. Többet nem. De ezt nem tudják felfogni az emberek. Megértem őket, mert nekem sem tetszene ha megválaszolatlanul maradnának kérdéseim, de akkor sem fogom akkor oltogatni az ügyintézőt. Valószínűleg feltalálnám magam és felhívnám a központot, hogy akkor őket kérdezzem meg. (Bár eddig nekünk sem tudott a központ értelmes válaszokkal szolgálni, de nem gáz.) De az emberek többsége nem ennyire kreatív. Bár eleve eléggé gázul indult ez az egész, mert kb csak oda lettem állítva pár formanyomtatvánnyal, aztán csináld, mindenféle előoktatás nélkül, szóval... xD Majd csak kialakul.

 

De attól tudok frászt kapni, mikor olyan kérdésekkel meg panaszokkal traktálnak amiről aztán se én, se más nem tehet, vagy nem tud velük mit csinálni. Az egyik ügyfél be akart cserélni valamit, de azt csak a központban teszik meg, másik városban. Elmondtam neki, hogy itt nincs telep, vigye fel, mert ott becserélik neki. Aztán még nekem kezd el bunkózni, hogy mégis hogyan vigye fel, mert nincs autója, meg akkor mondjam mit csináljon. Hát... mit csinálj? Miért, mit vársz, én mit csináljak? Hívjak neked taxit, vagy vigyem fel gyalog, vagy...? Azán velem bunkózik, mert neki nincs autója és nem tudja felvinni. Meg, hogy miért csak egy nap van ügyfélfogadás, nehogy elképzeljük, hogy majd ő fog szabadságot kivenni, hogy eljöjjön ide. Nem mintha én találtam volna ki, hogy mikor legyen ügyfélfogadás. Arról nem is beszélve, hogy ennyi erővel én is bemehetnék pl az orvoshoz és számonkérhetném, hogy miért csak délelőtt rendel, nemhogy már nekem kelljen eljönni a munkahelyről, hogy gyógyszer írassak. Egyszerűen nem tudják megérteni, hogy van egy nyitvatartási idő. Mutatja ezt az, hogy más napokon is jönnek, mert "nehogy már ezért kelljen bejönnöm hétfőn." (mondta felháborodva a nő, majd sértődötten elment) Basszus. Akkor jössz, amikor nyitva vagyunk. A boltba se mehetsz be akkor, mikor zárva van. De a csúcs az volt, mikor bejött egy nő és írtatni akartam vele átvételit, erre bunkón odadobja, hogy "jólvan, akkor viszlát", aztán elment. Hm. Ezer bocsánat, komolyan, hogy valahogyan számon kell tartanunk, hogy ki mit visz el, bizosan bennünk van a hiba. Mert nagyon megerőltető lett volna bediktálni a neved meg a lakcímed, mert én még ki is töltöm helyetted a papírt. Mit képzelünk, hogy holmi papírokat kell kitölteni és nem hagyjuk, hogy mindenki féktelenül elvigyen mindent. Vérlázító.

 

Teljesen leszívott az a nap. És ide még csak egy töredékét írtam le. Nem akartam panaszkodni, de... ez kijött. Sajnálom.

 

Egyébként lehet én érzem rosszul, de lehet, hogy más is találkozott már vele... De úgy érzem, hogy a korom miatt lenéznek az emberek sokszor. Úgy értem, az csak egy dolog, hogy mindenki 16 évesnek néz, holott már réges régen nem vagyok annyi, sőt (lassan egy tizessel megfejelem). De úgy érzem, hogy a koromból kifolyólag nem hajlandóak elfogadni az emberek, hogy én is tudhatok valamit. Legalábbis sokszor éreztem már ezt. Odaállítottak dolgozni egy idegen helyre, aztán végigmért az emberke és látszott rajta, hogy totál hülyének néz, úgy is viselkedett velem. Vagy ilyen hülye fejem van, vagy mi van? Ennyire előítéletesek az emberek? Pedig akárhány helyen dolgoztam eddig, sosem volt rám panasz, sőt, senki nem akarja, hogy otthagyjam a munkám és mindenhová engem kérnek segíteni. Az előző munkahelyemen se akarták, hogy elmenjek. De mégis sokan vannak akik felől ezt érzem. Persze leginkább "külső emberek" akik lényegében idegenek. Értsd, nem munkatársak, random emberek a világban. És igen, többnyire az idősek. Úgy viselkednek, mintha a fiatalok annyira hülyék lennének meg fogyatékosok. Jó, tudom, hogy sok olyan van, de... Most ezért miért kell bunkó mód viselkedni mindenkivel? Arról aztán egyáltalán nem tehetek, hogy fiatal vagyok. Mert ekkor még nem tud sokmindent ember, tapasztalatlan és egy tudatlan senki aki semmire nem jó és húzzon inkább el, mert ők jobban tudják.

 

Ahj. Inkább menjünk tovább.

 

Valamiért mostanában olyan kettősen érzem magam. Bennem van a tettvágy, de a testem lusta maradt. Így az elmém a csúcson van és pörög folyton, de a testem nem tud megmozdulni, hogy megvalósítsa ezeket az ötleteket. Érdekes kettősség, de bosszantó is. Igaz az se lenne jobb ha bennem lenne a tevékenykedés, de ötletem nem lenne. Sőt, az rosszabb lenne. Így egyelőre csak leírom az ötleteimet magamnak egy listába, aztán majd megvalósításra kerülnek. Elvégre ha leírom őket, már akkor is előrébb vagyok, még ha csak egy kicsivel is.

