Megjöttem, olvasóim kicsiny csoportja :3
Amilyen nagy lendülettel jöttem megint, megint nincs miről írnom nagyon. xD Fail. De úgy éreztem végre neki kell lássak. Igazából úgy érzem sokmindennek neki kell lássak.
A rajznak, példának okáért. Már vagy x napja egyetlen karakter dizájnolok, csak éppen sikertelenül. Sokféle ruhaterv készült hozzá, de valahogy egyiknél sem érzem, hogy "ez lesz az igazi!" Valahogy nem tudom visszaadni azt, amit akarok. Nem akarom megváltoztatni a karaktert nagyon, de mégis, valami szebbet, valami összetettebbet akarok alkotni hozzá. Mert a tervezés folyamata során nem egyszer volt olyan, hogy ránéztem és: meh, ez túl egyszerű. Aztán reset. Én már csak ilyen vagyok. Van, ami jól néz ki egyszerűen is, szeretem a minimal designt ha mutatós és illik a karakterhez, de ehhez a lányhoz nem illik a minimalista stílus! Valami igazán mutatósat akarok ami szinte felsőbbrendűvé teszi. Igen. Na, ezt nem sikerül megalkotni. A keleties stíluskörben akarok maradni, mert alapjáraton a karakter olyan. Úgy értem, mikor évekkel ezelőtt megszületett, akkor is már olyan volt és ha ilyen téren megváltoztatnám, akkor az már túl sok lenne. Egy frizurát, egy kiegészítőt, egy színt még megváltoztathat az ember, de ha keletiből most bedobnám az európai stílusba, akkor az szinte elvenné magát a lényét. Vagyis valami ilyesmi. Szóval szenvedek, harcolok, de úgy érzem minden sikertelen tervvel közelebb jutok a megoldáshoz, mert mindig születik valami, akár csak egy kis részlet is, amire rá tudom mondani, hogy szeretném majd látni a kész tervben. Lassan megszületnek a kirakós darabjai, amiből majd összeállhat a végén a teljes kép. Yay~
Addig is kaptok egy fickót a "lenyalta a tehén a fejem" hajstílussal.
Amúgy ahhoz képest, hogy ide felrakok rajzokat, a galériát nem nagyon bővítettem még. .-. Úgy érzem ezek nem olyan nagy dolgok, hogy oda is felkerüljenek. Hm.
Egész héten csak rohangáltam. Vagy másoknak, vagy magamnak. Aztán besokaltam, hogy nekem kell mindenkinek elmenni mindenhova, de mikor rólam van szó, akkor "nem érek rá" meg "bizos nem fogok buszozni, majd te elmész." Ahham, kösz. Ezért elrángattam magammal anyut a szomszéd városba, de várakozás közben félidőben bedobta, hogy ő elmegy és otthagyott. Ühm.
De nem gáz, mert hamarosan megtartjuk idősebb nővéremmel a szülinapunkat. Ésaztán. Lazán berendeljük az áfonyás, koponyás tortát. Ésaztán. Mindenki mondhat akármit. Höh. (Amúgy is áfonya hiányom van. A zöldségesnél nem volt, mert az eladó azt mondta nagyon drága és nem vettek. 1000 Ft egy kis dobozzal!)
Helyette anyu vett egy vödör mandarint / citromot / narancsot. De inkább narancsot. Amiért annyira nem ugrok, szóval inkább kitrancsírozom a levüket és megiszom. A citromból meg... hm, lehet sütök kekszet. Ki tudja. Mi a francot csináljak ennyi citrommal?!
Mostanság megint feltámadt bennem a vágy, és előszedtem egy játékot, Touhou - Ten Desires. Érdekes, hogy pont egybeesik ez a keleties karakter designolásával, mert ilyen karaktereket nagyon jól lehet alkotni, tervezni ZUN dalaira. Maga a játék... nos, mikor elkezdtem, akkor nehéznek tartottam, el is ment tőle kicsit a kedvem. Aztán azóta megváltozott a véleményem és úgy vagyok vele, hogy tulajdonképpen jó játék ez, jó ötletekkel és jó karakterekkel. Örülök, hogy ismét lehet Youmuval is játszani, az újdonság számomra pedig Sanae volt, bár szeretem a lányt, csak a Mountain of Faithben tényleg egy pszichoként mutatkozott, vagy legalábbis ilyen érzésem volt vele kapcsolatban. .-.