 

Kaptok még egy rajzot, mert miért ne. Még ez sikerült talán a legértelmesebb képnek róla. Igen, megint bamba fejett kapott a karakter, meh. Eredetileg nem akartam "színezni" ezekkel a fekete-fehér mintákkal (na jó, hívjuk a nevén, screentone), de... Először csak a haját akartam megcsinálni, aztán olyan hülyén nézett ki, hogy a többi része meg olyan üres, szóval kénytelen voltam befejezni. Bár ha ránézek, akkor még mindig elfog egy olyan érzés, hogy... valami nem oké. Persze a látható hibákon kívül.

 

 

Nem tudom ki hogyan van vele, de én szeretem a screentoneokat. Úgy értem... hozzám a fekete-fehérben rajzolás mindig is közelebb állt, mint a színezés. Szeretek színezni is néha-néha, de valahogy a fekete-fehér világ jobban vonzz. Ezek a screentoneok pedig tökéletesen ha ilyen módon akar az ember mintákat, mélységeket vinni a rajzába. Tudom, hogy képregényekben használják őket, de azért tetszik ez a technika. Érdekesebbé, mutatósabbá tud tenni egy-egy képet, vagy éppen feldobja ha nagyon üresnek érezzük.

 

Filmeztem is! Előszedtem megint egy a klasszikust, az Észak-Északnyugatot (1959). Egy thrillerről van szó, de inkább komédia-thriller. Izgalmas volt az elejétől a végéig, érdekes, humoros karakterekkel és fordulatos történettel. Igazán élveztem a főszereplő, Roger (Cary Grant) jellemét. A tipikus akárhol képes feltalálni önmagát karakter. De azért a többiek sem voltak semmi. Eve (Eva Marie Saint) és Roger között mondjuk túlságosan is hamar kialakult az a bizonyos szerelni vonal, bár oké, persze, a film végére kell, hogy valami kialakuljon, az elején meg úgyis csak azért történt valami, mert Eve egy ügynök volt és figyelte a férfit, szóval... a munkából azt hiszen érzelem lett mindkét fél részéről. Annak viszont hálás vagyok, hogy a romantikus részek lassúak voltak. Nem szeretem az olyan fileket amikben egyből a két szereplő 5 perc ismeretség után már az ágyban nyög és ezt nézzük premier plánban. Oké, itt is volt utalás már a következő nap, hogy valami történt, de akkor sem telibe a néző képébe nyomták. Ha valaki ilyen stílusú dolgokra kíváncsi, akkor nézzen pornó filmet. Nem arról van szó, legyenek korhatáros részek egy filmben, ha azt a történet megköveteli. De ha csak azért rakják bele az alkotók, mert az milyen menő, akkor... ne már. De vissza erre a filmre. Hiszen még el sem mondtam miről szól. Igen, el lehet olvasni wikin meg bármelyik filmes oldalon, de na. Meg szoktam tenni, így ez esetben is megteszem.

A történet a következő, egy bűnöző társaság összekeveri a reklámszakember Roger O. Thornhillt egy ügynökkel és megpróbálják megölni a férfit. Szerencsétlenségükre viszont túléli, viszont Roger sem szerencsésebb, belekeveredik egy diplomata meggyilkolásába is. Így a fegyveresek mellett a rendőrség is üldözni kezdi, ő pedig elindul, hogy megkeresse az igazi George Kaplant, akivel összekeverték.

 

  

  

 

Kedvenc jeleneteim között van, mikor Roger részegen száguld autóval. Habár látszik, hogy a jelenet valószínűleg országutat sem nagyon látott, mert a háttér is úgy van bevágva, de... tudjátok mit? Nem zavart kicsit sem, mert így is képes volt szórakoztatni és hozta az elvárt humort is. Ezért szeretem ezeket a régi filmeket. Nem a speciális effektek nyűgözik le az embert, nem a látvány, meg a CGI, a 3D, a "döglesztő tini sztárok" akik csak azért vannak ott, mert jól néznek ki... Hanem maga a mű az, a karakterek, a színészi játék, a történet, ami megragadj a nézőt. Hogy akkoriban, azzal a technikával is képesek voltak olyat alkotni ami még manapság is tudja szórakoztatni a nézőt. Így kell filmet csinálni. Vagy éppen bármi mást. De megint eltértem a tárgytól. Szóval kedvenc jelenetek. Igazából annyi jelenet megfogott, hogy nehéz lenne felsorolni a kedvenceket. Mikor Roger jegyet akart venni a vonatra, habár próbálta titkolni kicsoda ő valójában... Éppen ezért felvett egy napszemüveget és a következő párbeszéd játszódott le közötte és a jegyeladó között:

 

Eladó: Baj van a szemével?

Roger: Igen, allergiás a kérdésekre.

 

De mondhatnám azt is, mikor részegen telefonált a rendőrségen, a repülőgépes üldözési jelenetet, a balhé az aukción, vagy mikor próbált beosonni a villába, hogy felhívja Eve figyelmét: lebukott. De ott van még a nagy finálé, az üldözés a Rushmore-hegy tetején. Mondom, hogy sok van és még nem is említettem meg mindent. Szóval... igazából mindenkinek tudom ajánlani, izgalmas, humoros, érdekes és leköti az embert az elejétől a végéig. [IMDb link]

 

Nincs ellenemre olykor-olykor egy kis emberrablás, de mára színházjegyem van. Nagyon vártam ezt a bemutatót.

 

Hm, azt hiszem mára éppen elég lesz ennyi. Nekem is, meg nektek is. :'D

 

(Ok, ez a bejegyzés tegnap este kikerült. Erre ma reggel belépek és nem publikus, sőt, a kijavított hibák is visszajöttek. GP... mi van?)

 

 

- Yui

1

1