Ebben a játékban a legjobban Yuyukoval, Mononobe no Futoval és magával Toyosatomimi no Mikoval szerettem harcolni. A többiek.. nos, nem volt bajom, csak... Seika és Yoshika párosa nem rossz elgondolás, csak sokszor bosszantóak voltak a számomra, Kyoukot pedig egyenesen nem bírom. Nem tudom miért, pedig maga a képessége és a támadásai kreatívak voltak, csak... csak... nem tudom. Nem szimpatikus, idegesítő karakter a számára. De mégis... igazából a legnagyobb bajom az egészben az, hogy úgy kell összekönyörögni életeket a játékmenet alatt. Persze, ad a játék, de csak darabokat. Ha kijön egy x számú darab, akkor kapsz +1 életet. Viszont ha élet vesztésről van szó, akkor egészeket vesz el, mert miért ne. Duplán számít minden, amit trance módban szedsz fel, ez egy jó dolog, csak éppen hogy ha nem tudsz átlépni trance módba, akkor így jártál. Szóval élvezetes és szórakoztató játék, csak éppen nehéz. Vagy csak én vagyok ezzel így...? Ki tudja. Ezek egy olyan ember szavai aki többnyire könnyű szinten játszik Touhout. Néha normálon. De leginkább könnyűn.
Hagyok itt dalokat :3
Befejeztem közben a Három sötét királyt. Kiderült mindenkinek mi köze az ügyhöz, jobban az ügyekhez, mert nem csak egy volt, több is keveredett. Kiderült, hogy majdnem mindenki gyilkos, vagy ha nem is gyilkos, akkor bűnöző. Szóval egész jól összejöttek a dolgok, nem gondoltam volna még véletlenül sem, hogy Leslie ennyi mindent sűrít össze egy könyvbe, történetbe. Okozott nem kis meglepetéseket. Bár azt még mindig nem értem, hogy csak úgy, a semmiből hogyan került sorban mindenki kezébe gépfegyver, de... ez nem is olyan lényeges.
- Igaz, hogy kísértetjárás volt... odaát Antiguán? A Hollad ház néhány rég elhalt tagja jelent meg önök előtt?
- Azt beszélik.
- Én ön... mit beszél?
- Hogy nem tudom. Nem tudom, ki jelent meg, de hogy valakik megjelentek, az biztos.
- Értem. És... egy úr beleesett a tengerbe, és felfalták a cápák?
- Úgy van.
- Egy úr... hm... felakasztotta magát a WC-ben a hajón?
- Úgy van.
- Egy úr... infarktust kapott a buszon?
- Úgy van. Van még kérdése?
Ő is tudta, én is, hogy bármit is szerettünk volna, az eseményeknek megvan a maguk belső logikája. Ha egyszer egy titokban tartani óhajtott esemény meg akar jelenni a nyilvánosság előtt, nincs az az erő, amely megakadályozhatná benne. Másképpen szólva, ha valamit el akarsz titkolni, a titok pedig úgy dönt, hogy nem óhajt többé titok maradni, nem is marad az, arra mérget vehetsz.
Halkan mondta, mégis mindenki meghallotta. Ez különben a rossz hír természetéhez tartozik. Nem lehet olyan halkan kimondani, hogy azonnal meg ne hallják.
Jut eszembe, filmet is néztem. A mostani kiválasztott a Bolond, bolond világ (1963). Sok helyen láttam már, hogy nagy klasszikusnak számít, szóval adtam neki egy esélyt. A film maga 2 órás, de igazából miközben néztem, fel sem tűnt.
A történet nem éppen bonyolult. Egy bűnöző gyorshajtás következtében szakadékba zuhan autójával, a segítségére pedig egy kisebb csapat siet. A fickót nem sikerült megmenteni, azonban a halála előtt beszél 350 ezer dollárról amit egy kaliforniai parkban ásott el. A csapat tagjai így versenybe szállnak egymással, hogy átszeljék az államot és megszerezzék a pénzt. Ahogy halad a történet, persze egyre több embernek jut tudomására a dolog és egyre többen szállnak be a versenybe.
Igazából szórakoztató volt és élveztem. A karakterek szimpatikusak, az alakítások is élvezetesek voltak. Nekem kicsit olyan
Flúgos futam feelingje volt, de nem számít, azt a mesét is szerettem. A kedvenceim között volt, mikor Melville és Monica próbáltak kijutni a bolt alagsorából... aminek az ajtaját még a dinamit se nagyon akarta kivinni. Vagy a rendőrség ahogyan figyelte a versenyzőket, de nem avatkozott a dolgokba, mert vagy mindenkinek segítenek, vagy senkinek. De még kiemelhetnék pár dolgot, mert sok jelenet és szál volt, ami tetszett. Aki szereti a régi vígjátékokat, annak megérhet egy próbát. [
IMDb link]
A többit... a többit majd talán egy kicsit később. Elkezdtem egy sorozatot, de ez egy másik témakörhöz tartozik, ki tudja, lehet egyszer felbukkanok egy nosztalgiázós bejegyzéssel. Legalábbis szeretnék.
- Yui
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó